Ábrahám – Példakép mindazok számára, akik Isten barátságát keresik
„Nem gyengült a hitben. . . teljesen meg volt győződve arról, hogy amit [Isten] ígért, azt képes meg is cselekedni” (RÓMA 4:19–21).
1. Miért igyekezett Sátán lerontani az Ábrahámról szóló beszámoló hitelét?
AZ ÍRÁSOKBAN lefektetett isteni szó „élő és erőt fejt ki” (Zsidók 4:12). Ezért Jehovának Ábrahámmal való ténykedése, noha 3500 évvel ezelőtt írták le, buzdítás forrása mindazok számára, akik Isten barátságát keresik (Róma 15:4). Sátán, az ősellenség jól tudja ezt, és felhasználta a vallásvezéreket, hogy megpróbálja mítosznak feltüntetni ezt a feljegyzést, és lejáratni annak hitelét (2Korinthus 11:14, 15).
2. Mi volt Jézus tanítványainak nézete Ábrahámról?
2 Mint a ʼteljes Írás. . .Istentől ihletettʼ része, Ábrahám története hitelt érdemlő, és „hasznos a [keresztény] tanításra” (2Timótheus 3:16; János 17:17). Jézus korai tanítványai bizonyára tisztában voltak ezzel, hiszen 74 esetben említették meg Ábrahámot a Keresztény Görög Iratokban. A Zsidókhoz írt levél hiterősítő 11. fejezetében több helyet szántak neki, mint Isten bármelyik, Krisztus előtti szolgájának.
3. Milyen nagy megtiszteltetésben részesült Ábrahám?
3 Ábrahám nem volt közönséges „próféta”, Jehova egy nagyszerű „szimbolikus dráma” lejátszásával bízta meg őt, amelyben a patriarcha azt a megtiszteltető feladatot kapta, hogy Istennek prófétai példaképét alakítsa (1Mózes 20:7; Galata 4:21–26). Ezért beszélt Jézus az „Ábrahám kebelhelyzeté”-ről, midőn az Isten kegyében való helyzetet szemléltette (Lukács 16:22).
Hitének első cselekedete
4. A Biblia szerint hogyan kezdődött Isten kapcsolata Ábrámmal?
4 Ábrám, ahogy azelőtt hívták, a „Káldeai Ur”-ban nevelkedett. Midőn ott lakott, Jehova Isten megjelent neki, és ezt mondta: „Menj ki a te országodból, rokonságod közül és atyád házából abba az országba, amelyet majd mutatok neked; és nagy nemzetté teszlek, megáldalak, és naggyá teszem a te nevedet; és te magad is áldásnak bizonyulsz. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és megátkozom azt, aki rosszat kíván neked, és általad bizony áldásban részesülnek a föld összes családjai” (1Mózes 12:1–3; 15:7; Cselekedetek 7:2, 3).
5. a) Hogyan kellett érintenie Ábrám szívét Isten ígéretének? b) Hogyan reagált Ábrám az ígéretre?
5 Milyen kihívást jelentő felszólítás! Mert ha Ábrám engedelmeskedik, egy életre el kell hagynia választott környezetét, rokonságát, és elmenni egy idegen földre. Ábrám szívét azonban mélyen megindította Isten szerető ígérete. Mint gyermektelen öregember meddő feleséggel úgy látta, hogy a neve nemsokára feledésbe merül. Isten ígérete pedig az ellenkezőjéről biztosította: „Egy nagy nemzet” származik tőle. Ezenfelül Isten ígérete az egész emberiség számára szóló, csodálatos jó hír kijelentését is magában foglalta, előre mutatva egy időre, amikor minden nemzet áldásban részesül (Galata 3:8). Ábrám hitt Jehova ígéretében, és elhagyta egy fejlett civilizáció központját. „Kiment – ahogy a Biblia elmondja –, noha nem tudta, hová megy” (Zsidók 11:8).
6. a) Miért volt Tháréra bízva a költözés lebonyolítása az 1Mózes 11:31. vers szerint? (Cselekedetek 7:2–4). b) Miképpen volt Sára példakép a mai keresztény nők számára?
6 Ábrám hite másokra is kihatással volt. Háznépére éppúgy, mint Tháréra, az apjára és Lótra, az unokatestvérére; ők is vele együtt távoztak. Mindazonáltal, mivel Tháré volt a patriarchális családfő, ő volt megbízva a költözés lebonyolításával (1Mózes 11:31). Említésre méltó az a támogatás is, amelyet Ábrám a feleségétől, Száraitól kapott, akit később Sárának neveztek. Vállalta az alacsonyabb életszínvonalon való élést, élete hátralevő részére (1Mózes 13:18; 24:67). Érthető, hogy felesége halálakor „Ábrahám bement, és gyászolta Sárát és siratta őt” (1Mózes 23:1, 2). Erős hitével és teljes szívű feleségi engedelmességével példát mutatott a keresztény asszony igazi, szellemi szépségéből (Zsidók 11:11, 13–15; 1Péter 3:1–6).
7. Hogyan tanúsítanak a keresztények ma is Ábrahám és Sára hitéhez hasonló hitet?
7 Sok keresztény tanúsít ma is hasonló hitet azzal, hogy készségesen elmegy terjeszteni az Isten üzenetét olyan helyekre, ahol nagy szükség van Királyság-hírnökökre, vagy ahol nagy szükség van munkásokra új létesítmények építésénél és működtetésénél a Biblia irodalom nyomtatása és szállítása céljából (Máté 24:14). Ezek a keresztények részt vesznek azon parancs teljesítésében, hogy ʼmenjetek. . . tegyetek tanítványokká minden nemzetből embereketʼ. Ismeretlen országokba költözvén, gyakran kell különböző életmódokhoz alkalmazkodniuk. Mások jelentős anyagi áldozatot hoznak azért, hogy tanítványokat képezzenek saját területükön (Máté 28:19, 20).
A hit más cselekedetei
8. Mi vezetett oda, hogy Jehova másodszor is megjelent Ábrámnak?
8 Ábrám megállapodott Hárán városában apjának, Thárénak haláláig (1Mózes 11:31, 32). Azután átkelt a háznépe az Eufrátesz folyón, és dél felé vette az irányt. Történetesen „Sikhem vidékére” értek, Kanaán földjének közepén. Milyen gyönyörű látvány lehetett ez! Sikhem két hegysor közti termékeny völgyben feküdt, az Ebal és a Gerizim hegy csúcsai között. Úgy írták le ezt a területet, hogy „a Szentföld paradicsoma”. Jehova alkalmasint újból megjelent itt Ábrámnak, és ezt mondta: „A te magodnak adom ezt a földet” (1Mózes 12:5–7).
9. a) Milyen kiváló módon folytatta Ábrám a hite bemutatását? b) Milyen leckét tanulhatunk mi ebből?
9 Ábrám a hit újabb cselekedetével felelt. Amint a beszámoló mondja: „Oltárt épített ott Jehovának” (1Mózes 12:7). Ez valószínűleg állatáldozat bemutatását is jelentette, mert az „oltár”-nak megfelelő héber szó jelentése „áldozat helye”. Később Ábrám a föld más részein is megismételte a hitnek ezt a cselekedetét. Emellett ʼsegítségül hívta Jehova nevétʼ (1Mózes 12:8; 13:18; 21:33). A „nevet segítségül hívni” héber kifejezés azt is jelenti, hogy „kijelenteni (prédikálni) a nevet”. Ábrám háznépének, valamint a kanaánitáknak hallani kellett, amint Ábrám bátran kijelenti Istenének Jehova nevét (1Mózes 14:22–24). Azoknak, akik Isten barátságát keresik, ma is hasonlóképpen segítségül kell hívniuk hittel az ő nevét. Ebbe beletartozik a nyilvános prédikálásban való részvétel, hogy „mutassuk be. . . Istennek szüntelenül a dicséret áldozatát, ami az ő nevéről nyilvános kijelentést tevő ajkak gyümölcse (Zsidók 13:15; Róma 10:10).
10. a) Milyen más módon gyakorolt még hitet Ábrám? b) Milyen példát mutatott ő a keresztény családfőknek? (1Timótheus 3:12).
10 Ábrám sok egyéb módon is gyakorolta hitét. Áldozatot mutatott be a békéért, de bátran megbirkózott a válságokkal is (1Mózes 13:7–11; 14:1–16). Jóllehet gazdag volt, nem volt anyagias (1Mózes 14:21–24). Sokkal inkább nagylelkű volt, és bőkezűen támogatta Jehova imádatát (1Mózes 14:18–20; 18:1–8). Ami pedig a legfontosabb, példás családfő volt, aki követte Jehova oktatását, és megparancsolta fiainak és háza népének, hogy megőrizzék „Jehova útját, igazságosságot cselekedve” (1Mózes 18:19). Ebben Ábrám háznépének eljárása szöges ellentétben volt a szomszédos Sodoma és Gomora szexuálisan természetellenes kanaánita népével. Ábrám biztosan nem tűrt volna meg olyan durva bűnt a háznépe között. Az, hogy kiválóan elnökölt a háznépe fölött, abban a módban is visszatükröződött, ahogyan annak tagjai őt utánozták, amikor hittel segítségül hívták Jehova nevét (1Mózes 16:5, 13; 24:26, 27; 25:21).
„Nem gyengült a hitben”
11. Hogyan tudott kitartani Ábrám mint „jövevény. . . idegen földön” mintegy száz éven át?
11 Ábrámot az erős hite segítette elviselni a nehézségeket, amikor mintegy száz évig olyan emberek között élt, akik sajátjuknak vallották azt a földet (1Mózes 12:4; 23:4; 25:7). A Biblia ezt mondja: ʼjövevényként telepedett le az ígéret földjén, egy idegen földön, és lakott sátorban Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek örököseivel. Mert várta a szilárdan megalapozott várost [Isten Királyságát], amelynek tervezője és alkotója az Isten. De ha visszagondolt volna arra a helyre, ahonnan kijött, lett volna alkalma visszatérniʼ (Zsidók 11:9, 10, 15; vö. Zsidók 12:22, 28).
12. Milyen korai alkalom kínálkozott Ábrámnak, hogy visszatérjen Ur városába, és hogyan küzdötte le a válságot?
12 Ábrám nem régóta volt Kanaánban, amikor egy nagy éhínség adott neki „alkalmat a visszatérésre”. Ur városa, amelyet bő vízzel látott el az Eufrátesz folyó, nem függött a közvetlen esőtől. Mégis az oda való visszatérés helyett Ábrám Jehovába vetett hittel az ellenkező irányba indult – Egyiptomba. Ez kockázatos volt. Az idegen Ábrám, mivel szép felesége volt, életveszélyes helyzetbe került azon a földön. Mindazonáltal elővigyázatosságból arra kérte Szárait, hogy tartsa titokban házassági kapcsolatukat. Jehova megáldotta Ábrámot hitéért, és nemsokára visszatérhetett az ígéret földjére, nagyobb gazdagsággal, mint amilyennel valaha is rendelkezett (1Mózes 12:10–13:2; 20:12).
13. Mit szemléltetett Szárai meddősége és az, hogy Ábrám titokban tartotta házassági kapcsolatát?
13 Ez is része volt annak a prófétai drámának, amelyet Ábrám öntudatlanul lejátszott a mi okulásunkra. Szárai, aki még mindig meddő volt, Jehova égi, lojális angyalokból álló, feleségszerű szervezetét szemléltette. Ez a szép, jelképes feleség több mint 4000 évig volt kénytelen várni, mielőtt létrehozhatta a Nagyobb Ábrahám, Jehova Isten igazi magvát. Isten hű szolgáinak nyílt üldözése a várakozásnak mindezen évei alatt néha azt a látszatot keltette, mintha Jehova eltitkolta volna a hozzá fűződő házassági kapcsolatát (1Mózes 3:15; Ésaiás 54:1–8; Galata 3:16, 27, 29; 4:26).
14. a) Hogyan reagált végül Szárai a saját meddőségére? b) Mi történt Ábrám 100. évében, és miért?
14 Ábrám, miután tíz évet elviselt jövevényként, még mindig nem mondhatott fiú örököst magáénak. Szárai kétségbeesésében arra kérte őt, hogy támasszon magot Hágártól, a szolgálónőjüktől. Ábrám beleegyezett, és így született Ismáel (1Mózes 12:4; 16:1–4, 16). Az áldás megígért magvának azonban valaki máson keresztül kellett eljönnie. Ábrám nevét, annak 100. évében Ábrahámra változtatták, mivel mint Isten mondotta, „népek sokaságának atyjává teszlek téged”. Szárai nevét Sárára változtatták azzal az ígérettel, hogy fiút fog szülni (1Mózes 17:1, 5, 15–19).
15. a) Miért nevetett Ábrahám arra a gondolatra, hogy Sára fiút szül neki? b) Milyen további bizonyítékát adta Ábrahám az erős hitének?
15 Ábrahám (és később Sára) nevetett ezen a gondolaton, mivel mind az ő, mind a Sára szaporító képessége megszűnt (1Mózes 17:17; 18:9–15). De ez a nevetés nem a hitetlenség nevetése volt. Ahogy a Biblia magyarázza: „Nem gyengült meg hitben. . . De Isten ígérete miatt. . . erős volt a hitben, Istennek adva dicsőséget, és teljesen meg volt győződve arról, hogy amit ígért, azt képes meg is cselekedni” (Róma 4:18–21). Ábrahám még ugyanazon a napon bebizonyította erős hitét. Isten vele kötött szövetségének jeléül Jehova azt kívánta Ábrahámtól, hogy nagyszámú háznépének minden férfitagját metélje körül (1Mózes 15:18–21; 17:7–12, 26). Hogyan reagált ő erre a fájdalmas parancsra? „Körülmetélte előbőrüket még azon a napon, ahogyan Isten megmondta neki” (1Mózes 17:22–27).
16. a) Mi történt Izsák elválasztásának napján? b) Mit szemléltet Hágár és Ismáel elűzetése?
16 Izsák, akinek neve „Nevetés”-t jelent, a következő évben megszületett Sárának (1Mózes 21:5, 6). Nemsokára elérkezett az idő az elválasztására. Az ünnepség alatt a féltékeny Ismáel üldözte Izsákot. Erre Sára erőteljesen unszolta Ábrahámot, hogy űzze el a rabszolganőt, Hágárt és a fiát a háztól. Jehova Isten támogatta Sára kérését. Ábrahám, noha fájó szívvel, nyomban engedelmeskedett (1Mózes 21:8–14). A Galata 4:21–30. vers szerint ez azt szemléltette, hogy a Nagyobb Ábrahám megszakítja rokoni kapcsolatát a természetes Izrael nemzetével. Ők a többi emberrel együtt a bűn rabszolgáiként születtek (Róma 5:12). De ők is elvetették Jézus Krisztust, az igazi Ábrahám Magvát, aki eljött, hogy megszabadítsa őket (János 8:34–36; Galata 3:16). És amiképpen Ismáel üldözte Izsákot, úgy üldözték ők is az újonnan alakult szellemi Izrael Krisztusi gyülekezetét, amely Ábrahám magvának másodlagos része volt (Máté 21:43; Lukács 3:7–9; Róma 2:28, 29; 8:14–17; 9:6–9; Galata 3:29).
A hit legnagyobb próbája
17. Hogyan volt ezután Ábrahám hite komoly próbának kitéve?
17 Nem valószínű, hogy bármelyik emberi apa jobban szerette volna a fiát, mint ahogy az idős Ábrahám szerette Izsákot. Micsoda borzalmas megrázkódtatást jelentett számára, amikor azt a parancsot kapta: „Vedd kérlek a te fiadat, a te egyetlen fiadat, akit úgy szeretsz, Izsákot, és utazz el a Mória földjére, áldozd fel őt égő áldozattal az egyik hegyen, amelyet megmutatok neked!” (1Mózes 22:1, 2).
18. Hogyan reagált Ábrahám Jehovának arra a parancsára, hogy áldozza fel Izsákot?
18 Nehéz lehetett megérteni Ábrahámnak e fájdalmas parancs okát. Ő mégis a tőle megszokott azonnali engedelmességet tanúsította (1Mózes 22:3). Három kínos napot vett igénybe a kiválasztott hegy elérése. Ott oltárt épített, és tűzifát rakott rá. Ekkor meg kellett magyaráznia Isten parancsát Izsáknak, aki könnyűszerrel elmenekülhetett volna. Ehelyett azonban Izsák engedte, hogy idős apja megkötözze tagjait, és az oltárra helyezze (1Mózes 22:4–9). Minek tulajdoníthatjuk az ilyen engedelmességet?
19. a) Minek tulajdoníthatjuk Izsák bátor engedelmességét? b) Hogyan ad leckét a mai keresztény családoknak az Ábrahám és Izsák közötti kapcsolat?
19 Ábrahám hűen végrehajtotta feladatait Izsákra vonatkozóan, ahogy az 1Mózes 18:19-ben vázolva van. Kétségtelenül jól bevéste Izsákba Jehovának a halottak feltámasztására vonatkozó szándékát (1Mózes 12:3; Zsidók 11:17–19). Izsák a maga részéről, Ábrahám mély szeretetének tárgya volt, tetszeni kívánt atyjának mindenben, különösen, ha az Isten akaratának cselekvését foglalta magában. Milyen nagyszerű lecke ez a mai keresztény családok számára! (Efézus 6:1, 4).
20. Hogyan engedelmeskedett Ábrahám, és milyen jutalmat kapott?
20 És most jött a próba csúcspontja. Ábrahám vette az ölőkést. De amint éppen azon volt, hogy megöli fiát, Jehova megállította és ezt mondta: „Most már tudom, hogy istenfélő vagy, mivel nem tartottad vissza tőlem a fiadat, az egyetlenedet” (1Mózes 22:11, 12). Mily gazdag jutalom volt Ábrahám számára, amikor azt hallotta, hogy Isten igazságossá nyilvánította őt! Úgy érezhette, most már megfelelt annak, amit Isten megkövetel egy tökéletlen embertől. S ami még fontosabb, igazolta azt, amit Jehova az ő hitéről korábban feltételezett (1Mózes 15:5, 6). Ezután Ábrahám feláldozott egy kost Izsák helyébe, amelyről csodálatos módon gondoskodás történt. Azután hallotta, amint Jehova esküvéssel erősítette meg szövetségi ígéreteit. Később úgy vált ismertté, mint „Jehova barátja” (1Mózes 22:13–18; Jakab 2:21–23).
21. Milyen prófétai szemléltetést ismertünk meg itt, és minek a keresésére kell hogy buzdítson ez?
21 Ábrahám áldozata „szemléltető” jellegű volt (Zsidók 11:19). Jehova Istennek drága, fájdalmas áldozatát jelképezte, amelyet azzal hozott meg, hogy elküldte szeretett Fiát a földre, hogy meghaljon mint „az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét” (János 1:29). Izsák készsége pedig a halál vállalására azt szemlélteti, hogy a Nagyobb Izsák, Jézus Krisztus szeretettel beleegyezett égi Atyja akaratának cselekvésébe (Lukács 22:41, 42; János 8:28, 29). Végül éppen úgy, ahogy Ábrahám élve kapta vissza fiát az oltárról, Jehova is visszakapta szeretett Fiát a halálból dicsőséges szellemi teremtményként (János 3:16; 1Péter 3:18). Milyen buzdítóak mindezek a dolgok azok számára, akik ma Isten barátságát keresik!
22. Milyen kiválasztott embercsoport fordította javára Isten felülmúlhatatlan szeretetét?
22 A Nagyobb Ábrahámnak, Jehova Istennek e felülmúlhatatlan szerető cselekedetében való hit gyakorlása által az emberek egy kiválasztott csoportja Isten fiaiként igazságosnak nyilváníttatott (Róma 5:1; 8:15–17). Ezek, akiket előbb a zsidók közül, majd később a pogányok közül választottak ki, valóban áldásban részesültek Ábrahám Magva, Jézus Krisztus által (Cselekedetek 3:25, 26; Galata 3:8, 16). Ők alkotják viszont Ábrahám magvának másodlagos részét (Galata 3:29). Az ilyenek végül 144 000-en lesznek, és mint Jézus égi életre támadnak fel, miután mindhalálig hűségesnek bizonyulnak (Róma 6:5; Jelenések 2:10; 14:1–3).
23. a) Hogyan részesültek áldásban milliók Ábrahám magvának maradéka által? (2Korinthus 5:20). b) Milyen további áldások várnak még a „nagy sokaság”-ra?
23 Időközben az összes nemzetből milliók ʼrészesültek áldásbanʼ azáltal, hogy reagáltak az Ábrahám magvának kicsiny maradékától kapott szerető szolgálatra (1Mózes 22:18). Lelkesedve vették tudomásul, hogyan minősíthetők Isten által igazságosaknak bűnös emberek mint Isten barátai. Ennek eredményeként „egy nagy sokaság. . . minden nemzetből” élvezi Isten kegyét, mivel „megmosták ruháikat, és megfehérítették azokat a Bárány vérében”. A maradék vezetésével ők is „szent szolgálatot végeznek (Istennek) éjjel és nappal”. Ez elé a nagy sokaság elé az a csodálatos reménység tárul, hogy mint ʼIsten földi gyermekeiʼ örökké élhetnek a Paradicsomban (Jelenések 7:9–17; 21:3–5; Róma 8:21; Zsoltárok 37:29). Mindazonáltal, mielőtt az ilyen áldások valóra válnának, nagyobb jelentőségű eseményeknek kell megtörténniük, amint a következő cikkben fogjuk tanulni.
Ismétlő kérdések
◻ Hogyan került kipróbálásra Ábrahámnak és rokonainak a hite?
◻ Hogyan tanúsítanak hasonló hitet ma a keresztények?
◻ Milyen más módokon gyakorolt még hitet Ábrahám?
◻ Milyen tekintetben példaképei a keresztény családoknak Ábrahám, Sára és Izsák?
◻ Mit szemléltetett Ábrahámnak legnagyobb hitcselekedete?