A jólét próbára teheti hitedet

A JÓLÉT próbára teheti az igazságos egyént. Ha az anyagi jólét elérésére törekszünk, ez a hitünk elvesztéséhez vezethet (1Timótheus 6:9, 10). Azonban a jólét másképpen is próbára teheti hitünket. Ha egy igazságos személy megfigyeli, hogy sok igazságtalan ember anyagilag jólétben él, míg ő szenved, ez talán arra kísérti, hogy istentelen útra térjen. Nos, ez még Jehova néhány szolgájánál is előidézte, hogy kétségei támadjanak a becsületes élet követésének értékét illetően!

Ez történt a lévita zenésszel, Asáffal, Izrael királyának, Dávidnak uralkodása idején. Asáf olyan zsoltárokat komponált, amelyeket a nyilvános imádatban használtak. Hémánnal és Jédutunnal együtt ő is prófétált, dicsérte Jehovát és hálát adott neki zenekísérettel (1Krónika 25:1; 2Krónika 29:30). Bár Asáf kiváltságokkal rendelkezett, a 73. zsoltár rámutat, hogy a gonosz emberek anyagi jóléte nagy mértékben próbára tette a hitét.

Asáf veszélyes hozzáállása

„Isten valóban jó Izraelhez; azokhoz, akiknek szívük tiszta. Nekem azonban a lábam majdnem elfordult, lépteim csaknem félrecsúsztak” (Zsoltárok 73:1, 2, „New World Translation”). Ezekkel a szavakkal Asáf elismerte, hogy Jehova jó volt Izrael nemzetéhez. Különösen azért volt jó azokhoz, akiknek a ’szíve tiszta’, mivel az volt a vágyuk, hogy Istennek kizárólagos önátadást nyújtsanak és hozzájáruljanak szent neve megszenteléséhez. Ha ilyen hozzáállással rendelkezünk, akkor áldani fogjuk Jehovát azáltal, hogy jót mondunk róla, mégha a gonoszok jóléte vagy bármi más helyzet súlyosan próbára tenne is bennünket (Zsoltárok 145:1, 2).

Bár Asáf tudatában volt Jehova jóságának, lábai mégis majdnem elfordultak az igaz ösvénytől. Olyan volt, mintha jeges földön csúszkált volna egy fárasztó maratoni futáson. Miért gyengült meg ennyire a hite? Így indokolta: „Mert megirigyeltem a dicsekvőket, amikor láttam a gonoszok békességét. Mert nincs bennük halálos gyötrelem; és a pocakjuk kövér. Még a halandó ember gyötrelmében sincs részük. És még a csapásaik sem úgy érik őket, mint más embereket” (Zsoltárok 73:3–5, „NW”).

Az igazságtalan emberek anyagi jóléte Asáfot iriggyé tette. Úgy tűnt, hogy békés életnek örvendenek annak ellenére, hogy javaikat tisztességtelen módon halmozták fel. (Vö. Zsoltárok 37:1.) Gonosz cselekedeteik ellenére kívülről úgy tűnt, hogy biztonságban vannak. Nos, életük látszólag borzalmas, halálos gyötrelmek nélkül ért véget! Néha békésen haltak meg és önelégülten, úgy, hogy nem voltak tudatában szellemi szükségleteiknek (Máté 5:3). A másik oldalról nézve viszont Isten szolgái közül néhányan fájdalmas betegségektől szenvednek és meghalnak, de Isten támogatja őket, és övék lehet a feltámadás csodálatos reménysége (Zsoltárok 43:1–3; János 5:28, 29).

Sok gonosz embernek nincs egészségi problémája, amely megakadályozná abban, hogy élvezze a bőséges ételkínálatot. „A pocakjuk kövér”, hasuk kiáll. Ezenkívül „a halandó ember gyötrelmében sincs részük” az emberiség nagy részétől eltérően; nincs szükségük arra, hogy küzdjenek a létfenntartáshoz szükséges dolgokért. Asáf levonta a következtetést, hogy a gonoszokat „még a csapásaik sem úgy érik . . ., mint más embert”. Különösen azok elől a próbák elől menekülnek meg, amelyeket az istenfélő emberek élnek át, mert ez utóbbiak ragaszkodnak Jehova igazságos alapelveihez Sátán gonosz világában (1János 5:19).

Mivel a gonoszok jólétben élnek, Asáf a továbbiakban ezt mondta róluk: „Ezért a gőg nyakláncul szolgál nekik, az erőszak ruhaként takarja be őket. Kidülled szemük a kövérségtől, még a szív képzeletét is felülmúlják. Gúnyolódnak és arról beszélnek, ami rossz, fennhéjázóan szólnak a csalásról. Az egekbe helyezték szájukat, nyelvük bejárja a földet” (Zsoltárok 73:6–9, „NW”).

A gonosztevők a büszkeséget „nyakláncul” viselik és oly számosak az erőszakos cselekedeteik, hogy az „ruhaként takarja be őket”. Annak érdekében, hogy a saját útjukat járják, megfélemlítenek másokat. A gonosz szeme nem beesett az alultápláltság miatt, hanem „kidülled . . . a kövérségtől”, kiül az elhízás miatt, amely a falánkság eredménye (Példabeszédek 23:20). Olyan sikeres a mesterkedésük, hogy még ’a szívük képzeletét is felülmúlják’. Csalásukról büszkén, „fennhéjázóan” beszélnek. Nos, ’az egekbe helyezik szájukat, nyelvük bejárja a földet’! Nem tisztelnek senkit sem égen, sem földön, káromolják Istent és megrágalmazzák az embereket.

Nyilvánvalóan nem Asáf volt az egyedüli, akire rossz hatással voltak a látottak. Ezt mondta: „Ezért [Isten] visszahozza ide az ő népét, és ami tele van, annak vize nekik lesz kiürítve. És azt mondják: ’Hogyan tudta meg ezt az Isten? Van-e ismeret a Legfelségesebbnél?’ (Zsoltárok 73:10, 11, „NW”). A héber szöveg talán arra utal, hogy azért, mert a gonosz látszólag jólétnek örvend, néhányan Isten népe közül helytelen nézetet fogadnak el, ezáltal azonos álláspontra kerülnek a törvénytelenekkel, ezt mondva: ’Isten nem tud arról, ami történik és nem fog tenni a törvénytelenség ellen.’ Másrészről, ha az igazságos látja, hogy a rossz emberek látszólag büntetlenül törvénytelenséget gyakorolnak, mintha keserű italt kellene meginnia, ez arra készteti őt, hogy megkérdezze: ’Hogyan tudja Isten eltűrni ezeket a dolgokat? Nem látja, hogy mi történik?’

Összehasonlítva körülményeit a gonoszokéval, Asáf ezt mondta: „Lám, a gonoszok azok, akik határtalan ideig élvezik a nyugalmat. Megnövelték létfenntartási eszközeiket. Bizony hiába tisztítottam meg szívemet, és mosom kezeimet ártatlanságban. Egész napon át csapás ér engem, és minden reggel fenyítés a részem” (Zsoltárok 73:12–14, „NW”). Asáf úgy érezte, hogy felesleges volt igazságos életet élni. A gonosz emberek jólétben éltek, valószínűleg azáltal, hogy tisztességtelen módon ’növelték meg létfenntartási eszközeiket’. Látszólag elkerülték a büntetést még a legrosszabb gonosztettnél is, Asáfot viszont „egész napon át” csapás érte — felébredésétől kezdve, míg nyugovóra nem tért éjjel. Úgy érezte, hogy Jehova minden reggel fenyíti őt. Mivel ez nem tűnt korrektnek, Asáf hite próba alá került.

A gondolkodás helyreigazítása

Végül felismerte, hogy ez a gondolkodás helytelen volt, Asáf kijelentette: „Ha azt mondanám: ’Én ilyen történetet mondok’, lám, fiaid nemzetségével cselekednék áruló módon. Szüntelenül gondolkodtam, hogy ezt megtudjam; ez gyötrelem volt a szememben, amíg be nem jöttem Isten nagyszerű szentélyébe. Fel akartam ismerni a jövőjüket. Bizony csúszós talajra állítod őket. Romlásba döntötted őket. Ó mennyire döbbenet tárgya lettek szinte pillanat alatt! Hogyan értek véget; hirtelen rettenet semmisítette meg őket! Mint ébredés utáni álmot, ó Jehova, felébredvén, úgy veted meg képmásukat (Zsoltárok 73:15–20, „NW”).

Asáf helyesen járt el, hogy nem hangoztatta panaszát, mert ha nyilvánosan azt mondta volna, hogy felesleges Jehovát szolgálni, ez elbátortalaníthatta volna az imádók családjához tartozókat, vagy alááshatta volna hitüket. Mennyivel jobb csendben maradni és azt tenni, amit Asáf tett! Elment Isten szentélyébe, hogy megértse, miért vészeli át látszólag következmények nélkül a gonosztevő, míg az igazságos szenved. Ez a környezet lehetővé tette, hogy Asáf nyugodtan elmélkedjen Jehova imádói között, és gondolkodása helyreigazítást nyert. Ugyanígy ma, ha bizonytalansággal tölt el bennünket, amit látunk, akkor inkább hasonló módon Isten népéhez csatlakozva keressük kérdéseinkre a választ, minthogy elszigeteljük magunkat (Példabeszédek 18:1).

Asáf felismerte, hogy Isten a gonoszokat „csúszós talajra” állította. Mivel az életük anyagi dolgok körül forog, hirtelen összeomlás fenyegeti őket. Legvégül felülkerekedik rajtuk időskorban a halál, és a nem egyenes úton szerzett javaik nem biztosítják számukra a hosszabb életet (Zsoltárok 49:7–13). Jólétük gyorsan tovatűnő álomhoz fog hasonlítani. Az ítélet még azelőtt utolérheti őket, hogy elérnék az időskort, amint learatják, amit vetettek (Galata 6:7). Mivel hátat fordítottak az Egyedülinek, aki segíteni tud nekik, segítség és reménység nélkül maradnak. Amikor Jehova ellenük fordul, megvetéssel fogja tekinteni „képmásukat” — pompájukat és helyzetüket.

Vigyázz a reagálásodra

Asáf nem reagált helyesen arra, amit látott, és hozzáfűzte: „Mert szívem megkeseredett, és éles fájdalmat éreztem veséimben. És oktalan voltam és semmit sem tudhattam meg; és olyanná lettem, mint a barom a te szempontodból. De szüntelenül veled vagyok; megragadod a jobbomat. Tanácsoddal fogsz vezetni engem, és azután még dicsőségre is viszel” (Zsoltárok 73:21–24, „NW”).

Ha valaki hosszasan elidőzik a gonosz anyagi jólétén és az igazságos szenvedésén, megszomoríthatja a szívét és elkeserítheti. Mélyen belül — a veséjében — Asáf nyugtalansága e miatt a helyzet miatt nagy fájdalmat okozott. Jehova szempontjából oktalan állathoz lett hasonló, aki csupán az érzékei alapján reagál. Asáf mégis ’szüntelenül Istennel volt, aki megragadta jobbját’. Ha vétkezünk gondolatainkban, de keressük Jehova tanácsát, ahogyan Asáf tette, Isten megfogja kezünket, hogy támogasson és vezessen bennünket. (Vö. Jeremiás 10:23.) Csak akkor érhetünk el boldog jövőt, ha alkalmazzuk tanácsát. Talán egy ideig sértéseket kell elszenvednünk, de Jehova fordulatot idéz majd elő: ’dicsőségre’, vagy méltóságra ’visz minket’.

A Jehovába vetett bizalom szükségességét nagyra értékelve Asáf még hozzáfűzte: „Ki van nekem az egekben? És rajtad kívül semmi gyönyörűségem nincs a földön. Szervezetem és szívem cserben hagyott. Isten a szívem kősziklája és az én részem határtalan időre: mert lám, akik távol maradnak tőled, elpusztulnak. Bizony elhallgattatod mindazokat, akik erkölcstelen módon elhagynak téged. Számomra azonban jó dolog Istenhez közeledni. A Szuverén Úrban, Jehovában találom menedékemet, hogy hirdessem minden tettedet” (Zsoltárok 73:25–28, „NW”).

Asáfhoz hasonlóan nincs senkink, csak Jehova, akinél igazi biztonságra és vigaszra számíthatunk (2Korinthus 1:3, 4). Így hát ahelyett, hogy sóvárognánk bárki földi gazdagsága után, szolgáljuk Istent és gyűjtsünk kincseket az egekben (Máté 6:19, 20). Jehova előtti helyeselt állapotunkban kellene legnagyobb gyönyörűségünket lelnünk. Mégha szervezetünk és szívünk enyészetnek indulna is, meg fog erősíteni bennünket, és megszilárdítja a mi szívünket, hogy így ne veszítsük el a reménységet és a bátorságot a viszontagságok közepette. A bizalmas kapcsolat Jehovával felbecsülhetetlen tulajdon. Ha elhagyjuk, ez számunkra szerencsétlenséggel végződhet azokkal együtt, akik elhagyják őt. Asáfhoz hasonlóan tehát, közeledjünk Istenhez és vessük rá minden aggodalmunkat (1Péter 5:6, 7). Ez előmozdítja szellemi jólétünket és arra indít, hogy beszéljünk másoknak Jehova csodálatos műveiről.

Maradj lojális Jehovához

Asáf bánkódott, mivel látta, hogy a hazájában, Izraelben a gonosztevő jólétben él. Jehova lojális szolgái között voltak „gonosz emberek”, akik vétkeztek azzal, hogy dicsekvők, gőgösek, erőszakosak, gúnyolódók és csalók voltak, és akik nem ismerték el, hogy Isten tud arról, amit ők tesznek (Zsoltárok 73:1–11). Micsoda figyelmeztetés! Ahhoz, hogy elnyerjük Jehova Isten tetszését, tartózkodnunk kell az olyan jellemvonások kinyilvánításától, mint például a büszkeség, az erőszak, a gúnyolódás és a tisztességtelenség. Asáfhoz hasonlóan: hadd ’jöjjön’ Jehova minden szolgája „Isten nagyszerű szentélyébe”, összegyűlve rendszeresen az Ő lojális imádóival. Valóban, mindazok, akik szeretik Jehovát, ’közeledjenek Istenhez’ azzal a bizalommal, hogy fenntartja őket szenvedések közepette, tekintet nélkül arra, mit mondhatnak vagy tehetnek mások (Zsoltárok 73:12–28; 3János 1–10).

Igaz, a gonoszok anyagi jóléte próbára teheti hitünket, ahogy Asáfét is próbára tette. Mégis ki tudunk tartani ez alatt a próba alatt, ha életünk középpontjába Jehova szolgálatát helyezzük. Ha ezt tesszük, jutalomban fogunk részesülni: ’mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék cselekedeteinkről és a szeretetről, melyet tanúsítottunk az ő neve iránt’ (Zsidók 6:10). Megpróbáltatásaink ’pillanatnyi ideig tartók és könnyűek’ lesznek a jutalomhoz képest (2Korinthus 4:17). Még a 70 vagy 80 évig tartó szenvedés is csupán annyi időnek fog tűnni, mint amikor a suttogásnál elhagyja ajkunkat a lehelet, ha összehasonlítjuk az örök, boldog élettel, amelyet Jehova ígér lojális szolgáinak (Zsoltárok 90:9, 10).

Bárcsak ne engednénk meg soha, hogy a gonosztevők anyagi jóléte — ellentétben a mi szenvedésünkkel az igazságosságért — meggátoljon bennünket abban, hogy kinyilvánítsuk a hitet, amely Isten szent szellemének gyümölcse (Galata 5:22, 23; 1Péter 3:13, 14). Sátán örülne, ha utánoznánk a gonoszokat, akik gyakran azért élvezik a jólétet, mert lelkiismeretlenek. Inkább dicsőítsük Jehova nevét, ellenállva annak a kísértésnek, hogy elhagyjuk igazságos alapelveit (Sofóniás 2:3). Ne hangoljon le bennünket a gonosztevők sikere, hiszen a legtöbb, amit elérhetnek, az az anyagi jólét. És ez milyen értékű? Nem lehet összehasonlítani a szellemi jóléttel, amelyet azok élveznek, akik hitet gyakorolnak a Szuverén Úrban, Jehovában.