Az élet megőrzése éhínség idején

 1. Milyen bölcs eljárást követett József a bőség idején és milyen eredménnyel?

NYOMBAN élelmezési vezetővé történt kinevezése után, József beutazta Egyiptom földjét. Jól megszervezett mindent, mielőtt a bő esztendők elkezdődtek. A föld bőkezűen meghozta termését! József pedig összegyűjtette minden város körüli földről az élelmiszereket és elraktároztatta a városban. Felhalmozta „a gabonát akkora mennyiségben, mint a tenger homokja, úgy hogy végül fel is hagytak a számlálásával, annyi volt” (1Mózes 41:46–49).

 2. Milyen személyes áldozat árán volt képes a nép élelemhez jutni?

² A hét bő esztendő véget ért és elkezdődött az éhség, ahogy Jehova megmondta — éhség nem csupán Egyiptomban, hanem „a föld egész színén”. Midőn az éhező nép Egyiptomban kenyérért kiáltott a Fáraóhoz, a Fáraó ezt mondta nekik: „Menjetek Józsefhez. Amit csak mond, mind megtegyétek.” József addig adott el gabonát az egyiptomiaknak, amíg el nem fogyott a pénzük. Aztán elfogadott tőlük lábasjószágokat fizetésül. Végül azzal ment a nép Józsefhez: „Vásárolj meg minket és földünket kenyéren, és mi földjeinkkel együtt a Fáraó rabszolgái leszünk.” Így József megvásárolta Egyiptom egész földjét a Fáraó számára. (1Mózes 41:53–57; 47:13–20.)

Gondoskodás szellemi táplálásról

 3. Milyen képviseletet jövendölt meg Jézus az élelem kellő időben történő kiszolgálására?

³ Ahogy a József által kiosztott gabona életet jelentett az egyiptomiaknak, éppen olyan lényeges a szellemi táplálék azon igaz keresztények életben tartásához, akik rabszolgaként adták át magukat Jehovának a nagyobb József, Jézus Krisztus által. Jézus előre megmondta földi szolgálata idején, hogy az ő felkent követői viselik majd a felelősséget ezeknek a szellemi táplálékoknak a kiosztásáért. Ő ezt kérdezte: „Ki valójában a hű és értelmes rabszolga, akit az ura a háziszolgák fölé kijelölt, hogy kellő időben megadja nekik az eledelüket? Boldog az a rabszolga, akit az ura, amikor megjön, ilyen munkában talál” (Máté 24:45, 46).

 4. Hogyan felel meg a „rabszolga” osztály mai ellátó munkája annak, amit József napjaiban szerveztek meg?

⁴ Az „értelmes rabszolga” osztály hű maradéka ma mindent elkövet, hogy az Írás szerint utánanézzen, hogy Jehova önátadott népe és a világból kijövő érdeklődők megkapják az életfenntartó szellemi táplálékot. Ezt a megbízást szent kötelességüknek tartják, és szent szolgálatként végzik Jehovának. Ezenfelül gyülekezeteket is szervez a „rabszolga” és olyan mennyiségű bibliai irodalommal látja el őket, hogy bőségesen rendelkeznek Királyság-”maggal” amelyet nyilvánosan széthintenek kijelölt szántóföldjeiken. Ez megfelel József napjának, amikor begyűjtötte a népet a városokba és nem csupán az életük fenntartására látta el őket gabonával, hanem vetőmagot is adott nekik az aratásra való tekintettel. (1Mózes 47:21–25; Márk 4:14, 20; Máté 28:19, 20.)

 5. a) Milyen különleges figyelmet fordít a „rabszolga” a háznép szükségleteire válságos időben? b) Hogyan hasonlít a szellemi ellátás, „fölöslege” vagy „áradata” 1986-ban a József idejében való ellátáshoz?

⁵ A ’hű rabszolga’ szent kötelességének tartja ezt a szellemi táplálékról való gondoskodást még akkor is, ha a nyilvános prédikáló munka tiltva van, és Jehova Tanúi üldöztetést szenvednek. (Cselekedetek 5:29, 41, 42; 14:19–22.) Ha szerencsétlenség történik, vihar, árvíz és földrengés alkalmával, a „rabszolga” intézkedik, hogy Isten háznépe mind fizikai, mind szellemi tekintetben el legyen látva. Még a koncentrációs táborokban szenvedőkhöz is rendszeresen eljutott a nyomtatott szó. Nem szabad megengedni, hogy nemzeti határok útját állják a szellemi táplálék rászorulókhoz való áramlásának. Az ellátás fenntartása bátorságot, hitet, Jehovában való bizodalmat és gyakran rendkívüli leleményességet kíván. Csupán 1986-ban, világviszonylatban 43 958 303 Bibliát és keménykötésű könyvet, valamint 550 216 455 folyóiratot készített el a „rabszolga” — és ez valóban ’akkora mennyiség, mint a tenger homokja’.

Bosszúállás, büntetés, avagy kegyelem?

 6., 7. a) Hogyan idézte elő az éhínség, hogy József tíz féltestvére földre borult József előtt? b) Milyen téren került József is próba alá?

⁶ Idővel elért az éhség Kánaán földjére is. Jákób elküldte hát József tíz féltestvérét Egyiptomba gabonát vásárolni. De nem küldte el József egyetlen édestestvérét attól féltve őt, hogy ’súlyos szerencsétlenség érné’. Mivel csupán József adott el gabonát, a testvérei őhozzá kerültek és leborultak előtte. Noha ők nem ismerték fel testvérüket, József felismerte őket. (1Mózes 42:1–7.)

⁷ Józsefnek eszébe jutottak régi álmai, amelyeket róluk álmodott. De mit tegyen most? Álljon bosszút? Vagy nagy szükségük idején bocsássa meg a kezeiktől elszenvedett bánásmódot? Mit gondoljon, az atyjának okozott kínzó fájdalomról? El lehet azt felejteni? Vajon mit éreznek most a testvérei azzal a nagy gaztettel kapcsolatban, amelyet ellene elkövettek? Józsefet is próba elé állították ezek a kérdések. Vajon egybe esik-e az ő eljárása a Nagyobb József, Jézus Krisztus magatartásával, amelyet később kinyilvánított az 1Péter 2:22, 23-ban leírtak szerint? „Ő nem követett el bűnt és csalás nem volt a szájában. Amikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázkodást. Amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem mindig arra bízta magát, aki igazságosan ítél.”

 8. Mi vezette Józsefet a tettében, és mit szemléltetett ez Jézusra és tanítványaira vonatkozóan?

⁸ Mivel József láthatta, hogy Jehova keze működik az események alakulásában, gondosan figyelembe kellett vennie Jehova törvényeit és alapelveit. Jézus, hasonló buzgósággal kész volt ’cselekedni Atyja akaratát’, amikor örök életet készít mindenkinek ’aki hitet gyakorol őbenne’. (János 6:37–40.) Mint ’Krisztust helyettesítő nagykövetek’, a felkent tanítványok is teljesítik szent megbízatásukat, és ’elbeszélnek mindent a népnek erről az életről’ (2Korinthus 5:20; Cselekedetek 5:20).

 9., 10. a) Milyen irányt követett ezután József és miért? b) Hogyan mutatott fel József olyan együttérzést, ami Jézuséhoz hasonlítható?

⁹ József nem fedte fel magát azon nyomban a testvérei előtt. Ehelyett keményen beszélt velük tolmács útján, és ezt mondta: „Kémek vagytok!” Mivel említést tettek fiatalabb testvérükről, József azt kívánta, bizonyítsák be ártatlanságukat azzal, hogy elhozzák őt is Egyiptomba. József kihallgatta egymásközti beszélgetésüket, amely szerint a dolgoknak ez a fordulata annak a következménye, hogy eladták őt, Józsefet, rabszolgának. József elfordult és sírt. Mindazonáltal, Simeont túsz gyanánt tartotta fogva, amíg vissza nem térnek Benjáminnal. (1Mózes 42:9–24.)

¹⁰ József nem állt bosszút az ellene elkövetett rosszért. De meg akarta tudni, hogy a megbánásuk őszinte, szívből fakadó-e, hogy kegyelmet gyakorolhasson irántuk. (Malakiás 3:7; Jakab 4:8.) Együtt érző magatartással, amely csak Jézus magatartásához hasonlítható, József nem csupán megtöltötte zsákjaikat gabonával, hanem pénzüket is visszatetette a zsákjaik szájába. Ráadásul útravalóval is ellátta őket. (1Mózes 42:25–35; vö. Máté 11:28–30.)

11. a) Idővel mire kényszerült Jákób és miért egyezett bele végül? b) Hogyan biztosít minket hasonlóképpen Isten szeretetéről a Róma 8:32 és az 1János 4:10?

¹¹ Idővel elfogyott az élelem, amelyet Egyiptomból hoztak. Jákób kérte a kilenc fiút, hogy menjenek vissza és vegyenek még. Előzőleg könyörgött Benjámin érdekében és ezt mondta: „Fiam nem megy veletek, mert a testvére meghalt, és ő egyedül maradt. Ha halálos baleset érné az úton, amelyen menni fogtok, akkor bánatomban ősz fejemet biztosan a Seolba juttatnátok.” Nagy rábeszélés után, és mivel Júda felajánlotta, hogy személyesen vállal felelősséget Benjáminért, Jákób vonakodva beleegyezett, hogy magukkal vigyék a fiút. (1Mózes 42:36–43:14.)

12., 13. a) Hogyan alkalmazott próbát József a testvérei szívállapotának kinyilvánítására? b) Hogyan szolgált ennek eredménye alapul József számára ahhoz, hogy kegyelmet gyakoroljon?

¹² Midőn József látta, hogy Benjámin is eljött a testvérekkel behívta őket a házába, ahol lakomát készíttetett nekik. Benjáminnak ötször olyan nagy adagot adott, mint a többi testvérnek. Azután József egy végső próbát készített elő testvéreinek. Újból visszatetette mindegyikük pénzét a maga zsákjába, a saját ezüst poharát pedig Benjámin zsákjának a szájába helyeztette. Távozásuk után elküldte a mindenesét, hogy emeljen vádat ellenük lopás matt, és keresse elő az ezüst poharát a zsákokból. Mihelyt megtalálták a poharat Benjámin zsákjába, a testvérek megszaggatták köntösüket. Visszavezették őket József elé. Júda szenvedélyesen könyörgött kegyelemért és felajánlotta, hogy ő marad ott rabszolgának Benjámin helyett, hogy a fiú visszatérhessen az apjához. (1Mózes 43:15–44:34.)

¹³ Miután most meggyőződött testvérei szívének megváltozásáról, József nem tudta tovább visszafojtani érzelmeit. Mindenki mást kiparancsolva maga mellől, József kijelentette nekik: „Én vagyok József, a ti testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. Ezért ne érezzetek bánatot és ne haragudjatok önmagatokra, amiért eladtatok ide engem; mert az élet megőrzése miatt küldött el engem Isten előttetek. . . Hogy egy maradékotokat helyezzen el a földön és nagy meneküléssel életben tartson benneteket.” Majd azt mondta testvéreinek: „Menjetek gyorsan az én atyámhoz, és mondjátok meg neki. . .’Jöjj el hozzám. Ne késlekedj. Gósen földjén fogsz lakni. . . Ellátlak benneteket élelemmel, mert még öt esztendő van hátra az éhségből; félő, hogy ti és a ti házatok és mindenetek, amitek van, tönkremegy.’” (1Mózes 45:4–15.)

14. Milyen örvendetes hírt vittek Jákóbnak?

¹⁴ Midőn a Fáraó meghallotta a hírt József testvéreiről, azt mondta Józsefnek, hogy küldjön kocsikat Egyiptom földjéről, és hozzák el az apját egész családjával Egyiptomba, mert a legjobb föld lesz az övék. Meghallván mindazt, ami történt, Jákób szelleme újraéledt és felkiáltott: „Elég nékem, hogy József, az én fiam él! Hadd menjek le, hogy meglássam őt mielőtt meghalok!” (1Mózes 45:16–28).

Bőséges szellemi táplálék

15. Kire kell most tekintenünk szellemi táplálékért és hogyan kapunk biztosítékot annak bőségére?

¹⁵ Mit jelent mindez ma számunkra? Mindig tudatában lévén szellemi szükségletünknek, tekintsünk fel arra, aki sokkal nagyobb a József idejének kedves Fáraójánál. Azaz a Szuverén Úrra, Jehovára, aki ellát bennünket élelemmel és vezetéssel ezeken a sötét napokon át, amelyekben a világ a Biblia igazságára éhezik. Fáradozunk az ő Királysága érdekeiért, bevisszük a tizedet az ő tárházába. Ő pedig bőkezűen megnyitja nekünk „az egek csatornáit”, áldásait árasztva ránk, „amíg nem lesz többé hiány”. (Malakiás 3:10.)

16. a) Csakis hol lehet ma megtalálni az életet megőrző „táplálékot”? b) Hogyan terjedt ki a „mag”—vetés az éhező emberiség érdekében?

¹⁶ Jehova jobbján ott van az Élelmezési Vezető, a trónra ültetett Király, a megdicsőített Jézus. (Cselekedetek 2:34–36.) Ahogyan a népnek el kellett adnia magát rabszolgául, hogy életben maradjon, úgy kell ma is mindazoknak, akik életben akarnak maradni Jézushoz jönni és Istennek átadott követőivé lenni! (Lukács 9:23, 24). Jákób Józsefhez irányította fiait élelemért; úgy irányítja Jehova is a bűnbánó embereket szeretett Fiához, Jézus Krisztushoz. (János 6:44, 48–51.) Jézus összegyűjti a követőit városszerű gyülekezetekbe — ma már 52 000 erős gyülekezet van világszerte —, ahol bőséges szellemi táplálékkal látja el őket és a „gabona” fölöslegéből vető „maggal”is a földekre. (1Mózes 47:23, 24; Máté 13:4–9, 18–23.) Mily készséges munkások Jehovának ezek a Tanúi! Egyre több és több vállal közülük önként teljesidejű úttörő szolgálatot; csúcsszámként 595 896 személy vett részt ebben a kiváltságos munkában, az elmúlt szolgálati év egyik hónapjában. Ez azt jelenti, hogy minden gyülekezetre átlagosan több mint 11 úttörő jutott!

17. Milyen másik prófétai beszámoló mutat hasonlóságot a József és tíz féltestvére egyesülésével?

¹⁷ Figyelemre méltó, hogy Józsefnek mind a tíz féltestvére megbánta előbbi cselekedeteit és magatartását; egyesültek vele lent Egyiptomban, amely Sodomával együtt ezt a világot szemlélteti, amelyben Jézust megfeszítették. (Jelenések 11:8.) Ez a Zakariás 8:20–23-ra emlékeztet bennünket, amely arról a „tíz férfiről” szóló leírásban éri el csúcspontját, akik azt mondják: „Hadd menjünk veletek”, azaz Jehova felkent népével, amelynek egy maradéka még itt szolgál a földön.

18. Mihez hasonlít a mai időben a Benjámin iránt kimutatott különleges kegy?

¹⁸ Mit mondjunk azonban József édestestvéréről Benjáminról, akinek komplikált születése Jákób szeretett feleségének, Rachelnek az életébe került? Benjámint különösképpen szerette József, aki kétségtelenül szorosabb meghittebb kapcsolatban érezte magát saját anyjának eme fiával. Biztosan azért kapott Benjámin ötszörös adagot, amikor mind a 12 testvér első ízben találkozott József házában a lakomán. Vajon nem találóan szemlélteti-e Benjámin a felkent Tanúk mai maradékát, akik közül a legnagyobb rész még azok közül maradt életben, akiket az Úr 1919 óta gyűjtött maga mellé? Ez a „Benjámin” osztály valóban különleges adagot kapott Jehovától, amikor az ő ’szelleme tanúskodott a szellemükkel’ (Róma 8:16). Ezek is kipróbáltattak feddhetetlenség tekintetében, miközben az Úr „juhai” szolgáltak nekik. (Máté 25:34–40.)

19. Milyen párhuzamot figyelhetünk meg lzrael házának Gósenbe költözése és Isten népének mai összegyűjtése között?

¹⁹ Az is figyelemre méltó, hogy amikor a Fáraó intézkedett Jákóbnak és háznépének Egyiptomba költözése felől, az ott letelepedő férfi „lelkek” akkor 70 főt számláltak, ez a 7-nek és 10-nek a szorzata. (1Mózes 46:26, 27.) Ezt a két számot fontosként használják az Írások; a „7” gyakran jelzi a mennyei, a „10” pedig a földi teljességet. (Jelenések 1:4, 12, 16; 2:10; 17:12.) Ez párhuzamban van a mai helyzettel, amikor is számíthatunk arra, hogy Jehova összegyűjti az ő „földjére”, a szellemi paradicsomba, amelynek most örvendhetünk, Tanúiból álló családjának utolsó tagjait. (Vö. Efézus 1:10.) „Jehova ismeri az övéit”, és éppen most telepíti le őket a „legjobb földre”, mint amilyen Gósen földje volt a Fáraó fennhatósága alatt álló területen. (1Mózes 47:5, 6; 2Timótheus 2:19.)

20. Mért örvendezhetünk mi a mai szellemi éhség ellenére?

²⁰ József napjaiban az éhség évei követték a bőség éveit. Ma egyidejűleg jelentkeznek ezek. A Jehova kegyén kívüli földön szellemi éhség van, Jehova imádatának helyén pedig bőséges szellemi táplálék található. (Ésaiás 25:6–9; Jelenések 7:16, 17.) Igen, bár a kereszténységben Jehova szavainak hallása iránti éhség uralkodik, ahogyan Ámos megjövendölte, Jehova szava valóban kiárad a mennyei Jeruzsálemből! Mily öröm ez számunkra! (Ámos 8:11; Ésaiás 2:2, 3; 65:17, 18).

21. a) Milyen nagy kiváltságnak örvendünk ma? b) Miért kell hálásaknak lennünk, és hogyan fejezhetjük ki a hálánkat?

²¹ Ma a Nagyobb József, Jézus Krisztus irányításával annak a nagy kiváltságnak örvendhetünk, hogy városszerű gyülekezetekbe tömörülhetünk. Ott bőséges, gazdag szellemi lakomában vehetünk részt és az igazság vetőmagját is megkapjuk: vethetjük, szórhatjuk a jó hírt, hogy szellemi táplálék álljon rendelkezésre. Ezt mindazok javára tesszük, akik elfogadják azokat a feltételeket és gondoskodásokat, amelyeket a Szuverén Uralkodó, Jehova már régen szeretetteljesen elrendezett. Mennyi hálával tartozunk a mi Istenünknek azért, hogy elküldte az ő Fiát, a Nagyobb Józsefet, aki a szellemi élelmezés bölcs Vezetője! Ő az, akit Jehova az élet Megőrzőjeként küldött a szellemi éhínség ezen idejében. Bárcsak mindannyian szorgalmasak lennénk a szent szolgálat végzésében az ő példája szerint és az ő vezetése alatt!

Látod-e a párhuzamot?

◻ Hogyan hasonlít Józsefhez Jézus, mint Élelmezési Vezető?

◻ Mi hasonlít a József drámában ahhoz, hogy az önátadás által Jehova rabszolgáivá lettünk?

◻ Milyen tulajdonságot mutatott fel József és Jézus, ami ma is példa számunkra?

◻ Mint József idejében, milyen alapos elrendezés létezik ma is az élelem kiosztásában?

◻ Minek a megtevésére ösztönöz bennünket ennek a drámának megvizsgálása?