Tartsatok ki a ’jó hír’ mellett!
„Kitartotok abban, . . . hacsak nem hiábavalóan lettetek hivőkké” (1Korinthus 15:2).
1. Miért érvelt Pál oly hevesen a feltámadás mellett?
PÁL APOSTOL a feltámadásról szóló remek magyarázattal fokozza tetőpontig a korinthusiakhoz írt első levelét. Vajon miért érvel oly hevesen a feltámadás érdekében? Nagyon is időszerű célból. Azokat a korinthusi keresztényeket kapzsi, erkölcstelen világ vette körül, és néhányan a Sátán csapdájába estek. Pál nem akarta, hogy szeretett testvérei ’hiábavalóan legyenek hívőkké’, mert ez a pusztulásukat jelentette volna. Inkább azt akarta, hogy kitartsanak a ’jó hír’ mellett, amelyet hirdetett nekik.
2. a) Miért kell ma keményen munkálkodnunk a „jó hír” érdekében? b) Hogyan kapcsolódik a feltámadás a „jó hírhez”?
2 Ma is olyan világban élünk, amely nem ismeri Istent. Nekünk tehát, akik ’az élő Istenbe vetettük reménységünket’, keményen kell munkálkodnunk és alapos erőfeszítést kell tennünk a „jó hír” érdekében (1Timótheus 4:10). Ez a „jó hír” most a „mi Urunknak [Jehovának] és az ő Krisztusának” felállított Királyságára összpontosul. Krisztus Jézus és 144 000 társa feltámadás által nyeri el ezt a Királyságot, a mennyei Sion hegyét. Úgyszintén feltámadás által jut el az emberiség nagy része a Királyság földi birodalmába (Jelenések 11:15; 14:1; 20:12). Ezért a feltámadás a „jó hír” kiemelkedő tanítása.
A FELTÁMADÁS REMÉNYSÉGE
3. Hogyan áll ellentétben a feltámadásról szóló tanítás a lélek halhatatlansága tanával?
3 Miből áll tehát a feltámadásnak ez a reménysége? Nem a lélek feltételezett halhatatlanságára épül fel, ahogyan a hamis vallás világbirodalma tanítja mind a kereszténységben, mind a kereszténységen kívül. Nem, ez a halandó lelkek reménysége! A „feltámadás” szó (görögül: an·as·ta·sis) mintegy negyvenszer fordul elő a Keresztény Görög Iratokban. Ez azt jelenti, hogy az ember újra életre kel. Ahhoz, hogy újra életre kelhessen, az embernek előbb meg kell halnia, mivel az élet a halál ellentéte (5Mózes 30:19, 20; Ésaiás 38:17–19).
4. Mi mutat arra, hogy az ókori zsidók nem az emberi halhatatlanságban, hanem a földi feltámadásban hittek?
4 A Héber Iratok nem tanítják az ember halhatatlanságát. Ez a gondolat teljesen idegen volt a zsidók számára. Sok jel mutat ellenben arra, hogy hittek a földi feltámadásban. Nyilván ezért feltételezték, hogy Jézus talán a feltámadt ’Alámerítő János, Illés, Jeremiás, vagy másvalaki a próféták közül’ (Máté 16:14).
5. Milyen kilátásban reménykedtek Ábrahám és Isten más ókori szolgái Isten szándékának megfelelően?
5 Miután leírja Ábel, Énok, Noé és Ábrahám házanépének hithű pályafutását, Pál apostol azt mondja: „Mindannyian a hitben haltak meg anélkül, hogy megkapták volna az ígéretek beteljesedését, de távolról látták és örömmel üdvözölték azokat és nyilvánosan hirdették, hogy idegenek és ideiglenes lakosok a földön.” Feltámadásra számítottak, amely a földön valósul meg a ’szilárdan megalapozott város’ uralma, vagyis Isten messiási Királysága alatt. Amikor Ábrahám Izsák feláldozásának próbája előtt állt, „számított arra, hogy Isten képes még a halálból is feltámasztani őt”. Ábrahám hitt Isten azon ígéretében is, amely így szólt: „a te magod által bizony áldásban részesül majd a föld összes nemzete”. Logikus tehát, hogy azon nemzethez tartozók nagy többségének fel kell támadni ahhoz, hogy örvendhessenek a „mag” által jövő áldásoknak (1Mózes 22:18; Zsidók 11:4–19).
6. A feltámadásra vonatkozóan mire mutatnak rá Jób és Kóráh fiainak szavai?
6 Később a feddhetetlen Jób feltette a kérdést: „Ha meghal az életerős férfi, vajon élhet-e újra?” Jób hitt abban, hogy az ember feltámadhat. Ezt a hitét azzal mutatta ki, hogy arra kérte Istent, rejtse el őt a Seolban (az emberiség közös sírgödrében) és idővel emlékezzék meg róla (Jób 14:13–15). A Zsoltárok 45:16-ban [Károli: 45:17] Kóráh fiai megjövendölték, hogy a Messiásnak ’fiai’ lesznek, akiket „fejedelmekké” fog kinevezni „az egész földön” ezeréves uralma idején. Ezek közé a ’fiak’ közé tartoznak majd az ő méltó ’ősatyái’, akiknek atyjává lesz azáltal, hogy feltámasztja őket a halottak közül (Máté 1:1–16; Lukács 3:23–38).
7. a) Hogyan támogatják a földi feltámadás reménységét a próféták írásai? b) Miért lesz „jobb feltámadás” Dániel és mások feltámadása?
7 Az ihletett próféták is beszéltek a feltámadásról, amin földi feltámadást értettek (Ésaiás 25:8; 26:19; Hóseás 13:14). Az idős Dániel halála közeledtével ezt az ígéretet kapta: „Megpihensz, de felkelsz a sorsodra a napok végén” (Dániel 12:13). Dániel, aki ’hit által . . . betömte az oroszlánok száját’, ’jobb feltámadást’ várt. Ez az életre szóló feltámadás Isten felállított Királysága alatt, ellentétben azzal, amit Illés, Elizeus, Jézus és az apostolok hajtottak végre, amikor feltámasztottak bizonyos személyeket, akik később újra meghaltak (Zsidók 11:33, 35).
8. A feltámadásra vonatkozó milyen nézetet vallottak János üzenetközvetítői és maga Márta is?
8 Miután Jézus megkezdte nyilvános szolgálatát, János, a bebörtönzött alámerítő, üzenetközvetítőket küldött Jézushoz, hogy megkérdezzék: valóban Jézus-e a Messiás. Újabb csodálatos gyógyítások végrehajtása után Jézus így szólt hozzájuk: „Menjetek és mondjátok el Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: a vakok visszakapják látásukat, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak és a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek hirdetik a jó hírt” (Lukács 7:19–23). Ezzel Jézus nemcsak azt igazolta, hogy ő a Messiás, hanem egyben megalapozta az emberekben a hitet az iránt, amit majd Királyságában fog véghezvinni, beleértve még a halottak feltámasztását is. Azok az emberek is úgy értették, hogy a feltámadás földi lesz. Úgy értette Márta is, amikor később azt mondta Jézusnak a halott Lázárral kapcsolatban: „Tudom, fel fog kelni a feltámadásban az utolsó napon” (János 11:24).
A MENNYEI FELTÁMADÁS
9. Hogyan kaphatta meg Lázár a mennyei feltámadás reménységét?
9 Ha Jézus akkor nem támasztotta volna fel Lázárt, ő most földi feltámadásban reménykedhetne. Ámde Jézus végrehajtotta azt a csodát és ideiglenesen visszahozta Lázárt az életbe a halottak közül. Lázár kétségkívül életben volt még az i. sz. 33 pünkösd napját követő időben is, ami azt jelenti, hogy további kegyben részesült Urától. Azon a pünkösdnapon ugyanis Isten szelleme által mennyei élet reménységére született, a mennyei feltámadás kilátásával. Hogyan tárult fel ez a lehetőség?
10. Milyen téves nézet kapott lábra Pál idejében, és ő hogyan cáfolta meg azt?
10 A korinthusi keresztényekhez írt első levelében Pál a feltámadást tárgyalja. Voltak a gyülekezetben egyesek, akik azt állították, hogy „nincsen halottak feltámadása”. Ezek nyilván azon a nézeten voltak, hogy az élő keresztények már átéltek bizonyos fajta szellemi „feltámadást”, és ezt talán Plátónnak a lélek halhatatlanságára vonatkozó filozófiájával vegyítették össze. Bármi volt is téves nézetük különböző részlete, Pál jónak látta ’helyretenni’ őket a feltámadás igaz tanítása mellett szóló mesteri érveléssel, amelyben a fő súlyt a „jó hírre” helyezte, ’amely által meg is szabadulnak’ (1Korinthus 15:1, 2, 12).
11. Hogyan kapcsolódik a „jó hír” a feltámadás reménységéhez?
11 Miből áll ez a „jó hír”? Ez Krisztus köré összpontosul. Pál az „elsőrendű fontosságú” dolgok közé sorolja azt a tényt, hogy Krisztus meghalt, eltemették, feltámadt és megjelent; először Kéfásnak (Péternek), azután különböző formában 500, vagy annál is több személynek, végül magának Pálnak is. Valóban, Krisztus feltámadt szellemben! (1Péter 3:18). Amint Pál kétszeresen is hangsúlyozta: ezek a felvillanyozó események „az Írások szerint” történtek meg, mindazt megerősítették, amit Isten prófétai szava a Messiással kapcsolatban bejelentett. Hitünk hiábavaló lenne, ha nem abban a biztos tényben horgonyozna, hogy Jézus Krisztus feltámadt (1Korinthus 15:3–8, 17).
„MINDENKI PEDIG A MAGA RENDJE SZERINT”
12. Milyen módon lett Krisztus „zsenge”?
12 Ezután az apostol összeköti a feltámadást Jehova Királyság-szándékával. Pál teljes bizalommal kijelenti: „Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.” Ha Krisztus a „zsenge”, akkor lenni kell még más feltámadottaknak is. „Mindenki pedig a maga rendje szerint” kerül feltámasztásra. A többieknek várniuk kell Krisztus ’eljövetelének’ idejéig, amikor királyi hatalomban visszavásárlóként Jézus Krisztus elkezdi ’megeleveníteni’ azokat, akik „meghalnak” vagy meghaltak az ádámi bűn következtében (1Korinthus 15:20–23, Károli).
13. Hogyan megy végbe a feltámadás bizonyos „rend” szerint?
13 Krisztus után következik „a maga rendje szerint” a Királyság-örökösök 144 000 felkent tagja, akik Jézus lábnyomkövetői voltak egészen a halálig. Ez a feltámadás az ő „jelenléte idején [görögül: parousia]” kezdődik el. Ez a „jelenlét” az eseménydús 1914. esztendőben vette kezdetét. Krisztus szellemi ’testvéreinek’ egy kicsiny maradéka még itt szolgál a földön és ők is ilyen „rendben” támadnak fel „egyetlen szempillantás” alatt, emberi haláluk pillanatában. Ily módon „Isten [szellemi] Izraelének” egésze együtt lesz a mennyei Királyságban (1Korinthus 15:22, 23, 50–52; Zsidók 2:10–13; Jelenések 7:4–8; Galácia 6:16).
14. Hogyan illusztrálta Pál a mennyei feltámadást?
14 Az apostol gyönyörűen illusztrálja a szellemtől született keresztények halálát és feltámadását. A búzaszem vagy más mag halálához hasonlítja, amiből új növény kel ki. Igen, a testet „elvetik romlandóságban” és „feltámad romolhatatlanságban” mint dicsőséges szellemi test, amely az ’utolsó Ádám — az Úr Jézus Krisztus — képmását viseli’ (1Korinthus 15:35–49).
15. Hol történik a „jobb feltámadás” és kiket foglal magában?
15 Ámde csupán a Krisztust is magában foglaló 144 001 személy részesül feltámadásban a megfelelő sorrendben? Egyáltalán nem! A Zsidók 11:40 ugyanis azt mondja, hogy az ő feltámadásuk „valami jobb” dolog: mennyei szellemi állapot. De vajon minél jobb ez? Nos, jobb annál az állapotnál, amelyre a sorrendben következő feltámadásban juthatnak el némelyek! Ez a feltámadás azokra vonatkozik, akik „fejedelmek” lesznek „az egész földön”, és akiknek ezért magától értetődően az elsők között kell lenniük a földi feltámadásban Jehova döntő harmagedoni csatája után. Így átvehetik kijelölt feladataikat az ’új földön’ — Isten népének teokratikus társadalmában a megtisztított földön. Az ő osztályrészük a ’jobb feltámadás’, mivel Isten királyi uralma alatt történik meg, s az örök élet kilátását helyezi a feltámasztottak elé. Ebben a csoportban remélünk megtalálni majd olyan hithű, önátadott keresztényeket, akik ma földi reménységet táplálnak, és akik különböző okokból az „új föld” létrejötte előtt halnak meg (Ésaiás 32:1; Jelenések 16:14, 16; 21:1, 3, 4).
KIVÁLTSÁGOS CSOPORT
16. Melyik csoport részesül sajátos kiváltságban, és miből áll ez a kiváltság?
16 Van azonban egy sajátosan kiváltságos csoport. Vajon kikből áll? Nos, a „nagy sokaság” tagjaiból, akikről János apostol néhány részletet közöl a Jelenések 7:9–17-ben. Az ő reménységük: örökkétartó élet az „új földön”. Mint csoport, túlélik a „nagy nyomorúságot” anélkül, hogy egyáltalán meg kellene halniuk. Mily drága kiváltságnak örvendhetnek ezek, mivel ’megmosták ruháikat és megfehérítették a Bárány vérében’! Az „utolsó napok” e rendkívül fontos befejező részén, amikor mindenütt visszhangzó tanúskodást kell kapniuk a föld összes nemzeteinek és népeinek, ez a 2 300 000 tagot is meghaladó „nagy sokaság” látható módon végzi a „szent szolgálatot” Jehova imádati elrendezésének földi udvaraiban. Ez a „nagy sokaság” nem érzi az isteni ítélet ’perzselő hevét’. Vajon miért nem? „Mert a Bárány [Jézus Krisztus] fogja legeltetni őket, aki a [mennyei] trón közepén van, és elvezeti őket az élet forrásvizeihez. És Isten letöröl majd szemükről minden könnyet.”
17. a) Milyen öröm vár a „nagy sokaságra”? b) Hogyan halad a feltámadás csodája a végpontja felé?
17 Nem kétséges: a „nagy sokaság” vidáman, örömteli szívvel vonul be a megtisztított földre, és örömmel fogadja a feltámasztott hűségeseket. Azután pedig Isten elrendelt idejében és a megszabott sorrend szerint az emberiség több milliárd tagja is előjön az „emléksírokból” az általános feltámadás idején (János 5:28, 29; Jelenések 20:12). Mint az „új föld” társadalma megkezdi működését, Krisztus és társuralkodói pedig felhasználják érdekükben Jézus váltságáldozatát, hogy meggyógyítsák, szellemi és testi tökéletességre juttassák az emberiséget. Micsoda örvendezés lesz akkor az emberiség boldog, egyesített családjai között! (Ésaiás 65:17, 18; 2Péter 3:13).
18. Mikor valósul meg teljes egészében Istennek a földre vonatkozó nagyszerű szándéka?
18 Ezer esztendő úgy repül el, mint egyetlen nap, legalábbis Jehova szemszögéből (2Péter 3:8). A föld tökéletes emberekkel népesül be, pontosan úgy, ahogyan Jehova szándéka meghatározta az ember megteremtésekor, mintegy 7000 évvel korában. Jehova 7000 éves pihenő „napja” véget ér, és nem volt hiábavaló, mert íme, megvalósult a földre vonatkozó nagyszerű szándéka! És mi következik ezután?
19. Mi történik az „utolsó ellenség” megsemmisítése után?
19 Pál apostol így válaszol erre: „Ezt követően a vég, amikor [Krisztus] átadja a Királyságot az ő Istenének és Atyjának, amikor mindenféle [vele szembenálló] kormányzatot, mindenféle tekintélyt és hatalmat megsemmisített. Mert királyként kell uralkodnia, amíg Isten minden ellenséget a lábai alá nem vetett. Utolsó ellenségként lesz megsemmisítve a halál . . . akkor a Fiú is aláveti magát Annak, aki neki mindent alávetett, hogy Isten legyen minden mindenkinek” (1Korinthus 15:24–28). Sátán ekkor el lesz oldozva, ahogyan a Jelenések 20:7–10 leírja, hogy egyénenként próbára tegye a tökéletes emberek feddhetetlenségét. Azután pedig ő és minden egyes követője a jelképes „tűz tavába” lesz levetve, ami az örök megsemmisülést jelenti.
20. Milyen dicsőséges kilátás nyílik meg az emberiség előtt, amikor véget ér Isten pihenőnapja?
20 Amikor Isten napja — amelyen ’megpihent’ a földi teremtésre vonatkozó ’minden munkájától’ — véget ért, kétségkívül új munkálatokba kezd majd Isten, s ezek a munkálatok egész örökkévalóságra kiterjednek. Soha nem lesz egyetlen unalmas pillanat sem a föld vidám lakói számára, akik mindig a fiatal életerő frissességének örvendenek és boldogan vesznek részt bármilyen tevékenységben, amit Isten szándéka kijelöl a számukra (1Mózes 2:3; Ésaiás 66:22).
LÉTFONTOSSÁGÚ
21. Hogyan fordíthatjuk javunkra Pálnak az 1Korinthus 15. fejezetében mondott érvelését?
21 ’Ki kell tartanunk a jó hírben’, így a feltámadás reménységében is, mert a feltámadás létfontosságú dolog Isten minden szolgája számára. Az ókori hithű férfiak és nők hittek a földi feltámadásban és vágyakozva tekintettek előre, erre a feltámadásra (Zsidók 11:13–16). Krisztus Jézus a feltámadás zsengéjeként kelt életre, amit szemtanúk százai bizonyítanak. A felkent, szellemtől született keresztények „az egész teremtésben hirdették az ég alatt” mind az apostoli, mind a modern időkben, így a feltámadással kapcsolatos „jó hír” körbejárta a földgolyót (Kolossé 1:23). Amikor pedig a még itt levő felkentek befejezik földi pályafutásukat, hogy elnyerjék a mennyei jutalmat, a földi, ugyancsak örök élet reménységét tápláló „nagy sokaság” folytatja a Királyság „jó hírének” hirdetését (Máté 24:14).
22. Milyen utolsó tanácsot adott Pál a levelében és miért mondhatjuk, hogy minden okunk megvan e tanács követésére?
22 Mily áldottak mindezek az embercsoportok, amikor elérik a céljukat egyenként és mindegyik a maga sorrendjében! Valóban, minden okunk megvan rá ma, hogy kövessük Pál következő tanácsát: „Maradjatok éberek, álljatok szilárdan a hitben, viselkedjetek férfiasan, legyetek erősek. Minden dolgotokat intézzétek szeretettel!” (1Korinthus 16:13, 14). Így leszünk valóban eredményes hívők!
Tudsz-e válaszolni az alábbi kérdésekre?
◻ Mi bizonyítja, hogy az ókori hűséges férfiak és nők földi feltámadásban reménykedtek?
◻ Krisztus, a „zsenge” után hányan részesülnek még mennyei feltámadásban, mindegyik „a maga rendje szerint”?
◻ Mikor és milyen csoportokban fog végbemenni a földi feltámadás?
◻ Miért tekinthető különösen kiváltságosnak az a csoport, amely feltámadás nélkül nyeri el a földi örök életet?
◻ Mit tegyünk mindannyian, nehogy ’hiábavalóan legyünk hívőkké’?
[Oldalidézet a 20. oldalon]
A hamis vallás világbirodalma arra a plátóni tanításra összpontosítja reménységét, amely szerint minden lélek halhatatlan
[Oldalidézet a 21. oldalon]
Az igaz kereszténység kitart a Bibliára alapozott reménységben: abban, hogy az öntudatlan lelkek feltámadnak majd a sírokból
[Kép a 20. oldalon]
A „jó hír” Isten Krisztus általi Királyságára összpontosul, arra a reménységre, hogy helyreállítja földünkön a Paradicsomot