Holt-tengeri tekercsek — Példa nélkül álló kincs

WADI Qumran lábánál, a Holt-tenger északnyugati oldalán néhány ősi rom található. Hosszú idő óta egy római erőd maradványainak tekintették, s a régészek kevés figyelmet szenteltek ezeknek a romoknak. Ésaiás Holt-tengeri tekercsének felfedezése 1947-ben, mégis arra késztette őket, hogy újból fontolóra vegyék a romok feltárását.

A tudósok előtt hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy az épületek egy zsidó vallásközösség tulajdonai voltak. Feltételezésük először az volt, hogy ezek az emberek rejtették el a tekercseket a közeli sziklák mélyén rejlő barlangokban. Későbbi felfedezések ezt a feltételezést látszólag kérdésessé tették.

Példa nélkül álló lelet

A beduinok, ismerve a már megtalált kéziratok értékét, állandó készenlétben álltak. Így hát, amikor 1952-ben egy öregember beszámolt róla, hogy fiatal korában addig üldözött egy megsebesült fogolymaradat, amíg az el nem tűnt a sziklafalban meredő üregben, ahova ő is leereszkedett utána, és talált is néhány agyagedényt és egy ősrégi olajlámpát, újabb kutatómunka kezdődött.

Az öregember még mindig meg tudta mutatni a barlang bejáratát, amely a meredek falú szikla mélyen fekvő nyílásai között megbújt. A barlangról kiderült, hogy emberi kezek alkotása. Ezt a barlangot ma 4. Barlang néven ismerik. A beduin néhány kézirattöredéket talált ott, amelyekre körülbelül egy méterre az akkor létező barlangfenék szintje alatt bukkant rá. Egyik töredéket sem tartották edényben, így legtöbbjük csúnyán megrongálódott, megfeketedett és mállékony állapotban volt. Idővel 40 000 körül volt azoknak a töredékeknek a száma, amelyeket feltártak, és amelyek mintegy 400 kéziratból származtak. Eszter könyvének kivételével a lelet a Héber Iratok összes könyveiből száz bibliai kézirat szövegrészeit tartalmazza. A 4. Barlangban talált anyag nagy részét még nem hozták nyilvánosságra.

Az egyik legjelentősebb kézirat Sámuel könyveit tatalmazza, amelyek egyetlen tekercsen találhatók. A rajta levő héber szöveg, amely 47 hasábot ölel fel a feltehetőleg 57 hasábból, nagyon hasolít ahhoz a szöveghez, amelyet a görög Septuaginta fordítói használtak fordításukban. A Septuaginta görögül írott töredékei között megtalálták a Mózes 3. könyvét és Mózes 4. könyvét is, amelyek az i. e. első századból származnak. A Mózes 3. könyvének kézirata IAO betűket használja a héber יהוה szóra, ami Isten felséges neve — ahelyett, hogy a görög Kyʹri·os, azaz „Úr” szót használná.a

Az egyik töredéken, ami a Mózes 5. könyvéből maradt fent, a héber szöveg magába foglalja a 32. fejezet 43-as versének egy részét, amely a Septuaginta fordításban megtalálható és a Zsidók 1:6-ban van idézve: „És hódoljon neki Isten minden angyala.” A héber kéziratok közül itt találták meg első ízben ezt a sort; ez olyan szöveget tár fel, amely — teljesen nyilvánvalóan — alapul szolgált a görög fordításnak. A tudósok ily módon új betekintést nyertek a Septuaginta szövegébe, amelyet oly gyakran idéznek a Keresztény Görög Iratok.

A Mózes 2. könyve tekercsének keltezése az i. e. harmadik század harmadik negyedére nyúlik vissza, Sámuel egyik könyve ugyanannak a századnak a végére tehető, és Jeremiásnak egy tekercsét i. e. 225 és 175 között írhatták. Elegendő anyag áll így rendelkezésre az i. e. harmadik századtól az i. e. első századig, hogy nyomon követhessük az írásmodor, valamint a héber és arám ábécé egyéni betűinek használatában beállt változásokat, ami óriási értéket jelent a kéziratok keltezése szempontjából.

Meglepetés a 11. Barlangban

Végül is a Qumran körül fekvő területet alaposan átkutatták mind a beduinok, mind pedig a régészek. Mégis egy nap, 1956-ban néhány beduin denevérekre lett figyelmes, amelyek az 1. Barlang északra fekvő magas sziklák repedéseiből, nyílásaiból tűntek elő. A sziklára másztak hát és egy újabb barlangot találtak, ámde ennek a barlangnak a bejárata el volt torlaszolva. Két tonna sziklatörmeléket kellett eltávolítani ahhoz, hogy a barlang bejáratát szabaddá tegyék. Bámulatba ejtő leletek tárultak a belépők elé: két teljes kézirat, valamint öt egyéb kézirat terjedelmes darabjai.

A legfigyelemreméltóbb lelet egy csodálatos tekercs volt, amely a Zsoltárok könyvét tárta az érdeklődők szemei elé. A bőr vastagsága arra enged következtetni, hogy a tekercs anyaga inkább borjúbőr mint kecsekbőr. Öt ív, négy elválasztható lap, valamint négy töredék, ami összességében 4 méter hosszúságot tesz ki! A tekercs felső része, jóllehet kiváló állapotban van, az alsó élénél jócskán megrongálódott. Az i. sz. első század elejéről származik és 41 zsoltárból tartalmaz részleteket. A Tetragramma mintegy 105 alkalommal szerepel az ősi paleo-héber betűkkel írva, ezáltal kiemeli azt a négyszögletes betűkkel írott szövegkörnyezetből.

Egy másik kéziratot, amely a Mózes 3. könyvét tartalmazza, teljes egészében az ősi héber írással írták le, de hogy ezt miért tették, arra még nem találtak elfogadható magyarázatot. Ez a leghosszabb létező bibliai szöveg, amely ezt az írásmódot használja, ami pedig akkor volt használatos, amikor a zsidókat az i. e. hetedik század végén babiloni fogságba hurcolták.

A Targum egyik másolata, Jób könyvének arám nyelvű változata szintén napvilágra került. A legkorábbi Targumok között, amelyeket megőrzés céljából írásba foglaltak, ott találjuk ezt is. Számos kommentárra akadtak a Biblia egyéb könyveihez is a különböző barlangokban. Hogyan történhetett, hogy ezek a barlangok ilyen remek rejtekhelyül szolgáltak mindezeknek a tekercseknek?

Amint már korábban is említettük, némely kéziratot a Qumran közösség rejthetett el. Bizonyítékok alapján azonban meglehetősen valószínűnek tűnik, hogy sok kéziratot a Júdeára támadó római seregek közeledtekor rejtettek el a zsidók i. sz. 68-ban, Jeruzsálem végleges elpusztítása előtt két évvel. A júdeai sivatag biztonságos és természetes rejtekhelyet kínált a kéziratok számára, nemcsak a Qumranhoz közel fekvő barlangokban, hanem a távol északon Jerikó körül levő, valamint a délen a Masada közelében levő barlangokban is. Mily hálásak is vagyunk e kéziratok megőrzéséért! Ezek további bizonyítékkal szolgálnak arra nézve, hogy Jehova ihletett Szava változatlanul maradt fenn. Valóban igaz az, hogy „ami az Istenünk szavát illeti, az határtalan ideig fennmarad” (Ésaiás 40:8).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 13. oldalon]

HAMAROSAN MÉG TÖBBRŐL IS ÉRTESÜLÉST SZERZÜNK?

Jóllehet évtizedekkel ezelőtt felfedezték, a Holt-tengeri tekercs töredékek nagy része még mindig nincs kiadva. A The New York Times 1990. december 23-i száma elítélte: „Még a lefényképezett hasonmásaikat is elrejti a tudósok klikket alkotó csoportja, akik kitérnek kollégáik kérése elől, és elutasítják a birtokukban levő anyag nagy részének kiadását.” Az újság azonban bejelenti, hogy a szerkesztői csapat munkatársaiban mostanában bekövetkezett változás egy lépés lehet „a tekercsek körül kialakult klikk felbomlása irányába . . ., és a világ többet fog megtudni a történelem ezen rendkívüli korszakáról”.

[Kép forrásának jelzése a 12. oldalon]

Pictorial Archive (Near Eastern History) Est.