MÉRLEG

Mérésre szolgáló eszköz. Az ókori emberek egyszerű karos mérleget használtak. Ez a mérleg egy vízszintes rúdból állt, melyet vagy egy kötélre függesztettek fel, vagy egy cölöphöz rögzítettek úgy, hogy a kar mindkét irányban ki tudjon mozdulni, a rúd két végére pedig egy-egy serpenyőt vagy kampót akasztottak. A megmérendő dolgot beletették az egyik serpenyőbe (v. ráakasztották az egyik kampóra, pl. egy kis zsák pénzt), és a másik oldalra akkoriban ismert súlyegységeket helyeztek (Jr 32:10; Ézs 46:6; 1Mó 23:15, 16; Ez 5:1; lásd: PÉNZ). Éhínség idején az élelmet is gondosan kimérték mérlegen. A Jelenések 6:5-ben szereplő fekete ló lovasa egy mérleget tart a kezében, „hogy megmérje a kenyeret, rossz időket. . . jelenítve meg, amikor az élelmiszer méregdrága lesz” (W. Nicoll [szerk.]: The Expositor’s Greek Testament. 1967, V. köt. 390. o.).

Jehova becsületességet és pontosságot kívánt meg a mérleg használóitól (3Mó 19:35, 36), mivel a hamis mérleg utálatos volt előtte (Pl 11:1; 16:11; Ez 45:10). Pontatlanná tehették a mérlegeket, ha a mérlegkarokat nem egyforma hosszúra készítették, vagy kevésbé érzékennyé is tudták tenni a mérleget, ha viszonylag rövid mérlegkarokat használtak, vagy a mérlegrudat vastagabbá és nehezebbé tették. Időnként az izraeliták csalárd módon használták a mérlegeket (Hó 12:7; Ám 8:5), és ezt még azzal is tetézték, hogy pontatlan súlyokat használtak, más készletet a vásárláshoz, és mást az eladáshoz (Pl 20:23).

Jelképes értelemben is használták a mérleget, például amikor Jób azt mondta, hogy ’viszontagságait mérlegre vetik’ (Jób 6:2). A Szentírás a földi ember jelentéktelenségét azzal a megfogalmazással hangsúlyozza, hogy könnyebb, mint a pára a mérlegen (Zs 62:9). Jehova nézőpontjából nézve – aki képes az összes dombot megmérni a mérlegen – a nemzetek a mérlegen lévő, semmit sem érő porréteghez hasonlítanak (Ézs 40:12, 15). A mérleg olykor az igazságos ítélet jelképe, mintha valakit pontos mérlegen mérnének (Jób 31:6; Dá 5:27).