Hogyan járhatunk Istennel?

AMIKOR a Biblia átvitt értelemben használja a „jár” igét, egy bizonyos cselekvésmódra utal vele. Például azt írja, hogy „Noé az igaz Istennel járt” (1Mózes 6:9; 5:22). Akik Istennel jártak, azok követték az Isten által előírt életutat, és elnyerték az ő tetszését. A Keresztény Görög Iratok ugyanezzel a kifejezéssel írják le azt a két ellentétes cselekvésmódot, melyek az egyént Isten szolgájává válása előtt és után jellemzik (Efézus 2:2, 10; 4:17; 5:2). Ehhez hasonlóan a „fut” ige is egy bizonyos cselekvésmódot szemléltet (1Péter 4:4). Isten azt mondta, hogy nem küldte a júdai prófétákat, „ők mégis futottak”, vagyis hamisan, felhatalmazás nélkül prófétáltak (Jeremiás 23:21). Pál a keresztényi életútról úgy beszél, mint ’futásról’. Olyan versenyhez hasonlítja, amelyen a szabályok szerint kell futni ahhoz, hogy valaki elnyerje a díjat (1Korintusz 9:24; Galácia 2:2; 5:7).

’Az igazságban járni’

Akik Isten helyeslésére vágynak, azoknak az igazságában kell járniuk, és igazságban kell őt szolgálniuk (Józsué 24:14; 1Sámuel 12:24; Zsoltárok 25:4, 5; 26:3–6; 43:3; 86:11; Ézsaiás 38:3). Ez magában foglalja azt is, hogy az ember engedelmeskedik Isten követelményeinek, s hűségesen és őszintén szolgálja őt. Egy szamaritánus asszonynak Jézus Krisztus azt mondta: „eljön az óra, és az most van, amikor az igaz imádók szellemmel és igazsággal fogják imádni az Atyát, mert az Atya is ilyeneket keres, hogy imádják őt. Az Isten Szellem, és akik őt imádják, azoknak szellemmel és igazsággal kell imádniuk” (János 4:23, 24). Az ilyen imádat nem alapulhatott elképzelésen, hanem ahhoz kellett idomulnia, ami összhangban van a dolgok valóságos állásával, és ragaszkodnia kellett ahhoz, amit Isten a Szavában kinyilatkoztatott önmagáról és a szándékairól.

A keresztényiség ’az igazság útja’, és azok, akik segítenek másoknak abban, hogy előmozdítsák a keresztényiség érdekeit, ’munkatársakká lesznek az igazságban’ (2Péter 2:2; 3János 8). A keresztény tanítások teljes gyűjteménye, amely később Isten írott Szavának a részévé vált, „az igazság” vagy „a jó hír igazsága”. Az igazsághoz való ragaszkodás és a benne való ’járás’ nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az ember megmentést nyerjen (Róma 2:8; 2Korintusz 4:2; Efézus 1:13; 1Timóteusz 2:4; 2Timóteusz 4:4; Titusz 1:1, 14; Héberek 10:26; 2János 1–4; 3János 3, 4). Azok esetében, akik jól viselkednek, az igazság gyakorlása — az, hogy Isten Szavához igazítják útjaikat, és az eljárásaik eredménye — tanúsítja, hogy követésre méltó példák (3János 11, 12). Másrészről, aki eltér a keresztényiség alaptanításaitól, akár azáltal, hogy helytelenül viselkedik, akár azáltal, hogy hamis tanításokat hangoztat, többé már nem jár az igazságban. Így volt azokkal is, akik kitartottak amellett, hogy a körülmetélkedés szükséges ahhoz, hogy valaki megmentést nyerjen. A tanításuk ellentétben állt a keresztény igazsággal, és azok, akik azt elfogadták, többé már nem engedelmeskedtek az igazságnak, vagyis nem jártak benne (Galácia 2:3–5; 5:2–7). Hasonlóképpen, amikor Péter apostol a cselekedeteivel helytelen megkülönböztetést tett zsidók és nem zsidók között, Pál apostol helyreigazította őt, mert nem ’járt’ összhangban ’a jó hír igazságával’ (Galácia 2:14).