Féljétek Jehovát, az ima meghallgatóját

„Ó, ima Meghallgatója, hozzád jön minden ember” (ZSOLTÁROK 65:2 [65:3, Károli]).

 1. Miért kell számítanunk arra, hogy Jehova követelményeket támaszt azokkal szemben, akik imában kívánnak közeledni hozzá?

JEHOVA Isten az „örökkévalóság Királya”. Ő egyben az „ima Meghallgatója”, és őhozzá „jön minden ember” (Jelenések 15:3; Zsoltárok 65:2 [65:3, Károli]). De vajon hogyan kell őhozzá jönniük? A földi királyok előírják, milyen ruházatban és milyen módon szabad az embereknek előttük megjelenni. Biztosan nekünk is számítanunk kell arra, hogy az Örökkévaló Királynak is vannak előírásai, amelyeket be kell tartaniuk mindazoknak, akik elébe kívánnak járulni könyörgéseikkel és hálaadásukkal (Filippi 4:6, 7).

 2. Milyen kérdések vetődnek fel az ima tekintetében?

² De hát mit követel meg az Örökkévaló Király azoktól, akik imában közelednek hozzá? Ki imádkozhat és ki nyer meghallgatást? És mi az, amiért imádkozhatnak?

Ahogyan az Örökkévaló Királyhoz közeledhetünk

 3. Milyen példákat tudnál megemlíteni Isten korai szolgáinak imáival kapcsolatban, és ők vajon közbenjáró által intézték Istenhez az imáikat?

³ Mielőtt bűnössé lett, Ádám „Isten egyik fia”, nyilván társaloghatott az örökkévalóság Királyával (Lukács 3:38; 1Mózes 1:26–28). Amikor Ádám fia, Ábel „nyája első zsengéiből” mutatott be áldozatot Istennek, áldozatának bemutatását nyilvánvalóan könyörgések és hálaadások kísérték (1Mózes 4:2–4). Noé, Ábrahám, Izsák és Jákob oltárt épített és imateljesen közeledett Jehovához az áldozatával (1Mózes 8:18–22; 12:7, 8; 13:3, 4, 18; 22:9–14; 26:23–25; 33:18–20; 35:1, 3, 7). Salamon, Ezsdrás, és az isteni ihletésű zsoltárírók is azt mutatják, hogy az izraeliták közvetítő nélkül közeledtek Istenhez (1Királyok 8:22–24; Ezsdrás 9:5, 6; Zsoltárok 6:1, 2 [6:2, 3, Károli]; 43:1; 55:1 [55:2, Károli]; 61:1 [61:2, Károli]; 72:1; 80:1 [80:2, Károli]; 143:1).

 4. a) Isten milyen új megközelítési módja került bevezetésre az első században? b) Miért különösen helyénvaló, hogy Jézus nevében mondjuk az imáinkat?

⁴ Időszámításunk első századában Isten imában való megközelítésének új módja lépett életbe. Isten Fia, Jézus Krisztus által került ez bevezetésre. Ő különleges szeretetet tanúsított az emberiség iránt. Emberré válása előtti létezése idején, Jézus örömmel szolgált mint „mestermunkás”, és kedvét lelte mindabban, ami kapcsolatban volt az emberiséggel (Példabeszédek 8:30, 31). Amikor pedig mint ember, itt a földön élt, Jézus szeretettel segített szellemi módon is a tökéletlen embereknek, betegeket gyógyított, sőt halottakat is feltámasztott (Máté 9:35–38; Lukács 8:1–3, 49–56). Mindenekfelett azonban Jézus ’a lelkét adta oda sokaknak a megváltásáért’ (Máté 20:28). Mennyire helyénvaló tehát, hogy akik a javukra fordítják a váltságot, annak a révén közeledjenek Istenhez, aki annyira szereti az emberiséget! Ma ő az egyedüli megközelítési út, amely elvezet az Örökkévaló Királyhoz, mert maga Jézus mondta: „Senki sem jön az Atyához, csak énáltalam”, és „Ha valamit kértek az Atyától, megadja azt nektek az én nevemben” (János 14:6; 16:23). Kérni valamit a Jézus nevében azt jelenti, hogy elismerjük: ő az ima Meghallgatójához elvezető út.

 5. Milyen az Isten magatartása az emberiség világa iránt, és milyen kihatással van ez az imára?

⁵ Különösen nagyra kell értékelnünk azt a szeretetet, amelyet Jehova a váltságról való gondoskodásával tanúsított. Jézus ezt mondta: „Isten oly nagyon szerette a világot, hogy az ő egyetlen nemzett Fiát adta, hogy aki hitet gyakorol benne el ne pusztuljon, hanem örökké tartó élete legyen” (János 3:16). Isten szeretetének mélysége nagyszerűen kifejezésre jut a zsoltáros szavaiban: „Amint magasabban vannak az egek a földnél, úgy az ő szerető kedvessége is nagyobb az őt félők iránt. Amilyen távol van a napkelte a napnyugtától, olyan messze távolította el tőlünk vétkeinket. Amiképp egy atya könyörületet tanúsít fiai iránt, Jehova könyörületet tanúsított az őt félők iránt. Mert jól ismeri formáltatásunkat, megemlékezve arról, hogy por vagyunk” (Zsoltárok 103:11–14). Milyen bátorító az a tudat, hogy Jehova önátadott Tanúinak imái feljutnak ehhez a szerető Atyához az ő Fia által!

Korlátozott kiváltság

 6. Milyen magatartással kell Istenhez közelednünk imában?

⁶ Az emberi királyok nem engedik meg, hogy akárki bejelentés nélkül belépjen királyi palotájukba. Királyi fogadáson részt venni korlátozott kiváltság. Így van ez az örökkévalóság Királyához intézett ima tekintetében is. Természetesen, akik Jézus Krisztus által, Isten dicsőséges fenségének helyes értékelése mellett közelednek Istenhez, számíthatnak arra, hogy meghallgatja őket. Tisztelettudó, hódolatteljes magatartással kell az Örökkévaló Királyhoz közeledni. És akik azt szeretnék ha meghallgatnák őket, azoknak ki kell nyilvánítaniuk „Jehova félelmét” (Példabeszédek 1:7).

 7. Mit jelent „Jehova félelme”?

⁷ De mit jelent „Jehova félelme”? Mély tiszteletet Isten iránt, ami attól való egészséges félelemmel párosul, hogy nemtetszését vonjuk magunkra. Ez a félelemmel vegyes tisztelet abból a mély hálából fakad, amelyet a szerető kedvessége és jósága vált ki belőlünk (Zsoltárok 106:1). Magában foglalja azt is, hogy elismerjük őt az örökkévalóság Királyának, akinek megvan a joga és a hatalma ahhoz, hogy büntessen, akár halállal is, bárkit, aki nem engedelmeskedik neki. A Jehova félelmét kinyilvánító egyének azzal a kilátással imádkozhatnak hozzá, hogy meghallgatja őket.

 8. Miért hallgatja meg Isten az őt félők imáit?

⁸ Természetesen, Isten nem válaszol a gonoszok imáira, a hűtlenekére, az önmagukat igazságosnak tartó beképzelt egyénekére (Példabeszédek 15:29; Ésaiás 1:15; Lukács 18:9–14). Akik azonban félik Jehovát meghallgatást nyernek, mert az ő igazságos irányadó mértékeihez igazodnak. De nekik még többet is kell tenniük. Akik Jehovát félik, imában átadták magukat Istennek, és ezt vízben történő alámerítkezéssel jelképezték. Ezért korlátozás nélküli kiváltságuk az ima.

 9., 10. Imádkozhatnak-e alámerítetlen személyek azzal a reménységgel, hogy meghallgatásra találnak?

⁹ Ahhoz, hogy Isten meghallgasson valakit, az illetőnek olyan imádságos szellemű érzéseket kell kinyilvánítania, amelyek összhangban vannak az isteni akarattal. Igen, az illetőnek őszintének kell lennie, de egyéb követelmény is van még. „Hit nélkül pedig lehetetlen neki [Istennek] tetszeni — írta Pál apostol —, mert aki Istenhez közeledik, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazója lesz azoknak, akik őt komolyan keresik” (Zsidók 11:6). Nos, lehet-e arra buzdítani alámerítetlen személyeket, hogy azzal a reménnyel imádkozzanak: Isten meghallgatja őket?

¹⁰ Mivel Salamon király tisztában volt az ima korlátozott kiváltságával, azt kérte, hogy Jehova csak azokat az idegeneket hallgassa meg, akik Isten jeruzsálemi templomára való tekintettel imádkoznak (1Királyok 8:41–43). Évszázadokkal később a pogány idegen Kornélius „szüntelenül Istenhez könyörgött” mint jámbor, istenfélő férfi. Miután Kornélius pontos ismeretet szerzett, átadta magát Istennek, aki a szent szellemet árasztotta ki rá. Ezután Kornélius és más pogányok is alámerítkeztek (Cselekedetek 10:1–44). Kornéliushoz hasonlóan, ma is mindazok, akik az önátadás felé haladnak arra buzdíthatók, hogy imádkozzanak. De az olyan személy, aki nem őszintén tanulmányozza az Írásokat, nem ismeri az imával kapcsolatos isteni követelményeket és nem tanúsított Istennek tetsző magatartást, az olyanról nem mondható el, hogy féli Jehovát, hogy hite van és őszintén keresi őt. Az ilyen személy nincs abban a helyzetben, hogy elfogadható imát mondjon Istennek.

11. Mi történt némelyekkel, akik az önátadás felé haladtak, és milyen kérdést tegyenek fel az ilyenek saját maguknak?

¹¹ Némelyek egy ideig szépen haladtak előre az önátadás felé, de úgy tűnik, később megtorpantak. Ha nincs a szívükben elég szeretet Isten iránt ahhoz, hogy fenntartás nélkül átadják magukat neki, tegyék fel maguknak a kérdést: vajon megvan-e még az a csodálatos kiváltságuk, hogy imádkozzanak. Nyilvánvalóan nincs meg, hiszen akik Isten elé járulnak, azoknak őszintén kell keresniük őt, valamint az igazságosságot és a szelídséget is (Sofóniás 2:3). Mindenki, aki őszintén féli Jehovát olyan hívő, aki átadja magát Istennek, és ezt alámerítkezéssel szimbolizálja (Cselekedetek 8:13; 18:8). És csak alámerített hívőknek van korlátlan kiváltságuk arra, hogy imában közeledjenek az Örökkévaló Királyhoz.

’Szent szellemmel imádkozva’

12. Mikor mondhatjuk azt, hogy valaki ’szent szellemmel imádkozik’?

¹² Miután valaki átadta magát Istennek és ezt alámerítkezéssel szimbolizálta, abban a helyzetben van, hogy ’szent szellemmel imádkozzon’. Ezzel kapcsolatban Júdás ezt írta: „Ti azonban, szeretteim, mialatt legszentebb hitetekben épültök és szent szellemmel imádkoztok, őrizzétek meg magatokat Isten szeretetében, mialatt várjátok a mi Urunk Jézus Krisztus irgalmasságát az örökké tartó élet kilátásával” (Júdás 20, 21). Akkor imádkozik valaki szent szellemmel, amikor Isten szellemének vagy tevékeny erejének a befolyása alatt imádkozik, és az Isten Szavában elmondott dolgokkal összhangban mondja imáját. A Jehova szellemének ihletése alatt megírt Írások megmutatják nekünk, hogyan imádkozzunk és mit kérjünk az imában. Bizalommal imádkozhatunk például azért, hogy Isten adja nekünk az ő szent szellemét (Lukács 11:13). Amikor szent szellemmel imádkozunk, az imádságunk olyan szívállapotot tár fel, amelyet szeret Jehova.

13. Ha szent szellemmel imádkozunk, mit fogunk elkerülni és és Jézus melyik tanácsát fogadjuk meg?

¹³ Amikor szent szellemmel imádkozunk, imáink nincsenek tele fellengzős szavakkal. Nem gépiesen ismételt formulákból állnak. Nem, nem tartalmaznak gyakorlatilag semmitmondó doxológiákat, a dicsőítés nem őszinte kifejezéseit. A kereszténységben és Nagy-Babilon, a hamis vallás világbirodalma többi részében bőven hangzanak el ilyenfajta imák. De az igaz keresztényeknek meg kell szívlelniük Jézus tanácsát: „Amikor imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik az emberek szeme láttára szeretnek imádkozni a zsinagógában meg az utcasarkon, hogy mutogassák magukat . . . Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik [tévesen] azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak. Ne utánozzátok hát őket!” (Máté 6:5–8, Katolikus fordítás).

14. Milyen éles felfogású kijelentést tettek személyek az imával kapcsolatban?

¹⁴ Jézuson és a Biblia iróin kívül mások is tettek éles felfogású kijelentéseket az imával kapcsolatban. Például az angol író John Bunyan (1628-tól 1688-ig) ezt mondta: „Az ima a lélek őszinte, érzésteli, szeretetteljes kiöntése Isten előtt, Krisztus által a Szellem erejében és támogatásában olyan dolgok érdekében, amelyeket Isten megígért.” Thomas Brooks puritán lelkész (1608-tól 1680-ig) megjegyezte: „Isten nem az imáid ékesszólását figyeli, bármennyire választékosak legyenek is azok; sem az imáid mértani értékeit, hogy milyen hosszúak, sem azok számtani értékét, hogy hányszor mondod el őket; sem az imáid logikai felépítését, hogy milyen módszeresen vannak összeállítva, hanem azok őszinteségére figyel.” Ezekhez a megállapításokhoz még hozzáadhatjuk Bunyan következő megjegyzését: „Az imában jobb, ha ott van a szívünk szavak nélkül, mintha szavak volnának ott a szívünk nélkül.” De ha őszinték is vagyunk és az isteni követelményeknek is megfelelünk, hogyan lehetünk biztosak abban, hogy az örökkévalóság Királya meghallgatja imáinkat?

Sohasem utasítanak el

15. Lényegében mit mondott Jézus a Lukács 11:5–8 szerint?

¹⁵ Jehova mindig meghallgatja önátadott szolgáinak az imáit. Ez kiderül Jézus szívderítő szavaiból is, amelyeket tanítványainak mondott, amikor azok arra kérték, hogy tanítsa meg őket imádkozni. Egyebek közt ezt mondta: „Ki az közületek, akinek van egy barátja és ha az éjfélkor elmegy hozzá és azt mondja: ’Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, mert egy barátom útról érkezett meg, és semmim sincs, amit elébe tegyek’, ő belülről így felelne neki: ’Ne zaklass engem. Az ajtó már zárva van, gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel és semmit sem adhatok neked’? Azt mondom nektek: Ha nem is kel fel azért mert a barátja, és nem is ad neki, de annak határozott kitartása miatt fel fog kelni és odaadja neki, amire szüksége van” (Lukács 11:1, 5–8). Vajon mi volt a lényege ennek a szemléltetésnek?

16. Mit kíván tőlünk Jézus az ima tekintetében?

¹⁶ Jézus bizonyosan nem azt akarta mondani, hogy Jehova nem kíván segíteni nekünk. Krisztus inkább azt akarja, hogy fenntartás nélkül bízzunk Jehovában és eléggé szeressük őt ahhoz, hogy szünet nélkül imádkozzunk. Ezért Jézus így folytatja: „Én azt mondom nektek: Kérjetek és adni fognak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyitnak nektek. Mert mindenki kap, aki kér, és mindenki talál, aki keres, és mindenkinek megnyitnak, aki zörget” (Lukács 11:9, 10). Tehát természetesen imádkoznunk kell, amikor azt tapasztaljuk, hogy üldöznek, amikor lesújtva érezzük magunkat mélyen gyökerező személyes gyengeségek, vagy bármilyen egyéb megpróbáltatások miatt. Jehova mindenkor kész segíteni hű szolgáit. Ő sohasem mondja: „Ne zaklass engem!”

17., 18. a) Hogyan buzdít minket Jézus arra, hogy könyörögjünk szent szellemért, és mi által kapnak erőteljesebb hangsúlyt a szavai? b) Hogyan hasonlította össze Jézus egy földi szülőnek a bánásmódját Isten bánásmódjával?

¹⁷ Ha szeretnénk közeli kapcsolatban lenni Istennel, szükségünk van szent szellemére, vagy tevékeny erejére. Ezért Jézus így folytatja: „Melyik atya az közületek, aki, ha a fia halat kér tőle, kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér tőle skorpiót ad? Azért ha ti, gonosz létetekre tudtok a fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad az égi Atya szent szellemet azoknak, akik kérik tőle!” (Lukács 11:11–13). A Máté 7:9–11 arról beszél, hogy követ ad neki kenyér helyett. Jézus szavai még erőteljesebb hangsúlyt kapnak ha meggondoljuk, hogy az ókori bibliai országokban a kenyér mérete és formája lapos kerek kőhöz hasonlított. Némely fajta kígyó bizonyos halfajtához hasonlít, és létezik egy kisebb fehér skorpió, amely némileg hasonlít egy tojáshoz. De amikor kenyeret, halat vagy tojást kér tőle a gyermeke, vajon melyik apa adna neki követ, kígyót vagy skorpiót?

¹⁸ Jézus ezután a földi szülő bánásmódját Isten tetteivel vetette össze, amelyeket imádóinak családja iránt kinyilvánít. Ha mi, akik öröklött bűnös mivoltunk következtében többé-kevésbé gonoszok vagyunk, jó ajándékokat adunk a gyermekeinknek, mennyivel inkább számíthatunk arra, hogy égi Atyánk szent szellemének pompás ajándékait adja szolgáinak, akik alázatosan kérik tőle!

19. a) Mit adnak tudtunkra Jézusnak a Lukács 11:11–13-ban és a Máté 7:9–11-ben leírt szavai? b) Ha a szent szellem vezet bennünket, hogyan tekintjük majd a megpróbáltatásainkat?

¹⁹ Jézus szavai tudtunkra adják, hogy még többet kell kérnünk Istentől az ő szent szelleméből. Ha ez a szellem vezet minket, nem fogunk ’panaszkodni a sorsunk miatt’ és nem fogjuk úgy tekinteni a megpróbáltatásokat és a csalódásokat, mint a számunkra valóban káros dolgokat (Júdás 16). Igaz, „az asszonytól született ember rövid életű és tele van nyugtalansággal” és sokan közülük nem élhettek addig, hogy megláthassák gondjaik vagy szívfájdalmuk végét (Jób 14:1). De sohase tekintsük úgy a megpróbáltatásainkat, mint köveket, kígyókat és skorpiókat, amelyeket valamilyen módon az ima Meghallgatója tenne ránk. Ő maga a szeretet és gonosszal senkit sem tesz próbára. Inkább ’minden jó adomány és tökéletes ajándék’ az, ami tőle származik. Végső fokon mindent azoknak a javára fordít, akik szeretik és félik őt (Jakab 1:12–17; 1János 4:8). Akik évek óta az igazságban vannak saját tapasztalatból tudják, hogy a legnehezebb próbák is a javukat szolgálták az ima és a hit által, és növelték az életükben Isten szellemének a gyümölcseit (3János 4). Valóban, van-e ennél jobb módja annak, hogy megtanuljuk égi Atyánktól való függőségünket és segítséget kapjunk a szelleme gyümölcsinek ápolásához, amelyek a következők: szeretet, öröm, béke, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hit, szelídség, önuralom? (Galata 5:22, 23).

20. Milyen hatással kellene, hogy legyenek ránk Jézusnak a Lukács 11:5–13-ban leírt szavai?

²⁰ Jézusnak a Lukács 11:5–13-ban feljegyzett szavai áldott biztosítékul szolgálnak Jehova szeretete és gyengéd gondoskodása tekintetében. Ez a legnagyobb hálával és szeretettel kellene, hogy eltöltse a szívünket. Meg kellene, hogy erősítse a hitünket és növelje az iránti vágyunkat, hogy gyakran járuljunk az Örökkévaló Király lábzsámolyához és sóvárogjunk az ő szerető jelenléte után. Jézus szavai továbbá arról is biztosítanak bennünket, hogy sohasem részesülünk elutasításban, és nem kell üres kézzel távoznunk. Égi Atyánk örül, ha terheinket őreá vetjük (Zsoltárok 55:22 [55:23, Károli]; 121:1–3). És amikor mi, mint az ő hű, önátadott szolgái, szent szelleméért esedezünk hozzá, bőkezűen megadja azt nekünk. Ilyen a mi szerető Istenünk és teljes hittel lehetünk az iránt, hogy ő az ima Meghallgatója!

Emlékszel rá?

◻ Ki által közeledhetünk imában Jehovához és miért?

◻ Milyen értelemben mondhatjuk, hogy az ima korlátozott kiváltság?

◻ Mit jelent ’szent szellemmel imádkozni’?

◻ Hogyan tudod bibliai alapon bebizonyítani, hogy Jehova hű, alámerített Tanúinak az imái meghallgatásra találnak?

[Képek a 14. oldalon]

Ahogyan az emberi atyák is jó ajándékokat adnak a gyermekeiknek, úgy ad Jehova szent szellemet azoknak, akik azt kérik tőle