Halált hozó éhínség a bőség idején

„Saját szolgáim esznek majd, ti viszont éheztek” (Ésaiás 65:13)

 1., 2. a) Milyen nehézséggel küszködnek hiába a nemzetek? b) Milyen reális reményre mutat rá a Biblia?

Az éhínség kísértete lebeg az egész világ felett! A válságot magyarázva, a The Boston Globe szerkesztőségi cikke megállapítja: „A világnak, amelyben közel egy milliárd ember az éhínség küszöbén áll, meg kell találnia a módot arra, hogyan segítse a legszegényebb nemzeteket abban, hogy azok is örvendhessenek valaminek, ami megközelíti a leggazdagabb nemzetek által learatott bőséget.” Azonban, még az úgynevezett, technikailag fejlett nemzetek sem mentesek az élelmiszerhiánytól. Ők sem tudták megvalósítani azt a kitűzött programjukat, hogy minden polgárukat ellássák táplálékkal. Aggódó humanisták küzdenek ezzel a növekvő problémával. Vajon van-e rá megoldás?

² A fentebb idézett szerkesztőségi cikk hozzáteszi: „A hiányos táplálkozás leglehangolóbb oldala. . . az, hogy a világnak megvan az a nyilvánvaló képessége,hogy mindenkit tápláljon.” Az éhínség és a nélkülözés csapása mégis tovább terjed. Vajon miért kell ennek így lennie? Szerető Teremtőnk bőven gondoskodott a földön nyüzsgő milliárdokról. A földnek az ember számára való előkészítésekor alkalmassá tette azt olyan bő termésre, amely több mint elegendő mindenki számára. (Zsoltárok 72:16–19; 104:15, 16, 24.) Még a mi próbateljes időnkre is biztosítékunk van, hogy a mi Nagy Gondviselőnk elegendő táplálékkal látja el mindazokat, akik a helyes forrásra tekintenek fel. Az által, akit nagy Élelmezési Vezetőnek rendelt ki így szól hozzánk: „Ezért keressétek először a királyságot, és [Isten] igazságosságát, és mindezeket az egyéb dolgokat [az élet anyagi szükségleteit] ráadásul megkapjátok.” (Máté 6:33; 1János 4:14.)

Halált-hozó éhség

 3. Mi a legnagyobb jelentőségű éhség, és hogyan volt az előre bejelentve?

³ A földön ma a legnagyobb jelentőségű a sajnálatos szellemi éhség. Ez egyenes összefüggésben áll a béke hiányával. Az emberiség köröskörül tántorog és kétségbeesetten keresi a kiutat. A Mindenható Isten már évezredekkel azelőtt leíratta ezt a helyzetet, amikor így szólt: „Íme, jönnek napok — ez a Szuverén Úr, Jehova kijelentése — és éhséget bocsátok a földre; éhséget, nem kenyér után, szomjúságot, nem víz után, hanem Jehova szavainak hallása után. És biztos, hogy tántorognak majd tengertől tengerig és északtól napkeletig. Tovább kóborolnak, miközben keresik Jehova szavát, de nem találják meg” (Ámos 8:11, 12).

 4., 5. a) Miért nem találják némelyek az Istent, noha keresik? b) Mennyiben volt ellentétben Jézus a korabeli vallási vezetőkkel? (Máté 15:1–14).

⁴ De van-e egyáltalán kiút ebből az útvesztőből? Pál apostol azt mondja, van, és e szavakkal buzdít bennünket: „Az Isten, aki a világot. . .megalkotta. . . elrendelte meghatározott idejüket és tartózkodásuk kijelölt határait, hogy keressék Istent, ha talán kitapogathatnák, és tényleg megtalálhatnák őt, jóllehet a valóságban nincs messze egyikünktől sem” (Cselekedetek 17:24–27).

⁵ Ha Isten „nincs messze egyikünktől sem”, miért van az, hogy sokan próbálják ugyan kitapogatni őt, de mégsem találják meg? Nos, azért mert nem jó helyen keresik. Azok közül, akik magukat keresztényeknek vallják, vajon hányan vizsgálják személyesen a keresztényiség alaptankönyvét, a Bibliát? Vajon az úgynevezett „pásztorok” közül, hányan használják Isten Szavát „a juhok” tanítására? (Vö. Ezékiel 34:10.) Jézus azt mondta a korabeli büszke vallási vezetőknek, hogy nem ismerik „sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát” (Máté 22:29; János 5:44). Jézus ellenben ismerte is az Írásokat és tanította is azokat a népnek, akik iránt szánalmat érzett, „mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a pásztor nélküli juhok” (Máté 9:36).

Mennyiben a bőség ideje?

 6. Hogyan biztosítja Jehova az ő szolgáit szellemi bőségről?

⁶ Jehova bíztatja és bátorítja azokat, akik őszintén igyekeznek őt megismerni. Megdorgálva a hamis vallás pásztorait így szólt prófétája, Ésaiás által: „Íme, saját szolgáim esznek majd, ti viszont éheztek. Íme, saját szolgáim isznak majd, de ti szomjaztok. Íme, saját szolgáim örvendeznek majd, ti pedig a szégyentől szenvedtek” (Ésaiás 65:13, 14). De vajon hogyan gondoskodik Isten bőségről az ő szolgái részére? Mit kell tennünk, hogy az élet megőrzésének gondoskodásában részesüljünk örvendezéssel, a mai szellemi éhség ellenére?

 7. Milyen ősi drámáról gondoskodott szerető módon Isten, hogy az ma bátorítson bennünket?

⁷ Mivel az életben maradásunk teljesen az Isten követelményeinek megismerésétől és azoknak hittel való teljesítésétől függ, örömmel Isten Szavához kell fordulnunk, törekednünk kell a ránk vonatkozó akaratának megismerésére és a velünk való bánásmódjának meglátására. (János 17:3.) Ezért megvizsgálunk most egy bibliai drámát, amely összhangban van azzal, ami ma történik. Ennek a drámának főszereplője József patriarcha. Amint Józsefen keresztül bölcsen gondoskodott Jehova népéről, olyan szeretettel vezeti ma is azokat, akik keresik őt. (Vö. Róma 15:4; 1Korinthus 10:11, Referencia Biblia lábjegyzete; Galata 4:24.)

József, az élet megőrzője

 8., 9. a) Milyen párhuzamot találunk a későbbi időkben, József, Jákób és a Fáraó személyéhez viszonyítva? b) Hogyan kerülhetünk bele mi magunk is a beteljesedésbe?

⁸ József, a Jákób fia, mint az élet megőrzője döntő szerepet játszott. Vajon ez bemutatott-e valamit a későbbi időre? Nos, gondoljuk végig, hogyan viselte el József a testvérei részéről a meg nem érdemelt bánásmódot; hogyan küzdötte le a próbákat idegen földön; hogyan őrizte meg rendíthetetlen hitét; hogyan emelték bölcs vezetői állásba katasztrofális éhség idejére. (1Mózes 39:1–3, 7–9; 41:38–41.) Vajon nem látunk-e párhuzamot mindezekkel a Jézus életpályájában?

⁹ Nyomorúság miatt lett Jézus az Élet-kenyere egy olyan világban, amely éhezett „Jehova szavainak hallása után” (Ámos 8:11; Zsidók 5:8, 9; János 6:35). Józseffel kapcsolatban, mind Jákób, mind a Fáraó emlékeztet bennünket Jehovára és arra, amit ő a Fia által véghezvitt. (János 3:17, 34; 20:17; Róma 8:15,16; Lukács 4:18.) Mások is részt vettek ennek az életből vett drámának a lejátszásában, és mi érdeklődéssel figyeljük a szerepüket. Kétségtelenül emlékeztetni fog bennünket arra, hogyan függünk mi is a Nagyobb Józseftől, Krisztus Jézustól. Mennyire hálásak vagyunk neki, amiért megőriz minket, a halált-hozó éhségtől ezen egyre rosszabbodó „utolsó napok” idején! (2Timótheus 3:1, 13)

A dráma feltárul

10. a) Hogyan volt felkészítve József a felelősségteljes szerepének eljátszására? b) Milyen tulajdonságokat mutatott fel életének korai szakaszában?

¹⁰ József napjaiban egyetlen ember sem tudhatta előre, mit tartogat Jehova a népe számára. De arra az időre, amikor Jehova elhívta Józsefet, hogy betöltse fontos szerepét, már felkészítette és tökéletesítette a képességeit. Élete korai szakaszáról ezt olvassuk a beszámolóban: „József, amikor tizenhét éves volt, történetesen juhokat őrzött a testvéreivel a nyájnál; és mivel még csak fiatal fiú volt, Bilha fiaival és Zilpa fiaival, atyja feleségeinek a fiaival volt együtt. És József rossz jelentést vitt róluk atyjának” (1Mózes 37:2). Ő lojális maradt atyja érdekeihez éppen úgy, mint Jézus, akinek lojalitása megingathatatlan volt Atyja nyájának legeltetésében a „hitetlen és elvetemedett nemzedék” közepette. (Máté 17:17, 22, 23.)

11. a) Miért gyűlölték Józsefet féltestvérei? b) Milyen hasonló helyzetbe került Jézus?

¹¹ Józsefet, az ő atyja, Izrael, jobban szerette az összes testvéreinél és kitüntette azzal, hogy csináltatott neki egy hosszú, csíkos, ingszerű köntöst. József féltestvérei ezért „gyűlölni kezdték őt és nem tudtak békésen szólni hozzá”. És újabb okot is találtak arra, hogy gyűlöljék őt, amikor két álmot látott, amelyeket úgy értelmeztek, hogy uralkodni akar felettük. Ehhez hasonlóan gyűlölték Jézust a zsidó vezetők az ő lojalitása miatt, hatásos tanítása és Jehovának nyilvánvalóan rajta nyugvó áldása miatt. (1Mózes 37:3–11; János 7:46; 8:40.)

12. a) Miért aggódott Jákób, fiainak jólétéért? b) Milyen párhuzamot találunk József életpályája és Jézusé között?

¹² Idővel József testvérei juhokat őriztek Sikhemben. József atyja joggal aggódott, mivel Sikhemben történt az, hogy Dinát megbecstelenítették és Simeon, meg Lévi a testvéreivel megölték ama város férfiait. Jákób megkérte Józsefet, hogy menjen el és nézze meg, jól vannak-e és hozzon hírt róluk. Testvéreinek iránta tanúsított ellenséges magatartása ellenére, József nyomban elindult keresésükre. Hasonló módon fogadta el örömmel Jézus Jehovától a földre szóló megbízást, noha az nagy szenvedést jelentett számára, amíg a megmentés Fő Képviselőjeként tökéletessé lett. Állhatatosságával, mily nagyszerű példát mutatott Jézus mindannyiunk számára! (1Mózes 34:25–27; 37:12–17; Zsidók 2:10; 12:1, 2.)

13. a) Mire indította a gyűlölet József féltestvéreit? b) Mihez lehet hasonlítani Jákób szomorúságát?

¹³ József tíz féltestvére már messziről észrevette őt, hogy jön. Haragjuk nyomban felgerjedt iránta és eltervezték, hogy megszabadulnak tőle. Először azt gondolták ki, hogy megölik. De Ruben mint elsőszülött, félvén a felelősség terhétől rábeszélte őket, hogy dobják be Józsefet egy kiszáradt kútba, abban a reményben, hogy visszatérve, később kiszabadítja őt. Időközben azonban Juda rávette a testvéreit, hogy adják el Józsefet rabszolgának az ismaelitáknak akiknek a karavánja éppen arra haladt el. Akkor fogták a testvérek József hosszú köntösét, belemártották egy kecskebak vérébe és elküldték az apjuknak. Amikor Jákób megvizsgálta azt, felkiáltott: „Ez a fiam hosszú köntöse! Biztosan gonosz vadállat falta fel! Biztosan széttépte Józsefet!” Jehova is hasonló fájdalmat érezhetett Jézus szenvedései felett, amikor ő teljesítette földi megbízását.(1Mózes 37:18–35; 1János 4:9, 10.)

József Egyiptomban

14. Hogyan válhat ma javunkra ez az ősi dráma?

¹⁴ Nem szabad olyan következtetést levonnunk, hogy a Józseffel történt drámai események teljesedései pontosan ilyen időrendben történtek. Inkább egy sor mintát találunk az akkori időből, amelyekből tanulhatunk, és amelyek erősítenek ma bennünket. Ahogyan Pál apostol megállapította: „Mindazt, amit régen megírtak, a mi okulásunkra írták meg, hogy kitartásunkkal és az Írásokból merített vigasztalás által reménységünk lehessen. A kitartást és vigaszt nyújtó Isten bárcsak megadná nektek, hogy ugyanolyan gondolkodásmódotok legyen [mint] amilyen a Krisztusé volt, hogy egyetértésben, egy szájjal dicsőíthessétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját” (Róma 15:4–6).

15. Miért boldogult József és Potifár háza?

¹⁵ Józsefet Egyiptomba vitték és ott eladták egy Potifár nevű egyiptominak, a Fáraó testőrsége parancsnokának. Jehova bebizonyította, hogy Józseffel volt, aki továbbra is azok szerint a szép alapelvek szerint élt, amelyeket atyja ültetett el benne, még ha távol volt is az atyai háztól. József nem hagyott fel Jehova imádatával. A gazdája, Potifár, nagyra értékelte József kiváló képességeit, és egész háza fölé rendelte őt. Jehova pedig megáldotta Potifár házát József miatt. (1Mózes 37:36; 39:1–6.)

16., 17. a) Hogyan került szembe József nemsokára újabb feddhetetlenségi próbával? b) A dolgok alakulásának milyen irányára mutat József börtöni tapasztalata?

¹⁶ Ott történt aztán, hogy Potifár felesége megpróbálta elcsábítani Józsefet. De ő kitartóan visszautasította ezt. Egy nap az asszony megragadta József köntösét, ő azonban elmenekült, az asszony kezében hagyva a köntöst. Az asszony bevádolta Józsefet Potifár előtt erkölcstelen kísérlet elkövetésével, és Potifár börtönbe vetette Józsefet. Egy időre vasbilincsbe verték. Börtöntapasztalatainak nyomorúságain át, József bebizonyította, hogy ő feddhetetlen ember. Ezért a börtön felügyelője az összes rab fölé helyezte. (1Mózes 39:7–23; Zsoltárok 105:17, 18.)

¹⁷ Idők folyamán a Fáraó megneheztelt fő pohárnokára és fő pékmesterére és börtönbe záratta őket. Józsefet jelölték ki arra, hogy szolgáljon nekik. Újból Jehova irányította a dolgokat. A két udvari tisztviselő álmot látott, ami zavarba ejtette őket. József előrebocsátva, hogy a „magyarázat Istenre tartozik”, megmondta az álom értelmét. És pontosan úgy, ahogy József megmondta, három nap múlva (a Fáraó születésnapján) a pohárnokot visszahelyezték hivatalába, a fő pékmestert azonban felakasztották. (1Mózes 40:1–22.)

18. a) Hogyan emlékeztek meg újból Józsefről? b) Mi volt a lényege a Fáraó álmainak?

¹⁸ Noha József megkérte a pohárnokot, hogy szóljon az érdekében a Fáraónak, két év telt el mielőtt ez az ember megemlékezett Józsefről. Akkor is csak azért, mert a Fáraó két meghökkentő álmot látott egy éjjel. S miután a mágiát űző papok közül senki sem tudta megfejteni az álmok értelmét, a pohárnok elmondta a Fáraónak, hogy József képes álmokat megfejteni. A Fáraó erre elküldött Józsefért, aki alázatosan rámutatott a magyarázat Forrására és ezt mondta: „Isten jelenti be azt, ami Fáraónak javára van”. Egyiptom uralkodója erre elmondta az álmait Józsefnek a következőképpen:

„Ott álltam a Nílus folyó partján. És íme, a Nílus folyóból hét kövér és szép külsejű tehén jött fel és legelni kezdett a Nílus menti fűben. És íme, más hét tehén jött fel utánuk, rút és nagyon sovány tehenek. Egész Egyiptom földjén nem láttam hozzájuk hasonló rút teheneket. És a sovány és rút tehenek egymás után megették az első hét kövér tehenet. Jóllehet a hasukba kerültek, nem lehetett tudni, hogy a hasukba kerültek, ugyanolyan rútul néztek ki, mint azelőtt. . .

Később újra álmodtam és láttam, hogy hét kalász nőtt ki egy száron, kövér és szép telt kalász. Majd hét sovány és keleti széltől kiaszott kalász nőtt fel utánuk. És a sovány kalászok elnyelték a hét szép kalászt. Elmondtam ezeket a varázslást űző papoknak, de egy sem tudta megmagyarázni nekem” (1Mózes 40:23–41:24).

19. a) Hogyan mutatta ki József az alázatosságát? b) Milyen üzenetet közvetített az álmok magyarázata?

¹⁹ Mily különös álmok! Hogyan tudná ezt valaki megfejteni? József meg tudta fejteni, de nem a saját dicsőségére. Ezt mondta: „A Fáraó [két] álma egy és ugyanaz. Azt mondta meg az igaz Isten a Fáraónak, mit fog cselekedni. Aztán József feltárta a Fáraó előtt az álmok erőteljes prófétai üzenetét mondván:

„Íme, egész Egyiptom földjén hét bőséges esztendő lesz. Utána viszont hét szűk esztendő támad, és Egyiptom földjén teljesen elfelejtik a bőséget és az éhínség egyszerűen felemészti az országot. . . És az a tény, hogy az álom kétszer is megismétlődött a Fáraónak, csak azt hangsúlyozza, hogy az a dolog biztosan meglesz az igaz Isten részéről, és az igaz Isten hamarosan megcselekszi ezt” (1Mózes 41:25–32).

20., 21. a) Hogyan reagált a Fáraó a figyelmeztetésre? b) Ennél a pontnál hogyan lehet összehasonlítani Józsefet és Jézust?

²⁰ Mit tehet a Fáraó ez ellen a fenyegető éhínség ellen? József azt ajánlotta, hogy keressen a Fáraó egy értelmes és bölcs férfit, nevezze ki az ország fölé, s tegyen előkészületeket a jó években a fölösleges termés elraktározására. Ekkorára a Fáraó már felismerte József kiváló képességeit. Levette saját ujjáról a pecsétgyűrűjét és rátette József kezére. A Fáraó ezzel kinevezte őt egész Egyiptom földje fölé. (1Mózes 41:33–46.)

²¹ József 30 éves volt, amikor a Fáraó elé állt; ugyanolyan korú volt Jézus Krisztus is, amikor alámerítkezett, és elkezdte életadó szolgálatát. A következő cikk rámutat, hogyan használta fel Jehova Józsefet, Jehova „Fő Képviselőjének és Megmentőjének” előárnyékolására, a szellemi éhség idejére, különös vonatkozással a mi napjainkra. (Cselekedetek 3:15; 5:31.)

Hogyan felelnétek rá?

◻ Milyen kétszeres módon fenyeget ma éhínség?

◻ Milyen jó tulajdonságokat művelt József, amíg féltestvéreivel volt?

◻ Mit tanulhatunk József első egyiptomi tapasztalataiból?

◻ Miről biztosít minket Jehova törődése Józseffel és az éhínség-sújtotta néppel?

[Bekeretezett rész a 9. oldalon]

A The Sunday Star cikkírója (Torontó, 1986, március 30) a következőket mondta az úgynevezett fő irányvonalú egyházakról: „Amiben csúnyán kudarcot vallottak: az, hogy képtelenek voltak kapcsolatot létesíteni a mai férfiak, nők és fiatalok szellemi éhségével”.