Erősítsük meg az Isten igazságosságába vetett bizodalmunkat
„Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak . . . téged” (PÉLDABESZÉDEK 22:19).
1., 2. a) Miért bíznak Jehova Tanúi Jehovában? (Példabeszédek 22:19). b) Mi mutatja, hogy némelyeknek meg kell erősíteniük a Jehovába vetett bizodalmukat?
AZ IGAZ keresztények áldottak, mert pontos ismeretük van Jehováról és a szándékairól. Egy „hű és értelmes rabszolga” szeretettel ellátja őket szellemi ’eledellel a kellő időszakban’ (Máté 24:45, Vida fordítás). A megszerzett ismerettel szilárd alapjuk van arra, hogy bízzanak Istenben. Ezért Jehova Tanúinak mint csoportnak rendkívüli bizodalmuk van Jehovában és az ő igazságosságában.
2 Úgy tűnik azonban, hogy a Tanúk némelyikének személy szerint meg kellene erősítenie ezt a bizodalmat. A Társulat időnként olyan leveleket kap, amelyben kétségüket fejezik ki a Társulat kiadványaiban található magyarázatokat illetően. Ezek a kételyek az értelmezésbeli változtatásra lehetnek reakciók, vagy esetleg olyan kérdésekkel foglalkoznak, amelyek a kérdezősködő személyt érintik, főleg érzelmi területen. (Vesd össze: János 6:60, 61.)
3. Mi történhet még Jehova hűséges szolgáival is, és miért?
3 Még Jehova igaz szolgái is tapasztalják a Prédikátor 9:13 igazságát: „Fordítván magamat látám a nap alatt, hogy nem a gyorsaké a futás, és nem az erőseké a viadal, és nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság, és nem a tudósoké a kedvesség; hanem idő szerint és történetből lesznek mindezek [idő és előre nem látott események érik mindannyiukat, NW].” Hogyan lehet ez igaz tágabb, szellemi értelemben? Bizonyára ismerünk olyan keresztényeket, akik gyorsan megfogadták a bibliai tanácsot, nagyszerűen védelmezték az igazságot, bölcsen alkalmazták a bibliai alapelveket, és buzgók voltak a pontos ismeret megszerzésében. De az „idő és előre nem látott események” miatt néhányan most talán azt tapasztalják, hogy korlátozottak a képességeik valamilyen baleset vagy az időskor folytán. Talán eltűnődnek, hogy bejutnak-e Isten új világába úgy, hogy nem kell meghalniuk.
4., 5. Miért nincs egyáltalán okuk a keresztényeknek arra, hogy elveszítsék a Jehova igazságosságába vetett bizodalmukat?
4 Ha egy keresztény elveszti házastársát, nagy fájdalmat és veszteséget érezhet. Házaspárként talán már évek, sőt évtizedek óta szolgálták Jehovát. A túlélő fél tudja, hogy a halál véget vet a házastársi kötelékneka (1Korinthus 7:39). Ilyenkor uralkodnia kell az érzésein, nehogy a bizodalma megrendüljön. (Vesd össze: Márk 16:8.)
5 Milyen bölcs, ha házastársunk, szülőnk, gyermekünk vagy egy keresztény jó barátunk halálát lehetőségként tekintjük arra, hogy kimutassuk Jehova igazságossága iránti bizodalmunkat! Még ha személyes veszteség ért is minket, biztosak lehetünk abban, hogy Jehova nem igazságtalan. Biztosak lehetünk abban, hogy mindaz, aki elnyeri az örökké tartó életet — legyen akár túlélő, akár feltámadó —, boldog lesz. Ezt mondja Istenről a zsoltáríró: „Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen. Igaz [igazságos, NW] az Úr minden ő útában, és minden dolgában kegyelmes. Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, a ki hűséggel hívja őt. Beteljesíti az őt félőknek kivánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket” (Zsoltárok 145:16–19).
Ha az az érzésünk, hogy feleslegesen szenvedtünk
6., 7. a) Miért gondolkodhat ma másképp néhány Tanú, aki a múltban szenvedett? b) Miért ne tekintsük Jehovát igazságtalannak, amiért megengedte, hogy így szenvedjenek a múltban?
6 A múltban néhány Tanú azért szenvedett, mert nem volt hajlandó részt venni olyan tevékenységekben, amelyeket a lelkiismerete most már megengedne. Ez lehetett például olyan döntés, amely évekkel ezelőtt a polgári szolgálat bizonyos formáit érintette. Testvérünk most már talán úgy érzi, hogy tiszta lelkiismerettel elvállalhatta volna, nem lépte volna át a keresztényi semlegességet a dolgok jelenlegi rendszerét tekintve.
7 Vajon igazságtalan volt Jehovától, hogy engedte szenvedni, amiért nem volt hajlandó elvállalni olyasmit, amit most már mindenféle következmények nélkül megtehetne? A legtöbben nem így vélekednek, akik ezt átélték. Sőt inkább örülnek, hogy lehetőségük volt a nyilvánosság előtt, világosan kimutatni elhatározásukat, hogy szilárdan kiállnak az egyetemes szuverenitás kérdésében. (Vesd össze: Jób 27:5.) Mi oka lehetne bárkinek is megbánni, hogy a lelkiismeretére hallgatott, amikor szilárdan kiállt Jehova mellett? Mivel lojálisan kiálltak a keresztény alapelvek mellett, reagálva lelkiismeretük ösztönzésére, méltónak bizonyultak Jehova barátságára. Nyilván bölcs dolog kerülni az olyan életutat, amely háborgatná a lelkiismeretünket, vagy amelyik valószínűleg megbotránkoztatna másokat. Pál apostol példájára gondolhatunk ebben (1Korinthus 8:12, 13; 10:31–33).
8. Miért nem volt okuk kétségbe vonni Jehova igazságosságát azoknak a zsidó keresztényeknek, akik korábban ragaszkodtak a Törvényhez?
8 Ahhoz, hogy a zsidók elnyerjék Jehova tetszését, engedelmeskedniük kellett a Tízparancsolatnak, és még körülbelül 600, sok területet felölelő törvénynek. Később a keresztényi elrendezés alatt nem volt többé követelmény Jehova szolgálatához, hogy engedelmeskedjenek ezeknek a törvényeknek, még a test szerinti zsidók számára sem. A többé nem érvényes törvények között voltak a körülmetélkedésre, a sabbat megtartására, az állatáldozat bemutatására és bizonyos étkezési korlátozások megtartására vonatkozók (1Korinthus 7:19; 10:25; Kolossé 2:16, 17; Zsidók 10:1, 11–14). Azok a zsidók — köztük az apostolok is —, akik keresztények lettek, megszabadultak a törvények megtartásának kötelezettségétől, amely törvényeknek engedelmeskedniük kellett, amikor még a Törvényszövetség alatt voltak. Vajon panaszkodtak, hogy az isteni elrendezés igazságtalan volt, amiért korábban olyasmiket kívánt meg tőlük, amik szükségtelenné váltak? Nem, inkább örvendeztek, hogy jobban értik Jehova szándékait (Cselekedetek 16:4, 5).
9. Mi igaz néhány Tanúra, de miért nincs okuk ezt bánni?
9 Modern korunkban volt néhány Tanú, aki nagyon szigorúan vette, hogy mit tehet meg és mit nem. Ezért többet szenvedtek, mint mások. Később a nagyobb ismeret segített nekik kiszélesíteni a látókörüket bizonyos kérdésekben. De nincs okuk bánni, hogy korábban a lelkiismeretükkel összhangban tettek, még akkor sem, ha ez valószínűleg több szenvedést okozott nekik. Igazán dicséretes, hogy készek voltak hűen szenvedni Jehováért, „mindezt pedig az evangéliumért”. Jehova megáldja az ilyenfajta Isten iránti odaadást (1Korinthus 9:23, Újfordítású revideált Biblia; Zsidók 6:10). Péter apostol éleslátóan ezt írta: „ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél” (1Péter 2:20).
Tanuljunk Jónástól
10., 11. Hogyan bizonyosodott be, hogy Jónás nem bízott Jehovában a) amikor megkapta a megbízatását Ninivébe? b) amikor Isten nem pusztította el Ninive lakóit?
10 Amikor Jónás azt az utasítást kapta, hogy menjen Ninivébe, nem értékelte, hogy Jehova megbízik benne. Miután borzalmas élményeken ment keresztül, mert vonakodott engedelmeskedni, Jónás észre tért, beismerte hibáját, elfogadta külföldi megbízatását, és figyelmeztette Ninive lakóit a közelgő pusztulásra. Ekkor valami váratlan esemény történt. Ninive lakóinak a megbánást tanúsító magatartása miatt Jehova úgy döntött, hogy nem pusztítja el őket (Jónás 1:1—3:10).
11 Hogyan reagált erre Jónás? Mogorván panaszkodott Istennek imában. Bánatának a lényege ez volt: Tudtam, hogy ez lesz. Ezért nem akartam Ninivébe jönni eleinte. Most, hogy ennyi mindenen keresztülmentem, beleértve mindazt a borzalmat és megaláztatást, amelyet akkor éltem át, amikor elnyelt a nagy hal, s miután keményen munkálkodtam, figyelmeztetve Ninive lakóit a küszöbönálló pusztulásra, ez lett belőle! Minden munkám és szenvedésem hiábavaló volt! Akár meg is halhatnék! (Jónás 4:1–3).
12. Mit tanulhatunk Jónás tapasztalatából?
12 Vajon jó oka volt Jónásnak a panaszkodásra? Vajon Jehova igazságtalan volt, amikor kiterjesztette irgalmát a megbánást tanúsító helytelenül cselekvőkre? Jónásnak igazából örülnie kellett volna; több tízezer ember menekült meg a kivégzéstől! (Jónás 4:11). Tiszteletlen, panaszkodó viselkedése azonban azt mutatta, hogy nem fejez ki mélységes bizodalmat Jehova igazságosságában. Túl sokat gondolt magáról, és túl keveset másokról. Tanuljunk Jónás esetéből azáltal, hogy folyton háttérbe szorítjuk a saját érzéseinket. Győződjünk meg róla, hogy az a jó, ha engedelmeskedünk Jehovának, követjük az utasítást, melyet a szervezetén keresztül kapunk, és elfogadjuk a döntéseit. Meg vagyunk róla győződve, hogy „lészen jól dolgok, a kik az ő [Isten] orczáját félik” (Prédikátor 8:12).
Most van itt az ideje, hogy megerősítsük bizodalmunkat!
13. Hogyan erősíthetjük meg mindannyian a Jehovába vetett bizodalmunkat?
13 Bölcsesség útja az, ha megerősítjük Jehovába vetett bizodalmunkat (Példabeszédek 3:5–8). Természetesen nem elég, ha csak segítségért imádkozunk Jehovához, hogy legyen több a bizalmunk; ennél többre van szükség. A bizodalom pontos ismeretre épülve növekszik, ezért tehát kell hogy legyen személyes bibliatanulmányozásunk, olvasnunk kell a Bibliát és a Bibliát magyarázó irodalmat egyaránt, s ez legyen mindennapos nálunk. Létfontosságú, hogy részt vegyünk rendszeresen a keresztény összejöveteleken, akárcsak az, hogy jól felkészüljünk, és a lehető legnagyobb mértékben közreműködjünk. Ha szokásunkká tesszük, hogy megosztjuk a bibliai igazságokat másokkal, és tapintatosan legyőzzük az ellenvetéseket, az is mélyíti a Jehovába és Szavába vetett bizodalmunkat. Ezáltal többet foglalkozunk vele, naponta.
14. Miért kérik majd hamarosan Isten népét, hogy mutassa ki Jehovába vetett bizodalmát még inkább, mint valaha?
14 A közeljövőben hirtelen minden idők leghatalmasabb nyomorúsága fog rátörni az emberiségre (Máté 24:21). Amikor ez elkövetkezik, Isten szolgáinak sokkal inkább ki kell mutatniuk, hogy bíznak Jehova igazságosságában és a szervezetén keresztül jövő irányításban. Akkor majd bizodalommal engedelmeskednek Isten parancsának jelképes értelemben: „Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!” (Ésaiás 26:20). Már bementek a 232 országban lévő, több mint 85 000 gyülekezet védelmező környezetébe. Bármi legyen is még majd abban a parancsban, hogy ’menjünk be a szobáinkba’, biztosak lehetünk benne, hogy Jehova segít majd véghezvinni.
15. Hogyan hangsúlyozzuk ki 1998-ban a bizodalmat, és miért helyénvaló ez?
15 Feltétlenül erősítsük meg még most a bizodalmunkat. Ha nem bízunk meg keresztény testvéreinkben, Jehova szervezetében és mindenekelőtt magában Jehovában, lehetetlen, hogy túlélők legyünk. Mennyire helyénvaló ezért, hogy 1998-ban Jehova Tanúit az egész világon ismételten arra emlékeztették éviszövegük szavai, hogy „mindenki, aki hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni”! (Róma 10:13, NW). Ezért kell továbbra is bíznunk. Ha a legkisebb jelét is észleljük annak, hogy kétségek merülnek fel bennünk ezt a bizodalmat illetően, dolgoznunk kell azon, hogy most, igen, még ma helyrehozzuk.
Jehova ítélete igazságos lesz
16. Mi történhet a bizodalommal, ha nem ápoljuk, és hogyan előzhetjük ezt meg?
16 A Zsidók 3:14 így figyelmezteti a felkent keresztényeket: „részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk.” Ezek a szavak elméletileg a földi reménységű keresztényekre is vonatkoznak. A kezdeti bizodalom elmúlhat, ha nem fejlesztik. Nagyon fontos, hogy továbbra is törekedjünk pontos ismeretet szerezni, s így megerősíteni az alapot, amelyre bizodalmunk épül!
17. Miért lehetünk biztosak abban, hogy Jézus jól fogja megítélni, hogy ki lesz majd túlélő?
17 Krisztus hamarosan minden nemzetet megvizsgál, hogy ’elválassza az embereket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől’ (Máté 25:31–33). Biztosak lehetünk benne, hogy Krisztus igazságosan fogja megítélni, ki méltó arra, hogy túlélő legyen. Jehova adott neki bölcsességet, éleslátást és még más olyan tulajdonságokat, amelyekre szüksége van ahhoz, hogy ’megítélje a lakott földkerekséget igazságosságban’ (Cselekedetek 17:30, 31, Vi). Legyen a meggyőződésünk olyan, mint Ábrahámé, aki ezt mondta: „Távol legyen tőled [Jehova], hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonoszszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?” (1Mózes 18:25).
18. Miért ne foglalkozzunk túlságosan azzal, amit most még esetleg nem tudunk?
18 Ha teljes mértékben bízunk Jehova igazságosságában, nem kell aggódnunk amiatt, hogy kapunk-e választ az olyan kérdésekre, mint például: Hogyan lesznek megítélve a csecsemők és a kisgyermekek? Lehetséges, hogy sok embert nem érünk el a jó hírrel, mire eljön Armageddon? Mi lesz az elmebetegekkel? Mi lesz a . . .? Igaz, most még talán nem tudjuk, hogyan fogja megoldani Jehova ezeket a kérdéseket. De biztos, hogy igazságosan és könyörületesen fogja megoldani. Sosem szabad kételkednünk ebben. Ami azt illeti, lehet, hogy el fogunk csodálkozni, és örülni fogunk, amint látjuk, hogy úgy oldja meg ezeket a kérdéseket, ahogyan nem is gondoltuk. (Vesd össze: Jób 42:3; Zsoltárok 78:11–16; 136:4–9; Máté 15:31; Lukács 2:47.)
19., 20. a) Miért nem rossz, ha ésszerű kérdéseket teszünk fel? b) Mikor fogja Jehova megadni a szükséges válaszokat?
19 Jehova szervezete nem utasítja el az őszinte, időszerű kérdéseket, mint ahogyan némelyik ellenszegülő tévesen állítja (1Péter 1:10–12). A Biblia azonban azt tanácsolja, hogy kerüljük az ostoba, spekulatív kérdéseket (Titus 3:9). Ha ésszerű kérdéseket teszünk fel, és kutatunk Isten Szavában, valamint a keresztény kiadványokban, hogy megtaláljuk a szentírási választ, növekedhet a pontos ismeretünk, s így megerősödhet a Jehovába vetett bizodalmunk. A szervezet Jézus példáját követi. Jézus nem adott választ az olyan kérdésekre, amelyeknek még nem érkezett el az idejük. Ezt így magyarázta: „Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok” (János 16:12). Azt is elismerte, hogy bizonyos dolgokat ő maga sem tudott még akkor (Máté 24:36).
20 Jehova sok mindent fog még feltárni. Igazán bölcs eljárás rá várni, bízva abban, hogy szándéka kinyilvánításának az időzítése megfelelő lesz ahhoz, hogy kielégítse az adott helyzet szükségleteit. Biztosak lehetünk abban, hogy ha egyszer a Jehova által megítélt kellő idő elérkezik, meg lesz az az örömünk, hogy nagyobb belátásunk lesz az útjaiba. Igen, jutalmat kapunk majd, feltéve, ha teljes mértékben bízunk Jehovában és a szervezetben, melyet felhasznál. A Példabeszédek 14:26 a következőkről biztosít minket: „Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke.”
[Lábjegyzet]
Mit gondolsz?
◻ Miért nem bölcs, ha engedjük, hogy az érzelmeink megingassák a Jehovába vetett bizodalmunkat?
◻ Mit tanulhatunk Jónás tapasztalatából?
◻ Miért olyan fontos a bibliatanulmányozás és az összejöveteleken való részvétel?
[Kép a 16. oldalon]
Még ha személyes veszteség ért is minket, biztosak lehetünk abban, hogy Jehova igazságos
[Képek a 18. oldalon]
Biztos vagy benne, hogy bízol Jehovában?