A bibliai főbb részek kiemelése — Zsoltárok 42—72

Várj Jehovára!

Jehova szolgái képesek kiállni a hit próbáit, mivel Isten a Menedékük és a Szabadítójuk. Mily nagyszerűen megmutatja ezt a Zsoltárok második könyve. Igen, a 42-től 72-ig terjedő zsoltárok azt bizonyítják, hogy igenis képesek vagyunk kitartani, ha imádságos szellemben Jehovára várunk, hogy közbelépjen az érdekünkben.

„Várjál Istenre!”

Olvasd el a 42-től 45-ig terjedő zsoltárokat! Egy száműzetésben élő lévita amiatt szomorkodik, hogy nem mehet fel Jehova szentélyébe, ámde mégis megelégszik azzal, hogy ’Istenre vár’ , aki majd Szabadítóként lép közbe (Zsoltárok 42, 43). Ezután panaszos hangú könyörgés következik a veszélyben levő nemzetért, talán utalás az Ezékiás napjaiban bekövetkező asszír invázióra, amely Júdát fenyegette (44. zsoltár). Az utána következő királyi nászének a Messiás Jézus Krisztusra utal, aki feladatul kapta, hogy ’járjon el az igazság, alázatosság, és igazságosság ügyében’ (45. zsoltár).

◆ 42:1, [42:2, Károli] — Hogyan volt a zsoltáros olyan, ’mint a szarvas, amely a folyóvízhez kívánkozik’ ?

Valamilyen okból ez a lévita száműzetésben volt. Nagyon hiányzott ezért neki a Jehova szentélyében végzett istenimádat, ezért úgy érezte magát, mint egy üldözött, szomjas szarvas vagy ünő, amely víz után epekedik valamilyen puszta, víztelen vidéken. Jehova után szomjazott vagy epekedett, és az után a kiváltság után, hogy az ő szentélyében imádhassa Istent (2. vers [3. vers, Károli ]).

◆ 45:1, [45:2, Károli] — Miféle „jó ügy” hozta izgalomba a zsoltáros szívét?

Ennek a zsoltárnak egy része Jézus Krisztusra vonatkozik (Zsoltárok 45:6, 7, [45:7, 8, Károli]; Zsidók 1:8, 9). A zsoltáríró szívét egy jövőbeli esemény hozta izgalomba: a messiási Királyság felállítása 1914-ben. Jehova Tanúit is arra indítja ez az esemény, hogy hirdessék ezt a „jó ügyet” .

Tanulság a számunkra: A zsoltáríró tapasztalata a száműzetésben arra kell hogy indítson minket, hogy mélységes értékelést tanúsítsunk a nagyszerű társaság iránt, amelynek Jehova népe között örvendhetünk. Az üldözés miatti ideiglenes elszigeteltségünk talán megakadályoz minket abban, hogy velük lehessünk, mindazonáltal elgondolkozhatunk, elmélkedhetünk a szent szolgálat örömein és kitartásért imádkozhatunk, mialatt Istenre várunk” , hogy visszaállítson imádói közé, tevékeny társaságukba (Zsoltárok 42:4, 5, 11, [42:5, 6, 12, Károli]; 43:3–5).

Könyörületes Menedékünk

Olvasd el a 46-tól 51-ig terjedő zsoltárokat! Jehova, a mi Menedékünk megszűnteti a háborúkat (46. zsoltár). Ő a „Király az egész föld felett” , és ez legyőzhetetlen Védelmező mindörökké a mi Istenünk (47., 48. zsoltár). Az elnyomottak várjanak Jehovára, de mindazok, akik ’hálaadást ajánlanak fel Istennek áldozatul’ , „meglátják Istennek szabadítását” (49., 50. zsoltár). Ha tévelygünk is, de megbánást tanúsítunk, ahogyan Dávid is megbánta Betsabéval elkövetett bűnét, Isten megszabadít minket a vérbűn terhétől, mert ’a töredelmes és bűnbánó szívet nem veti meg’ (51. zsoltár).

◆ 46:2, [46:3, Károli] — Hogyan ’változhatna el a föld’?

Még ha eltűnnének is a hegyek a tengerben valamilyen természeti földmozdulás következtében, az Istenben bízó embereknek akkor sem kellene félniük. Bármi történik, tántoríthatatlanul bízhatnak Jehovában, Menedékükben.

◆ 51:5, [51:7, Károli] — Milyen bűnre utalt Dávid?

Nem azt akarta mondani, hogy a házastársi kapcsolat, a fogamzás és a gyermekszülés bűnös dolog; nem is kívánt utalni szülőanyja egyetlen sajátos bűnére sem. Inkább elismerte saját bűnös természetét, amely abból fakadt, hogy ő Ádám leszármazottja (Jób 14:4; Róma 5:12). Jehova nem csupán a Királyság-szövetség miatt volt irgalmas Dávidhoz, hanem azért is, mert Dávidnak öröklött bűnös hajlamai voltak és megbánta vétkét (2Sámuel 7:12–16).

Tanulság a számunkra: A 46. zsoltár nagyon is illik ahhoz az időhöz, amikor Jeruzsálemet az asszírok fenyegették. Mivel jól tudta, hogy Isten valóban ’menedék, gyors segítség a nyomorúság idején’ , Ezékiás király Jehovához könyörgött, és a város csodálatos módon megmenekült (2Királyok 19. fejezet). Amikor nyomorúságban vagyunk, nekünk is Istenhez kell fordulnunk, mint Menedékünkhöz. Hogyan? Úgy, hogy őbenne bízunk, az ő Szavához igazodunk, és ragaszkodunk a szervezetéhez.

A szabadítás biztosítva van

Olvasd el az 52-től 57-ig terjedő zsoltárokat! Isten ’gyökerestől kiirtja a gonosz embert az élők földjéről’ és „szétszórja csontjait” mindazoknak, akik az ő népével szembeszegülnek (52., 53. zsoltár). Amikor Saul üldözte Dávidot, Dávid az isteni szabadításban bízott, és a csalás áldozataként Jehovára vetette a terhét (54., 55. zsoltár). A zsoltáros örömmel várt Jehovára, tőle várta, hogy véget vessen nyomorúságos helyzetének (56., 57. zsoltár).

◆ 52:8, [52:10, Károli] — Milyen értelemben mondhatjuk, hogy az igazságos egyén olyan, mint az olajfa?

Az olajfa jól szemléltetheti a bőven termést, a szépséget, és a méltóságot (Jeremiás 11:16; Hóseás 14:6, [14:7, Károli]). Ebben a zsoltárban a gonoszt tervező egyén, akinek rossz vége lesz, élesen szembe van állítva az igazságos egyénnel, aki védelemben részesül és jólétben virágzik, akár a gazdagon termő olajfa.

◆ 54:1, [54:3, Károli] — Miért mondta Dávid: „A te neveddel szabadíts meg engem! ” ?

Az isteni névnek nincsen misztikus ereje, de magát, Istent képviselheti. Ezért a könyörgésében Dávid elismerte, hogy Jehova képes megmenteni a népét (2Mózes 6:1–8). Jóllehet a zifeusok elárulták Saul királynak, hogy Dávid hol rejtőzködik, a filiszteusok Izrael elleni támadása hirtelen véget vetett Dávid Saul általi üldözésének (1Sámuel 23:13–29, [23:13—24:1, Károli]; Zsoltárok 54, címfelirat). Jehova tehát megmentette Dávidot.

Tanulság a számunkra: Dávid ellenségei vermet ástak a számára (Zsoltárok 57:6, [57:7, Károli]). Az emberi teremtmény elejtésére ásott verem veszélyes körülményeket vagy Jehova szolgáit veszélyeztető mesterkedéseket jelent. Ámde az Isten népével szembeszálló egyének könnyen eshetnek a saját gonosz terveik csapdájába. Ha tehát Jehovában bízunk és óvatosak vagyunk, biztosítva van a szabadulásunk (Példabeszédek 11:21; 26:27).

’Csendben várni’

Olvasd el az 58-tól 64-ig terjedő zsoltárokat! Az igazságtalanság miatti aggodalmában Dávid azért imádkozott, hogy Isten fizessen meg a gonoszoknak (58., 59. zsoltár). Amikor vereség fenyegette, szabadulásért könyörgött, és biztos volt abban, hogy Isten térdre kényszeríti az ellenségeit (60. zsoltár). Jehova már korábban is Dávid menedékének bizonyult: a király ezért csendben a megmentésre várt (61., 62. zsoltár). Amikor arra kényszerült, hogy a pusztába meneküljön, talán amikor Absolon fellázadt ellene, Dávid örömet talált ’Isten szárnyainak árnyékában’ (63. zsoltár). A zsoltáros azért is imádkozott, hogy védelmet találjon a „kárt okozók” ellen, és bízott abban, hogy az igazságos menedéket talál Jehovánál (64. zsoltár).

◆ 58:3–5, [58:4–6, Károli] — Milyen értelemben olyanok a gonoszok, mint a kígyó?

A gonoszok hazug, rágalmazó kijelentései éppúgy tönkretehetik az áldozat jó hírnevét, miként a kígyó mérge is halálos lehet (Zsoltárok 140:3, [140:4, Károli]; Róma 3:13; Jakab 3:8). Azonkívül a gonoszok „süketek, mint a kobra, amely füleit bedugja” , mivel nem hajlandók meghallgatni és elfogadni az útmutatást.

◆ 63:3, [63:4, Károli] — Hogyan van az, hogy Isten szerető kedvessége „jobb az életnél” is?

Istentől elszakadva az ember életéből hiányzik az igazi cél. Jehova lojális szeretete azonban kifejezésre jutott Dávid iránt, és az igazi célt adott az életének. Az Istennel való bensőséges viszony mindenkor értelmet ad az elismert szolgái életének, biztosítja számukra az isteni segítséget és vezetést, és képessé teszi őket arra, hogy bizakodóan tekintsenek előre az örökké tartó boldog életre.

Tanulság a számunkra: Dávid megelégedett azzal, hogy „csendben várjon” addig, amíg Isten közbelép az érdekében (Zsoltárok 62:1–7, [62:2–8, Károli]). Mivel alávetette magát Jehova akaratának, biztonságban érezhette magát és nyugodt bizalommal volt Isten iránt. Ha mi is úgy bízunk Jehovában, a „békesség Istene” megőrzi a szívünket és a gondolkodóképességünket, mialatt az ellenségeinktől és a nyomorúságból való isteni szabadításra várunk (Filippi 4:6, 7; Zsoltárok 33:20).

Dicsérjük Szabadítónkat!

Olvasd el a 65-től 72-ig terjedő zsoltárokat! Jehovát ebben a zsoltárban úgy dicsérik mint a bő gabonatermés, a kiadós záporok, a kövér legelők, és a nagy juhnyájak Forrása (65. zsoltár). Dallamot kell azért zengeni „nevének dicsőségére” (66. zsoltár). Magasztalni kell őt, dicsérni kell, mint „megmentő Istent” (67., 68. zsoltár). A Messiás szenvedéseit előre bejelentik a zsoltárok, és Jehovát úgy nevezik, mint aki ’a megmenekülésről gondoskodik’ , s akinek segítségére vár a zsoltáros maga is (69—71. zsoltár). Ez a bizalom jutalommal jár, mert világraszóló jólétet és szabadulást biztosít minden elnyomás alól a Messiás áldott uralma alatt (72. zsoltár).

◆ 68:11, [68:12, Károli] — Kik alkotják az „asszonyok nagy seregét” ?

Miután Jehova felhasználta Izrael férfiait, hogy legyőzzék az ellenséget, az izraelita nők zenével, énekkel, és tánccal hirdették a győzelem jó hírét (1Sámuel 18:6, 7; vö. 2Mózes 15:20, 21). Isten szavának vagy parancsának engedelmeskedve, Izrael férfiai harcoltak az Ígéret földjének ellenséges nemzetei ellen és legyőzték azokat. Ez jó hír volt az izraelita nők számára, amit győzelmi ünneplés közepette hirdethettek. Ma a női szolgák figyelemre méltó szerepet töltenek be mint Királyság-hírnökök, akik Jehova „szavának” jó hírét mondják el másoknak. Ez a jó hír azt a figyelmeztetést is magában foglalja, amely szerint a nemzeteket nemsokára a Messiás-Király, Jézus Krisztus az uralma alá veti.

◆ 69:23, [69:24, Károli] — Miért kérték Istentől, hogy az ellenség ’derekát tegye roskataggá’ ?

Amikor a derék vagy csípő izmai megfeszülnek, az ember nagy erőkifejtésre képes. Ámde erejét veszti az, akinek a csipője bizonytalanná lesz vagy meginog, talán a félelem miatt. A szabadításért mondott könyörgésben Dávid arra kérte Istent, hogy fossza meg az ellenségeit helytelen célra használt erejétől.

◆ 72:16 — Mit jelent ez a bőtermés?

A ’Libanon gyümölcsé’-hez hasonló termés olyan sűrű és magas gabonatermésre utal, amilyenek Libanon zöldelő, fenséges ligetei voltak. Talán Libanon magasra tornyosuló, masszív cédrusaihoz lehetne hasonlítani a hegyek csúcsa felé lépcsőzetesen, teraszosan emelkedő hosszú, tömör gabonaszárakat, amelyek dús kalászokban végződtek. Ez arra utal, hogy milyen szokatlanul bőséges aratás lesz majd a Messiás uralma alatt. Az a tény pedig, hogy a ’városok népe virul, mint a zöld növényzet’ , azt mutatja, hogy Jézus földi alattvalói bizony nagy számban lesznek.

Tanulság a számunkra: A zsoltáros így imádkozott: „Mivel sok nyomorúságot és szerencsétlenséget láttattál meg velem, eleveníts meg [Jehova] újra engem! ” (Zsoltárok 71:20). Jóllehet nem Isten okozza ezeket a nyomorúságokat, bajokat, megengedi, hogy általuk megpróbáltassunk, és ezzel választ adjunk az őt Gyalázónak, az Ördögnek (Jakab 1:13; Példabeszédek 27:11). Jehova soha nem engedi meg, hogy nagyobb kísértés érjen minket, mint amit el tudunk viselni, és képes segíteni nekünk, hogy erős hittel kiálljuk a próbát (1Korinthus 10:13; 1Péter 1:6, 7). A felkent keresztények sok „nyomorúságot és szerencsétlenséget” láttak, amikor az I. Világháború csúcspontján üldözték őket. Jehova azonban „újra megelevenítette” őket 1919-ben, és tovább törekedtek a Királyság-szolgálatban, később pedig a „nagy sokaság” csatlakozott hozzájuk (Jelenések 7:9). Ezért a nagyszerű kimenetelért bizonyosan joggal dicsőítjük a Nagy Szabadítót!

Ahhoz, hogy Istenre várjunk, amíg közbelép az érdekünkben, bizony hitre van szükség. Azért vagyunk képesek csendben várni, mert semmit sem tehetünk azért, hogy megváltoztassuk nehéz körülményeinket. Ámde arra képesek lehetünk, hogy kitartsunk, ahogyan a zsoltáros is kitartott, ha megelégszünk azzal, hogy Jehovára várjunk.