’Jehova végzése’ nem hiúsulhat meg
„Hadd adjam hírül Jehova végzését! Ezt mondta nekem: »Te vagy az én fiam . . . Kérd tőlem, hogy nemzeteket adjak neked örökségül«” (ZSOLTÁROK 2:7, 8)
1. Milyen ellentét figyelhető meg Isten szándéka és a nemzeteké között?
JEHOVA ISTENNEK van valamilyen szándéka az emberiségre és a földre vonatkozóan. A nemzeteknek is van valamilyen szándékuk. De mennyire eltérőek ezek a szándékok! Erre számítanunk is kell, hiszen Isten kijelenti: „ahogy az egek magasabbak a földnél, úgy az én útjaim is magasabbak a ti útjaitoknál, és gondolataim a gondolataitoknál.” Isten szándéka bizonyosan valóra válik, mert így folytatja: „ahogy a záporeső és a hó alászáll az egekből, és nem tér oda vissza, csak ha megitatja a földet, és termékennyé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ad a magvetőnek, és kenyeret annak, aki enni kíván, úgy lesz az én beszédem is, amely elhagyja a számat. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem mindenképpen véghezviszi azt, amiben kedvem lelem, és sikeres lesz abban, amiért elküldtem” (Ézsaiás 55:9–11).
2—3. Mi derül ki világosan a 2. zsoltárból, és milyen kérdések vetődnek fel?
2 A 2. zsoltárból világosan kiderül, hogy Isten szándéka a messiási Királyára vonatkozóan teljesedni fog. A zsoltár szerzője, Dávid, az ókori Izrael királya ihletést kapott Istentől annak megjövendölésére, hogy eljön az a jelentőségteljes időszak, amikor a nemzetek háborogni fognak. Uralkodóik állást foglalnak Jehova Istennel és a Felkentjével szemben. A zsoltáríró azonban ezt is belefoglalta énekébe: „Hadd adjam hírül Jehova végzését! Ezt mondta nekem: »Te vagy az én fiam . . . Kérd tőlem, hogy nemzeteket adjak neked örökségül, és birtokodul a föld határait«” (Zsoltárok 2:7, 8).
3 Mit jelent a nemzetekre nézve ’Jehova végzése’? Hogyan érinti az emberiséget általánosságban? És mit jelentenek ezek a fejlemények a 2. zsoltár valamennyi istenfélő olvasójának?
Háborgó nemzetek
4. Hogyan foglalnád össze a Zsoltárok 2:1, 2 fő gondolatait?
4 A nemzetek és uralkodóik tetteire utalva a zsoltáríró ezt énekli költeményének az elején: „Miért háborognak a nemzetek? Miért morognak hiábavalóságot a népek? A föld királyai fölkerekednek, a főemberek egybegyűlnek Jehova ellen, és az ő felkentje ellen” (Zsoltárok 2:1, 2).a
5—6. Milyen ’hiábavalóságot morognak a népek’?
5 Milyen ’hiábavalóságot morognak’ a ma létező népek? A nemzetek nem fogadják el Isten Felkentjét, a Messiást vagy Krisztust, hanem ehelyett „morognak”, azaz a saját hatalmuk fenntartásán elmélkednek. A 2. zsoltárnak ezek a szavai egyszer az i. sz. első században teljesedtek be, amikor a zsidó és római hatalmasságok összefogtak, hogy megöljék Isten Király-jelöltjét, Jézus Krisztust. A jelentősebb beteljesedés azonban 1914-ben kezdődött, amikor Jézus égi Király lett. Azóta a földön egyetlen politikai szervezet sem ismerte el Isten trónra emelt Királyát.
6 Mire utalt a zsoltáríró, amikor azt kérdezte, hogy „miért morognak hiábavalóságot a népek”? A szándékuk az, ami hiábavaló, és kudarcra van ítélve. Nem képesek békét és összhangot teremteni a földön. Ennek ellenére odáig is elmennek, hogy szembehelyezkednek Isten uralmával. Egyesülten állást foglalnak és egybegyűlnek a Legfelségesebb és az ő Felkentje ellen. Micsoda ostobaság!
Jehova győzedelmes Királya
7. Hogyan alkalmazták Jézus korai követői imájukban a Zsoltárok 2:1, 2-t?
7 A követői Jézusra alkalmazták a Zsoltárok 2:1, 2 szavait. Amikor üldözték őket a hitükért, így imádkoztak: „Legfőbb Úr [Jehova], te vagy az, aki alkottad az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van, és aki szent szellem által Dávid ősatyánknak, a te szolgádnak szája által ezt mondtad: »Miért váltak háborgóvá a nemzetek, és elmélkedtek hiábavalóságokon a népek? A föld királyai fölkerekednek, és az uralkodók egybegyűlnek Jehova ellen, és az ő felkentje ellen.« Éppígy Heródes [Antipász] és Poncius Pilátus egybe is gyűltek a nemzetekből valókkal és Izrael népeivel ebben a városban a te szent szolgád, Jézus ellen, akit felkentél” (Cselekedetek 4:24–27; Lukács 23:1–12).b Igen, az első században Isten felkent szolgája, Jézus, csakugyan összeesküvés áldozata lett. Ámde ennek a zsoltárnak évszázadokkal később, a mi időnkben van egy másik beteljesedése is.
8. Hogyan illik rá a Zsoltárok 2:3 a mai nemzetekre?
8 Amikor az ókori Izraelnek emberi királya volt — mint például Dávid —, a pogány nemzetek és uralkodók egybegyűltek Isten ellen és a trónon ülő felkentje ellen. És mi a helyzet a mi korunkban? A mai nemzetek nem akarnak eleget tenni Jehova és a Messiás követelményeinek. Mintha ezt mondanák: „Törjük szét bilincseiket, dobjuk le magunkról kötelékeiket!” (Zsoltárok 2:3). Az uralkodók és a nemzetek az Istentől és Felkentjétől jövő minden korlátozással szembeszállnak. Természetesen bármit tesznek is, hogy széttörjék ezeket a bilincseket, és ledobják ezeket a kötelékeket, erőfeszítéseik hiábavalók lesznek.
„Jehova kigúnyolja őket”
9—10. Miért gúnyolja ki Jehova a nemzeteket?
9 Jehovát nem befolyásolja az, amit a nemzetek uralkodói azért tesznek, hogy megerősítsék a saját szuverenitásukat. A 2. zsoltár így folytatódik: „Az egekben ülő csak nevet, Jehova kigúnyolja őket” (Zsoltárok 2:4). Isten úgy lát neki szándéka megvalósításának, mintha ezek az uralkodók semmik lennének. Csak nevet arcátlanságukon, és kigúnyolja őket. Hencegjenek csak a szándékaikkal! Jehova előtt nevetségesek. Kikacagja hiábavaló ellenállásukat.
10 Dávid egy másik zsoltárában az ellenséges emberekre és nemzetekre utalva így énekel: „Te, ó, Jehova, seregek Istene, te vagy Izrael Istene. Ébredj hát, fordítsd figyelmedet az összes nemzetre! Ne légy kegyes senkihez, aki álnok áruló. Este mindig visszatérnek, ugatnak, mint a kutyák, és körüljárják a várost. Íme, szavak buzognak szájukból; kardok vannak ajkukon, mert ki hallja? De te, ó, Jehova, nevetsz rajtuk, kigúnyolod az összes nemzetet” (Zsoltárok 59:5–8). Jehova nevet azon, hogy a nemzetek ostobán ellene szegülve hencegnek, és össze vannak zavarodva.
11. Mi történik, ha a nemzetek megpróbálják meghiúsítani Isten szándékát?
11 A 2. zsoltár szavai megerősítik az abba vetett hitünket, hogy Isten bármilyen nehézséget képes megoldani. Meg vagyunk győződve arról, hogy mindig végrehajtja az akaratát, és soha nem hagyja el hűséges szolgáit (Zsoltárok 94:14). Akkor hát mi történik, ha a nemzetek megpróbálják meghiúsítani Jehova szándékát? E zsoltár szerint Isten „majd szól hozzájuk haragjában”, mintegy félelmetes mennydörgéssel, és „bosszúságának hevében megrettenti őket”, mintha csak nagy villámcsapással tenné (Zsoltárok 2:5).
Isten beiktatott Királya
12. Milyen trónra emelésről beszél a Zsoltárok 2:6?
12 Amit Jehova ezután mond a zsoltáríró által, az kétségkívül felháborítja a nemzeteket. Isten kijelenti: „Én, igen, én iktattam be királyomat szent hegyemen, a Sionon” (Zsoltárok 2:6). Sion egy magaslat volt Jeruzsálemben, ahol Dávidot beiktatták mint az egész Izrael fölött uralkodó királyt. Ám a messiási Király nem ebben a városban vagy a földön másutt fog trónra ülni. A valóság az, hogy Jehova már beiktatta Jézus Krisztust mint az ő választott messiási Királyát az égi Sion-hegyen (Jelenések 14:1).
13. Milyen szövetséget kötött Jehova a Fiával?
13 Most a messiási Király szólal meg. Ezt mondja: „Hadd adjam hírül Jehova végzését [azét, aki szövetséget kötött Fiával a Királyságra]! Ezt mondta nekem [Jehova Isten]: »Te vagy az én fiam; én atyáddá lettem a mai napon«” (Zsoltárok 2:7). Krisztus akkor utalt a Királyság-szövetségre, amikor ezt mondta apostolainak: „ti vagytok azok, akik kitartottatok mellettem próbáimban; és szövetséget kötök veletek, mint ahogy az én Atyám szövetséget kötött velem, egy királyságra” (Lukács 22:28, 29).
14. Miért mondhatjuk, hogy Jézusnak vitathatatlan joga van a királysághoz?
14 A Zsoltárok 2:7-ben leírt jövendölésnek megfelelően Jehova elismerte Jézust a Fiának a megkeresztelkedésekor, és azáltal, hogy feltámasztotta őt szellemi életre (Márk 1:9–11; Róma 1:4; Héberek 1:5; 5:5). Igen, az égi Királyság Királya Isten egyszülött Fia (János 3:16). Jézusnak mint Dávid király leszármazottjának vitathatatlan joga van a királysághoz (2Sámuel 7:4–17; Máté 1:6, 16). A zsoltár szerint Isten így szól a Fiához: „Kérd tőlem, hogy nemzeteket adjak neked örökségül, és birtokodul a föld határait” (Zsoltárok 2:8).
15. Miért kérheti Jézus örökségül a nemzeteket?
15 A Király, Isten Fia a leghatalmasabb személy Jehova után. Jehova szemében Jézus kipróbált, lojális és megbízható. Továbbá Isten Elsőszülötteként Jézus az örökös. Hiszen Jézus Krisztus „a láthatatlan Isten képmása, az egész teremtés elsőszülötte” (Kolosszé 1:15). Csak kérnie kell, és Isten ’nemzeteket ad neki örökségül, és birtokául a föld határait’. Jézus úgy kéri ezt, mint aki ’gyönyörűségét leli abban, ami az emberek fiaihoz fűződik’, és mint aki alig várja, hogy teljesíthesse égi Atyja akaratát a földre és az emberiségre vonatkozóan (Példabeszédek 8:30, 31).
Jehova végzése a nemzetek ellen
16—17. Milyen jövő vár a nemzetekre a Zsoltárok 2:9 szerint?
16 Tekintve, hogy a 2. zsoltár most, Jézus Krisztus láthatatlan jelenléte alatt teljesedik, milyen jövő vár a nemzetekre? A Király nemsokára végrehajtja Isten kijelentését: „Összetöröd [a nemzeteket] vasjogarral, darabokra zúzod őket, mint a fazekasedényt” (Zsoltárok 2:9).
17 Az ókorban a királyok jogara a királyi hatalmat jelképezte. Voltak vasból készült jogarok is, és ez a zsoltár éppen egy ilyet említ. Az itt használt kép arra utal, hogy milyen könnyedén fogja megsemmisíteni Krisztus, a Király a nemzeteket. Ha egy vasjogarral erőteljesen ráütnek egy agyagedényre, az ízzé-porrá törik.
18—19. Mit kellene tenniük a föld királyainak, ha szeretnék elnyerni Isten helyeslését?
18 Vajon kénytelenek a nemzetek uralkodói elszenvedni ezt az összetöretést? Nem, mivel a zsoltáríró a következő szavakkal kérleli őket: „Most azért, ó, királyok, legyen éleslátásotok! Okuljatok, ó, földnek bírái!” (Zsoltárok 2:10). A királyokat felszólítják, hogy figyeljenek, és legyen éleslátásuk. Át kell látniuk, hogy milyen üresek a terveik azzal ellentétben, amit Isten Királysága tesz majd az emberiségért.
19 A föld királyainak változtatniuk kell útjukon, ha szeretnék elnyerni Isten helyeslését. Arra intik őket, hogy ’szolgálják Jehovát félelemmel, és remegve örvendezzenek’ (Zsoltárok 2:11). Mi történne, ha így tennének? Akkor nem háborognának, tehát nem kavarognának nyugtalanul a gondolataik, hanem örülhetnének azoknak a kilátásoknak, amelyeket a messiási Király helyez eléjük. A földi uralkodóknak le kellene mondaniuk büszkeségükről és gőgjükről, amely az uralkodásukat jellemzi. Ezenkívül késedelem nélkül meg kellene változniuk, és át kellene látniuk, hogy Jehova szuverenitása páratlanul magasabb rendű, és hogy senki sem állhat ellene Isten és a messiási Királyság erejének.
’Csókoljátok a fiút’
20—21. Mit jelent ’csókolni a fiút’?
20 A 2. zsoltár most irgalmas felhívást intéz a nemzetek uralkodóihoz. Azt a tanácsot kapják, hogy ne tömörüljenek ellenállásba, hanem ’csókolják a fiút, nehogy haragra gyúljon Jehova Isten, és kiirtassanak az útról, mert könnyen fellángol haragja’ (Zsoltárok 2:12a). Ha Jehova, a szuverén Úr kibocsát egy végzést, akkor azt be kell tartani. Mire Isten trónra emeli Fiát, addigra a föld uralkodóinak már fel kell hagyniuk azzal, hogy ’hiábavalóságot morognak’. Haladéktalanul el kell ismerniük a Királyt, és mindenben engedelmeskedniük kell neki.
21 Miért kell ’csókolniuk a fiút’? Amikor ez a zsoltár íródott, a csók a barátság kifejezése volt, és így üdvözölték a vendégeket annak jeléül, hogy szívesen látják őket. A csók a hűség jele is lehetett (1Sámuel 10:1). A 2. zsoltárnak ebben a versében Isten azt parancsolja a nemzeteknek, hogy csókolják, vagyis üdvözöljék a Fiát mint felkent Királyt.
22. Milyen intést kell megszívlelniük a nemzetek uralkodóinak?
22 Azok, akik nem ismerik el Isten választott Királyának a hatalmát, megsértik Jehovát. Elutasítják Jehova Isten egyetemes szuverenitását, valamint a hatalmát és képességét, hogy olyan Királyt válasszon, aki a legjobb uralkodó az emberiség szempontjából. A nemzetek uralkodói rá fognak jönni, hogy Isten haragja hirtelen utoléri őket, miközben saját terveik megvalósításán fáradoznak. „Könnyen fellángol haragja”, ami azt jelenti, hogy gyorsan fellobban, és nem lehet feltartóztatni. A nemzetek uralkodóinak hálásan kell fogadniuk ezt az intést, és meg kell szívlelniük. Ez az életüket jelenti.
23. Mire van még idejük az embereknek egyénileg?
23 Ez a drámai hangvételű zsoltár így zárul: „Boldogok mindazok, akik [Jehovánál] keresnek menedéket” (Zsoltárok 2:12b). Még mindig van idő, hogy egyes emberek biztonságra leljenek. Ez akár uralkodókra is érvényes, akik eddig a nemzetek terveit támogatták. Jehovához menekülhetnek, aki menedékről gondoskodik a Királyság-uralom alatt. De még azelőtt kell cselekedniük, mielőtt a messiási Királyság szétzúzza a szembeszegülő nemzeteket.
24. Hogyan lehet boldogabb az életünk még ebben a zűrzavaros világban is?
24 Ha szorgalmasan tanulmányozzuk a Szentírást, és alkalmazzuk tanácsait az életünkben, már most, ebben a zűrzavaros világban is boldogabb lehet az életünk. A bibliai tanácsok alkalmazása által jobb kapcsolatban lehetünk családtagjainkkal, és megszabadulhatunk sok olyan aggodalomtól és félelemtől, amely ezt a világot gyötri. A Biblia útmutatásának követése által meg lehetünk győződve arról, hogy kedvére vagyunk a Teremtőnek. Csakis a világegyetem Szuverénje garantálhatja ’a mostani és az eljövendő életet’, amelyet azután élvezhetünk, miután ő megtisztítja a földet azoktól, akik a Királyság-uralmat elutasítva ellenállnak az igazságosságnak (1Timóteusz 4:8).
25. Mivelhogy ’Jehova végzése’ nem hiúsulhat meg, mire számíthatunk a mi időnkben?
25 ’Jehova végzése’ nem hiúsulhat meg. A Teremtőnk lévén Isten tudja, mi a legjobb az embereknek, és szándékát megvalósítva megáldja majd az engedelmes embereket békével, megelégedettséggel és tartós biztonsággal drága Fia Királyságának uralma alatt. Dániel próféta a mi időnkre utalva ezt írta: „azoknak a királyoknak a napjaiban az egek Istene felállít egy királyságot, amely soha nem fog elpusztulni . . . Szétzúzza és megsemmisíti mindazokat a királyságokat, maga pedig megáll időtlen időkig” (Dániel 2:44). Ezért kétségtelenül legfőbb ideje, hogy ’csókoljuk a fiút’, és szolgáljuk a szuverén Urat, Jehovát!
[Lábjegyzetek]
a A ’felkent’ eredetileg Dávid király volt, „a föld királyai” pedig a filiszteus uralkodók, akik egybegyűjtötték ellene a seregeiket.
b A Keresztény Görög Iratok más szövegrészei is arra mutatnak, hogy Isten Felkentje, akire a 2. zsoltár utal, nem más, mint Jézus. Ez világosan látható, ha összevetjük a Zsoltárok 2:7-et a Cselekedetek 13:32, 33-mal és a Héberek 1:5; 5:5-tel. Lásd még a Zsoltárok 2:9-et és a Jelenések 2:27-et.
Hogyan válaszolnál?
• Milyen ’hiábavalóságot morognak a népek’?
• Miért gúnyolja ki Jehova a nemzeteket?
• Mi Isten végzése a nemzetekkel szemben?
• Mit jelent ’csókolni a fiút’?
[Kép a 16. oldalon]
Dávid a győzedelmes messiási Királyról énekelt
[Kép a 17. oldalon]
Az uralkodók és Izrael népe összeesküvést szőtt Jézus Krisztus ellen
[Kép a 18. oldalon]
Krisztust beiktatták mint Királyt az égi Sion-hegyen