Alapelvek vagy népszerű dolgok — Mi vezet téged?
A HATODIKOS Norihito részt vett egy sportrendezvényen. Egyszercsak döntés előtt állt. Minden tanulónak részt kellett vennie egy hazafias ceremónián. Vajon csatlakoznia kellene tanulótársaihoz ebben a látszólagos rutingyakorlatban?
Norihito azt tanulta a Bibliából, hogy helytelen csatlakozni Jehován kívül más istennek bemutatott imádati aktushoz (2Mózes 20:4, 5; Máté 4:10). Azt is tudta, hogy a keresztényeknek semlegeseknek kell maradniuk mindenféle világi politikai dolgot illetően (Dániel 3:1–30; János 17:16). Így tehát, bár tanulótársai arra biztatták, hogy csatlakozzon hozzájuk, bátran, de tiszteletteljesen állta a sarat. Te mit tettél volna hasonló helyzetben?
A beilleszkedés vágya
Az Írások megemlítik, hogy Isten az embereket társas lényeknek teremtette, hogy jöjjenek ki egymással és élvezzék az együttes munkát. Az természetes, ha valaki együtt szeretne lenni egykorú társaival, és szeretné, ha elfogadnák és beilleszkedhetne. Ezek az érzések sokkal kellemesebbé teszik az életet, és hozzájárulnak a békéhez és a harmóniához másokkal való kapcsolatunkban (1Mózes 2:18; Zsoltárok 133:1; 1Péter 3:8).
A beilleszkedés velünk született vágya visszatükröződik abból, milyen nagy fontosságot tulajdonítanak az alkalmazkodásnak néhány kultúrában még napjainkban is. Például a japán gyermekeket korai éveiktől kezdve arra nevelik, hogy legyenek tudatában, mit diktál a többség és alkalmazkodjanak hozzá. Örökségük arra tanítja őket, hogy legnagyobb kötelességeik egyike: alkalmazkodjanak a közösséghez. „A japánok sokkal inkább dolgoznak csoportokban, mint a nyugatiak” — mondta Edwin Reischauer, az USA volt követe Japánban és a japán szokások lelkes megfigyelője. Hozzáfűzte: „Míg a nyugatiak legalább függetlenséget és egyéni megnyilvánulásokat mutathatnak ki, a legtöbb japán teljesen elégedett azzal, hogy alkalmazkodjon az öltözködésben, viselkedésben, életstílusban és még a gondolkodásban is csoportjuk zsinórmértékéhez.” Az alkalmazkodás vágya azonban egyáltalán nem korlátozódik csupán a japánokra. Ez általános.
Nyomás, hogy alkalmazkodj
Bár kívánatos mindent megtenni annak érdekében, hogy másokkal kijöjjünk, mégis veszélyes vakon alkalmazkodni ahhoz, ami népszerű. Miért? Azért, mert ami népszerű a tömeg előtt, gyakran ellentétben áll azzal, ami elfogadható Isten előtt. „Az egész világ a gonoszságban vesztegel” — mondja nekünk a Biblia (1János 5:19). Sátán ravaszul minden dolgot felhasznál, ami rendelkezésére áll — anyagiasságot, laza erkölcsöt, faji előítéletet, vallásos vakbuzgóságot, nacionalizmust és így tovább —, hogy befolyásolja a tömegeket és elfordítsa őket Istentől. Ha valaki ilyen szokásokhoz alkalmazkodna, az valóban szembeállítaná az illetőt Jehova Istennel és szándékaival. Ezért tanácsolták a keresztényeknek: „És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata” (Róma 12:2).
E jelenlegi rendszerben élve a keresztények állandó nyomás alatt vannak, hogy alkalmazkodjanak ahhoz, ami népszerű. A fiatalok különösen sebezhetők ezen a téren. Túlzottan erős a vágy, hogy iskolatársaikhoz hasonlóan nézzenek ki és viselkedjenek. Igazi bátorságot követel meg tőlük, hogy elmagyarázzák velük egykorú társaiknak, miért nem vesznek részt bizonyos tevékenységekben. Ha viszont nem fejtik ki határozottan, szellemi szerencsétlenséget jelenthet számukra (Példabeszédek 24:1, 19, 20).
A felnőttek is hasonló nyomásokkal kerülnek szembe munkahelyükön. Talán elvárják tőlük, hogy vegyenek részt bizonyos társadalmi tevékenységben a munkaidő után vagy bizonyos ünnepnapokon. Ha ezt visszautasítják, talán tartózkodóknak tűnnek és olyanoknak, akik képtelenek az együttműködésre, és akik nyomasztó légkört teremtenek a munkahelyen. Sokan érezhetnek kényszert arra, hogy hosszú időt töltsenek el túlórával, csupán azért, mert a többiek is ezt teszik, és ezt elvárják tőlük. Ha engednek ezeknek a dolgoknak, kárukra lehet szellemileg, éppúgy, ahogy visszatartja őket attól, hogy más kötelezettségeiknek eleget tegyenek (1Korinthus 15:33; 1Timótheus 6:6–8).
Még az iskolán vagy munkahelyen kívül is érezhető a nyomás az alkalmazkodásra. Egy keresztény édesanya elmesélte, hogy egy alkalommal elhagyta gyermeke fegyelmezését — bár nagyon nagy szüksége lett volna rá — csupán azért, mert úgy érezte, más jelenlévő háziasszonyok helytelenítették volna (Példabeszédek 29:15, 17).
A tömeg tévedhet
A Biblia sok őszinte tanácsot ad, amikor a tömeg követéséről van szó benne. Például, Izrael nemzetének megmondták: „Ne indulj a sokaság [tömeg, New World Translation] után a gonoszra, és peres ügyben ne vallj a sokasággal tartva, annak elfordítására” (2Mózes 23:2; vö. Róma 6:16). Nem mindig követték ezt a tanácsot. Egyszer, nemsokkal azután, hogy elhagyták Egyiptomot, amikor Mózes nem volt jelen, bizonyos személyek arra befolyásolták Áront és a népet, készítsenek egy aranyborjút és imádják azt ’az Úrnak ünnepén’. A nép evett, ivott, kedvét lelte az éneklésben és táncolt, miközben az aranyborjúnak áldozott. Emiatt a féktelen bálványimádati aktus miatt, közel 3000 bajkeverő lett kivégezve. De a többiek közül is sokakra csapást mért Jehova, mivel gondolkodás nélkül követték a tömeget (2Mózes 32:1–35).
Egy másik példa arra, amikor a tömeg követése gonoszsággal végződött, az első században történt Jézus Krisztus halálával kapcsolatosan. A féltékeny vallásvezetők győzködésére sok ember csatlakozott, amikor Jézus kivégzéséért kiáltottak (Márk 15:11). Mikor Péter rámutatott súlyos hibájukra Jézus feltámadását és az égbe való visszatérését követő Pünkösdkor, sokan „szívökben megkeseredének” és felismerték, mit tettek azzal, hogy a tömeget követték (Cselekedetek 2:36, 37).
A Biblia alapelvei jobbak
Ahogyan ezek a beszámolók világosan szemléltetik, ha vakon követjük azt, ami népszerű, könnyen súlyos következményekhez vezethet. Mennyivel jobb, ha a Bibliát követjük és hagyjuk, hogy alapelvei vezessék életünket! „A mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” — mondta Jehova (Ésaiás 55:9). Erkölcsi kérdésekben és az emberi kapcsolatokban — valójában az életben előforduló minden döntésnél — újra és újra megmutatkozott, hogy sokkal jobb Jehova útját követni, mint azt, ami népszerű. Ez a boldogabb és egészségesebb életút kulcsa.
Vegyük például Kazuya esetét. Bár már egy ideje tanulmányozta a Bibliát, továbbra is folytatta a népszerű életvitelt — gazdagságra és a siker elérésére törekedett. Azon való igyekezete, hogy tetsszen feljebbvalóinak és jót gondoljanak róla munkatársai, gyakran ahhoz vezetett, hogy kora hajnalig kimaradt inni. Követelődzővé, türelmetlenné és ingerlékennyé vált. Szélsőséges életstílusa hamarosan szélhűdést eredményezett, amely következtében részlegesen lebénult. Miközben feküdt a kórházi ágyban gyógyulását várva, volt ideje arra, hogy visszaidézze, mit tanult a Bibliából, és milyen életutat élt. Elhatározta: itt az ideje, hogy elkezdje alkalmazni, amit tanult. Lemondott igazgatói tisztségéről és megváltoztatta társaságát. Szintén komoly erőfeszítéseket tett, hogy felöltse a keresztény személyiséget, és hogy az anyagi javakkal kapcsolatos nézetét helyreigazítsa. Ennek eredményeképpen változott az értékrendszere és az egészsége javult. Végül átadta életét Jehovának és alámerítkezett.
Ahhoz, hogy sikeresek legyünk egy népszerűtlen életút követésében, ismernünk kell az alapelveket és teljes mértékben meg kell győződnünk arról, hogy azok helyesek. Amin Masaru keresztülment, megmutatja, hogy ez így igaz. Amikor az általános iskola hatodik osztályába járt, osztálytársai őt ajánlották, hogy legyen az iskolatanács elnöki tisztségére jelölt. Kissé zavarban van, ahogy visszaemlékszik rá, hogy nem értette teljesen, mit tartalmaznak a bibliai alapelvek, nem volt képes megmagyarázni osztálytársainak, miért nem fogadhat el politikai tisztséget. Emberektől való félelme visszatartotta attól, hogy feltárja keresztény voltát. Mindaz, amit meg tudott tenni, hogy felemelte fejét, és könnyek között ismételgette: „Ezt nem tehetem.”
Ez a fájdalmas tapasztalat idézte elő nála, hogy kikutassa, miért nem avatkozik bele egy keresztény politikai tevékenységekbe. (Vö. János 6:15.) Később, felső osztályos korában hasonló helyzet merült fel. Ez alkalommal azonban fel volt készülve arra, hogy meggyőződéssel magyarázza el álláspontját tanárának. A tanár elfogadta magyarázatát ugyanúgy, ahogy több osztálytársa is, akik bibliai alapon nyugvó hitéről kérdezték.
Mikor majd mindenki azt teszi, ami helyes
Az eljövendő új világban, Krisztus uralma alatt az lesz népszerű, ha azt teszik, ami helyes. Addig is, óvakodnunk kell attól a vágytól, hogy a népszerű dolgokhoz alkalmazkodjunk. Bátorítást nyerhetünk Pál figyelmeztetéséből: „mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért” (Zsidók 12:1).
Ha kérdések és kihívások kerülnek utadba, mit fogsz tenni? Engedsz az emberektől való félelemnek és megadod magad, hogy azt tedd, ami népszerű? Vagy Isten Szavához, a Bibliához fordulsz és követed alapelveit? Ha az utóbbi életutat választod, nemcsak most származik hasznod belőle, hanem lehetőséget ad arra is, hogy azok között légy, akik „hit és türelem által öröklik az ígéreteket” (Zsidók 6:12, Újfordítású revideált Biblia, 1991).