A szellem tanúskodik a mi szellemünkkel

1–3. Miért volt különleges i. sz. 33 pünkösdje, és hogyan teljesítettek be egy bibliai próféciát annak a napnak az eseményei? (Lásd a képet a cikk elején.)

VASÁRNAP reggel van, kilenc óra körül jár az idő. Különleges nap ez azoknak, akik összegyűltek Jeruzsálemben. Ünnepnap van, így sabbat is egyben. A templomban már bizonyára felajánlották a reggeli áldozatokat. A tömeg izgatottan figyeli, amint a főpap bemutatni készül az új gabonából sütött, két kovászos kenyeret meglengetett felajánlásként (3Móz 23:15–20). Ez a felajánlás jelzi a búzaaratás kezdetét. I. sz. 33-at írunk, és pünkösd napja van.

² Ezen a napon valami sokkal fontosabb is fog történni, de nem a templomban, hanem a város egy másik pontján, egy felső helyiségben. Az itt összegyűlt mintegy 120 keresztény kitartóan imádkozik (Csel 1:13–15). Az, amit a főpap évről évre tesz pünkösdkor, szorosan összefügg a hamarosan bekövetkező eseménnyel. Ez az esemény továbbá beteljesít egy próféciát, melyet Jóel próféta úgy 800 évvel korábban jelentett ki (Jóel 2:28–32; Csel 2:16–21). Vajon mi lehet az, aminek ekkora jelentősége van?

³ Olvassátok fel: Cselekedetek 2:2–4. Isten szent szelleme kitöltetik a felső helyiségben összegyűlt keresztényekre (Csel 1:8). Prófétálni kezdenek, vagyis tanúskodnak azokról a csodálatos dolgokról, amelyeket láttak és hallottak. Az odasereglő embereknek Péter apostol elmagyarázza a történtek jelentőségét, majd így szól hozzájuk: „Tanúsítsatok megbánást, és valamennyien keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében bűneitek megbocsátására, és megkapjátok a szent szellem ajándékát.” Aznap mintegy 3000-en eleget tesznek a felszólításnak, megkeresztelkednek, és megkapják a megígért szent szellemet (Csel 2:37, 38, 41).

 4. a) Miért foglalkozzunk azzal, ami pünkösdkor történt? b) Milyen más fontos esemény történhetett ezen a napon sok-sok évvel korábban? (Lásd a jegyzetet.)

⁴ Miért olyan fontos nekünk i. sz. 33 pünkösdje? Természetesen nem a templomban történt események miatt, hanem azért, mert Jézus Krisztus, a nagy főpap a prófétai minta szerint járt el.^[1] Jeruzsálemben a főpap két jelképes kenyeret ajánlott fel Jehovának ezen a napon. Ezek a kovászos kenyerek a felkent tanítványokat jelképezték, akiket Isten örökbe fogadott a bűnös emberiségből. Így megnyílt az út az emberek „zsengéje” előtt, hogy idővel az égbe mehessenek, és részesei legyenek a Királyságnak, mely számtalan áldást áraszt majd az engedelmes emberiségre (Jak 1:18; 1Pét 2:9). Tehát akár az a reménységünk, hogy Jézussal együtt leszünk az égben, akár az, hogy örökké élünk a paradicsomi földön, mindenképpen nagy hatással vannak az életünkre annak a napnak az eseményei.

 5. Honnan tudjuk, hogy nem minden esetben egyformán történt a felkenetés az első században?

⁵ Ha te is ott lettél volna a tanítványok között, akiknek a feje fölött megjelent egy-egy tűzlánghoz hasonló nyelv, soha nem felejtetted volna el azt a napot. Nem lett volna kérdés számodra, hogy fel lettél kenve szent szellemmel, különösen akkor, ha a nyelveken szólás ajándékát is megkaptad volna (Csel 2:6–12). De vajon mindig ugyanolyan látványos módon történt a felkenetés, mint az első 120 tanítvány esetében? Nem. A többiek, akik ott voltak Jeruzsálemben, akkor lettek felkenve, amikor megkeresztelkedtek (Csel 2:38). Nem jelentek meg tűzlánghoz hasonló nyelvek a fejük fölött. Továbbá nem minden felkent keresztény a keresztelkedésekor lett felkent. A szamáriaiak valamivel a keresztelkedésük után lettek felkenve szent szellemmel (Csel 8:14–17). De volt egy kivételes eset is, amikor Kornéliusz és a háznépe már a keresztelkedésük előtt fel lettek kenve (Csel 10:44–48).

 6. Mit kap minden felkent, és milyen hatással van ez rájuk?

⁶ Ma sem mindig teljesen egyformán történik a felkenetés. Néhányan talán azonnal felismerik az elhívásukat, másoknak viszont időbe telik, mire felfogják vagy elfogadják. De bárhogy történik is a felkenetésük, kapnak valamit, amiről Pál apostol így írt: „miután hittetek, el is pecsételtek benneteket a megígért szent szellemmel, amely előzetes záloga a mi örökségünknek” (Ef 1:13, 14). A szent szellemnek ez a különleges működése olyan, mint egy előleg, garancia vagy biztosíték arra, ami rájuk vár. A felkent keresztények ennek a zálognak köszönhetően egy belső meggyőződésre jutnak. (Olvassátok fel: 2Korintusz 1:21, 22; 5:5.)

 7. Mit kell tennie minden felkent kereszténynek, hogy megkaphassa az égi jutalmát?

⁷ Ha egy keresztény megkapja ezt a zálogot, már biztosan az égbe jut? Nem erről van szó. Az elhívásában biztos lehet, de az, hogy végül megkapja-e az égi jutalmát, azon múlik, hogy hűséges marad-e. Péter ezt így fejtette ki: „testvérek, még inkább tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy biztossá tegyétek magatoknak elhívásotokat és kiválasztásotokat; mert ha továbbra is ezeket teszitek, soha, semmiképpen nem fogtok elbukni. Így valójában gazdagon megadatik nektek, hogy bemehessetek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak és Megmentőnknek örök királyságába” (2Pét 1:10, 11). Ezek szerint minden felkent kereszténynek küzdenie kell azért, hogy hűséges maradjon, különben nem kapja meg a jutalmát (Héb 3:1; Jel 2:10).

8–9. a) Miért van az, hogy a legtöbb embernek nehéz megértenie, hogyan lesz valaki felkent? b) Honnan tudja valaki, hogy égi elhívása van?

⁸ Isten legtöbb szolgájának alighanem nehéz megértenie, hogyan lesz valaki felkent. Ez nem is csoda, hiszen ők maguk nem élik át azt, ami ilyenkor történik. Istennek eredetileg az volt a szándéka, hogy az emberek örökké éljenek a földön (1Móz 1:28; Zsolt 37:29). Nem az az általános, hogy valakit kiválasztanak, hogy királyként és papként uralkodjon az égben; ez csak keveseket érint. Az elhívás gyökeresen megváltoztatja a felkentek gondolkodását, szemléletmódját és reménységét. (Olvassátok fel: Efézus 1:18.)

⁹ De honnan tudja valaki, hogy égi elhívása van, azaz megkapta ezt a különleges zálogot? A válasz világossá válik abból, amit Pál a Rómában élő felkent keresztényeknek írt, „akiket elhívtak, hogy szentek legyenek”: „nem rabszolgaság szellemét kaptátok, amely ismét félelmet idéz elő, hanem fiúként való örökbefogadás szellemét kaptátok, amely által ezt kiáltjuk: »Abba, Atyám!« Maga a szellem tanúskodik a mi szellemünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk” (Róma 1:7; 8:15, 16). Egyszerűen szólva Isten a szent szelleme által egyértelművé teszi az érintett személy számára, hogy elhívta, hogy a Királyság örököse legyen (1Tessz 2:12).

10. Mit jelent az 1János 2:27-ben az, hogy a felkent keresztényeknek nincs szükségük arra, hogy bárki is tanítsa őket?

¹⁰ Akik megkapták Istentől ezt a különleges meghívást, azoknak nincs szükségük arra, hogy bárki vagy bármi megerősítse őket ebben. Jehova gondoskodik róla, hogy a kétség legkisebb szikrája se legyen bennük. János apostol ezt mondja a felkent keresztényeknek: „Nektek pedig felkenetésetek van a szenttől; mindnyájatoknak van ismeretetek.” Aztán hozzáteszi még: „Ami pedig titeket illet, a felkenetés, amelyet tőle kaptatok, megmarad bennetek, és nincs szükségetek rá, hogy bárki is tanítson titeket; hanem amint a tőle kapott felkenetés mindenre nézve tanít benneteket (és igaz, és nem hazugság), és ahogyan tanított is titeket, maradjatok egységben ővele” (1Ján 2:20, 27). Természetesen a felkenteknek is szükségük van Jehova oktatására, mint minden más kereszténynek. Arra viszont nincs, hogy bárki megerősítse őket abban, hogy felkentek, hiszen a világegyetem leghatalmasabb erejétől kapták ezt a meggyőződést.

11–12. Min tűnődhet el egy felkent keresztény, de mi az, ami nem kérdéses számára?

¹¹ Amikor a szent szellem valakiben ezt a meggyőződést idézi elő, az érintett személy óriási változáson megy keresztül. Jézus erre a folyamatra úgy utalt, hogy a felkent keresztény újraszületik, vagy más szóval felülről születik (Ján 3:3, 5, Csia-fordítás).^[2] Még hozzátette: „Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam neked: újra kell születnetek. A szél ott fúj, ahol akar, és hallod a hangját, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindenki, aki a szellemtől született” (Ján 3:7, 8). Világos hát, hogy lehetetlen teljes részletességgel elmagyarázni az égi elhívás folyamatát valakinek, aki nem élte át.

¹² Azok, akik ilyen elhívást kaptak, talán eltűnődnek: „Miért pont engem választottak ki?” Lehet, hogy nem is tartják rá méltónak magukat. Azt viszont nem vonják kétségbe, hogy megkapták az elhívást. Péterhez hasonlóan nagy-nagy örömet és hálát éreznek. Ő ezt írta: „Áldott legyen Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istene és Atyja, mert nagy irgalmassága szerint új születést adott nekünk élő reménységre Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által, romolhatatlan és beszennyezetlen és el nem hervadó örökségre. Ez az egekben van fenntartva számotokra” (1Pét 1:3, 4). Amikor a felkentek ezeket a szavakat olvassák, semmi kétségük sincs afelől, hogy égi Atyjuk közvetlenül hozzájuk szól.

13. Hogyan változik meg a gondolkodása annak, aki felkent lesz, és mi idézi elő ezt a változást?

¹³ Mielőtt ezek a keresztények megkapták Isten szellemének a tanúságát, földi reménységet tápláltak magukban. Vágytak rá, hogy Jehova megtisztítsa a földet, és hogy ők is ott lehessenek. Talán azt is maguk elé képzelték, hogy üdvözlik a feltámadó szeretteiket. Szívesen gondoltak arra, hogy majd a maguk építette házban laknak, és azoknak a fáknak a gyümölcsét eszik, amelyeket ők ültettek (Ézs 65:21–23). Akkor miért változott meg a szemléletmódjuk? Nem azért, mert elégedetlenné váltak ezzel a reménységgel, és nem is valamilyen érzelmi nyomás vagy zavar hatására. Nem vágynak el a földről, mintha hirtelen az az érzésük támadt volna, hogy a földi örök élet fárasztó vagy unalmas lesz. Nem is arról van szó, hogy új élményekre vágynak az égben. A változás inkább annak tudható be, hogy Isten szelleme nemcsak elhívta őket, hanem át is alakította a gondolkodásukat és a reménységüket.

14. Hogyan gondolkodnak a felkentek a jelenlegi életükről?

¹⁴ Vajon annyira átalakul a felkentek gondolkodása, hogy meg akarnak halni? Pál ihletés alatt így válaszolt erre a kérdésre: „mi, akik ebben a sátorban vagyunk, nyögünk, mivel meg vagyunk terhelve; mert nem levetni akarjuk azt, hanem felölteni a másikat, hogy ami halandó, azt elnyelje az élet” (2Kor 5:4). Nem vesztették el az életkedvüket, és nem szeretnének minél hamarabb meghalni. Ellenkezőleg, azon vannak, hogy minden egyes napot kihasználjanak Jehova szolgálatára, a barátaikkal és a családjukkal együtt. De bármit tesznek is, mindig a szemük előtt lebeg a dicsőséges reménységük (1Kor 15:53; 2Pét 1:4; 1Ján 3:2, 3; Jel 20:6).

15. Mi nem bizonyítja, hogy valaki fel lett kenve szent szellemmel?

¹⁵ Talán felmerül benned, hogy esetleg te is megkaptad ezt a csodálatos elhívást. Nos, gondolkodj el néhány fontos kérdésen. Úgy érzed, hogy kiemelkedő buzgalommal végzed a szolgálatot? Lelkesen tanulmányozod Isten Szavát, és szereted „Isten mélységes dolgait” kutatni? (1Kor 2:10). Tapasztalod Jehova különleges áldását a szolgálatodon? Égő vágyat érzel arra, hogy Jehova akaratát cselekedd? Szívből átérzed azt a felelősségedet, hogy segíts másoknak közelebb kerülni Jehovához? Láttad annak bizonyítékát, hogy Jehova beavatkozott az életedbe? Ha ezekre a kérdésekre egyértelmű igennel válaszolsz, az vajon azt jelenti, hogy égi elhívású vagy? Nem. Miért mondhatjuk ezt? Mert ilyen érzéseik nem csak azoknak vannak, akik megkapták az égi elhívást. Jehova szelleme ugyanolyan intenzitással munkálkodik azokban is, akik a földi örök életben reménykednek. Az az igazság, hogy ha eltűnődsz rajta, hogy megkaptad-e az égi elhívást, akkor biztos, hogy nem kaptad meg. Akiket Jehova elhív, azok nem gondolkodnak rajta, hogy elhívottak-e vagy sem. Teljesen biztosak benne.

16. Honnan tudjuk, hogy nem mindenki égi elhívású, aki megkapta Isten szellemét?

¹⁶ A Bibliában sok-sok olyan hithű emberről olvasunk, akiken működött a szent szellem, mégsem volt égi reménységük. Jézus például elismeréssel beszélt Keresztelő Jánosról, de megmondta, hogy János nem kerül az égi Királyságba (Máté 11:10, 11). Dávidon is működött a szent szellem (1Sám 16:13). Ő mélységes gondolatokat is megértett Jehovával kapcsolatban, sőt egyes bibliai részek megírására is ihletést kapott (Márk 12:36). Péter mégis azt mondta róla pünkösdkor, hogy „nem ment fel az egekbe” (Csel 2:34). A szent szellem bámulatos dolgokra tette képessé ezeket az embereket, de nem tanúskodott arról, hogy égi életre lennének kiválasztva. Ez nem azt jelentette, hogy valami miatt méltatlanok vagy alkalmatlanok lettek volna az égi életre. Egyszerűen arról van szó, hogy Jehova a paradicsomi földön fogja feltámasztani őket (Ján 5:28, 29; Csel 24:15).

17–18. a) Milyen jutalomra tekint előre ma Isten szolgáinak többsége? b) Milyen kérdésekre ad választ a következő cikk?

¹⁷ Ma Isten szolgáinak a többsége nem égi elhívású. Ugyanaz a reménységük, mint Dávidnak, Keresztelő Jánosnak és más hűséges férfiaknak és nőknek, akik régen éltek. Ábrahámhoz hasonlóan arra tekintenek előre, hogy a Királyság alattvalóiként élhetnek majd (Héb 11:10). Az égi életre kiválasztottaknak csak egy maradéka él a földön most, a vég idején (Jel 12:17). Ez azt jelenti, hogy a 144 000 kiválasztott többsége már hűségben meghalt.

¹⁸ Hogyan tekintsenek a földi reménységű keresztények arra, aki égi reménységűnek vallja magát? Ha a gyülekezetedben valaki elkezdi magához venni az emlékjegyeket az Úr vacsoráján, hogyan gondolkozz erről? Kell-e aggódnod amiatt, hogy nő azoknak a száma, akik égi elhívásúnak vallják magukat? A következő cikk választ ad ezekre a kérdésekre.