„A három és fél nap elteltével pedig az élet szelleme áradt beléjük az Istentől, és lábra álltak, és nagy félelem fogta el azokat, akik látták őket.

Jelenések 11:11,

Hasonló dolog történt velük, mint a száraz csontokkal abban a völgyben, ahol Ezékiel látomásban járt. Jehova rálehelt a száraz csontokra, azok pedig életre keltek; ez jelképezte Izrael nemzetének a 70 éves babiloni fogság utáni újjászületését (Ezékiel 37:1–14). Ez a két prófécia, az Ezékiel könyvéből és a Jelenések könyvéből, meglepő módon a modern korban teljesedett be, 1919-ben, amikor Jehova újra tevékeny életre keltette „elhunyt” tanúit.

24. Milyen hatással volt a két tanú életre kelése a vallási üldözőikre?

²⁴ Micsoda megütközést kelthetett ez az üldözőikben! A két tanú holtteste hirtelen életre kelt és ismét tevékeny lett. Keserű pirula volt ez a papság számára, annál is inkább, mert azok a keresztény szolgák, akiknek a bebörtönzését kitervelték, újból szabadok voltak, később pedig teljesen felmentették őket. Még nagyobb lehetett a meghökkenésük 1919 szeptemberében, amikor a Bibliakutatók kongresszust tartottak az egyesült államokbeli Cedar Pointban (Ohio állam). Itt J. F. Rutherford, aki nem sokkal előtte szabadult a börtönből, lázba hozta a kongresszuson jelen lévőket „A Királyság bejelentése” című előadásával, amelynek alapja a Jelenések 15:2 és az Ézsaiás 52:7 volt. A János osztály tagjai újból elkezdtek ’prófétálni’, vagyis nyilvánosan prédikálni. Egyre jobban megerősödtek, és félelem nélkül leleplezték a kereszténység képmutatását.