Viszonylagos alárendeltségünk a felsőbb hatalmaknak
„Ezért kényszerítő ok áll fenn, hogy alárendeljétek magatokat”(RÓMA 13:5).
1. Milyen kemény tapasztalatuk volt sokaknak a náci felsőbb hatalmak kezétől, és vajon ez azért volt, mert ’rosszat tettek’?
EZERKILENCSZÁZNEGYVEN, január 7-én Franz Reitert, öt másik fiatal osztrákkal együtt, nyaktilóval kivégezték. Mindannyian Bibelforscher-ek, Jehova Tanúi voltak, és azért haltak meg, mert nyugodt lelkiismerettel nem voltak képesek fegyvert fogni Hitler Reich-je érdekében. Reiter egyike volt annak a több ezer Tanúnak, aki a hite miatt halt meg a második világháború alatt. Sokan mások hosszú éveket töltöttek el koncentrációs táborokban. Vajon mindezek azért szenvedtek a náci felsőbb hatalmak „kard”-jától, mert ’rosszat tettek’? (Róma 13:4). Egyáltalán nem! Pál további szavai azt mutatják, hogy ezek a keresztények engedelmeskedtek Isten parancsának, ahogy a Róma 13. fejezetében meg van írva, noha ezért szenvedniük kellett a hatalom kezétől.
2. Milyen jó hírnevük van Jehova Tanúinak és miért kell megfizetniük az adót?
2 Az apostol a következőket írja a Róma 13:5-ben: „Ezért kényszerítő ok áll fenn, hogy alárendeljétek magatokat, nemcsak a harag miatt, hanem a lelkiismeret miatt is.” Előzőleg Pál azt mondta, hogy a hatalom által viselt „kard” jó ok volt arra, hogy az ember alárendelje magát a hatalomnak. Most azonban még nyomósabb okot említ: a lelkiismeretet. Mi igyekszünk „tiszta lelkiismerettel” szolgálni Istent (2Timótheus 1:3). A Biblia azt mondja nekünk, hogy rendeljük alá magunkat a felsőbb hatalmaknak, és mi azért engedelmeskedünk, mert azt akarjuk tenni, ami helyes Isten szemében (Zsidók 5:14). A Biblia által kiiskolázott lelkiismeretünk természetesen arra indít minket, hogy akkor is engedelmeskedjünk a felsőbb hatalomnak, amikor nincsenek jelen emberek, hogy ellenőrizzenek bennünket. (Vö. Prédikátor 10:20 [10:17, Károli].)
„Ezért fizettek adókat is”
3., 4. Miért ésszerű, hogy a keresztények adót fizessenek?
3 Néhány évvel ezelőtt Nigériában felkelések törtek ki az adófizetés miatt. Sokan az életüket vesztették és a hatóságok a hadsereget vették igénybe. A katonák behatoltak a Királyság-terembe, ahol éppen összejövetel volt és tudni akarták az összejövetel célját. Miután látták, hogy Jehova Tanúi bibliatanulmányozási összejöveteléről van szó, a vezénylő tiszt azt mondta a katonáknak, hogy távozzanak és kijelentette: „Jehova Tanúi nem adóellenes agitátorok.”
4 Azoknak a nigériai Tanúknak az volt a hírnevük, hogy összhangban élnek Pál szavaival: „Mert ezért fizettek adókat is; hisz az Isten közszolgái ők, akik éppen e célból szolgálnak állandóan” (Róma 13:6). Amikor Jézus kiadta a szabályt: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré”, az adófizetésről beszélt (Máté 22:21). A világi hatóságok gondoskodnak közutakról, rendőri védelemről, könyvtárakról, közlekedési eszközökről, iskolákról, postai szolgálatról és sok egyébről. Mi gyakran vesszük igénybe ezeket a gondoskodásokat. Jogos tehát, hogy fizessünk ezekért az adózás által.
„Adjátok meg mindenkinek, ami jár”
5. Mit jelent az a kifejezés, hogy „adjátok meg mindenkinek, ami jár”?
5 Pál így folytatja: „Adjátok meg mindenkinek, ami jár, annak, akinek adó, az adót; annak, akinek illeték, az illetéket; annak, akinek félelem, azt a félelmet; annak, akinek tisztelet, azt a tiszteletet” (Róma 13:7). A „mindenkinek” szó minden világi hatalmat magában foglal, amely Isten közszolgája. Nincs kivétel. Még ha olyan politikai rendszer alatt élünk is, amely nem tetszik nekünk, megfizetjük az adót. Ha a vallásszervezetek mentesek az adó alól ott, ahol élünk, a gyülekezetek a javukra fordíthatják ezt. És mint a többi polgár, a keresztények is igénybe vehetnek minden törvényes gondoskodást, hogy csökkentsék a fizetendő adót. De egyetlen keresztény sem vonhatja ki magát törvényellenesen az adófizetés alól. (Vö. Máté 5:41; 17:24–27.)
6., 7. Miért kell adót fizetnünk akkor is, ha azt a pént olyasmire költik, amivel nem értünk egyet, vagy ha a hatalom üldöz bennünket?
6 Tételezzük fel azonban, hogy az adó jogtalannak tűnik. Vagy mi van akkor, ha az adópénzt olyasmire használják fel, amivel nem értünk egyet, például az ingyenes abortuszokra, a vérbankokra, vagy az olyan programokra, amelyek ellentétben vannak semleges nézeteinkkel? Mi mégis megfizetjük az adót. A hatalomnak kell vállalni a felelősséget azért, hogyan használja fel az adópénzt. Mi nem kaptunk megbízást arra, hogy megítéljük a hatóságokat. Isten „a föld Bírája”, és a maga idejében elszámoltatja majd a kormányzatokat abban a tekintetben, hogyan használták fel a hatalmukat (Zsoltárok 94:2; Jeremiás 25:31). De amíg erre sor kerül, addig is fizetjük az adót.
7 És mi van akkor, ha a hatalom üldöz bennünket? Akkor is fizetjük az adót a mindennapos szolgálatokért, amelyeket a hatalom nekünk végez. A Tanúkkal kapcsolatban, akik egy afrikai országban üldözést szenvedtek, a San Franciscó-i Examiner ezt írta: „Mintapolgároknak tekintheted őket. Szorgalmasan fizetik az adót, ellátják a betegeket, küzdenek az analfabétizmus ellen.” Igen, azok az üldözött Tanúk megfizették az adóikat.
„Félelem” és „tisztelet”
8. Mi az a „félelem”, amelyet megadunk a hatalomnak?
8 A Róma 13:7-ben említett „félelem” nem gyáva meghunyászkodás, hanem inkább a világi hatalom iránti tisztelet; attól való félelem, hogy megszegjük a törvényét. Ezt a tiszteletet a pozíciója miatt adjuk meg neki, amit az magában foglal, nem mindig az egyén miatt, aki a pozíciót betölti. Amikor a Biblia prófétailag beszél Tiberius római császárról, „megvetésre méltó”-nak nevezi (Dániel 11:21). De ő volt a császár, és mint ilyennek, a keresztények félelemmel és tisztelettel tartoztak neki.
9. Milyen különféle módokon lehet megadni a tiszteletet az emberi hatalmaknak?
9 Ami a tiszteletet illeti, mi Jézus parancsát követjük, azt, hogy senkinek ne adjunk vallási pozíción alapuló tiszteletet (Máté 23:8–10). De amikor világi hatalomról van szó, örömmel szólítjuk őket azon a címen, amelyet a tiszteletük megkövetel. Pál az „exelenciás uram” kifejezést használta, amikor a római helytartókkal beszélt (Cselekedetek 26:25). Dániel „uram”-nak nevezete Nebukadnezárt (Dániel 4:19 [4:16, Károli]). A keresztények ma is használhatnak olyan kifejezéseket, mint: „Őlordsága” vagy „Fenség”. Felállhatnak, amikor a bíró belép a tárgyalási terembe, vagy tisztelettudóan meghajolhatnak egy uralkodó előtt, ha ez a szokás.
Viszonylagos alárendeltség
10. Hogyan mutatta meg Jézus, hogy van határa annak, amit az emberi hatalom megkövetelhet egy kereszténytől?
10 Mivel Jehova Tanúi az emberi hatalomnak alattvalói, miért szenvedték el Franz Reiter és oly sokan mások azt, amit elszenvedtek? Azért, mert az alárendeltségünk csak viszonylagos, és a hatóságok nem mindig ismerik el, hogy vannak bibliailag előírt korlátai annak, amit ők esetleg megkövetelnek. Ha a hatalom olyasmit követel, amely sérti a keresztény kiiskolázott lelkiismeretet, az már meghaladja az Isten által megszabott korlátokat. Jézus is rámutatott erre, amikor ezt mondta: „Adjátok meg . . . a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené” (Máté 22:21). Amikor a császár olyasmit követel, ami az Istené, el kell ismernünk, hogy Istennek elsőbbsége van a követelés terén.
11. Melyik alapelvet fogadták el széles körben, ami azt mutatja, hogy van határa annak, amit az emberi hatalom megkövetelhet?
11 Vajon ez az álláspont felforgató vagy áruló? Egyáltalán nem! Valójában kiterjesztése egy olyan alapelvnek, amelyet a legtöbb civilizált nemzet elismer. A XV. században egy bizonyos Peter von Hagenbach nevű egyént perbe fogtak, mivel Európa azon területén, amely felett hatalma volt, meghonosította a terror uralmat. Védekezését, amely szerint ő csupán urának, a burgundiai grófnak az utasításait követte, elutasították. Az az állítás, hogy valaki, aki kegyetlenkedéseket követ el, nem vonható felelősségre, ha egy felsőbb hatalom utasítására cselekedett, azóta is számtalanszor elhangzott — s ennek egyik legkiemelkedőbb példája a náci háborús bűnösök védekezése a nürnbergi Nemzetközi Bíróság előtt. Az ilyen védekezést általában elutasították. A Nemzetközi Bíróság kimondta az ítéletében: „Az egyéneknek nemzeti kötelességeik vannak, amelyek felülmúlják az egyéni állam által előírt nemzetközi kötelességek iránti engedelmességet.”
12. Melyek az Isten szolgáinak azok a bibliai példái, akik megtagadták a hatalmak ésszerűtlen követeléseinek a teljesítését?
12 Isten szolgái mindenkor elismerték, hogy igenis vannak korlátai a felsőbb hatalmak iránti lelkiismeretes alárendeltségnek. Az idő tájt, amikor Mózes Egyiptomban megszületett, a fáraó megparancsolta két héber bábának, hogy öljenek meg minden héber fiú-újszülöttet. A bábák azonban életben hagyták az újszülötteket. Helytelenül cselekedtek, amikor nem engedelmeskedtek a fáraónak? Nem, mert az Istentől kapott lelkiismeretüket követték, és Isten megáldotta ezért őket (2Mózes 1:15–20). Amikor Izrael száműzetésben volt Babilonban, Nebukadnezár megkövetelte, hogy minden tisztviselője, a héber Sidrákot, Misákot és Abednégót is beleértve, boruljon le az állókép előtt, amelyet Dura mezején felállíttatott. A három héber ezt megtagadta. Vajon helytelenül cselekedtek? Nem, mivel a király parancsának teljesítése engedetlenséget jelentett volna Isten törvényével szemben (2Mózes 20:4, 5; Dániel 3:1–18).
’Engedelmeskedjünk Istennek mint uralkodónak’
13. Milyen példát mutattak a korai keresztények a felsőbb hatalmak iránti viszonylagos engedelmesség terén?
13 Hasonlóképpen, amikor a zsidó hatóságok azt parancsolták Péternek és Jánosnak, hogy ne prédikáljanak többé Jézusról, ők azt válaszolták: „Ítéljétek meg magatok, helyes-e Isten szemében inkább rátok hallgatnunk, mint Istenre?” (Cselekedetek 4:19; 5:29). Nem maradhattak csendben. A The Christian Century folyóirat egy másik lelkiismeretes álláspontra hívja fel a figyelmet, amelyet a korai keresztények foglaltak el, amikor ezt írja: „A legkorábbi keresztények nem szolgáltak a fegyveres erőknél. Roland Bainton megjegyzi, hogy ’az Újszövetség korszakának végétől az Úr 170-180-as évtizedéig nincs bizonyíték arra, hogy egyáltalán lettek volna keresztények a hadseregben’ (Christian Attitudes Toward War and Peace [Abingdon, 1960], 67-68. oldal) . . . Swift azt mondja, hogy Jusztin vértanú ’magától értetődőnek veszi, hogy a keresztények tartózkodtak az erőszakos tettektől’.”
14., 15. Melyek azok a bibliai alapelvek, amelyek az első keresztényeknek az emberi hatalmak iránti viszonylagos engedelmességét szabályozták?
14 Miért nem szolgáltak katonákként az első keresztények? Mindegyikük kétségtelenül alaposan áttanulmányozta Isten Szavát és törvényeit és személyesen döntött a Biblia által kiiskolázott lelkiismerete alapján. Ők semlegesek voltak, „nem része a világnak”, és a semlegességük megtiltotta nekik, hogy állást foglaljanak e világ konfliktusaiban (János 17:16; 18:36). Azonkívül, ők Isten tulajdonát képezték (2Timótheus 2:19). Ha az államért adták volna oda az életüket, az azt jelentette volna, hogy a császárnak adták azt, ami az Istené. Azonkívül, egy nemzetközi tesvériség részét is alkották, amelyet a szeretet kovácsolt egybe (János 13:34, 35; Kolossé 3:14; 1Péter 4:8; 5:9). Jó lelkiismerettel nem foghattak fegyvert azzal a lehetőséggel, hogy esetleg megölik egy keresztény társukat.
15 Mindezeken kívül, a keresztények nem tarthattak meg népszerű vallásos szokásokat, mint például a császár imádatát. Ezért úgy tekintették őket mint „különös és veszélyes embereket, és a lakosság többi része természetesen gyanakvással viseltetett irántuk” (Still the Bible Speaks, W. A. Smart műve). Jóllehet Pál azt írta, hogy a keresztények ’adják meg annak, akinek félelem jár, azt a félelmet’, ők nem feledkeztek meg arról, hogy Jehovának tartoznak nagyobb félelemmel vagy tisztelettel (Róma 13:7; Zsoltárok 86:11). Maga Jézus mondta: „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem ölhetik meg, hanem inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet képes elpusztítani a Gyehennában!” (Máté 10:28).
16. a) Mely területeken kell a keresztényeknek gondosan mérlegelniük a felsőbb hatalmak iránti engedelmességüket? b) Mit szemléltet a 27. oldalon a bekeretezett szöveg?
16 Mint keresztények, hasonló kihívásokkal kell szembenéznünk napjainkban. Mi nem vehetünk részt a bálványimádás semmilyen modern változatában — nem végezhetünk imádati mozdulatokat képek vagy jelképek előtt és nem tulajdoníthatjuk a megmentést egy személynek vagy szervezetnek (1Korinthus 10:14; 1János 5:21). És miként az első keresztények, mi sem alkudhatunk meg keresztény semlegességünk tekintetében. (Vö. 2Korinthus 10:4.)
„Szelíden és mély tisztelettel”
17. Milyen tanácsot adott Péter azoknak, akik a lelkiismeret miatt szenvedtek?
17 Péter apostol írt a lelkiismeretes álláspontunkról és ezt mondta: „Ha valaki az Isten iránti lelkiismerete miatt visel el fájdalmas dolgokat és tűr el igazságtalanságot, az kedves dolog” (1Péter 2:19). Igen, kedves Isten előtt, amikor a keresztény szilárdan kitart az üldözés ellenére is, és további előny az, hogy a keresztény hite megerősödik és kifinomul (Jakab 1:2–4; 1Péter 1:6, 7; 5:8–10). Péter ezt is írta: „Mégha szenvednetek kellene is az igazságosságért, boldogok vagytok. Ne féljetek attól, amitől azok félnek, s ne zaklassátok fel magatokat. Hanem szenteljétek meg Krisztust mint Urat a szívetekben, mindig készen arra, hogy megvédelmezzétek a bennetek levő reménység okát mindenki előtt, aki azt megköveteli tőletek, de ezt szelíden és mély tisztelettel tegyétek” (1Péter 3:14, 15). Ez valóban hasznos tanács!
18., 19. Hogyan segíthet a mély tisztelettel és ésszerűséggel teljes magatartás abban az esetben, ha a hatalom korlátokat szab az imádatunk szabadságának?
18 Amikor azért támad üldözés, mert a hatalom félreérti a keresztény álláspontot, vagy mert a kereszténység vallási vezetői rossz színben tüntetik fel Jehova Tanúit a hatóság előtt, a tényeknek a hatóság elé tárása a nyomás csökkentésével járhat. Ha szelíden és mély tisztelettel viselkedik a keresztény, nem viszonozza fizikai harccal az üldözőktől jövő sérelmeket. De igenis igénybe vesz minden rendelkezésre álló törvényes eszközt hitének védelmére. Azután Jehova kezébe teszi le az ügyet (Filippi 1:7; Kolossé 4:5, 6).
19 A mély tisztelet arra is indítja a keresztényt, hogy addig menjen el, ameddig csak lehet a hatalom iránti engedelmességben anélkül, hogy megsértené a lelkiismeretét. Ha például betiltják a gyülekezeti összejöveteleket, a keresztények megtalálják a kevésbé látványos módját annak, hogy továbbra is táplálkozzanak Jehova asztaláról. A Legfőbb Hatalom, Jehova Isten, ezt mondja nekünk Pál által: „Ügyeljünk egymásra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetekre buzdítsuk, el nem hagyva összejöveteleinket, miként az szokásuk némelyeknek” (Zsidók 10:24, 25). De ilyen összejöveteleket diszkrét módon is meg lehet tartani. Még ha csupáncsak néhányan vannak is jelen, akkor is bízhatunk abban, hogy Isten megáldja az ilyen elrendezéseket. (Vö. Máté 18:20.)
20. Ha betiltják a jó hír nyilvános prédikálását, hogyan oldja meg a keresztény a helyzetet?
20 Hasonlóképpen, némely hatóságok megtiltották a jó hír prédikálását. Az ott élő keresztények visszaemlékeztek arra, hogy maga Jézus által mondta a Legfőbb Hatalom: előbb „minden nemzetben prédikálni kell a jó hírt” (Márk 13:10). Ezért a Legfőbb Hatalomnak engedelmeskednek, bármibe kerüljön is ez nekik. Ahol lehetséges volt, az apostolok nyilvánosan és házról házra prédikáltak, de vannak az emberek elérésének más lehetőségei is, például az alkalmi tanúskodás (János 4:7–15; Cselekedetek 5:42; 20:20). Gyakran a hatóságok nem avatkoznak be a prédikáló munkánkba, ha csak a Bibliát használjuk — ez a tény is aláhúzza, mennyire szükséges, hogy minden Tanú jól képzett legyen az Írásokból való érvelésre. (Vö. Cselekedetek 17: 2, 17.) Ha a keresztények bátrak, ám tisztelettudók, gyakran megtalálhatják a módot arra, hogyan engedelmeskedhetnek Jehovának anélkül, hogy kihívnák maguk ellen a felsőbb hatalmak haragját (Titus 3:1, 2).
21. Ha a császár nem ismer könyörületet az üldözés tekintetében, milyen eljárásmódot válasszanak a keresztények?
21 Néha azonban a hatalom könyörtelen a keresztények üldözésében. Akkor jó lelkiismerettel csak azt tehetjük, hogy kitartunk a jó cselekvésében. A fiatal Franz Reiter is szembenézett a választással: vagy megalkuszik a hitében, vagy meghal. Mivel nem hagyhatta abba Isten imádatát, bátran ment a halálba. A halála előtti éjszakán, Franz ezt írta édesanyjának: „Holnap reggel kivégeznek. Az erőm Istentől van, ugyanúgy, ahogyan minden igaz keresztény esetében volt mindig is a múltban . . . Ha mindhalálig szilárdan kitartasz, újra találkozni fogunk a feltámadásban.”
22. Mi a mi reménységünk, és addig is hogyan járjunk el?
22 Egy napon, az egész emberiség csupán egyetlen törvény alatt fog élni, Jehova Isten törvénye alatt. Addig is jó lelkiismerettel be kell tartanunk Isten elrendezését és meg kell őriznünk viszonylagos alárendeltségünket a felsőbb hatalmak iránt, miközben mindenben engedelmeskedünk Szuverén Urunknak, Jehovának (Filippi 4:5–7).
Emlékszel rá?
◻ Mi a kényszerítő ok, amiért alárendeljük magunkat a felsőbb hatalmaknak?
◻ Miért ne habozzunk, amikor meg kell fizetnünk a császár által kirótt adót?
◻ Milyenfajta tiszteletet kell megadnunk a hatalomnak?
◻ Miért csak viszonylagos a császár iránti alárendeltség?
◻ Hogyan kell reagálnunk, amikor azért üldöznek bennünket, mert amit a császár megkövetel tőlünk, az az Istent illeti meg?
[Kiemelt rész a 27. oldalon]
Tisztelet, nem imádat
Egy délelőtti tanítás alatt Terra, Jehova egyik fiatal Tanúja Kanadában, megfigyelte, hogy a tanár kihívja az egyik osztálytársát a tanteremből egy rövid időre. Nemsokára azután a tanár nyugodt hangon arra kérte Terrát, menjen vele az igazgatói irodába.
Miután odaértek, Terra észrevette, hogy egy kanadai zászló fekszik letakarva az igazgató asztalán. A tanár azt mondta Terrának, hogy köpjön a zászlóra! Feltételezése szerint ugyanis, mivel Terra nem énekelte a nemzeti himnuszt és nem tisztelgett a zászló előtt, semmi okot nem látott arra, hogy miért nem tehetné meg ezt is. Terra azonban megtagadta és megmagyarázta, hogy bár Jehova Tanúi nem imádják a zászlót, tiszteletben tartják azt.
Visszatérve a tanterembe, a tanár bejelentette, hogy csak egy kísérletet végzett. Két tanulót vitt külön-külön az igazgatói irodába és arra szólította fel őket, hogy köpjenek a zászlóra. Az első részt vett hazafias szertartáson, de leköpte a zászlót, amikor azt mondták neki, hogy ezt tegye. Ellenben Terra nem énekelte el a himnuszt és nem tisztelgett a zászló előtt, mindazonáltal nem volt hajlandó a kért módon meggyalázni a zászlót. A tanár rámutatott arra, hogy Terra volt az, aki kellő tiszteletet tanúsított (Jehova Tanúi 1990-es Évkönyve).
[Kép forrásának jelzése a 23. oldalon]
French Embassy Press & Information Division
USSR Mission to the UN