Fogadd el a Bibliát annak, ami valójában!
„Mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (a minthogy valósággal az is), a mely munkálkodik is ti bennetek, a kik hisztek” (1THESSALONIKA 2:13).
1. Milyenfajta ismeret van a Bibliában, amely valóban kiemelkedő könyvvé teszi?
A SZENT BIBLIA a világon a legszélesebb körben lefordított és a legnagyobb mértékben elterjesztett könyv. Készségesen elismerik, hogy az irodalom egyik kiemelkedő alkotása. Sokkal fontosabb azonban, hogy a Biblia olyan irányításról gondoskodik, amelyre sürgetően szüksége van minden embercsoportból és nemzetből származó embernek, tekintet nélkül foglalkozására vagy az életben elfoglalt helyére (Jelenések 14:6, 7). A Biblia elmét és szívet egyaránt kielégítő módon válaszol például a következő kérdésekre: Mi az emberi élet célja? (1Mózes 1:28; Jelenések 4:11). Miért nem képesek az emberi kormányzatok tartós békét és biztonságot teremteni? (Jeremiás 10:23; Jelenések 13:1, 2). Miért halnak meg az emberek? (1Mózes 2:15–17; 3:1–6; Róma 5:12). Egy ilyen nyugtalan világ közepette hogyan tudunk sikeresen megbirkózni az élet problémáival? (Zsoltárok 119:105; Példabeszédek 3:5, 6). Mit tartogat számunkra a jövő? (Dániel 2:44; Jelenések 21:3–5).
2. Miért ad a Biblia teljesen megbízható válaszokat a kérdéseinkre?
2 Miért válaszol a Biblia hitelt érdemlően ezekre a kérdésekre? Mert Isten Szava. Isten embereket használt fel, hogy a leírásban részt vegyenek, de — amint azt a 2Timótheus 3:16 világosan kijelenti — „a teljes írás Istentől ihletett”. Nem az emberi eseményekről készült egyéni magyarázat szüleménye. „Sohasem ember akaratából származott a prófétai szó [az eljövendő dolgok kijelentése, az isteni parancsolatok, a Biblia erkölcsi irányadó mértékei]; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei” (2Péter 1:21).
3. a) Mutasd meg példák segítségével, hogy milyen nagyon értékelték az emberek a Bibliát különböző országokban. b) Miért kockáztatták életüket egyesek készségesen azért, hogy olvashassák az Írásokat?
3 Sok ember, mivel értékelte a Biblia jelentőségét, vállalta a bebörtönzés kockázatát, sőt a halált is, csakhogy lehessen saját példánya és olvashassa azt. Évekkel ezelőtt ez igaz volt a katolikus Spanyolországban, ahol a papság félt, hogy aláássa a befolyását, ha az emberek a saját nyelvükön olvassák a Bibliát; ez igaz volt Albániára is, ahol az ateista rezsim alatt szigorú jogszabályokat léptettek életbe annak érdekében, hogy véget vessenek mindenfajta vallási befolyásnak. Mégis, az istenfélő egyének kincsként őrizték az Írások példányait, olvasták azokat és megosztották egymással. A II. világháború alatt a sachsenhauseni koncentrációs táborban óvatosan cellasorról cellasorra adtak egy Bibliát (bár ez tilos volt), és azok, akik hozzájutottak, részeket jegyeztek meg belőle, hogy megosszák azokat másokkal. Az 1950-es évek alatt az akkori kommunista Kelet-Németországban Jehova azon Tanúi, akiket hitük miatt börtönöztek be, vállalták a hosszan tartó magánzárka kockázatát, amikor a rabok között kézről kézre adták a Biblia kicsiny részleteit, hogy éjszaka olvassák azokat. Miért tették ezt? Mert felismerték, hogy a Biblia Isten Szava, és tudták, hogy „az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal . . . a mi az Úrnak szájából származik” (5Mózes 8:3). A Bibliában feljegyzett ilyen kifejezések képessé tették ezeket a Tanúkat arra, hogy éberek maradjanak szellemileg annak ellenére, hogy hihetetlenül kegyetlen bánásmódban volt részük.
4. Milyen helyet foglaljon el a Biblia az életünkben?
4 A Biblia nem olyan könyv, amely egyszerűen csak azért van, hogy a polcra tegyék, és időnként fellapozzák felvilágosításért, nem is azért, hogy csak akkor használják, amikor a hívőtársak összegyűlnek az imádatra. Mindennap használnunk kell, hogy olyan helyzetek kerüljenek megvilágításba, amelyekkel szembetaláljuk magunkat, és hogy megmutassa nekünk a megfelelő utat, amelyen járnunk kell (Zsoltárok 25:4, 5).
Arra szánták, hogy olvassák és megértsék
5. a) Ha lehetséges, mivel kellene mindnyájunknak rendelkeznie? b) Az ősi Izráelben hogyan ismerték meg az emberek az Írások tartalmát? c) A Zsoltárok 19:8–12. verse hogyan befolyásolja hozzáállásodat a Biblia olvasásához?
5 Napjainkban a legtöbb országban könnyen hozzá lehet jutni a Biblia példányaihoz, így Az Őrtorony minden olvasóját arra buzdítjuk, hogy szerezzen be egy példányt. Abban az időben, amikor leírták a Bibliát, nem álltak rendelkezésre nyomdagépek. Az embereknek általában nem volt személyes példányuk. Jehova azonban gondoskodott arról, hogy szolgái hallják azt, ami le lett írva. Ezért a 2Mózes 24:7 beszámol arról, hogy Mózes, miután leírta, amire Jehova utasította, „vevé a szövetség könyvét, és elolvasá a nép hallatára”. Mivel a Sínai-hegynél lejátszódó természetfeletti megnyilatkozásoknak tanúi voltak, felismerték, hogy amit Mózes felolvasott nekik, az Istentől származik, és hogy tudniuk kell ezt a felvilágosítást (2Mózes 19:9, 16–19; 20:22). Nekünk is tudnunk kell, mi van feljegyezve Isten Szavában (Zsoltárok 19:8–12).
6. a) Mit tett Mózes, mielőtt Izráel nemzete bevonult az Ígéret földjére? b) Hogyan utánozhatjuk Mózes példáját?
6 Amint Izráel nemzete átkelni készült a Jordán-folyón, hogy belépjen az Ígéret földjére, maga mögött hagyva a pusztai nomád életet, helyénvaló volt, hogy áttekintse Jehova Törvényét és azt, ahogyan Jehova bánt velük. Isten szellemétől indíttatva Mózes átismételte velük a Törvényt. Emlékeztette őket a Törvény részleteire, és kiemelte azokat az alapelveket és magatartásformákat, amelyeknek hatással kellett lenniük Jehovával fenntartott kapcsolatukra (5Mózes 4:9, 35; 7:7, 8; 8:10–14; 10:12, 13). Amint ma új megbízatásokat vállalunk el, vagy új helyzetekkel nézünk szembe az életben, mi is jól tesszük, ha figyelembe vesszük, hogyan kellene befolyásolnia az Írás szerinti tanácsnak azt, amit teszünk.
7. Röviddel azután, hogy Izráel nemzete bevonult az Ígéret földjére, mi történt, ami az elméjükbe és a szívükbe véste Jehova Törvényét?
7 Röviddel azután, hogy Izráel átkelt a Jordán-folyón, a nép újból összegyűlt, hogy áttekintse, mit mondott nekik Jehova Mózes által. A nemzet Jeruzsálemtől mintegy 50 kilométerre északra gyűlt össze. A törzsek fele az Ebál-hegy előtt, a másik fele pedig a Garizim-hegy előtt volt. Józsué ott „felolvasta a törvénynek minden ígéjét, az áldást és az átkot”. Ezért a férfiak, a nők és a gyermekek az idegen lakosokkal együtt újbóli időszerű kijelentését hallották azoknak a törvényeknek, amelyek a Jehova nemtetszését eredményező viselkedést tartják féken, és azoknak az áldásoknak, amelyeket akkor élveznek, ha engedelmeskednek Jehovának (Józsué 8:34, 35). Világosan az elméjükben kellett tartaniuk, mi a jó és mi a rossz Jehova nézőpontjából. Továbbá a szívükbe kellett vésniük a jó szeretetét és a rossz gyűlöletét, ahogy ma is mindannyiunknak tennünk kell (Zsoltárok 97:10; 119:103, 104; Ámós 5:15).
8. Milyen áldással járt Isten Szavának időnkénti felolvasása bizonyos nemzeti összejöveteleken Izráelben?
8 Azonfelül, hogy ezeken a történelmi alkalmakon felolvasták a Törvényt, az 5Mózes 31:10–12 körvonalaz egy rendelkezést Isten Szavának rendszeres olvasásáról. Minden hetedik évben az egész nemzetnek össze kellett gyűlnie, hogy meghallgassa Isten Szavának felolvasását. Ez szellemi táplálékot jelentett számukra. Élénken elméjükben és szívükben tartotta a Magról szóló ígéreteket, és így arra szolgált, hogy a hűséges egyéneket a Messiáshoz terelje. A szellemi táplálás elrendezése, amely akkor kezdődött, amikor Izráel a pusztában volt, nem szűnt meg azzal, hogy beléptek az Ígéret földjére (1Korinthus 10:3, 4). Ehelyett, Isten Szava gazdagodott azáltal, hogy a próféták további kinyilatkoztatásai is belekerültek.
9. a) Vajon az izraeliták csak akkor olvasták az Írásokat, amikor nagy csoportokban gyűltek össze? Magyarázd meg. b) Hogyan nyújtottak Írás szerinti oktatást a családi körön belül, és milyen céllal?
9 Isten Szava tanácsának áttekintése nem korlátozódott csupán azokra az alkalmakra, amikor a nép nagy csoportban összegyűlt. Isten Szavának részletei és a benne kifejezésre juttatott alapelvek nap mint nap megbeszélés tárgyát képezték (5Mózes 6:4–9). Ma a legtöbb helyen a fiataloknak lehet személyes példányuk a Bibliából, ami nagyon hasznos számukra. Az ősi Izráelben azonban nem ez volt a helyzet. Azokban az időkben, amikor a szülők oktatást nyújtottak Isten Szavából, arra kellett hagyatkozniuk, amit megjegyeztek, és arra az igazságra, amelyet szívükben dédelgettek, azokkal a kicsiny kivonatokkal együtt, amelyet talán személyesen írtak le. Gyakori ismétlés által arra törekedtek, hogy szeretetet építsenek ki gyermekeikben Jehova és az ő útjai iránt. A cél nem egyszerűen a fej ismerettel való megtöltése volt, hanem az, hogy segítsenek minden családtagnak oly módon élni, hogy szeretetet mutasson ki Jehova és Szava iránt (5Mózes 11:18, 19, 22, 23).
Az Írások olvasása a zsinagógákban
10., 11. Az Írások milyen olvasási programját követték a zsinagógákban, és Jézus hogyan tekintette ezeket az alkalmakat?
10 Bizonyos idővel azután, hogy a zsidókat fogságba hurcolták Babilonba, imádati helyként zsinagógákat állítottak fel. Azért, hogy Isten Szavát felolvassák és megvitassák e gyülekezeti helyeken, több példányt készítettek az Írásokból. Ez az egyik tényező, amely szerepet játszott abban, hogy mintegy 6000 ősi, kézírásos másolat maradt fenn, amelyek részeket tartalmaznak a Héber Iratokból.
11 A zsinagógákban folytatott istentisztelet fontos része volt az, hogy olvasták a Tórát, amely a modernkori Biblia első öt könyvének felel meg. A Cselekedetek 15:21 beszámol arról, hogy az i. sz. első században minden sabbath-on tartottak ilyen felolvasást, a Misna pedig arra mutat, hogy a második századra a hét második és ötödik napján is olvasták a Tórát. Számos egyén vett részt a kijelölt részek felolvasásában egymást követve. A Babilonban élő zsidók szokása az volt, hogy évente elolvasták az egész Tórát; palesztinai szokás szerint ezt az olvasást egy hároméves időszakra terjesztették ki. A próféták könyveiből szintén felolvastak egy részt, és meg is magyarázták az olvasottakat. Jézus szokása szerint jelen volt a sabbath-i bibliaolvasási programokon ott, ahol élt (Lukács 4:16–21).
Személyes válasz és alkalmazás
12. a) Amikor Mózes felolvasta a Törvényt a népnek, hogyan merítettek belőle hasznot az emberek? b) Hogyan válaszolt a nép?
12 Az ihletett Írások olvasása nem pusztán formaságokhoz való ragaszkodást jelentett. Ezt nem csak azért tették, hogy kielégítsék az emberek kíváncsiságát. Amikor Mózes felolvasta „a szövetség könyvét” Izráelnek a Sínai-hegy előtt elterülő síkságon, mindezt azért tette, hogy megismerjék Isten előtti felelősségeiket és megfeleljenek azoknak. Vajon megfeleltek? A felolvasás választ kívánt. Az emberek felismerték ezt, és erőteljes hangon kiáltották: „Mindent megteszünk, a mit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk” (2Mózes 24:7; vö. 2Mózes 19:8; 24:3).
13. Amikor Józsué felolvasta az engedetlenséggel járó átkokat, mit tett a nép, és milyen céllal?
13 Később, amikor Józsué felolvasta a nemzetnek a megígért áldásokat és az átkokat, válaszadás vált szükségessé. Minden egyes átok után a következő utasítást hangzott el: „És mondja az egész nép: Ámen!” (5Mózes 27:4–26). Így pontról pontra kifejezték egyetértésüket, hogy Jehova elítéli az idézett gonoszságokat. Milyen lenyűgöző esemény lehetett, amikor az egész nemzet dörgő hangon kifejezésre juttatta egyetértését!
14. Nehémiás napjaiban miért bizonyult a Törvény nyilvános felolvasása különösen hasznosnak?
14 Nehémiás napjaiban, amikor az egész nép Jeruzsálembe gyűlt, hogy hallgassa a Törvényt, észrevették, hogy nem teljesen követték az ott leírt útmutatásokat. Ez alkalommal rögtön alkalmazták azt, amit tanultak. Mi volt az eredménye? „Igen nagy öröm” (Nehémiás 8:13–17). Miután egy héten át naponként Bibliaolvasást tartottak az ünnep alatt, megértették, hogy még ennél is többet kell tenniük. Imateljesen áttekintették annak történetét, ahogyan Jehova bánt népével Ábrahám napjaitól fogva. Mindez arra indította őket, hogy esküt tegyenek: alávetik magukat a Törvény követelményeinek, tartózkodnak attól, hogy idegenekkel kössenek házasságot, és elfogadják a templom és a templomi szolgálat fenntartására vonatkozó kötelezettségeket (Nehémiás 8–10. fejezet).
15. Hogyan mutatják meg az 5Mózes 6:6–9-ben található útmutatások, hogy a családi körben Isten Szavának útmutatása nem csupán formaságokhoz való ragaszkodás?
15 Hasonlóképpen a családi körön belül az Írások tanítása nem pusztán formaságok követését jelentette. Amint már láttuk, az 5Mózes 6:6–9-ben a népnek azt mondták, hogy jelképes értelemben ’kössék Isten szavait a kezükre jegyül’ — így példa és tett által mutatták ki Jehova útjai iránt érzett szeretetüket. Isten szavait pedig ’szemeik közötti homlokkötőül’ kellett hordaniuk — így állandóan az Írásokban kifejezésre juttatott alapelveket tartották szem előtt, és ezeket alapként használták fel a döntéseikhez. (Vesd össze a 2Mózes 13:9, 14–16-ban használt nyelvezettel.) ’Fel kellett írniuk azokat házuk ajtófeleire és kapuikra’ — ezáltal olyan helyként azonosították otthonukat és közösségüket, ahol tisztelik és alkalmazzák Isten szavát. Más szóval, életük bizonyítékok tárházával szolgált arra, hogy szeretik és alkalmazzák Jehova igazságos előírásait. Mennyire hasznos lehetett mindez! Isten Szavának vajon ilyen kiemelkedő szerepe van családunk mindennapi életében? Sajnálatos módon a zsidók számára mindezt a formaságokhoz való ragaszkodás váltotta fel, és írásszövegeket tartalmazó dobozkákat hordtak, mintha azok kabalák lennének. Imádatuk többé nem szívből jött, Jehova pedig elvetette imádatukat (Ésaiás 29:13, 14; Máté 15:7–9).
A felvigyázói tisztségben levők felelőssége
16. Miért volt fontos Józsué számára rendszeresen olvasni az Írásokat?
16 Az Írások olvasására vonatkozóan különleges figyelem irányult azokra, akik felvigyázói a nemzetnek. Józsuénak ezt mondta Jehova: „vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél.” E felelősség betöltését figyelembe véve ezt az utasítást kapta: „gondolkodjál arról [olvasnod kell belőle halk hangon, NW] éjjel és nappal . . ., mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz” (Józsué 1:7, 8). Ahogy ma minden keresztény felvigyázóra igaz, Józsuénak az Írások olvasása segített világosan elméjében tartani azokat a különleges parancsolatokat, amelyeket Jehova adott az Ő népének. Józsuénak azt is meg kellett értenie, hogyan bánt Jehova a szolgáival különböző körülmények között. Amint Isten szándékáról szóló kijelentéseket olvasott, fontos volt, hogy saját felelősségére gondoljon e szándékkal kapcsolatban.
17. a) Ahhoz, hogy a királyok hasznot meríthessenek az Írások olvasásából, Jehova által meghatározott módon mit kellett tenni az olvasással együtt? b) Miért nagyon fontos a keresztény vének számára a Biblia rendszeres olvasása és az azon való elmélkedés?
17 Jehova úgy rendelkezett, hogy bárki, aki királyként szolgál az Ő népe felett, királysága kezdetén készítsen egy másolatot Isten Törvényéről, amely a papoknál tartott másolaton alapul. Ezek után feladata abból állt, hogy „olvassa azt életének minden idejében”. A cél nem egyszerűen az volt, hogy az elméjébe vésse a tartalmát. Inkább, az, hogy „tanulja félni az Urat”, az ő Istenét, valamint hogy „fel ne fuvalkodjék az ő szíve az ő atyjafiai ellen” (5Mózes 17:18–20). Ez megkövetelte az olvasottakon való komoly elmélkedést. A királyok közül némelyik nyilvánvalóan úgy gondolta, hogy túl elfoglalt ehhez a közigazgatási ügyek miatt, és az egész nemzet szenvedett hanyagsága eredményeként. A keresztény gyülekezetben a vének szerepe semmi esetre sem olyan, mint a királyoké. Mégis, amint a királyok esetében igaz volt, a véneknek is életfontosságú olvasniuk Isten Szavát és elmélkedniük azon. Ha így tesznek, az segíteni fog, hogy továbbra is megfelelő módon tekintsenek azokra, akiket a gondjaikra bíztak. Arra is képessé teszi őket, hogy betöltsék tanítói felelősségüket oly módon, amely valóban tiszteletet tanúsít Isten iránt és szellemileg megerősíti keresztény társaikat (Titus 1:9; vö. a János 7:16–18-cal; állítsd szembe az 1Timótheus 1:6, 7-tel).
18. Milyen példát állított fel Pál, amelynek utánzásában segít az, ha rendszeresen olvassuk és tanulmányozzuk a Bibliát?
18 Pál apostol, egy első századi keresztény felvigyázó, olyan ember volt, aki jól ismerte az ihletett Írásokat. Amikor az ókori Thessalonikában tanúskodott az embereknek, képes volt hatásosan érvelni nekik az Írásokból, és segített nekik megérteni az Írások jelentését (Cselekedetek 17:1–4). Elérte az őszinte hallgatók szívét. Ezért sokan hívők lettek, akik hallották őt (1Thessalonika 2:13). Bibliaolvasási és bibliatanulmányozási programod eredményeképpen képes vagy hatásosan érvelni az Írásokból? Vajon az a hely, amelyet életedben a Biblia olvasása elfoglal, és az a mód, ahogyan azt végzed, arról tanúskodik, hogy valóban értékeled, mit jelent Isten Szavával rendelkezni? A következő cikkben megvizsgáljuk, mennyire határozott válaszokat lehet adni ezekre a kérdésekre, még azok esetében is, akiknek nagyon szoros időtervük van.
Hogyan válaszolnál?
◻ Miért kockáztatták emberek készségesen életüket és szabadságukat azért, hogy olvashassák a Bibliát?
◻ Hogyan meríthetünk hasznot abból, ha áttekintjük, milyenformán gondoskodtak az ősi Izráelről, hogy hallja Isten Szavát?
◻ Mit tegyünk a Bibliában olvasott gondolatokkal?
◻ Miért különösen fontos a Biblia olvasása és az olvasottakon való elmélkedés a keresztény vének számára?
[Kép a 9. oldalon]
Jehova ezt mondta Józsuénak: „olvasnod kell belőle halk hangon éjjel és nappal”