Fiatalok kérdezik:

Helytelen az ábrándozás?

Az utolsó dolog, amire emlékszel, a tanárod hangja, amint monoton hangon beszél az algebrai egyenletekről, de te már nem vagy a tanteremben; elméd a tengerparton kalandozik, ahova családod látogatott a múlt nyáron. Érzed a forró homokot és a meleg napot. Hallod a parthoz csapódó hullámok hangjait, a játszadozó gyermekek hangjait, vagy talán . . . a kacarászó osztálytársaid hangjait? Igen, kellemes álmodozásod szertefoszlik, és helyette ott áll egy ingerült tanár, csípőre tett kézzel, egy olyan kérdésre követelve a választ, melyet te nem hallottál.

ÁBRÁNDOZÁS — oly általános mindenfajta ember, fiatalok és idősek között, hogy egy kiváló kutató „az emberi élet egyik központi jellemvonásának” nevezte azt. Néhányan úgy vélik, hogy az ébrenlétünk óráinak mintegy egyharmad részét ilyen vagy olyan formában ábrándozással töltjük el. A tudósok nem tudják pontosan, hogy ezek a felröppenő gondolatok miért és hogyan formálódnak, s általában még abban sem értenek egyet, hogy mi az ábrándozás. Az egyik szótár úgy határozza meg az ábrándozást, mint ami „egy kellemes látomás . . . a képzelőerő szüleménye”. Sok tudós azonban nagyjából úgy határozza meg azt, mint ami gyakorlatilag bármiféle ébren történő fantáziálást vagy önkéntelen gondolatokat tartalmaz — legyen az kellemes vagy kellemetlen. Ebben a cikkben a legtágabb értelmében használjuk ezt a kifejezést, ami magában foglalja a képzelőerő önkéntelen szárnyalását éppúgy, mint az előre átgondoltakat.

Nem minden ábrándozás a fantázia szokatlan, színes szárnyalása. Sokuk egyszerűen csak az egyén múltjában való kellemes elkalandozás. A Parents folyóirat egyik cikkében dr. James Comer az ábrándozással kapcsolatos saját tapasztalatát idézi, amikor épp hazafelé hajt autóján a hivatalban eltöltött nehéz nap után, s gondolatai talán a tizenéves korában történt játszótéri kosárlabda meccs győztes dobására kalandoznak vissza. „Talán nem fontos dolog, de még mindig segít, hogy jól érezzem magam” — jegyzi meg. Mások viszont arra használják az ábrándozásokat, hogy segítsen jövőjük kitervelésében. „Arról ábrándoztam sokat, hogy egy nemzetközileg elismert zenész leszek” — emlékszik vissza egy férfi, aki valóban népszerű jazz muzsikus és zeneszerző lett.

A legtöbb ábrándozás azonban úgy tűnik, hogy az általános, mindennapi eseményekre irányul — az iskolára, társadalmi összejövetelekre, a házi feladatra. Néha az emberek szándékosan idézhetnek fel ilyen gondolatokat, hogy megszakítsák az egyhangú iskolai előadás unalmát, vagy a mindennapi házimunka érdektelenségét. Más ábrándok önkéntelenül jönnek. Egy szó, egy hang vagy egy vizuális kép hirtelen emlékezteti az embert valami aktuális gondra, néhány múltbeli örömre vagy valami jövőbeli hőstettre, és az elméje elkezd kalandozni. A Biblia azt mondja: „Mert álom szokott következni a sok foglalatosságból” (Prédikátor 5:3). Valóban, aki belemerült a személyes gondokba és törekvésekbe, azt gyakorlatilag felemészthetik az anyagi vonatkozású ábrándozások.

Mindazonáltal, akármilyen kellemesek lehetnek is az ébren való álmodozások, gátolhatják a koncentrálást a keresztény összejöveteleken, az iskolában vagy a munkában. Némely fantáziálás még helytelen — vagy ártalmas — is lehet. Olyan szokás ezért az ábrándozás, mellyel szakítanod kell?

Kockáztatja elmebeli épséged?

A múltban az elmegyógyászok, orvosok és pedagógusok megvetéssel tekintettek az ábrándozásra. Egy pszichológus azt mondta egy fiatal férfinak: „Segítenünk kell, hogy abbahagyd az ábrándozást.” Dr. Eric Klinger kutató szerint az ilyen tanácsot általában az úgynevezett pszichoanalízis atyjának, Sigmund Freudnak az elméleteire alapozták, aki fejlődésbeli visszamaradottságnak és iddeggyengeségnek tekintette idegzetnek tekintette az ábrándozást. Egy pszichológiai kézikönyv ezt mondja: „Az ábrándozás gyakran egy balsiker következménye vagy az ember jelenlegi környezete iránti érdeklődésének a hiánya, és minden bizonnyal a valóságtól való meghátrálás.” A pedagógusok és elmegyógyászok egy nemzedékének tanították, hogy minden ábrándozást féken kell tartani. Azt állították, hogy a túlzott ábrándozás még tudathasadást is okozhat.

A freudi elméletek azonban átadták a helyüket a széleskörű kutatás tényeinek. Dr. Eric Klinger, a Daydreaming című könyvében megjegyzi, hogy a kutatók többek között azt állítják:

Az ábrándozás egy általános és természetes tevékenység.

Azok az emberek, akik gyakran ábrándoznak, általában ugyanúgy rendben vannak elmebelileg, mint azok, akik nem [ábrándoznak].

Az ábrándozás nem vezet hallucináláshoz.

Az ábrándozás nem vezet tudathasadáshoz. A tudathasadásban szenvedők nem hajlamosak jobban az ábrándozásra, mint bárki más.

Használd fel eredményesen a képzelőerődet!

Nem meglepő, hogy a Biblia sehol sem ítéli el az ember képzelőerejének egészséges felhasználását. Elménk azon képessége, hogy elképzeljen és elgondoljon valamit, valójában annak a bizonyítéka, hogy mi a zsoltáríró szavai szerint ’csodálatosan vagyunk megteremtve’ (Zsoltárok 139:14). Eredményesen használva ez a képesség értékes kincs lehet. A keresztényeknek megmondták, hogy ’ne a láthatókra nézzenek, hanem a láthatatlanokra’ (2Korinthus 4:18). Ez magában foglalhatja azt is, hogy megpróbálják elképzelni Isten igazságos új világát. Valójában e tekintetben az egész földre kiterjedő, eljövendő Paradicsomról szóló bibliai leírások ösztönzik képzelőerőnket (Ésaiás 35:5–7; 65:21–25; Jelenések 21:3, 4).

Képzelőerőd még hasznosnak is bizonyulhat, ha nehéz feladatot kell megoldanod. Például Jehova Tanúi között levő fiatalokat gyakran arra kérik fel, hogy szóbeli előadást tartsanak a Teokratikus Szolgálati Iskolán. Amellett, hogy hangosan gyakorlod, próbáld meg gondolatban ismételgetni előadásodat. Képzeld el a hallgatóságot, amint információdra és előadásmódodra reagál. Ez segíthet, hogy megtedd a szükséges kiigazításokat előadásodban, és több önbizalmat ad neked.

Elmédben is ismételgetheted a nehéz helyzetek kezelését. Talán rájössz, hogy egy keresztény társadnak valami panasza van ellened, és meg akarod vele beszélni a dolgokat (Máté 5:23, 24). Ahelyett, hogy felkészülés nélkül közelítenéd meg az illetőt, elmédben átgondolhatod a forgatókönyvet, gyakorolva a nehéz helyzet különböző megközelítését. Ez összhangban lenne a bibliai alapelvvel: „Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon” (Példabeszédek 15:28).

Valaki megbántott vagy felbosszantott? Vedd figyelembe a Zsoltárok 4:5-ben (Ökumenikus fordítás) adott tanácsot: „Ha felindultok is, ne vétkezzetek! Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, és csillapodjatok le!” Ez nem azt jelenti, hogy szüntelenül idézzük fel újra elménkben a sértő jeleneteket, azt sem jelenti, hogy időzzünk el olyan élénk, elmebeli képeknél, hogy hogyan vágunk vissza valakinek kemény szavakkal. Végső soron Jézus arra figyelmeztet, hogy: „aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette”, valamint az is, „aki . . . azt mondja atyjafiának: Ostoba!” (Máté 5:22, Ö. f.). Választási lehetőségeid elmebeli ismételgetése azonban — mely a sértőnek való egyszerű megbocsátást is magában foglalhatja — segíthet neked nyugodt, ésszerű módon megoldani a vele való ügyeket.

Az ábrándozás helyénvaló szerepet játszhat a nehézségek megoldásában is. Dr. Klinger azt mondja: „Maga az ábrándozás egy feltáró mód a gondok tevékeny megoldására. Azok az emberek, akik képzeletben ábrándoznak, néha megtalálják a megoldásokat, melyekre nem gondoltak volna, ha tudatosan fáradoztak volna a gondok megoldásán.”

Arra is van bizonyíték, hogy az ábrándozás segíthet neked javítani a fizikai feladatok végrehajtásának módján. Egy síoktató például azt mondja a tanulóknak, hogy képzeljenek el egy meredek sípályát, képzeljék el, amint irányítják magukat a pálya minden hajlatában és lejtőjén. A kutatók úgy vélik, hogy ha ezt tesszük, ez ténylegesen működésbe hozza az agy azon részét, mely az izmokat irányítja, tevékenységre késztetve azt. Természetesen ez nem pótolja a tényleges gyakorlást, de az elmebeli ismételgetés segíthet fejleszteni azon képességedet, hogy zenét játssz egy hangszeren vagy írógéppel írj. „Röviden kifejezve — mondja dr. James Comer —, az ábrándozás nem időpocsékolás, hanem inkább egy szükséges könnyítés, hogy segítsen jobban ellátni feladatainkat.”

A veszélyei

Mindazonáltal „mindennek rendelt ideje van” (Prédikátor 3:1). Mialatt az ábrándozás nagyszerű lehet, amikor szobádban lazítasz, vannak alkalmak, amikor az nem lenne helyénvaló vagy talán még veszélyes is. Autót vezetsz? Akkor különleges éberségre van szükséged és arra, hogy ügyelj a veszélyre. Mi a helyzet akkor, ha vizsgázol vagy egy bibliai előadást hallgatsz? Akkor arra van szükséged, hogy ’tiszta gondolkozásod’ legyen (2Péter 3:1).

A Biblia óva int minket attól is, hogy szükségtelenül elidőzzünk a negatív gondolatoknál. Az természetes, hogy egy kissé izgatott vagy, amikor fontos vizsga vagy a munkával kapcsolatos megbeszélés előtt állsz, de keveset fogsz megvalósítani, ha a kudarc és elutasítás rémisztő képeit formálod meg elmédben. (Vö. Prédikátor 11:4.) „A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt” — figyelmeztet a Példabeszédek 12:24. Jézus Krisztus azt tanácsolta hallgatóinak: „Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja” (Máté 6:34).

Érdekes megjegyezni, hogy a túlzott vagy nem helyénvaló ábrándozás más veszélyeket is előidézhet. Némely fiatal például szexuális fantáziaképeket táplál. Mások úgy találják, hogy az ábrándozás gátolja őket a koncentrálásban. E sorozatunk következő cikkében néhány javaslatot adunk majd, hogy segítsünk neked megbirkózni az ilyen nehézségekkel.

[Képek a 24. oldalon]

Az elmében való ismételgetések javíthatják az ember tényleges teljesítményét