LIBANON-ERDŐ HÁZ

Annak a kormányzati épületegyüttesnek a része, amelyet Salamon király építtetett a 13 évig tartó építési programja alatt, miután befejezte a jeruzsálemi templom építését (i. e. 1027–1014). Nyilván a Libanon-erdő házban tárolták, illetve állították ki az értékes fegyvereket és eszközöket. Ez a ház, amely a templomtól D-re állt, vagy onnan kapta a nevét, hogy libanoni cédrusból épült, vagy onnan, hogy a sok hatalmas cédrusoszlopa egy libanoni erdőre emlékeztetett.

A Libanon-erdő ház 100 könyök (44 m) hosszú volt, 50 könyök (22 m) széles és 30 könyök (13 m) magas. A jelek szerint kőfalai voltak (1Ki 7:9) cédrusfa gerendákkal, amelyeknek a végei be voltak ágyazva a falba, és amelyeket négy sor oszlop tartott (a héber szöveg szerint „négy”, a görög Septuaginta szerint „három”). Az oszlopok fölött nyilván cédrusfa burkolatú helyiségek voltak. Néhány rekonstrukció azt mutatja, hogy a házban az oszlopok fölött három sor helyiség volt, és ezek a ház közepén lévő, fedetlen udvarra néztek. A beszámoló szerint a helyiségeknek voltak ablaknyílásaik, és „ablaknyílás ablaknyílásra nézett három sorban”. Ez arra utalhat, hogy – az udvarra kinézve – olyan ablaknyílások, vagyis nagy ablakok voltak láthatóak, melyek mindegyikével szemben ablakok voltak az udvar túloldalán. Vagy esetleg arra utal, hogy mindegyik helyiségen volt egy olyan ablak, amely az udvarra nézett, és egy olyan is, amely kifelé. A bejáratok (vélhetően a helyiségekbe nyíló ajtónyílások, és talán a helyiségek közti ajtónyílások) „négyszögletesek voltak a kerettel együtt”, tehát nem voltak boltívesek. Az ablakok ugyanilyen alakúak voltak (1Ki 7:2–5).

Ahogyan az a korábban említettekből látható, kérdéses, hogy vajon hány oszlopsor volt. A héber szöveg ugyanis kijelenti, hogy négy sor volt, később pedig 45 oszlopról ír, majd ezt közli: „Tizenöt volt egy sorban” (1Ki 7:2, 3). Vannak, akik úgy vélik, hogy ez a szövegrész a három sor helyiségre utal – egy-egy sorban 15 helyiséggel –, és hogy ennél több oszlop lehetett a négy sorban. Mások inkább a Septuaginta megfogalmazását fogadják el, miszerint „három” sor oszlop volt. Sok fordítás úgy módosítja a szöveget, hogy „negyvenöt” gerendáról, nem pedig oszlopról ír. (Lásd: NE; NAB; AT; AS; Káldi, lábj.)

Miután Salamon befejezte a Libanon-erdő ház építését, készített egyrészt 200 nagy pajzsot ötvözött aranyból, mindegyiket 600 sekel (kb. 77 000 dollár) arannyal vonta be, másrészt 300 kis pajzsot ötvözött aranyból, mindegyiket három mina arannyal (kb. 19 300 dollár) vonta be, és elhelyezte őket a házban. Tehát a nagy pajzsokon és a kis pajzsokon lévő aranybevonat több mint 21 millió dollárt ért. A pajzsokon kívül aranyedények is voltak a házban, ezeknek a számát nem tudjuk (1Ki 10:16, 17, 21; 2Kr 9:15, 16, 20). Salamon fiának, Roboámnak az uralma idején ezeket az aranypajzsokat magával vitte Egyiptom királya, Sisák. Roboám rézpajzsokat tett a helyükre, és rábízta őket a királyi ház bejáratánál őrt álló kengyelfutók vezetőire (1Ki 14:25–28; 2Kr 12:9–11).

Az Ézsaiás 22:8 egy másik megnevezést használ a Libanon-erdő házra: „az erdő házának fegyvertára”.