„A Jehova háborúiról szóló könyv” közelgő nagy zárójelenete
„Szó van róla a Jehova háborúiról szóló könyvben” (4MÓZES 21:14)
1., 2. Milyen ókori alkalommal mutatta meg Jehova az egyiptomiaknak, hogy ő harcos Isten, és hogyan tette meg ezt?
A MAI emberek nem nagyon értékelik, hogy a Biblia Istene, Jehova, egyben harcos is, valóban bátor harcos. Ez akkor kapott drámai jelentőséget, amikor megszabadította ókori népét Egyiptom elnyomásától. A fáraót arra indította Isten népének láthatatlan ellensége, Sátán, az Ördög, hogy próbálja meg halálra dolgoztatni ezt a népet. Amikor a fáraó rádöbbent, mit veszített azzal, hogy szabadon engedte az izraelitákat, ő és hadserege nyomban az üldözésükre indult.
2 A fáraó azonban nem fogta fel, hogy az izraeliták Istene harcos Istenné lehet, ha meg akarja szabadítani népét. Amikor az egyiptomi seregek benyomultak a Vörös-tenger száraz medrébe, hogy bosszúvágytól űzve utolérjék az izraelitákat, a veszélyben levő izraeliták Istene közbelépett, és vízzel árasztotta el a szekérhajtókat és a lovasokat, megengedve, hogy a vizek összecsapjanak a menekülést biztosító folyosó felett, amely csodálatos módon nyílt meg korábban az izraeliták előtt (2Mózes 14:14, 24–28).
3. Milyen Istennek jellemezték az izraeliták Jehovát a győzelmi énekükben, de mit nem akarnak tudomásul venni a mai nemzetek?
3 Amikor a Vörös-tenger keleti partján biztonságban voltak, az izraeliták győzelmi dalt énekeltek égi Megmentőjüket magasztalva: „Hadd énekeljek Jehovának, mert fenségesen felmagasztaltatott. A lovat és lovasát a tengerbe vetette. Erősségem és hatalmam Jah, hiszen szabadításomat szolgálja. Ez az én Istenem és őt dicsérem; atyáim Istene, őt magasztalom. Bátor harcos Jehova. Jehova az ő neve. A fáraó harci szekereit és haderejét a tengerbe vetette; harcosainak színe-java elmerült a Vörös-tengerben” (2Mózes 15:1–4). Jehova ott a Vörös-tengernél látványos tettekre képes harcosnak nyilvánította ki magát. Ezt a tényt a világi nemzetek nem vették tudomásul.
4., 5. Melyik közös ősatyától származik az örvendező Izrael 12 törzse, és kinek a barátjává lett ez az ősatya, és melyik tulajdonsága miatt?
4 Mózes próféta, aki az ihletett éneket bevezette, Jehovát „atyáim Istené”-nek nevezte. A héber Ábrahám volt Izrael nemzetének kiemelkedő ősatyja. Tőle származott Izrael 12 törzse Izsákon, Jákóbon és Jákób 12 fián keresztül. Ábrahám Jehova Isten példamutató imádójának bizonyult. Olyan erős hitű férfiú volt, hogy amikor Jehova felszólította, hogy hagyja el a káldeai Ur városában levő otthonát, habozás nélkül elindult arra a földre, amelyet Jehova mutatott meg neki, és teljesen bízott abban, hogy Jehova képes lesz megtartani ígéretét és azt a földet neki és utódainak adni.
5 Ábrahám nagyszerű hitére való tekintettel, Jehova megígérte Ábrahámnak, hogy „magot” vagy utódot ad neki, aki által a föld összes családja, a mai családokat is beleértve, áldásban részesül (1Mózes 12:2, 3; 22:17, 18). Ábrahám olyan bensőséges viszonyba került Istenével, hogy „Jehova barátja”-ként lett ismertté, mert maga Isten nevezte „barátom”-nak a hű patriarchát (Jakab 2:23; Ésaiás 41:8).
6. Bár békés vándor volt Ábrahám az Ígéret földjén, hogyan mutatta meg mégis, hogy Jehovában bízó harcos is volt?
6 Jóllehet Ábrahám idegenként költözött az Ígéret földjére, mégis bebizonyította, hogy küzdő harcosként is képes cselekedni. Egyszer négy idegen király tört be az Ígéret földjére és foglyul ejtette Ábrahám unokaöccsét, Lótot, és Lót családját. Ábrahám, akit szoros családi szálak fűztek Lóthoz, felfegyverezte 318 szolgáját és három helybeli szövetségesének, Ánernek, Eskolnak és Mamrének seregeivel megerősítve a rablóhad ellen indult. Váratlan éjszakai rajtaütésben legyőzte a betolakodókat, bár azok számbeli fölényben voltak. Így történt meg „a királyok leverése” (Zsidók 7:1; 1Mózes 14:13–17). Ábrahám kiszabadította Lótot és családját és visszaszerezte elrabolt javaikat.
7-9. a) Melyik papot kereste fel Ábrahám, és milyen áldásban részesült? b) Hogyan mutatta meg Ábrahám, hogy ő csak a Legfelségesebb Istenben akart gazdag lenni? c) Ki adta a katonai győzelmet Ábrahám kezébe, ahogyan Melkisédek is megerősítette?
7 Ábrahám elismerte, hogy katonai akciója csak azért lehetett sikeres, mert Jehova Isten segítette őt, és győzedelmes hazatérésekor alkalma volt ezt a tényt nyilvánosan is elismerni. Tudta, hogy Sálem városában megtalálja Istenének elismert papját. Ezért elindult abba a városba. A Mózes első könyve 14. fejezetének utolsó része tudósít arról, mi is történt valójában ennél az alkalomnál.
8 „És Melkisédek, Sálem királya kenyeret és bort hozott, ő pedig a Legfelségesebb Isten papja volt. Akkor megáldotta őt és azt mondta: ’Áldott legyen Ábrám a Legfelségesebb Istentől, az ég és a föld Létrehozójától; és áldott legyen a Legfelségesebb Isten, aki kezedbe adta elnyomóidat!’ Erre Ábrám tizedet adott neki mindenből. Ezután Szodoma királya ezt mondta Ábrámnak: ’Add nekem a lelkeket, a javakat azonban vedd el magadnak!’ Erre Ábrám azt mondta Szodoma királyának: ’Esküre emelem kezemet Jehovához, a Legfelségesebb Istenhez, az ég és a föld Létrehozójához, hogy még egy cérnát vagy sarufűzőt, sőt egyáltalán semmit sem veszek el abból, ami a tied, hogy ne mondhasd: Én tettem Ábrámot gazdaggá! Semmi sem kell nekem. Csak amit ezek a fiatal férfiak megettek, és azoknak a férfiaknak a részét, akik velem voltak, Áner, Eskol és Mamré — csak a részüket hadd vigyék el!’ ” (1Mózes 14:18–24).
9 Amint ezek a szavak is megmutatják, Melkisédek, Sálem királyi papja megerősítette, hogy a Legfelségesebb Isten volt az, aki Ábrahámért és seregéért harcolt, és aki a győzelmet adta neki. Melkisédek papkirály nem kisebbítette Jehova szerepét ebben az ügyben.
A Jehova háborúiról szóló könyv
10. Hol történik először említés a Bibliában hadviselésről, és miért volt az Jehova győztes háborúinak csupán a kezdete?
10 Az a leírás, amelyet Mózes első könyve 14. fejezetében találunk az Ígéret földjére való betörésről és a fegyveres behatolók Ábrahámtól elszenvedett vereségéről, az első olyan hely a Szentírásban, ahol hadviselésről történik említés. Jehova tehát már több mint négy évszázaddal a Vörös-tengernél végrehajtott hadművelete előtt is harcosnak, méghozzá „vitéz harcosnak” bizonyult. De ez csupán a kezdet volt. Sokkal nagyobb, sokkal harsogóbb győzelmeknek kellett következni, a nagyszabású végjelenetet is beleértve, „a dolgok rendszerének befejezése” idején (Máté 24:3).
11. Mi a „Jehova háborúiról szóló könyv”, hol találunk azonban bőséges beszámolót az ő haditetteiről?
11 A Mózes negyedik könyve 21:14 szerint, „A Jehova háborúiról szóló könyv” is megírásra került. Isten népe érdekében vívott háborúinak ez a megbízható feljegyzése vagy története talán a hű Ábrahám érdekében vívott csatával kezdődik. Mózes tudott erről a könyvről, de nem közöl róla további részleteket. Ezért nem kapunk tájékoztatást mindazokról a módokról, ahogyan Jehova harcosnak bizonyította magát az alatt az idő alatt, amelyet Jehova háborúinak a könyve felölel. Ennek a könyvnek a megemlítése óta került azonban megírásra a Szent Biblia nagyobbik része, ez pedig bőséges beszámolót tartalmaz Jehova haditetteiről.
A nagyobb Melkisédek — a harcos
12. A Legfelségesebb Isten melyik nagyobb Tisztségviselőjét ábrázolta Melkisédek, és a Dávid által szerzett zsoltárok közül melyik szól ennek a személynek mint papnak és harcosnak?
12 Melkisédek megáldotta Ábrahámot, miután az legyőzte Kédorlaomert és annak szövetséges királyait. Melkisédek papkirály azt a személyiséget ábrázolta, aki a Legfelségesebb Isten Főpapja lesz, egyben a Legfőbb Isten által támogatott hatalmas harcos is. A 110. zsoltár, amelyet a harcos-király Dávid írt ihletés alatt, a sálemi Melkisédeknél nagyobb személyhez szól, és azt mondja: „Erősséged pálcáját kiküldi Jehova Sionból e szavakkal: ’Győzedelmeskedjél ellenségeid között!’ Jehova megesküdött (és nem bánja meg): ’Pap vagy te határtalan ideig Melkisédek módja szerint!’ Maga Jehova a te jobbod felől biztosan darabokra zúzza az ő haragja napján a királyokat” (Zsoltárok 110:2, 4, 5).
13. A Zsidók 7. és 8. fejezetében kivel azonosítják az ókori Melkisédeknél is nagyobb személyt, és melyik magasságos helyre megy ő be és milyenfajta áldozattal?
13 A Zsidók könyvének ihletett írója feltárja annak a kilétét, akihez ezek a szavak ténylegesen szóltak, amikor ezt mondja: „Előfutár lépett be értünk, Jézus, aki örökre főpappá lett Melkisédek módja szerint” (Zsidók 6:20). A Zsidók következő fejezetében kapunk magyarázatot az ókori Melkisédek nagyságára vonatkozóan. Az ő papi nagyságát azonban felülmúlja annak a nagysága, akit ő előárnyékolt, a feltámasztott, megdicsőített Jézus Krisztusé, aki magának Jehova Istennek a szent jelenlétébe ment be sokkal nagyobb áldozatnak az értékével, mint amilyen áldozatot a sálemi királypap Melkisédek valaha is bemutathatott (Zsidók 7:1-8:2).
14. Vajon a Nagyobb Melkisédek felhatalmazta-e a kereszténység papjait arra, hogy részt vegyenek az úgynevezett keresztény nemzetek katonai eseményeiben?
14 A királyi pap Melkisédek egy harcost áldott meg, a győztes Ábrahámot. De mit mondhatunk az igaz keresztény gyülekezet Megalapítójáról, a Nagyobb Melkisédekről? A kereszténység papjai azt állítják magukról, hogy Jézus Krisztust képviselik, amikor megáldják az úgynevezett keresztény nemzetek haderőit és imádkoznak ezekért. De vajon támogatja-e ebben őket Jehova égi Főpapja? Vállalja-e a felelősséget mindazért a vérontásért, amelyre az úgynevezett keresztény korszakban sor került, az első és a második világháború alatt kiontott vért is beleértve? Egyáltalán nem! Ő sohasem hatalmazta fel igaz követőit arra, hogy e világ részévé legyenek és csatlakozzanak a vérontó militarizmushoz.
A harcos Isten szépséges nevet szerez magának
15., 16. Mit tett Jehova önmagáért, amikor azért harcolt, hogy népét kiszabadítsa Egyiptomból?
15 A Nehémiás 9:10 utal arra, hogy Jehova megszabadította Izrael 12 törzsét Egyiptomból, és ezt mondja: „Jeleket és csodákat tettél a fáraó előtt, összes szolgája előtt és országának egész népe előtt, mert tudtad, hogy gőgösen bántak velük (az izraelitákkal) és olyan nevet szereztél magadnak, amely ma is megvan.” (Vö. 2Mózes 14:18.)
16 Ésaiás próféta is utal ennek a névnek a minőségére, amikor úgy beszél Jehováról, mint aki szépséges karjával haladt Mózes jobbja felől, aki kettéhasította előttük a vizet, hogy határtalan időre szóló nevet szerezzen magának”; És Jehovához szólva ezt mondja: „Így vezetted népedet, hogy szépséges nevet szerezz magadnak” (Ésaiás 63:12–14). Dániel, arra kérve Jehovát, hogy újra lépjen közbe népe érdekében, így szólítja meg őt: „te, aki kihoztad népedet erős kézzel Egyiptom földjéről és olyan nevet szereztél magadnak, amely még ma is híres” (Dániel 9:15; Jeremiás 32:20).
17. Kit fog kiküldeni Jehova, hogy az ő nevében harcoljon és mit mutat meg ezzel az összes mai nemzetnek?
17 Jehova Isten a megfelelő időben elküldi Jézus Krisztust a Nagyobb Melkisédeket mint hatalmas harcost. Őáltala szerez magának Jehova olyan nevet, amely felülmúlja mindazt, amiről szó van a Jehova háborúiról szóló könyvben, vagy a Szent Biblia Héber Iratok nevű részében. A Héber Iratok utolsó előtti könyvének utolsó fejezetében jövendölést találunk egy nemzetközi támadásról Jeruzsálem ellen. Abban a leírásban, a Zakariás 14:3 szerint: „Jehova mindenképpen harcba száll azokkal a nemzetekkel ahogyan a figyelmeztetés napján, a csata napján harcba szállt.” A Biblia Istene így mutatja majd meg az összes mai nemzetnek, hogy ő még mindig a harcos Isten, amilyen az ősi Izrael napjaiban volt.
18., 19. Melyik Jeruzsálem lesz a nemzetek döntő támadásának célpontja?
18 Ez a kilátás most még előttünk van. De melyik Jeruzsálem szenvedi majd el ezt a döntő támadást? A prófécia nem teljesedett be a Zakariás korabeli Jeruzsálemben. Azt a várost i. sz. 70-ben a római seregek pusztították el. Jeruzsálemet azonban újra felépítették és ma a kereszténység szentnek tekinti, de a testi Izrael nemzete is. Az 1967-es hatnapos háborúban a testi Izrael birtokba vette az egész újjáépített földi Jeruzsálemet. De nyoma sincs semmiféle bizonyítéknak arra vonatkozóan, hogy Jehova Isten akkor részt vett volna ebben a csatában. Trónra emelt Királya, Jézus Krisztus nem a földi Jeruzsálemben uralkodik, és az többé nem „a nagy Király városa” vagyis nem Jehováé (Máté 5:35).
19 A Zakariás próféciájában említett Jeruzsálem nem azonos az Egyesült Nemzetek zsidó tagállamának ezzel a hivatalos fővárosával. Zakariás inkább arra a Jeruzsálemre utal, amelyről a Zsidókhoz írt levélben olvasunk. Ott Pál felkent keresztényekhez szól és ezt mondja: „Egy bizonyos Sion hegyéhez közeledjetek és az élő Isten városához, az égi Jeruzsálemhez és az angyalok tízezreihez” (Zsidók 12:22). Ez az égi Jeruzsálem nem más, mint Isten messiási Királysága, amelyet ma itt a földön a felkent keresztények kicsiny csoportja képvisel, akik azt a reménységet táplálják magukban, hogy Jézus Krisztus társörökösei lesznek abban a Királyságban. Ezek lesznek a megjövendölt támadás célpontjai.
20. Mit mondott Ezékiás király a megfenyegetett népének, hogy bátorítsa őket, és az Ezékiásnál is nagyobb Királynak mely szavaival bátorítják magukat ma Jehova Tanúi?
20 De sem ezeknek nem kell félniük e támadás kimenetelétől, sem az olyan keresztények nagy sokaságának, akik földi reménységet táplálnak magukban és akik azért jöttek ki az összes nemzetből, hogy az előbb említett csoporthoz csatlakozzanak a tiszta imádatban. Amikor Szanhérib, Asszíria királya Jeruzsálem ellen vonult Ezékiás király uralkodása idején, a veszélyben lévő izraeliták elé Ezékiás király olyan megnyugtató helyzetképet tárt, amelynek során kifejtette előttük: „Ővele húsból való kar van, velünk pedig Jehova, a mi Istenünk, hogy segítsen nekünk és megvívja a csatáinkat.” Az eredmény az lett, hogy „a nép megbátorodott Ezékiásnak, Júda királyának szavaitól” (2Krónika 32:8). Jehova Tanúi napjainkban, amikor e világrendszer nemzeti erői fenyegetik őket, egy Ezékielnél sokkal nagyobb Király, Jézus Krisztus szavaiból meríthetnek bátorságot.
21. a) Miért kell emlékezetünkbe idézni Jaháziel szavait az égi Jeruzsálem elleni közelgő támadáskor? b) Mi lesz a végkimenetele a megvívandó csatának?
21 Abban az időben a lévita Jaháziel szavaira fognak emlékezni: „Ezúttal nem kell harcolnotok. Foglaljátok el helyeteket, maradjatok nyugton és lássátok Jehova szabadítását az érdeketekben. Ó Júda és Jeruzsálem, ne féljetek és ne rettegjetek. Holnap vonuljatok ki ellenük, és Jehova veletek lesz” (2Krónika 20:17). Igen, abban a veszélyes időszakban Jehova az ő népével lesz. Biztonságuk és megmaradásuk attól függ, hogy ő harcol-e értük. Ő pedig harcolni fog, harcos Királya Jézus Krisztus által! És az eredmény? Az Ördög látható földi szervezetének teljes megsemmisülése! (Jelenések 19:11–21).
22. a) Milyen győzedelmes zárójelenetet kell még beírni a Jehova háborúiról szóló könyvbe, és mit tesz ezzel Jehova a saját érdekében? b) Mire indítja majd ez a győzelem azokat, akik szeretik Jehova nevét?
22 Milyen szépséges nevet szerez akkor magának Jehova a félelmet keltő győzelme által „a Mindenható Isten nagy napjának háborújában” Armageddonkor! (Jelenések 16:14, 16). Mintegy új fejezet kezdődik el Jehova háborúinak könyvében. Egy győzedelmes befejezés, egy nagyszerű zárójelent lesz az a dolgok eme rendszerének a tekintetében. Az egész könyv azt mutatja majd, hogy a Mindenható Isten soha egyetlen csatát sem veszített. Mennyire ujjonganak majd azok, akik szeretik Jehova nevét, mennyire magasztalják majd őt azután! Nagyszerűen beteljesedik a Zsoltárok könyvének utolsó verse: „Minden, ami lélegzik dicsérje Jaht! Dicsérjétek Jaht!” (Zsoltárok 150:6).
Ismétlési kérdések
◻ Mit értékelnek igen kevéssé ma az emberek a Biblia Istenével kapcsolatban?
◻ Milyen csatát vívott Ábrahám és ki adta kezébe a győzelmet?
◻ Mi a „Jehova háborúiról szóló könyv”?
◻ Milyen lesz a „Jehova háborúiról szóló könyv” közelgő zárójelenete, és mi lesz annak az eredménye?