Használd fel bölcsen keresztény szabadságodat!

’Legyetek szabad emberek, de . . . mint Isten rabszolgái használjátok fel szabadságotokat’ (1PÉTER 2:16).

 1. Milyen szabadságot veszített el Ádám, és milyen szabadságra fogja Jehova visszaállítani az emberiséget?

AMIKOR első szüleink vétkeztek az Éden kertjében, elvesztették gyermekeik számára a dicsőséges örökséget — a bűntől és a romlottságtól való szabadságot. Ennek következményeként mindannyian a romlottság és a halál rabszolgáiként születtünk. Örömünkre azonban Jehova a hűséges emberek csodálatos szabadságra történő helyreállítását tervezi. Ma igaz szívű egyének várják izgatottan „Isten fiainak kinyilvánulását”, aminek eredményeként ’felszabadulnak a romlottság rabszolgaságából és elnyerik az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságát’ (Róma 8:19–21).

’Felkenve a prédikálásra’

 2., 3. a) Kik az „Isten fiai”? b) Milyen csodálatos helyzetnek örvendenek, de az egyben milyen felelősségekkel jár?

² Kik ezek az „Isten fiai”? Jézus szellemtől felkent testvérei, akik uralkodni fognak vele égi Királyságában. Közülük az elsők az i. sz. első században jelentek meg. Elfogadták azt a megszabadító igazságot, amelyet Jézus tanított, és i. sz. 33. Pünkösdjétől részesei voltak azon dicsőséges kiváltságoknak, amelyekről Péter beszélt, amikor ezt írta nekik: „Ti azonban ’kiválasztott fajta, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdonnak szánt nép vagytok’ ” (1Péter 2:9a; János 8:32).

³ Isten különleges tulajdonának lenni — milyen csodálatos áldás! És Isten e felkent fiainak újabbkori maradéka ugyanilyen áldott helyzetnek örvend Istennél. De az ilyen komoly kiváltsággal felelősségek is járnak. Péter erre hívja fel a figyelmet, amikor ezt mondja: „’Hogy széles körben hirdessétek a kiválóságait’ annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott ki titeket” (1Péter 2:9b).

 4. Hogyan tesznek eleget a felkent keresztények a keresztény szabadságukkal járó felelősségüknek?

⁴ Vajon eleget tettek a felkent keresztények ennek a felelősségnek, az Isten kiválóságai széles körű való hirdetésének? Igen! Az 1919 utáni időszakra a felkentekről prófétálva Ésaiás ezt mondta: „A Szuverén Úr, Jehova szelleme van rajtam, mert felkent engem Jehova, hogy jó hírt mondjak az alázatosaknak. Elküldött engem, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy szabadságot hirdessek a fogságba hurcoltaknak, és a rabok szemeinek tágranyitását. Hogy hirdessem Jehova jóakaratának esztendejét, és a mi Istenünk bosszúállásának napját” (Ésaiás 61:1, 2). Ma a felkent maradék, akikre ez az írásszöveg elsősorban vonatkozik, Jézus példáját követve buzgón hirdeti másoknak a szabadság jó hírét (Máté 4:23–25; Lukács 4:14–21).

 5., 6. a) Mit eredményez a felkent keresztények lelkes prédikálása? b) Milyen kiváltságokat és felelősségeket élvez a nagy sokaság?

⁵ Lelkes prédikálásuk eredményeként a más juhok nagy sokasága jelenik meg a világ színterén ezekben az utóbbi napokban. Minden nemzetből jönnek, hogy csatlakozzanak a felkentekhez Jehova szolgálatában, és az igazság szabadokká teszi őket (Zakariás 8:23; János 10:16). Ábrahámhoz hasonlóan, a hitük alapján igazságosaknak jelentetnek ki és szoros kapcsolatba kerülnek Jehova Istennel. És Ráhábhoz hasonlóan igazságosnak történt kijelentésük a túlélést jelenti számukra — az ő esetükben Armageddon túlélését (Jakab 2:23–25; Jelenések 16:14, 16). De az ilyen komoly kiváltságokkal az Isten dicsőségéről másoknak való beszéd felelőssége is együtt jár. Ezért látta János őket, amint nyilvánosan dicsérik Jehovát, „hangosan azt kiáltották: ’A megmentést a mi Istenünknek köszönjük, aki a trónon ül és a Báránynak’ ” (Jelenések 7:9, 10, 14).

⁶ Az elmúlt évben a nagy sokaság, amely most több mint négymilliós, a felkent keresztények kicsiny maradékával együtt közel egymilliárd órát töltött Jehova kiválóságainak széles körű hirdetésével. Ez a lehetséges legjobb használata volt szellemi szabadságuknak.

„Tiszteljétek a királyt”

 7., 8. Milyen felelősségekkel jár együtt a keresztény szabadság a világi hatalom tekintetében, és milyen helytelen magatartást kell kerülni ezzel kapcsolatban?

⁷ Keresztény szabadságunk más felelősségekkel is együtt jár. Péter mutatott rá néhányra, amikor ezt írta: „Tiszteljetek mindenfajta embert, szeressétek a testvérek egész közösségét, féljétek Istent, tiszteljétek a királyt” (1Péter 2:17). Mit foglal magában ez a kifejezés: „Tiszteljétek a királyt”?

⁸ „A király” világi uralkodót jelent. Ma a hatalom iránti tiszteletlenség szelleme terjedt el a világban, és ez könnyen hatással lehet a keresztényekre is. Egy keresztény még csodálkozhat is: vajon miért kell tisztelni „a királyt”, amikor „az egész világ a gonosznak hatalmában van” (1János 5:19). E szavak fényében úgy érezheti, nem kell engedelmeskednie a számára terhes törvényeknek és visszatarthatja az adót, ha azt büntetlenül megteheti. De ez ellenkezne Jézus azon kifejezett utasításával, hogy „adjátok meg hát a császárnak, ami a császáré”. Valójában ez ’a szabadságnak a rosszaság elpalástolására való felhasználását’ jelentené (Máté 22:21; 1Péter 2:16).

 9. Milyen két alapos okunk van arra, hogy engedelmeskedjünk a világi hatalomnak?

⁹ A keresztények kötelesek tisztelni a hatalmat és alárendelni magukat annak — még akkor is, ha ez viszonylagos (Cselekedetek 5:29). Miért? Az 1Péter 2:14-ben Péter három okra mutat rá, amikor is azt mondja: ’Isten küldi el a kormányzókat, „hogy megbüntessék a gonosztevőket, de megdicsérjék azokat, akik jót tesznek’. A büntetéstől való félelem elég ok a hatalomnak való engedelmességre. Micsoda szégyen lenne Jehova Tanúi egyikére, ha megbírságolnák vagy bebörtönöznék tettlegességért, lopásért vagy más bűncselekményért! Képzeld el, micsoda örömmel hoznának nyilvánosságra némelyek egy ilyen dolgot! Ha azonban jó hírnevet szerzünk polgári engedelmességünkkel, dicséretet kapunk az elfogulatlan hivatalnokoktól. Nagyobb szabadságot is kaphatunk a Jóhír prédikálómunkájában. Valamint ’jót cselekedve az értelmetlen emberek tudatlan szóbeszédét elhallgattatjuk’ (1Péter 2:15b). Ez a második ok a hatalomnak való engedelmességre (Róma 13:3).

10. Mi a világi hatalomnak való engedelmesség legfontosabb oka?

¹⁰ De van egy még fontosabb ok is. A hatalmak Jehova engedélyével léteznek. Ahogy Péter mondja, a politikai uralkodókat ’Jehova küldte’, és „az Isten akarata az”, hogy a keresztények alárendeltségben maradjanak irántuk (1Péter 2:15a). Hasonlóan Pál apostol ezt mondja: „A fennálló hatalmak Isten által vannak viszonylagos állásukban.” Így a Biblia által kiiskolázott lelkiismeretünk arra indít bennünket, hogy engedelmeskedjünk a hatalmaknak. Ha megtagadjuk, hogy alárendeljük magunkat nekik, ’Isten elrendezése ellen foglalunk állást’ (Róma 13:1, 2, 5). És ki az közülünk, aki szándékosan Isten elrendezése ellen akarna állást foglalni? A keresztény szabadság igen helytelen használata lenne az!

’Szeressétek a testvéreket’

11., 12. a) A hívőtársak iránti milyen felelősséggel jár a keresztény szabadság? b) Kik érdemlik meg különösen a szeretetünket, és miért?

¹¹ Péter azt is mondta, hogy a kereszténynek ’szeretnie kell a testvérek egész közösségét’ (1Péter 2:17). Ez egy másik felelősség, amely a keresztény szabadsággal jár. A legtöbben egy-egy gyülekezethez tartozunk. Így tulajdonképpen mindannyian a testvérek nemzetközi társulatának vagy szervezetének részéhez tartozunk. Az irántuk tanúsított szeretet szabadságunk bölcs használata (János 15:12, 13).

¹² Pál apostol kiemelte a keresztények egy csoportját, amely különösen megérdemli szeretetünket. Ezt mondta: „Engedelmeskedjetek azoknak, akik vezetnek titeket, és hallgassatok rájuk, mert ők folyton őrködnek lelketek felett, mint akiknek számot kell adniuk rólatok; hogy ezt örömmel és ne sóhajtozva tegyék, mert ez károtokra lenne” (Zsidók 13:17). A gyülekezet e vezetői a vének. Igaz, ezek az emberek nem tökéletesek. Kinevezésük azonban a Vezető Testület irányítása alatt történik. Példamutatással, odafigyeléssel vezetnek, és a lelkünk felett való őrködésre lettek kijelölve. Micsoda súlyos megbízatás! (Zsidók 13:7). Örömünkre a legtöbb gyülekezet jó, együttműködő szellemmel rendelkezik, és a véneknek így öröm velük dolgozni. Nehezebb a helyzet, amikor az egyének nem kívánnak együttműködni. Bár a vének így is elvégzik feladatukat, de — mint Pál mondja — „sóhajtozva”. Bizonyára nem akarjuk, hogy a vének sóhajtozzanak! Azt akarjuk, hogy örömet találjanak munkájukban, s így építhessenek bennünket.

13. Milyen különféle módokon működhetünk együtt a vénekkel?

¹³ Hogyan működhetünk együtt a vénekkel? Ennek egyik módja, ha segítünk a Királyság-terem fenntartásában és takarításában. Egy másik a betegek látogatásában való együttműködés és a segítségnyújtás a nyomorékoknak. Továbbá törekedhetünk arra, hogy szellemileg erősek maradjunk, s így ne váljunk teherré. Az együttműködés egyik fontos területe a gyülekezet erkölcsi és szellemi tisztaságának fenntartása, mind a magunk viselkedése által, mind az olyan súlyos bűnökről való beszámolással, amelyre felfigyeltünk.

14. Hogyan kell együttműködnünk a vénekkel, ha fegyelmeznek?

¹⁴ A gyülekezet tisztántartása érdekében a véneknek néha ki kell közösíteniük egy-egy vétkest, aki nem tanúsít megbánást (1Korinthus 5:1–5). Ez védi a gyülekezetet. És segíthet a vétkesnek is. Az ilyen fegyelmezés gyakran segít a bűnöst észre téríteni. Mi a helyzet azonban akkor, ha a kiközösített közeli barát vagy egy rokon? Tételezzük fel, hogy az egyén az édesapánk, az édesanyánk, a fiunk vagy a lányunk. Vajon tiszteletben tartjuk azért a vének döntését? Igaz, ez nehéz lehet. De micsoda visszaélés lenne szabadságunkkal, ha megkérdőjeleznénk a vének döntését és folytatnánk a szellemi kapcsolatot azzal, aki romboló hatásúnak bizonyult a gyülekezetben! (2János 10, 11). Jehova népét, mint egészet, dicsérik az ilyen kérdésekben való együttműködés módját illetően. Ennek eredményeként Jehova szervezete tiszta marad ebben a tisztátalan világban (Jakab 1:27).

15. Mit kell azonnal tenni, ha valaki súlyos bűnt követ el?

¹⁵ És mi a helyzet, ha mi követünk el súlyos bűnt? Dávid király azokat írta le, akik Jehova kegyében vannak, amikor ezt mondta: „Ki juthat fel Jehova hegyére, és ki állhat fel szent helyén? Akinek ártatlan keze és tiszta szíve van, aki lelkemet nem vitte merő hiábavalóságra, hamisan nem esküdött” (Zsoltárok 24:3, 4). Ha valamilyen oknál fogva többé nem ’ártatlan a kezünk és nem tiszta a szívünk’, sürgősen cselekednünk kell. Örökké tartó életünk veszélyben van!

16., 17. Miért nem szabad megpróbálnia a súlyos bűnöket elkövetőnek magának megoldani a kérdést?

¹⁶ Némelyeket kísért a gondolat, hogy elrejtsék súlyos bűneiket. Talán így érvelnek: ’Megvallottam Jehovának és megbántam. Miért vonjam bele a véneket?’ A vétkest gátolhatja az vagy félhet attól, hogy mit tehetnek a vének. Emlékeznie kell azonban arra, hogy bár egyedül Jehova képes megtisztítani bennünket a bűntől, elsősorban a véneket tette felelőssé a gyülekezet tisztaságáért (Zsoltárok 51:2 [51:4, Károli]). Ők gyógyításra vannak, „a szentek helyreigazítása céljából” (Efézus 4:12). Ha nem megyünk el hozzájuk, amikor szellemi segítségre van szükségünk annyi, mintha nem mennénk orvoshoz, amikor betegek vagyunk.

¹⁷ Némelyek, akik egyedül próbálják meg kezelni ezeket a kérdéseket, hónapok vagy évek múltán azt tapasztalják, hogy lelkiismeretük még mindig komolyan bántja őket. S ami még rosszabb, a súlyos bűnöket elrejtők másodszor, sőt harmadszor is elkövetik a bűnt. Amikor a kérdés végül a vének tudomására jut, ismételt vétkezés esetével állnak szemben. Mennyivel bölcsebb Jakab tanácsát követni! Ő ezt írta: „Beteg valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet vén férfiait, és imádkozzanak felette és kenjék meg olajjal Jehova nevében” (Jakab 5:14). Addig menj el a vénekhez, amíg van idő a gyógyulásra! Ha túl sokáig várunk, a bűnben megkeményedett emberekké válhatunk (Prédikátor 3:3; Ésaiás 32:1, 2).

Megjelenés és szórakozás

18., 19. Miért beszélt elismerően egy pap Jehova Tanúiról?

¹⁸ Öt évvel ezelőtt egy egyházközség folyóiratában egy olaszországi katolikus pap meleg szavakkal beszélt Jehova Tanúiról.a Ezt mondta: „Én, személy szerint, szeretem Jehova Tanúit; ezt őszintén elismerem . . . Akiket én ismerek, kifogástalan modorúak, kellemes beszédűek . . . [és] igen meggyőzőek. Mikor fogjuk megérteni, hogy az igazság megfelelő előadást igényel, s hogy az igazság hirdetői nem végezhetik feladatukat félszívvel, nem lehetnek rossz szagúak, kócosak vagy lucskosak?”

¹⁹ E szavakból ítélve a papra többek között a Tanúk öltözködése és a megjelenése volt hatással. Azok, akikkel találkozott, nyilvánvalóan hallgattak „a hű és értelmes rabszolga” éveken át elhangzó tanácsára (Máté 24:45). A Biblia azt mondja, hogy a nők öltözéke legyen ’jól rendezett és szerény’ (1Timótheus 2:9). E hanyatló korban ez a tanács a férfiak számára is fontos. Vajon nem ésszerű, hogy Isten Királysága képviselőinek rendesen kell megjelenniük a kívülállók előtt?

20. Miért kell egy kereszténynek odafigyelnie minden időben ruházatára?

²⁰ Némelyek egyetérthetnek abban, hogy az összejöveteleken és a szántóföldi szolgálatban figyelemmel kell lenniük öltözködésükre, de úgy érezhetik, hogy a bibliai elvek más alkalmakra nem vonatkoznak. De vajon megszűnhetünk-e az Isten Királyságának képviselői lenni? Igaz, a körülmények változók. Ha egy Királyság-terem építésében segédkezünk, másként öltözködünk, mint ha egy összejövetelen veszünk részt ugyanabban a Királyság-teremben. Amikor pihenünk, valószínűleg szabadidőruhát viselünk. De valahányszor mások előtt mutatkozunk, öltözékünk mindig jól rendezett és szerény legyen.

21., 22. Hogyan kapunk védelmet az ártalmas szórakozás ellen, és hogyan kell tekintenünk az ilyen ügyekben adott tanácsokat?

²¹ Egy másik fontos terület, amelyre nagy figyelmet fordítanak, a szórakozás. Az embereknek — különösen a fiataloknak — szükségük van a szórakozásra. A kikapcsolódás beépítése a család életébe nem bűn, s nem időpazarlás. Még Jézus is hívta tanítványait: ’pihenjenek egy keveset’ (Márk 6:31). De legyünk óvatosak, nehogy a szórakozás a szellemi szennyeződés előtt nyisson ajtót. Olyan világban élünk, ahol a szórakozás a szexuális erkölcstelenséget, a durva erőszakot, a horrort és a spiritizmust hangsúlyozza (2Timótheus 3:3; Jelenések 22:15). A hű és értelmes rabszolga éber az ilyen veszélyeket illetően és állandóan figyelmeztet rájuk. Úgy érzed, hogy ezek az emlékeztetők a szabadságod korlátozását jelentik? Vagy hálás vagy Jehova szervezetének, amiért megfelelően gondoskodik rólad azáltal, hogy figyelmedet állandóan felhívja az ilyen veszélyekre? (Zsoltárok 19:7 [19:8, Károli]; 119:95).

²² Soha ne felejtsük el: bár szabadságunk Jehovától ered, felelősek vagyunk azért, hogyan használjuk azt. Ha figyelmen kívül hagyjuk a jó tanácsot és rossz döntést hozunk, nem okolhatunk senki mást. Ezt mondja Pál apostol: „Mindegyikünk magáról ad majd számot Istennek” (Róma 14:12; Zsidók 4:13).

Keressük az Isten gyermekeinek szabadságát!

23. a) Milyen áldásokat élvezünk most a szabadsággal kapcsolatban? b) Milyen áldásokat várunk lelkesen?

²³ Valóban áldott nép vagyunk. Mentesek lettünk a hamis vallástól és a babonától. Hála a váltságáldozatnak, tiszta lelkiismerettel közeledhetünk Jehovához, szellemi értelemben nem vagyunk a bűn és a halál rabszolgaságában. És hamarosan eljön „az Isten fiainak kinyilvánulása”. Armageddonkor Jézus testvérei égi dicsőségükben mint Jehova ellenségeinek elpusztítói fognak kinyilvánulni az emberek számára (Róma 8:19; 2Thessalonika 1:6–8; Jelenések 2:26, 27). Azután Istennek ezek a fiai úgy nyilvánulnak meg, mint az Isten trónjától az emberiségre kiáradó áldások csatornái (Jelenések 22:1–5). Végül az Isten fiainak kinyilvánulása a hűséges emberiség számára az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságával járó áldást fogja eredményezni. Sóvárogva várod ezt az időt? Akkor használd bölcsen keresztény szabadságodat! Szolgáld most Istent és csodálatos szabadságot fogsz élvezni egy örökkévalóságon át!

[Lábjegyzet]

Áttekintés

◻ Hogyan dicsőítik a felkentek és a más juhok Jehovát?

◻ Miért kell a keresztényeknek tisztelni a világi hatalmat?

◻ Milyen különféle módokon működhet együtt egy keresztény a vénekkel?

◻ Miért tűnnek Jehova Tanúi különbözőnek sok világitól az öltözködés tekintetében?

◻ Mit kell kerülnünk a szórakozásban?

[Kép a 17. oldalon]

A vének különösen megérdemlik szeretetünket és együttműködésünket

[Képek a 18. oldalon]

Egy keresztény ruházata jól rendezett, szerény és az alkalomnak megfelelő kell legyen