Feltámadás

Vajon a feltámadás az anyagtalan lélek és az anyagi test újraegyesülését jelenti?

Ez csak úgy volna lehetséges, ha az embereknek a fizikai testtől független, anyagtalan lelkük lenne, a Biblia azonban nem ezt tanítja. Ezt az elképzelést a görög filozófiából vették. A Biblia lélekről szóló tanítása megtalálható a 252—5. oldalon. A kereszténység anyagtalan, halhatatlan lélekbe vetett hitének eredetére vonatkozó bizonyítékok végett lásd a 255—6. oldalt.

Jézus vajon hús-vér testtel támadt fel, és ilyen teste van most az égben?

1Pét 3:18: „Krisztus is meghalt egyszer s mindenkorra a bűnökért, egy igazságos személy igazságtalanokért, hogy az Istenhez vezessen titeket; ő, akit halálra juttattak a testben, de aki megeleveníttetett a szellemben [„lélek szerint”, Kár., Kat., ÚRB; „a Lélek életre keltette”, B.—D.].” (Feltámadásakor Jézus szellemi testet kapott. A görög szöveg szembeállítja a ’testet’ és a ’szellemet’, s mindkettő részes esetben van, ezért ha egy fordító ezt úgy adja vissza, hogy „lélek szerint”, akkor következetesen azt kell mondania, hogy „test szerint”, vagy ha úgy fordítja, hogy „testben”, akkor azt is kell mondania, hogy „szellemben”.)

Csel 10:40, 41: „Ezt [Jézus Krisztust] az Isten feltámasztotta a harmadik napon, és megadta neki, hogy nyilvánvalóvá legyen, nem az egész népnek, hanem az Isten által előre kinevezett tanúknak.” (Miért nem látták őt mások is? Mert szellemszemély volt, és amikor testet öltött, hogy látható legyen — mint azt a múltban az angyalok tették —, akkor csak kiválasztott tanúk voltak jelen.)

1Kor 15:45: „Így is van megírva: »Az első ember, Ádám, élő lélekké lett.« Az utolsó Ádám [Jézus Krisztus, aki ugyanolyan tökéletes volt, mint Ádám a megteremtésekor] életadó szellemmé lett.”

Mit jelent a Lukács 24:36–39 Jézus testére vonatkozóan, amelyben feltámadt?

Luk 24:36–39: „Még ezekről beszéltek [a tanítványok], amikor ő maga állt ott közöttük. És ezt mondta nekik: »Béke legyen veletek!« De mivel megrettentek és megrémültek, azt hitték, hogy szellemet látnak. Így hát ezt mondta nekik: »Miért nyugtalankodtok, és miért támadnak kételyek szívetekben? Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy én magam vagyok az; tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, mint ahogy látjátok, hogy nekem van.«”

Szellemeket nem láthatnak az emberek, a tanítványok tehát nyilvánvalóan azt gondolták, hogy káprázat vagy látomás az, amit látnak. (Vesd össze: Márk 6:49, 50.) Jézus biztosította őket, hogy ez nem káprázat. Láthatták hús-vér testét, megtapinthatták őt, érzékelhették csontjait; jelenlétükben még evett is. Hasonló módon öltöttek testet a múltban az angyalok, hogy az emberek előtt láthatók legyenek; ettek is, sőt, egyesek még meg is házasodtak és gyermekeket nemzettek (1Móz 6:4; 19:1–3). Feltámadását követően Jézus nem mindig ugyanabban a testben jelent meg (talán azért, hogy tanítványai jól megjegyezzék a tényt, hogy ő akkor már szellem volt), így még a bizalmas barátai sem ismerték fel azonnal (Ján 20:14, 15; 21:4–7). Ám azzal, hogy ismételten anyagi testben jelent meg előttük, valamint azzal, hogy úgy beszélt hozzájuk és úgy viselkedett, hogy azonosítani tudták őt azzal a Jézussal, akit már ismertek, megerősítette az abba vetett hitüket, hogy valóban feltámadt a halottak közül.

Ha Jézus tanítványai csakugyan olyan testben látták volna őt, amilyen teste most az égben van, nem mondta volna később Pál a megdicsőített Krisztusról, hogy az Isten „lényének pontos mása”, mivel Isten Szellem, és neki sohasem volt hús-vér teste (Héb 1:3; vesd össze: 1Timóteusz 6:16).

Az előző oldalon idézett 1Péter 3:18 és 1Korintusz 15:45 szövegét szem előtt tartva jobban megértjük azokat a beszámolókat, melyek Jézusnak a feltámadása utáni megjelenéseiről szólnak.

Lásd még a „Jézus Krisztus” címszó alatt a 212—3. oldalt.

Kik támadnak fel oly módon, hogy Krisztussal az égben legyenek, és mit csinálnak ott?

Luk 12:32: „Ne félj, kicsiny nyáj, mert a ti Atyátok helyesnek látta, hogy nektek adja a királyságot.” (Nem minden hívő ember tartozik közéjük; számuk korlátozott. Meghatározott célból kerülnek az égbe.)

Jel 20:4, 6: „láttam trónokat, és ott voltak azok, akik leültek rájuk, és hatalmat kaptak az ítélkezésre . . . Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban; ezek fölött nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és királyokként fognak uralkodni vele az ezer év alatt.”

Lásd még az „Ég” címszó alatt a 68—74. oldalt.

Megdicsőített anyagi testük lesz végül azoknak, akik égi életre támadnak fel?

Fil 3:21: Az Úr Jézus Krisztus „a mi megalázott testünket át fogja alakítani, hogy az hozzáidomuljon az ő dicsőséges testéhez azon erő munkálkodása szerint, amely megvan neki”. (Azt jelenti ez, hogy végül is a hús-vér testük dicsőül meg az egekben? Vagy azt jelenti, hogy az égi életre való feltámadásuk során az alacsonyabb rendű hús-vér test helyett dicsőséges szellemi testet öltenek? Hadd válaszoljanak a következő bibliaversek.)

1Kor 15:40, 42–44, 47–50: „vannak égi testek, meg földi testek; de másmilyen az égi testek dicsősége, és másmilyen a földi testeké. Így van a halottak feltámadása is . . . Fizikai testet vetnek el, szellemi test támad fel . . . Az első ember [Ádám] a földből való, és porból alkották; a második ember [Jézus Krisztus] az égből való. Amilyen a porból alkotott, olyanok a porból alkotottak is; és amilyen az égi, olyanok az égiek is. És ahogy viseltük a porból alkotottnak képmását, úgy viselni fogjuk az éginek képmását is. Azt mondom azonban, testvérek, hogy test és vér nem örökölheti Isten királyságát.” (Eszerint nem keveredhet kétféle test, és kizárt dolog hús-vér testben az égbe jutni.)

Hogyan szemléltette Jézus azt, hogy mit jelent a feltámadás általában az emberiség számára?

Ján 11:11, 14–44: Jézus így szólt a tanítványaihoz: „»Lázár, a barátunk nyugodni tért, de odamegyek, hogy felébresszem az álomból« . . . Jézus nyíltan megmondta nekik: »Lázár meghalt« . . . amikor Jézus megérkezett, megtudta, hogy [Lázár] már négy napja az emléksírban van . . . Jézus ezt mondta neki [Mártának, Lázár testvérének]: »Én vagyok a feltámadás és az élet« . . . hangos szóval kiáltott: »Lázár, jöjj ki!« Az, aki halott volt, kijött, lábán és kezén pólyákkal átkötve, az arca pedig egy kendővel volt körülkötve. Jézus ezt mondta nekik: »Oldozzátok ki, és hagyjátok menni.«” (Ha Jézus akkor Lázárt a boldog túlvilági életből hozta volna vissza, cselekedete szeretetlenségről tanúskodott volna. Jézus azonban az élettelen állapotból támasztotta fel Lázárt, s ez kedvesség volt mind őiránta, mind testvérei iránt. Lázár ismét élő ember lett.)

Márk 5:35–42: „odajöttek néhányan a zsinagógai elöljáró otthonából, és ezt mondták: »Leányod meghalt! Miért fárasztanád tovább a tanítót?« De Jézus meghallva a szót, melyet mondtak, így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: »Ne félj, csak higgy!« . . . maga mellé vette a kisgyermek apját és anyját, valamint a vele levőket, és bement oda, ahol a kisgyermek volt. És megfogva a kisgyermek kezét, ezt mondta neki: »Talita kúmi«, ami lefordítva azt jelenti: »Leányka, mondom neked, kelj fel!« A leány pedig azonnal felkelt, és járkálni kezdett, ugyanis már tizenkét éves volt. És rögtön magukon kívül voltak a nagy elragadtatástól.” (Amikor Krisztus millenniumi uralma alatt bekövetkezik az általános feltámadás a földön, kétségkívül mérhetetlen örömet fog jelenteni sok millió szülőnek és gyermekeiknek, hogy újra együtt lehetnek.)

Milyen kilátásuk lesz azoknak, akik a földi életre fognak feltámadni?

Luk 23:43: „Bizony mondom neked ma, velem leszel a Paradicsomban.” (Krisztusnak mint Királynak az uralkodása alatt az egész föld paradicsommá lesz alakítva.)

Jel 20:12, 13: „láttam a halottakat, nagyokat és kicsiket a trón előtt állni, és tekercsek nyittattak fel. De felnyittatott egy másik tekercs is; ez az élet tekercse. És megítélték a halottakat a tekercsekben megírtakból, a tetteik szerint . . . megítélték őket egyénenként a tetteik szerint.” (A tekercsek felnyitása az Ézsaiás 26:9-nek megfelelően nyilvánvalóan arra az időszakra utal, amikor az emberek oktatást kapnak Isten akaratáról. Az, hogy az ’élet tekercsét’ felnyitják, azt jelenti, hogy mindazok neve bekerülhet ebbe a tekercsbe, akik megszívlelik ezt az oktatást. Előttük nyitva áll az út, hogy emberi tökéletességben örökké élhessenek.)

Lásd még a „Királyság” címszó alatt a 236—41. oldalt.

Egyesek talán csak azért fognak feltámadni, hogy kimondják rájuk az ítéletet, és a második halálba küldjék őket?

Mit jelentenek a János 5:28, 29 szavai? A versek ezt mondják: „mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják az ő hangját, és kijönnek: akik jó dolgokat tettek, az élet feltámadására, akik hitvány dolgokat cselekedtek, az ítélet feltámadására.” Jézus e szavait csak annak fényében lehet megérteni, amit később Jánosnak jelentett ki látomásban. (Lásd: Jelenések 20:12, 13; az előző oldalon van idézve.) Mindazok, akik korábban jót tettek, és mindazok, akik gonoszok voltak, „egyénenként a tetteik szerint” lesznek megítélve. Mely tetteik alapján? Ha azt állítanánk, hogy valakit a korábbi életében véghezvitt tettei alapján fognak megítélni, akkor ellentmondásba kerülnénk a Róma 6:7 szavaival: „aki meghalt, azt felmentették a bűne alól.” De ésszerűtlen is lenne csupán a megsemmisítésért feltámasztani valakit. Így a János 5:28, 29a-ban Jézus a feltámadásra utalt; a 29. vers további része pedig kifejezésre juttatja, hogy mit eredményez az emberek számára ez a feltámadás, miután emberi tökéletességre jutottak és megítéltettek.

Mit mond a Jelenések 20:4–6 azokról, akik a földön fognak feltámadni?

Jel 20:4–6: „láttam trónokat, és ott voltak azok, akik leültek rájuk, és hatalmat kaptak az ítélkezésre. Igen, láttam azoknak lelkét, akiket bárddal végeztek ki a tanúság miatt, melyet Jézus mellett tettek, és az Istenről való beszéd miatt . . . És életre keltek, és királyokként uralkodtak a Krisztussal ezer évig. (A többi halott nem kelt életre addig, míg véget nem ért az ezer év.) Ez az első feltámadás. Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban; ezek fölött nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és királyokként fognak uralkodni vele az ezer év alatt.”

Az ÚV azért használ zárójelet, hogy segítsen az olvasónak összekapcsolni a zárójel előtti és a zárójel utáni szöveget. Ahhoz nem fér kétség, hogy nem a „többi halott” részesül az első feltámadásban. Ez a feltámadás azokra vonatkozik, akik Krisztussal együtt ezer évig fognak uralkodni. Azt jelenti ez, hogy az ezer év alatt egyetlen ember sem fog élni azokon kívül, akik Krisztussal az égben uralkodnak? Nem, mert ez azt jelentené, hogy senki sem lenne, akinek az érdekében papokként szolgálhatnának, és uralmi területük csupán egy kihalt bolygó lenne.

Ki tehát a „többi halott”? Mindazok, akik Ádám bűne miatt meghaltak, s mindazok, akik bár túlélték a nagy nyomorúságot vagy a Millennium alatt születtek, ám még meg kell szabadulniuk e bűn halált hozó következményeitől. (Vesd össze: Efézus 2:1.)

Milyen értelemben mondható, hogy ’nem kelnek életre’, amíg le nem telt az ezer esztendő? Ez nem a feltámadásukra vonatkozik. Az ’életre kel’ kifejezés a puszta létezésnél sokkal többet foglal magában. Az emberi tökéletesség elnyerését jelenti, azaz szabadulást az ádámi bűn minden következményétől. Figyeld meg, hogy az 5. versben közvetlenül azután találunk erre utalást, hogy az előző vers elmondja, hogy akik az égbe jutnak, azok „életre keltek”. Az ő esetükben ez az élet mentes a bűn összes következményétől; sőt különös kegyben részesülnek, mivel megkapják a halhatatlanságot (1Kor 15:54). A „többi halott” számára az esemény emberi tökéletességben való teljes életet kell hogy jelentsen.

Kik lesznek a földön feltámadtak között?

Ján 5:28, 29: „Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják az ő hangját [Jézusét], és kijönnek.” (Az ’emléksíroknak’ fordított görög kifejezés nem a taʹphosz [sír, egyetlen temetkezési hely] vagy haiʹdész [temető, az emberiség közös sírja] többes száma, hanem a mné·meiʹon [emlékezés, emléksír] szó többes számú alakja részes esetben. Ez az elhunyt emlékezetben maradását hangsúlyozza. Nem azokét, akiknek az emléke a gyehennában megsemmisült, mert megbocsáthatatlan bűnük volt, hanem olyanokról van itt szó, akikről Isten megemlékezik, és akiket feltámaszt az örök élet lehetőségével (Mal 3:16; Máté 10:28; Márk 3:29; Héb 10:26).

Csel 24:15: „reménykedem az Istenben . . . , hogy lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak.” (Azok is feltámadnak, akik Isten igazságos útjaival összhangban éltek, és azok is, akik tudatlanságukban igazságtalanul viselkedtek. A Biblia nem ad választ minden kérdésünkre azzal kapcsolatban, hogy bizonyos elhunyt személyek feltámadnak-e. De biztosak lehetünk abban, hogy Isten, aki ismer minden tényt, pártatlanul fog eljárni. Igazságossága irgalmasságot is magában foglal, amely nem hagyja figyelmen kívül igazságos irányadó mértékeit. Vesd össze: 1Mózes 18:25.)

Jel 20:13, 14: „a tenger kiadta a benne levő halottakat, és a halál és a hádesz is kiadta a benne levő halottakat, és megítélték őket egyénenként a tetteik szerint. A halált és a hádeszt pedig a tűz tavába vetették. Ez jelenti a második halált: a tűz tava.” (Azok tehát, akik Ádám bűne miatt haltak meg, fel fognak támadni, akár a tengerbe, akár a hádeszbe, azaz az elhunyt emberiség közös sírjába temették őket.)

Lásd még a „Megmentés” címszó alatti gondolatokat.

Ha milliárdok lesznek feltámasztva, hol fog élni annyi ember?

Igen nagyvonalú becslés alapján a földön valaha élt emberek száma 20 000 000 000. Amint láttuk, ezek nem mindannyian fognak feltámadni. De még ha feltételeznénk is, hogy mindannyian feltámadnak, akkor is lenne elég hely számukra. A szárazföld területe jelenleg közel 150 000 000 négyzetkilométer. Még ha a felét más célra fordítanák is, akkor is személyenként majdnem 0,4 hektár jutna, amelyen több mint elegendő élelmiszert lehetne megtermelni. A jelenlegi élelmiszerhiányok oka nem az, hogy a föld nem tud elegendő táplálékot nyújtani, hanem a politikai hatalmak vetélkedése és az önző kereskedelem.

Lásd még a „Föld” címszó alatt a 112. oldalt.