„A dicsőség előtt az alázat jár”

EGY bizonyos fiatalember hamis vád alapján egy egyiptomi börtönben volt. Sok megaláztatást szenvedett el, és úgy tűnt, hogy semmi reménye nincs a kiszabadulásra. És ekkor a fáraó maga elé hívatta. A börtönből sietve elővezették. Megborotválkozott, köntöst váltott és megjelent az uralkodó előtt.

Józsefre nagy meglepetés várt. Jehova segítségével József előbb helyesen megfejtette a fáraó két álmát. Utána a fáraó ezt mondta: „Íme, én téged Egyiptom egész földje fölé teszlek” (1Mózes 41:41). Szinte hihetetlen – egyik napról a másikra a börtönből a palotába kerülni! József élménye találóan szemlélteti azt, amit Salamon király később ihletés alatt leírt: „Mert ő a fogházból kikerült és király lett.” Salamon találóan írta kétszer is: „A dicsőség előtt az alázat jár” (Prédikátor 4:14; Példabeszédek 15:33; 18:12).

Az, aki az isteni igazságot javára szeretné fordítani, joggal kérdezheti: Mi adott erőt Józsefnek, hogy el tudja viselni megalázó tapasztalatait? Hogyan tudta Jehova e hű szolgája elviselni a hamis vádat, amely miatt a börtönbe került? Milyen dicsőségre gondolt Jehova József számára? Milyen dicsőség vár azokra, akik évszázadokon keresztül hűségesen és bátran elszenvedték az üldözéseket és a megaláztatásokat? De mindenekelőtt, mi segít nekünk, hogy kiegyensúlyozott nézetünk legyen, mikor megaláztatást viselünk el?

Józsefnek bizonyára eszébe jutottak azok a korábbi prófétai álmai, amelyek arról szóltak, hogy testvérei, sőt még a szülei is „meghajolnak” előtte. Testvérei, amikor hallották ezt az első álmát, ezt mondták: „Csak nem akarsz király lenni felettünk?” (1Mózes 37:8–10).

A féltékeny testvérek majdnem meggyilkolták Józsefet. De Jehova közbelépett, és a tizenhét éves fiút eladták rabszolgának az utazó kereskedőknek, akik továbbadták Potifárnak, a fáraó testőrparancsnokának.

Végül is Józsefet kinevezték Potifár házában sáfárnak. Itt Potifár felesége megkörnyékezte ezt a jóképű fiatalembert és bűnre akarta csábítani. De József lojális volt Jehovához és elmenekült. Erre a ravasz feleség hazug módon bevádolta Józsefet férje előtt, azt állítván, hogy meg akarta őt erőszakolni. Így került a szerencsétlen József a börtönbe.

De József lojális maradt Jehovához és Jehova – miként már említettük – intézkedett, hogy József a fáraó elé kerüljön és megfejtse az álmát. Fáraó ezután Józsefet nagy feladattal bízta meg: meg kellett szerveznie az élelmiszer-raktározást. Amikor az éhínség kiterjedt Kánaán földjére is, József testvérei eljöttek élelmiszerért, hogy gondoskodjanak családjaikról, és ekkor valóban meghajoltak József előtt.

Mások, akik a ʼmegaláztatásból dicsőségreʼ emelkedtek

Jehovának egy másik hűséges szolgája, akinek az élete megerősítette az előbb említett isteni igazságot, hogy „a dicsőség előtt az alázat jár”, Mózes volt. A fáraó fényűző palotájában nevelkedett, és csodálatos jövő állt előtte. De úgy tűnt, az események hirtelen kedvezőtlenre fordultak életében. Mivel Mózes a Jehovába vetett hite és a népe iránti szeretete alapján járt el, ezért kénytelen volt elmenekülni az életére törő dühös fáraó elől. Teljesen egyedül Midián földjére ment. Negyven éven át bizonyítékát adta alázatosságának azzal, hogy egyszerű pásztorként élt, és apósánál, Jetrónál szolgált. Mennyire bátorító lehetett Mózes számára ez alatt az egyéniségét alakító negyven év alatt arra gondolni, hogy milyen módon akarja Jehova őt megtanítani az alázatra és mi mindent tartogat számára a jövőben!

Végül eljött a felmagasztaltatása. Jehova megbízta Mózest azzal, hogy mint követe, menjen el a fáraóhoz és vezesse ki népét Egyiptomból. Milyen csodálatos kiváltság volt Mózes számára a tíz csapást bejelenteni és Izraelt a Vörös-tengeren átvezetni! Később, a Sínai-hegyen ő kapta meg Jehovától a Törvényt. A hegyről lejövet, a nép „nem tudott közvetlenül Mózes arcára nézni annak dicsősége miatt” (2Korinthus 3:7).

Egy másik példa Jób, aki Kelet egyik leghíresebb férfia volt. „Feddhetetlen, becsületes, istenfélő és bűngyűlölő volt” (Jób 1:2, 3, 8). De hirtelen elveszítette mind a tíz gyermekét, és összes állatállományát: a juhok és tevék, valamint a szarvasmarhák és szamárkancák ezreit.

De ez még nem minden. Egész testét undorító, rosszindulatú fekélyek borították, ami miatt rossz volt ránézni. Még a felesége is így gúnyolta: „Erősen állasz-e még feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent és halj meg!” (Jób 2:9). Jób nehéz megpróbáltatáson és megaláztatáson ment keresztül, és semmit sem tudott arról az égi vitáról, ami Jehova és Ősellensége, Sátán között zajlott le. Helyzete cseppet sem lett jobb, amikor három „barátja” hosszasan vitatkozott vele. De megőrizte feddhetetlenségét, sőt elfogadta alázatosan Elihu – egy nála jóval fiatalabb ember – bölcs tanácsát (Jób 32:4).

Vajon Jób elnyerte a jutalmát? Minden bizonnyal! Jehova visszaadta Jób egészségét, megkettőzte nyájait és újabb hét fiúval és három leánnyal áldotta meg – akik az egész ország legszebb gyermekei voltak! Milyen nagyszerű kimenetele lett Jób alázatosságának! Mennyire igaznak bizonyult, hogy – „a dicsőség előtt az alázat jár” (Jób 42:12–15).

A dicsőség különböző formái

Nyilvánvalóan a dicsőségnek sok eltérő formája lehet – egy női haj szépségétől Mózes arcának dicsőségéig, ami a Sínai-hegyről lejövet látszott az arcán (1Korinthus 11:15; 2Korinthus 3:7). Színpompás naplementéknek is megvan a maguk különleges dicsőségük, de egészen más a csillagok dicsősége (1Korinthus 15:41).

A „dicsőség” szó különböző árnyértelemben százszor is előfordul a Bibliában. Ha ezeket a szövegelőfordulásokat összefüggésükben vizsgáljuk, kitűnik, hogy Jehova a minden dicsőség forrása. Hűséges szolgái és a teremtés mesterművei egyszerűen több módon és különböző mértékben tükrözik vissza ezt a dicsőséget.

A mi XX. századunkban, sok bizonyítékunk van arra, mennyi megaláztatást szenvedtek el azok, akik az égi élet dicsőséges reménységével rendelkeznek. Az első világháborúban a brooklyni Watch Tower Society vezető munkatársai hamis vád alapján húsz évi börtönbüntetést kaptak. Ezzel egyidőben több helyen is fellángolt az üldözés. J. B. Siebenlistet például, letartóztatási parancs nélkül három napra lecsukták. Három szelet penészes kukoricakenyéren kívül semmi más ennivalója nem volt. A börtönből egy csőcselék kihozta, ruháját letépték és forró kátrányba mártották, szöges végű bikacsökkel ütötték-verték. Az egyik bírósági tárgyaláson az ügyész ezt mondta: „Pokolba a Bibliátokkal; nektek is el kellene törni a derekatokat és a pokolba küldeni benneteket; fel kellene akasztani mindannyiotokat.”

A második világháború alatt Jehova hűséges szolgái közül egyesek hihetetlenül sokat szenvedtek a náci koncentrációs táborokban. Az egyik ilyen túlélő volt Martin Poetzinger, felkent Tanú, aki később Jehova Tanúi Vezető Testületének tagja lett. Dachau – az ő leírása szerint – „démonoktól megszállt bolondok háza volt”. A mauthauseni táborban a „Gestapo minden módszert kipróbált, hogy rávegyen bennünket Jehovába vetett hitünk megtörésére. Éheztetés, álbarátok, brutalitások, egész napos fal mellett állások, korbácsütések, 3 méter magas oszlophoz csuklóból való kikötések – mindez és még egyéb más módszer is be lett vetve”.

Mi adott ezeknek a hűséges keresztényeknek erőt?

Ilyen szánalmas és méltatlan körülmények között az tudott erőt adni a kitartásra, hogy volt hitük egy későbbi kimenetelben, beleértve azt a kilátást is, hogy dicső jövő vár mindazokra, akik feddhetetlenségüket megőrzik. A felkent Tanúk „kicsiny nyája” egy égi örökséget kap (Lukács 12:32). Más hűséges embereknek egy különleges dicsőség van kilátásba helyezve itt a földön. Egyesek közülük, mint például József és Mózes, név szerint is szerepelnek a Zsidókhoz írott levél 11. fejezetében. Szíveskedj elolvasni a 32–40. verseit! Gondold át, mennyi megaláztatást szenvedtek el ezek a hűségesek! Ma a földön itt van egy „nagy sokaság”, amely Jehovát szolgálja (Jelenések 7:9, 15). Milyen lesz az ő jövőjük?

Gazdag jövő vár rájuk. A Jézus Krisztus alatt működő égi kormányzatnak lesznek majd földi képviselői, akik a Jelenések 20:12-ben említett írástekercsekben írott utasításokat fogják végrehajtani. Nekik is osztályrészül jut egy dicsőséges kiváltság: igaz, nem királyok lesznek, de mint „az egész föld fejedelmei” működnek majd, és velük együtt számtalan más alázatos, hűséges ember – a feltámadottakat is beleértve – eljut majd az örök életre a dicsőséges paradicsomi földön (Zsoltárok 45:16, [45:17, Károli]).

Ma milliók nyilvánítják ki alázatosságukat, miközben ott hagyják a hamis vallásokat és örömmel vesznek részt Jehova Tanúival a házról házra való prédikáló munkában. Sokan hozzátartozóik és barátaik gúnyolódásai ellenére ragaszkodnak az igaz imádathoz. Alázatosan elfogadják a helyreigazítást és megváltoznak, hogy alkalmasak lehessenek az igaz Isten, Jehova szolgálatára. Azt remélik, hogy élhetnek a helyreállított Paradicsomban, amikor „a föld betelik Jehova dicsőségének ismeretével, miként a vizek beborítják a tengert” (Habakuk 2:14).

Jelenleg a próba ideje van Jehova népe számára. Majdnem úgy van, mintha idegenek volnánk egy idegen országban. Az igaz imádatot a hamis imádattól elválasztó szakadék egyre mélyül és szélesedik. Bizonyos mértékben mindannyiunknak el kell szenvednünk valamilyen megaláztatást. De miként Jézust az előtte levő öröm megvigasztalta és megerősítette, mi is el tudjuk viselni ezeket a megpróbáltatásokat, ha a végső kimenetelre gondolunk.

A Biblia azt tanácsolja nekünk: „Alázkodjatok meg Jehova szeme előtt, és ő felmagasztal titeket!” (Jakab 4:10). Bármilyen súlyos legyen is a próbád, gondolj mindig a következő szavakra: „A dicsőség előtt az alázat jár.” És ne felejtsd el, amit Jehova előre megmondott, az még mindig beteljesedett!