Jehova irgalma megment bennünket a kétségbeeséstől
„Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!” (ZSOLTÁROK 51:3).
1., 2. Hogyan érintheti Jehova szolgáit valamely komoly bűn?
JEHOVA törvényét nem lehet büntetlenül áthágni. Mennyire nyilvánvaló, hogy mi történik akkor, ha valamilyen súlyos bűnt követünk el Isten ellen! Szolgáljuk bár Jehovát évek óta hűségesen, törvényének áthágása nagy aggodalmat és mély lehangoltságot okozhat. Úgy érezhetjük, hogy Jehova elhagyott bennünket és nem vagyunk érdemesek többé szolgálatára. Bűnünk olyannak tűnhet, mint egy óriási felhő, amely elzárja előlünk Isten kegyének fényét.
2 Dávid, az ősi Izrael királya egyszer éppen ilyen állapotba került. Hogyan alakult a helyzete?
A ballépések súlyos bűnhöz vezethetnek
3., 4. Mi történt Dávid királlyal a jólét időszakában?
3 Dávid szerette Istent, ám helytelen lépéseket tett, amelyek súlyos bűnhöz vezettek. (Vö. Galátzia 6:1.) S ez minden tökéletlen emberrel megtörténhet, különösen akkor, ha hatalma van mások felett. Dávid mint sikeres király hírnévnek örvendett és hatalmat élvezett. Ki merte volna kétségbe vonni szavát? Tehetséges férfiak álltak szolgálatára, s egy nép leste parancsát. Dávid mégis vétkezett azzal, hogy több feleséget vett magának, és megszámolta a népet (5Mózes 17:14–20; 1Krónika 21:1).
4 Az anyagi jólét időszakában Dávid súlyos bűnöket követett el Isten és ember ellen. Nos, egyik bűn éppúgy vezetett a másikhoz, mint ahogyan egy Sátán által szőtt szövet szálai fonódnak egymáshoz. Dávid — miközben izraelita társai az ammonitákkal harcoltak — házának tetejéről megleste Uriás gyönyörű feleségét, Betsabét fürdés közben. Mivel Uriás a háborúban volt, a király a palotájába vitette az asszonyt és házasságtörést követett el vele. Képzeld el Dávid megrázkódtatását, amikor később megtudta, hogy Betsabé terhes lett! Uriásért küldetett, azt remélve, hogy Uriás Betsabéval tölti az éjszakát, így a gyermeket a sajátjának tekinti majd. Uriás azonban elutasította, hogy a feleségével háljon, annak ellenére, hogy Dávid leitatta őt. Dávid ekkor kétségbeesésében Joáb parancsnokot azzal a titkos paranccsal küldte el, hogy Uriást állítsák frontvonalba, ahol bizonyára meg fog halni. Uriást meg is ölték a csatában, özvegyét pedig a szokásos gyászidőszak leteltével Dávid feleségül vette, mielőtt még az emberek észrevették volna a terhességet (2Sámuel 11:1–27).
5. Mi történt azután, hogy Dávid vétkezett Betsabéval, és hogyan hatottak rá bűnei?
5 Nátán prófétán keresztül Isten feltárta Dávid bűneit, és ezt mondta: „Ímé én épen a saját házadból bocsátok reád csapásokat.” Ennek beteljesedéseként Betsabé gyermeke meghalt (2Sámuel 12:1–23). Dávid elsőszülött fia, Amnon megerőszakolta féltestvérét, Támárt, őt pedig saját testvére gyilkolta meg (2Sámuel 13:1–33). A király másik fia, Absolon bitorolni próbálta a trónt, továbbá megszégyenítette apját, mivel szexuális kapcsolatot létesített Dávid ágyasaival (2Sámuel 15:1—16:22). A polgárháború Dávid számára Absolon halálával és még több bánattal ért véget (2Sámuel 18:1–33). Bűne azonban alázatossá tette Dávidot, s tudatosította benne annak szükségességét, hogy szoros kapcsolatban maradjon könyörületes Istenével. Ha vétkezünk, bánjuk meg alázatosan, és közeledjünk Jehovához! (Vö. Jakab 4:8.)
6. Miért volt Dávid király különösen bűnös?
6 Dávid különösen bűnös volt, hiszen — lévén izraelita uralkodó — teljesen tudatában volt Jehova Törvényének (5Mózes 17:18–20). Nem egyiptomi fáraó vagy babiloni király volt, aki ennek az ismeretnek a hiányában, szokásból tett Istennek nem tetsző dolgokat. (Vö. Efézus 2:12; 4:18.) Mint egy Jehovának önátadott nép tagja, Dávid tudta, hogy a házasságtörés és a gyilkosság súlyos bűn (2Mózes 20:13, 14). A keresztények szintén ismerik Isten törvényét. Némelyikük azonban Dávidhoz hasonlóan megszegi azt a velünk született bűnösség, az emberi gyengeség és az el nem hárított kísértés miatt. Bármelyikünkkel is történjék ilyesmi, nem szükséges beszennyezett állapotban maradnunk, amely elhomályosítja szellemi látásunkat és mély kétségbeesésbe taszít bennünket.
A beismerés enyhülést hoz
7., 8. a) Mi történt Dáviddal, amikor megpróbálta eltitkolni bűneit? b) Miért vallja be és hagyja el valaki a bűnét?
7 Ha Isten törvényét súlyosan megszegve vétkezünk, még az is nehéznek tűnhet, hogy Jehovának beismerjük bűneinket. Mi történhet ilyen helyzetben? A 32. zsoltárban Dávid elismerte: „Míg elhallgatám [a beismerés helyett], megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed [Jehova keze, New World Translation], életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében” (3., 4. vers). A próbálkozás, hogy elrejtse bűnét és elfojtsa rossz lelkiismeretét, elcsigázta a makacs Dávidot. A gyötrelem annyira lecsökkentette életerejét, hogy olyan lett, mint egy életadó nedv nélküli, aszály sújtotta fa. Ő valóban tapasztalta az elméjére és testére ható bajt. Elvesztette örömét. Ha bármelyikünk hasonló helyzetbe kerül, mit tegyen?
8 Az Istennek történő beismerés megbocsátást és enyhülést hozhat. „Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem — énekelte Dávid — Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak — és te elvetted rólam bűneimnek terhét” (Zsoltárok 32:5). Lehangolttá tesz egy titkolt bűn? Vajon nem az lenne a legjobb, ha bevallanád és elhagynád, hogy elnyerd Isten irgalmát? Miért nem szólsz a gyülekezeti véneknek és keresel szellemi gyógyulást? (Példabeszédek 28:13; Jakab 5:13–20). Bűnbánó magatartásodat méltányolni fogják, s idővel visszanyerheted keresztényi örömödet. „Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett — mondta Dávid. — Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében [szellemében, NW] csalárdság nincsen” (Zsoltárok 32:1, 2).
9. Mikor született az 51. zsoltár, és miért?
9 Helytelen cselekedetéért Dávid és Betsabé felelősséggel tartozott Jehova Istennek. Bár bűnükért halálra lehetett volna adni őket, Isten irgalmat tanúsított irántuk. Különösen Dávidhoz volt irgalmas a Királyság-szövetség miatt (2Sámuel 7:11–16). Dávidnak a bűneivel — köztük a Betsabéval elkövetettel is — kapcsolatos bűnbánó magatartása az 51. zsoltárban tükröződik. Ezt a megindító zsoltárt a bűnbánó király az után szerezte, hogy Nátán próféta ráébresztette lelkiismeretét az isteni törvény megszegésének szörnyűségére. Bátorságot követelt Nátántól, hogy felhívja Dávid figyelmét a bűneire — hasonlóképpen a kijelölt keresztény véneknek is bátran így kell tenniük ma. A király ahelyett, hogy a vádakat visszautasítva parancsot adott volna Nátán kivégzésére, alázatos vallomást tett (2Sámuel 12:1–14). Az 51. zsoltár megmutatja, hogy mit mondott imában Istennek a tisztességtelen üggyel kapcsolatban; e zsoltár igen alkalmas az imateljes elmélkedésre, különösen akkor, ha vétkeztünk és Jehova irgalmára vágyunk.
Felelősséggel tartozunk Istennek
10. Hogyan tapasztalhatott Dávid szellemi gyógyulást?
10 Dávid nem keresett mentséget bűnére, hanem így könyörgött: „Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!” (Zsoltárok 51:3). Dávid Isten törvényének megszegésével túllépett annak határain. Ennek ellenére volt remény szellemi felépülésére, ha Isten az Ő szerető-kedvességével vagy lojális szeretetével összhangban kegyet gyakorol iránta. Isten múltbeli bőséges irgalma megalapozta a bűnbánó király azon hitét, hogy Alkotója eltörli majd bűneit.
11. Mit jelképeztek az engesztelés-napi áldozatok, és mi szükséges ma a megmentéshez?
11 Az engesztelés-napi áldozatok mint prófétai előképek által Jehova utalt arra, hogy módja van a bűnbánó személyek bűntől való megtisztítására. Mi ma tudjuk azt, hogy Jézus Krisztus váltságáldozatába vetett hitünk alapján irgalma és megbocsátása kiterjed ránk. Ha Dávid, elméjében csupán a mintáival és előképeivel ennek az áldozatnak, képes volt bízni Jehova szerető-kedvességében és irgalmában, mennyivel inkább hitet kellene gyakorolniuk Isten mostani szolgáinak a megmentésre adott váltságban (Róma 5:8; Zsidók 10:1).
12. Mit jelent bűnt elkövetni, és hogyan érzett Dávid a saját helytelen cselekedetével kapcsolatban?
12 Dávid Istenhez könyörögve még hozzátette: „Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet; mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog” (Zsoltárok 51:4, 5). Bűnt elkövetni azt jelenti, hogy eltévesztjük a célt Jehova irányadó mértékeivel kapcsolatban. Dávid természetesen ezt tette. Mégsem hasonlított az olyan gyilkosra vagy házasságtörőre, aki közömbös vétkét illetően, s csupán büntetése miatt vagy a megkapható kór lehetősége miatt lehangolt. Dávid mint Jehovát szerető ember gyűlölte azt, ami rossz (Zsoltárok 97:10). Undorodott saját bűnétől, és azt akarta, hogy Isten teljesen tisztítsa meg őt azoktól. Teljesen tudatában volt bűnösségének, és mélységesen sajnálta, hogy engedett bűnös vágyainak, s azok legyőzték őt. Bűne állandóan szeme előtt lebegett, mivel egy istenfélő ember rossz lelkiismerete nem könnyebbülhet meg addig, amíg nem történik meg a megbánás, a beismerés és Jehova megbocsátása.
13. Miért mondhatta Dávid azt, hogy egyedül Isten ellen vétkezett?
13 Dávid, elismerve Jehova előtti felelősségét, ezt mondta: „Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben” (Zsoltárok 51:6). Dávid megszegte Isten törvényét, gyalázatot hozott a királyi hivatalra, és ’alkalmat adott a gyalázásra az Úr ellenségeinek’, szégyennek téve ki ezzel Jehovát (2Sámuel 12:14; 2Mózes 20:13, 14, 17). Bűnös cselekedete megsértette Izrael társadalmát is, valamint családjának tagjait, pontosan úgy, ahogy egy alámerített vétkes ma szomorúságot és lehangoltságot okoz a keresztény gyülekezetben és szerettei körében. Bár a bűnbánó király tudta, hogy bűnt követett el embertársai, például Uriás ellen, ráébredt Jehova iránti nagyobb felelősségére is. (Vö. 1Mózes 39:7–9.) Dávid elismerte, hogy Jehova ítélete jogos lenne (Róma 3:4). A vétkező keresztényeknek ugyanezzel a nézőponttal kell rendelkezniük.
Enyhítő körülmények
14. Milyen enyhítő körülményeket hozott fel Dávid?
14 Dávid, bár nem próbálta mentegetni magát, ezt mondta: „Íme, én fájdalommal, vétekben születtem, és a bűnben fogant engem az anyám” (Zsoltárok 51:5, NW [51:7, Károli]). Vétekben született, és édesanyjának az öröklött bűnösség miatt szülési fájdalmai voltak (1Mózes 3:16; Róma 5:12). Szavai nem azt jelentik, hogy a megfelelő házassági kapcsolat, a fogamzás és a születés bűnös dolog, hiszen Isten gondoskodott a házasságról és a gyermekszülésről; és Dávid nem utalt édesanyjának valamely különleges bűnére sem. Vétekben fogant, mivel szülei, mint minden tökéletlen ember, bűnösök voltak (Jób 14:4).
15. Mit nem szabad tennünk annak ellenére, hogy Isten figyelembe veheti az enyhítő körülményeket?
15 Ha vétkeztünk, Istenhez intézett imánkban felidézhetjük mindazokat az enyhítő körülményeket, amelyek hozzájárulhattak helytelen cselekedetünkhöz. De Isten ki nem érdemelt kedvessége nem lehet mentség laza viselkedésünkre, s örökölt bűnösségünket sem használhatjuk fel ködösítésre, amely mögött elbújhatunk a bűnünk miatti felelősség elől (Júdás 3, 4). Dávid elismerte felelősségét, hogy tisztátalan gondolatokat ápolt és engedett a kísértésnek. Imádkozzunk, hogy ne kerüljünk kísértésbe, majd pedig cselekedjünk imánkkal összhangban! (Máté 6:13).
Kérelem a megtisztításra
16. Milyen tulajdonságban talál Isten örömet, és hogyan kell ennek befolyásolnia viselkedésünket?
16 Az emberek nagyszerű, Istennek átadott személyeknek tűnhetnek ugyan, de Jehova a felszín alá néz, s látja, milyenek belülről. Dávid ezt mondta: „Ímé te [Jehova] az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcseségre tanítasz engem” (Zsoltárok 51:8). Dávid bűnös volt Uriás halálának csalárd és ravasz irányításában, valamint abban, hogy megpróbálta eltitkolni Betsabé terhességét. Mindazonáltal tudta, hogy Isten az igazságosságban és a szentségben gyönyörködik. Ennek jó irányba kell befolyásolnia viselkedésünket, ugyanis Jehova elítélne bennünket, ha ravaszak lennénk (Példabeszédek 3:32). Dávid azt is felismerte, hogy ha Isten a ’bensőjében bölcseségre tanítaná’ őt, akkor mint bűnbánó király képes lenne megfelelni az isteni irányadó mértékeknek élete hátralevő részében.
17. Mi volt az izsóppal való megtisztításért mondott ima jelentősége?
17 A zsoltáros, mivel látta Isten segítségének szükségességét a bűnös hajlamok legyőzéséhez, a továbbiakban így érvelt: „Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál” (Zsoltárok 51:9). Korábban az izsóp növényt (talán majoránna vagy Origanum maru) egyebek között a leprával fertőzött ember megtisztítási szertartásában használták (3Mózes 14:2–7). Így helyénvaló volt, hogy Dávidnak a bűnétől izsóppal történő megtisztításért kellett imádkoznia. A megtisztításhoz kapcsolódik az a kérése is, hogy Jehova mossa meg őt, hogy így teljesen tisztává váljon, fehérebbé még annál a hónál is, amelyben nincs korom vagy más szenny (Ésaiás 1:18). Ha valamelyikünk most valamilyen helytelen cselekedet miatt lelkiismereti kínokat szenved, legyen hite abban, hogy ha bűnbánóan keressük Isten megbocsátását, ő Jézus váltságáldozata alapján megtisztíthat és tisztává tehet bennünket.
A gyógyulás kérése
18. Milyen állapotban volt Dávid, mielőtt bűnbánatot gyakorolt és vallomást tett; hogyan lehet ennek ismerete segítségünkre ma?
18 Mindazok a keresztények, akik valaha is szenvedtek rossz lelkiismeretüktől, képesek megérteni Dávid szavait: „Hallass örömet és vígasságot velem [Jehova], hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél” (Zsoltárok 51:10). Dávidot, mielőtt megbánta és beismerte volna bűneit, megzavart lelkiismerete szerencsétlenné tette. Még az öröm és vigasság dalaiban sem talált gyönyörűséget, amelyeket nagyszerű énekesek és gyakorlott zenészek adtak elő. Oly nagy volt a bűnös Dávid gyötrődése Isten helytelenítése miatt, hogy egy olyan férfihoz hasonlított, akinek csontjait fájdalmasan összetörik. Megbocsátásra, szellemi gyógyulásra és a korábban tapasztalt öröm visszanyerésére vágyott. A bűnbánó vétkesnek ma is Jehova megbocsátására van szüksége, hogy visszanyerje azt az örömet, amellyel azelőtt rendelkezett, mielőtt valamely tette veszélybe sodorta Istennel való kapcsolatát. A ’Szent Szellem örömének’ [Csia fordítás] helyreállása azt mutatja a bűnbánó személynek, hogy Jehova megbocsátott neki és szereti őt (1Thessalonika 1:6). Micsoda vigaszt nyújt ez!
19. Hogyan érezne Dávid, ha Isten eltörölné minden álnokságát?
19 Dávid a továbbiakban így imádkozott: „Rejtsd el orczádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat” (Zsoltárok 51:11). Nem várható el Jehovától, hogy helyesléssel tekintsen a bűnre. Ezért Dávid arra kérte őt, hogy rejtse el orcáját vétkeitől. A király azt is kérte, hogy Isten törölje el minden álnokságát, takarja el minden igazságtalanságát. Bárcsak megtenné ezt Jehova! Ez felemelné Dávid szellemét, könnyítene megzavart lelkiismeretén, és engedné, hogy a most bűnbánó király tudatában legyen: szerető Istene megbocsátott neki.
Mi a helyzet akkor, ha vétkeztél?
20. Mi ajánlatos minden olyan keresztény számára, aki súlyosan vétkezett?
20 Az 51. zsoltár azt mutatja, hogy Jehova minden olyan önátadott szolgája, aki súlyosan vétkezett, ám megbánta azt, bizakodóan kérheti Jehovát arra, hogy mutasson iránta kegyet és tisztítsa meg bűnétől. Ha olyan keresztény vagy, aki vétkezett, miért ne keresnéd égi Atyánk megbocsátását alázatos imában? Ismerd el: szükséged van Isten segítségére ahhoz, hogy helyeselten állj előtte; kérd, hogy állítsa helyre korábbi örömödet! A bűnbánó keresztények bizakodóan járulhatnak Jehovához imában ilyen kérésekkel, mivel ő „bővelkedik a megbocsátásban” (Ésaiás 55:7; Zsoltárok 103:10–14). Természetesen a gyülekezeti vénekhez kell fordulni, hogy a szükséges szellemi segítségről gondoskodhassanak (Jakab 5:13–15).
21. Mit fogunk megvizsgálni a továbbiakban?
21 Jehova irgalma menti meg népét a kétségbeeséstől. De vizsgáljuk csak meg a bűnbánó Dávid más, szívből jövő kéréseit is az 51. zsoltárban! Tanulmányozásunk során meg fogjuk látni, hogy Jehova nem veti meg a töredelmes szívet.
Hogyan válaszolnál?
◻ Milyen hatással lehet egy súlyos bűn Jehova valamely szolgájára?
◻ Milyen hatással volt Dávidra az, hogy megpróbálta eltitkolni bűnét?
◻ Miért mondta Dávid, hogy egyedül Isten ellen vétkezett?
◻ Bár Isten figyelembe vehet enyhítő körülményeket, amikor vétkezünk, mit nem szabad tennünk?
◻ Mit kell tennie egy kereszténynek, ha súlyosan vétkezett?