A bibliai főbb részek kiemelése — Prédikátor 1:1—12:14 [1:1 — 12:16, Károli]

„Féld az igaz Istent és tartsd meg a parancsait!”

Napjainkban és korunkban, enyhén szólva, haszontalannak tartják, hogy féljük az Istent és engedelmeskedjünk neki. A Prédikátor könyve azonban (héberül. Qohe’leth, egybegyűjtő), amelyet Salamon király írt mintegy 3000 évvel ezelőtt (1:1), leírja, mennyire hiábavalók az olyan emberek törekvései, akik figyelmen kívül hagyják Isten szándékát.

Ami ezt a könyvet különösen lenyűgözővé teszi, az a témák sokrétegűsége, amelyekkel az író foglalkozik: az emberi bölcsesség és uralom, az anyagi gazdagság és az élvezetek, a látszat-vallásosság, stb. Mindez hiábavalóság, mivel mulandó. Másrészt, ha elgondolkozunk ezeken a dolgokon, ez az elmélkedés a felfogóképes elmét egyetlen végkövetkeztetéshez vezeti el: „Féld az igaz Istent és tartsd meg a parancsait. Mert ez az ember összes kötelessége” (Prédikátor 12:13, [12:15, Károli] ).

„Minden hiábavalóság!”

Olvasd el az 1. és 2. fejezetet! A természet soha véget nem érő körforgásával összehasonlítva minden emberi törekvés mulandó és rövid életű (1:4–7). Még a begyűjtő nagy teljesítményei is talán kevésbé méltó egyénre szállnak át örökségül (2:18, 19, [2:19, 20, Károli] ). „Hiábavalóság” héberül annyit jelent: „pára” vagy „lehelet”.

◆ 1:9 — Milyen értelemben „nincs semmi új a nap alatt”?

A mindennapi élet természetes körforgásában, ahová a nap süt, ott összességében semmi új nincsen. Még az „új” találmányok is javarészt azoknak az alapelveknek az alkalmazásából állnak, amelyeket Jehova már a teremtésben is alkalmazott. Ámde Jehova „a nap alatt” az emberiséget érintő új szellemi fejleményeket valósított meg. (Lásd Az Őrtorony 1987. március 1-jei száma 27—29. oldal.)

◆ 2:2 [2:3, Károli] — Vajon helytelen dolog-e a szórakozás?

Nem, nem helytelen. A nevetés vagy a kellemes időtöltés ideiglenesen elvonja a figyelmet a gondoktól, a gondok azonban nem múlnak el. Ezért, ha valaki a mulatság által próbál eljutni az igazi boldogságra, az „bolondság”; annak nincs értelme. Hasonlóképpen az „örvendezés” nem oldja meg az élet gondjait. Így kerül szembeállításra a mulatság és az élvezet azzal a boldogsággal, amely abból ered, hogy Jehova megáldja a munkánkat (2:24, [2:25, Károli] ).

Tanulság a számunkra: Meg kell szívlelnünk Salamon tanácsát és nem szabad az életünk egyedüli céljává tenni az anyagi előnyök és az izgalmas új élmények hajszolását. Inkább arra kell törekednünk, hogy ’Jehova előtt legyünk jók’ azáltal, hogy engedelmeskedünk neki. Akkor az áldásának örvendhetünk, „bölcsesség, ismeret és öröm” formájában (2:26, [2:27, Károli]).

Mindennek megvan az ideje

Olvasd el a 3. és 4. fejezetet. Salamon nem az élet fatalista felfogását kívánja előmozdítani (3:1–9). Inkább azt hangsúlyozza, hogy az ember egyszerűen nem képes változtatni azon, amit Isten működésbe hozott (3:14). Ebben a tekintetben az emberek nem különbek az állatoknál (3:19–21). Ezért az együttműködésre kész magatartás (4:9–12) sokkal hasznosabb, mint a versengés szelleme (4:4).

◆ 3:11 — Milyen értelemben mondhatjuk, hogy Isten mindent ’szépen megalkotott a maga idejében’?

A ’szépen’ kifejezés azt is jelenti: ’jól, helyesen, megfelelően’. A maga idejében, a kellő helyen, ott, ahol Isten minden műve legjobban beleillik az ő tervébe és ott megnyilvánul. Isten sok mindent ’szépen’ alkotott meg az emberiség számára. Például: tökéletes kezdetet adott az embernek Édenben. Előre bejelentette a megváltó Mag elküldését, amikor az ember bűnbe esett. Kellő időben Isten elküldte a Magot. És mindenek között az volt a ’legszebb’, hogy Jehova a Magot az ő Királyságának Királyává tette.

◆ 4:6 — Vajon Salamon a könnyű élet mellett emelt szót?

Nem. De Salamon megfigyelte, hogy a kemény munka és a haszon érdekében tett előmenetel gyakran versengéshez és rivalizáláshoz vezet (4:4). Ez viszont nehézségeket eredményezhet, sőt korai halálhoz is vezethet (1Timótheus 6:9, 10). Mi hát a kiegyensúlyozott szemlélet? Elégedj meg kevesebb nyereséggel, amely békével párosul, ahelyett, hogy kétszeres nyereségre törekednél, ami vesződséggel és viszálykodással jár.

Tanulság a számunkra: Most annak van itt az ideje, hogy Isten Királyságát keressük előbb, ahelyett, hogy törtető személyes érdekeinket tennénk az első helyre (3:1). Inkább működjünk együtt keresztény hívőtársainkkal, ahelyett, hogy tőlük elszigetelődve munkálkodnánk (4:9–12). Ily módon megkaphatjuk a szükséges segítséget és buzdítást a nehézségek és az ellenállás ellenére is.

Az igaz imádat megelégedést eredményez

Olvasd el az 5. és 6. fejezetet. Mivel Jehova mindenható, komolyan kell vennünk a vele való kapcsolatot, és nem szabad ostoba módon cselekednünk és ugyanakkor elvárni, hogy elfogadja az „áldozatunkat” (5:1, 2). Aki Istent féli, megelégedést szerez anyagi javainak a felhasználásából, de aki halomra gyűjt, nem érez örömet. (Vö. 5:18–20-at a 6:2, 3-mal!)

◆ 5:2 — Mire vonatkozik ez a tanács?

Öntsük ki a szívünket Isten előtt, de óvakodjunk az indulatos, meggondolatlan szavaktól, mivel Isten hatalmas és fenséges (Zsoltárok 62:8, [62:9, Károli] ). Ahelyett, hogy összefüggéstelenül beszélnénk, használjunk egyszerű, szívből jövő kifejezéseket (Máté 6:7). Mózes mindössze öt rövid héber szót használt, amikor Miriám érdekében könyörgött, és kedvező meghallgatásra talált (4Mózes 12:13).

◆ 6:9 — Mit jelent a „lélek ide-oda járkálása”?

A „lélek” szó itt „lelkes kívánságot” jelent. Ez a kifejezés tehát az olyan kívánságok kielégítésének vég nélküli keresésére utal, amelyeknek nem lehet eleget tenni. Ezt állítja szembe az író „a szemek látásával”, vagyis azzal, hogy szembe kell néznünk a valóságos helyzettel, a realitásokkal. Tehát abban a tudatban, hogy Isten Királysága képes igazi változást hozni, elégedetteknek kell lennünk, és nem szabad megengednünk magunknak, hogy a valóságtól elrugaszkodjunk és elérhetetlen vágyakkal fosszuk meg magunkat a békénktől.

Tanulság a számunkra: Imádatunk helyén kellő méltósággal kell viselkednünk és figyelmet kell tanúsítanunk (5:1). Gyorsan kell teljesítenünk Jehova iránti kötelezettségeinket. Ha házasok vagyunk, ez a házassági fogadalmunk teljesítését is magában foglalja (5:4).

A bölcsesség szavai

Olvasd el a 7. és 8. fejezetet. Az egybegyűjtő a halál kijózanító hatását vizsgálja (7:1–4), valamint a bölcsesség hatását (7:11, 12, 16–19); de egyben figyelmeztet a rossz nő ellen is (7:26). Tanácsot kapunk arra vonatkozóan is, hogy milyen módon viselkedjünk bölcsen az uralkodókkal szemben (8:2–4) és arra vonatkozóan is, hogy ne jöjjünk tűzbe az igazságtalanságok miatt (8:11–14).

◆ 7:28 — Vajon ezek a szavak lealacsonyítják a női nemet?

Úgy tűnik, hogy az akkori erkölcsi színvonal igen alacsony volt. Ezért Salamon arról beszélt, hogy abban az időben milyen ritka volt az igazságos férfi vagy nő. Ezer közül alig lehetett egy igazságos férfit találni, s még nehezebben egy igazságos nőt. A Biblia azonban beszél „kitűnő asszony”-ról és „derék feleség”-ről is (Ruth 3:11; Példabeszédek 31:10). Ez a vers prófétai jellegű is lehet, mivel nő sohasem tanúsított tökéletes engedelmességet Jehova iránt, viszont létezett ilyen férfi: Jézus Krisztus.

◆ 8:8 — Miről beszélt itt az egybegyűjtő?

A halálról beszélt. Senki sem képes megakadályozni, hogy az életerő eltávozzék a sejtjeiből, hogy elodázza a halál napját. Abban a harcban, amelyet közös ellenségünk, a halál ellen vívunk, senki sem kaphat felmentést vagy senki sem küldhet helyettest maga helyett (Zsoltárok 49:7–9, [49:8–10, Károli] ). Még az eltérő terveket szövögető gonoszok sem menekülhetnek el a halál elől.

Tanulság a számunkra: Bár sokan életcélnak tekintik az anyagi gazdagságot, csakis az isteni bölcsesség vezethet örökké tartó élethez (7:12; Lukács 12:15). A ’régi szép napok’ utáni visszavágyódás nem teszi jobbá a dolgokat (7:10). Csak akkor „fordulnak jóra” a dolgaink, ha továbbra is Istent féljük (8:5, 12).

Az élet lehetőségei

Olvasd el a 9. és 10. fejezetet. Az élet igen értékes, és Isten azt akarja, hogy örvendezzünk annak (9:4, 7, [9:6, 9, Károli] ). Mivel az élet kimenetele felett nincsen hatalmunk (9:11, 12, [9:13, 14, Károli] ), jobb, ha az isteni bölcsességre hallgatunk, még ha a legtöbb ember nem értékeli is ezt a bölcsességet (9:17, [9:19, Károli] ). Az élet bizonytalanságai miatt meg kell óvni a szívünket (10:2, [9:22, Károli] ), óvatosnak kell lennünk minden téren, és gyakorlati bölcsességgel kell cselekednünk (10:8–10, [10:5–7, Károli] ).

◆ 9:1 [9:3, Károli] — Milyen értelemben mondhatjuk, hogy az igazságos ember cselekedetei Isten kezében vannak?

Jóllehet a bölcseket és az igazságosakat is érheti baj, ez csak Isten engedélyével történik, és ő sohasem hagyja el őket. Isten „keze” vagy alkalmazott ereje által az igazságos egyének megmenekülhetnek a megpróbáltatásból, vagy erőt nyerhetnek annak elviseléséhez (1Korinthus 10:13). Ha erre gondol Jehova szolgája, amikor nehézségek közé kerül, vigasztalást nyerhet a fentiekből.

◆ 10:2 [9:22, Károli] — Hogyan lehet a szív a jobbkézben?

A „jobbkéz” gyakran a kedvező helyzetet is jelentheti (Máté 25:33). Az a tény tehát, hogy a bölcs személy szíve a „jobbkezében” van, arra utal, hogy a jó és kedvező eljárás keresésére indítja. Az ostoba egyénnél hiányzik a jó indíték, és ostobán, helytelenül cselekszik. Mivel a szíve a „balkezében” van, ez arra utal, hogy helytelen ösvény követésére indítja őt.

Tanulság a számunkra: Mivel bárkit elérhet a hirtelen halál (9:12, [9:14, Károli] ), az életünket Jehova szolgálatára kell felhasználnunk, mivel a kimúlásunk mindennek véget vet (9:10, [9:12, Károli] ). Azonkívül ügyesnek is kell lennünk a szolgálatunkban, mivel a szaktudás hiánya még az olyan egyszerű dolgokban is, mint egy gödör kiásása vagy egy fahasáb felvágása, kárt okozhat nekünk vagy másoknak (10:8, 9, [10:5, 6, Károli] ).

Az ifjúság és az életcél

Olvasd el a 11. és 12. fejezetet. Mindannyian gyakoroljunk nagylelkűséget és vigyünk véghez döntő lépéseket (11:1–6). A fiatalok, akik idejüket és erejüket jól használják a Teremtő szolgálatában, később az életben nem bánják meg azt (11:9, 10, [12:1, 2, Károli] ). Sőt inkább azt az elégtételt érzik, hogy elnyerték Isten tetszését, mielőtt elvesztették egészségüket és életerejüket (12:1–7, [12:3–9, Károli]; lásd Az Őrtorony 1977. december 15-i száma 746. oldalt angol nyelven).

◆ 11:1 — Mit jelent az, ha ’a víz színére vetjük a kenyerünket’?

A kenyér az élet legfontosabb fenntartója. A „víz színére” vetni azt annyit jelent, hogy lemondunk valamilyen nagyon értékes dologról. Viszont „újra megtalálod azt”, mivel a nagylelkű egyénnek valamilyen váratlan módon visszafizetik a jóságát (Lukács 6:38).

◆ 12:12 [12:14, Károli] — Miért van ez a negatív nézet a könyvek tekintetében?

Jehova Szavához hasonlítva a világban létező könyvek ’vég nélküli’ mennyisége pusztán emberi okoskodásokat tartalmaz. Ennek a gondolkodásmódnak legnagyobb része Sátán gondolkodásmódját tükrözi (2Korinthus 4:4), Ezért tehát ’nagyon belemerülni’ az effajta világi anyagokba csekély értékű vagy teljesen haszontalan.

Tanulság a számunkra: Miként Salamon tette, nekünk is el kell elmélkednünk azon, amit Isten Szava mond az életről. Azután el kell határoznunk, hogy még erőteljesebben féljük Istent és engedelmeskedünk neki. Az a tudat, hogy ő meghitten törődik velünk, még közelebb visz minket Istenhez (12:13, 14, [12:15, 16, Károli] ).

Ezért hát „féld az igaz Istent és tartsd meg a parancsait!” Ez a mi kötelességünk és ez biztosítja számunkra a tartós boldogságot.