Végezzük Jehova munkáját Jehova módja szerint!
„Legyünk tehát mindannyian, akik érettek vagyunk, ilyen szellemi magatartásúak és . . . amilyen mértékben előrehaladást tettünk, járjunk továbbra is rendesen ugyanolyan gyakorlat szerint.” — Fil 3:15, 16.
1, 2. Milyen kettős tevékenységet követelnek meg ma az önátadott keresztényektől, és milyen írásszövegek mutatnak rá erre?
MIBŐL ÁLL Jehova munkája azok számára, akik átadták magukat az ő akarata cselekvésére, és akik Jézus Krisztusnak, az ő Fiának nyomdokain kívánnak járni? Ez kettős munka, amit Jézus Krisztus nemcsak előre megjövendölt, hanem meg is parancsolt.
2 Ő így jövendölt: „A királyságnak ezt a jó hírét prédikálják majd az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek és akkor jön el a vég.” (Máté 24:14) A Királyság jó híre prédikálásában való részvétel ma bizonyára fontos része Jehova munkájának. Jézus továbbá azt parancsolta korai tanítványainak: „Menjetek azért és képezzetek tanítványokat minden nemzetből való emberek közül, alámerítve őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, megtanítva őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek.” (Máté 28:19, 20) A keresztényeknek nemcsak prédikálniuk kell, hanem tanítaniuk is kell az embereknek mindazt, amit ők maguk is tanultak. Segíteniük kell másoknak, hogy megtegyék azt, amit Jézus parancsolt a régi apostolainak és tanítványainak.
3. A Szentírás szerint hogyan kell végezni az Isten munkáját?
3 Hogyan kell végezni Isten munkáját? Vajon úgy kell végezni ezt a munkát minden kereszténynek, ahogyan ő maga szeretné vagy ahogyan elképzeli? Egyáltalán nem. Isten Igéje mondja meg nekünk hogy hogyan kell azt végeznünk. Ezt az alapelvet már Mózes idejében is szemléltették, mert az 5Mózes 12:8-ban ezt olvassuk. „Ne cselekedjetek mind aszerint, amint mi cselekszünk most itt, mindenki azt, ami jónak látszik a saját szemében.” Ellenkezőleg, úgy kell tennünk, amint az 5Mózes 6:18 megparancsolja: „Azt cselekedd, ami igaz és jó Jehova szemei előtt, hogy jól legyen dolgod.” Pál apostol rámutat, hogy ezek az alapelvek a keresztény gyülekezetre is vonatkoznak: „Intelek titeket testvérek. . ., hogy mindnyájan egybehangzóan beszéljetek, és ne legyenek köztetek szakadások, hanem legyetek szorosan egységesek ugyanabban az értelemben és ugyanabban a gondolatmenetben.” (1Kor 1:10) A Filippi 3:15, 16-ban pedig Pál megmutatja, hogy összhangban gondolkodni, beszélni és cselekedni az érett keresztények ismertetőjele. Ez a szándékbeli és cselekvésbeli egység lényeges ahhoz, hogy Jehova Isten munkáját az ő módja szerint végezzük.
TEGYÜK ISTEN MUNKÁJÁT AZ ELSŐ HELYRE!
4. a) Melyik helyen álljon Isten munkája az életünkben? b) Milyen dolgok igényelhetik jogosan a mi időnket?
4 Nos, mit foglal magában többek között az, hogy Jehova munkáját az ő módja szerint végezzük? Például, első helyet kell biztosítani neki az életünkben. Amint Jézus buzdít: „Továbbra is keressétek tehát először a Királyságot és az ő igazságosságát.” (Máté 6:33) Csak ennyi időnk, csak ennyi fizikai és szellemi erőnk vagy energiánk van és a világ javaiból csak ennyivel rendelkezünk. És oly sok dolog van, ami jogosan igényli az időnket. Például: Egy családapának gondoskodnia kell a családjáról nemcsak szellemileg, hanem anyagilag is és biztosítani kell megfelelő kikapcsolódást is számukra. Mindezeket megkövetelik tőle. — Hasonlítsd ezt össze az 1Timótheus 5:8-cal!
5. a) Hogyan helyezheti egy keresztény Jehova munkáját az első helyre a világi munkájához viszonyítva? b) Milyen jutalomban részesült egyik családapa, aki megtette ezt?
5 De még az ilyen kötelezettségek terén is van miben választani a kereszténynek. Például ahhoz, hogy Isten királyságát az első helyre tudjuk tenni az életünkben, olyan munkahelyet kell választanunk, ahol a lehető legtöbb időnk marad a prédikáló és a tanítványképző munkára és arra, hogy családunk szellemi érdekeivel törődjünk. Az egyik családapa, aki laboratóriumi technikusként dolgozott, otthagyta munkahelyét és önálló lett, mindenféle alkalmi munkákat vállalt, hogy több időt fordíthasson négy fiának és leányának szellemi érdekeire. S az eredmény? Gyermekei nagyszerű keresztény munkásokká nőttek fel.
6. Mit kell választanunk a szabadidőnk felhasználásával kapcsolatban?
6 Ott van azután a szabadidőnk kérdése. Mindnyájunknak szükségünk van kikapcsolódásra, de vajon mennyire? Ez áll az első helyen az életünkben? Olyan fokozott mértékben igyekszünk-e kedvenc szórakozásunknak élni, hogy emiatt kárt szenvednek a szellemi érdekeink? Vagy előbb a szellemi szükségleteinkkel törődünk, s csak azután veszünk részt némi kikapcsolódásban, ha marad rá idő? Ez gyakran választás kérdése, mert általában nem arról van szó, hogy ezt ÉS azt, hanem ezt VAGY azt. Vajon úgy tekintjük-e az Isten munkáját és a „jó hír” prédikálását, mint — mondjuk — az életünk krémjét, a többi dolgot pedig úgy, mint a lefölözött tejet? Vagy meggondolatlanul, az élvezetek képezik-e az időnk, az energiánk és az anyagi lehetőségeink krémjét és Isten munkája a lefölözött tej? Kitesszük-e magunkat annak a vádnak, hogy ,inkább a gyönyört szeretjük, mint Istent’? — 2Tim 3:4.
EGYENSÚLY ÉS IDŐBEOSZTÁS
7, 8. a) Mit követel tőlünk az, ha Jehova munkáját Jehova módja szerint akarjuk végezni a „jó hír” másoknak való prédikálása terén? b) Az időbeosztás terén?
7 Jézus azt mondta, hogy semmit sem tesz a saját kezdeményezéséből. Mindig szorosan követi az Atya utasításait. (Ján 14:10) Jól tesszük tehát, ha gondosan tanulmányozzuk az ő példáját és úgy végezzük a „jó hír” prédikálását, ahogyan Ő végezte. Így Jehova munkáját Jehova módja szerint végezzük. Jézus nem várta meg, amíg az emberek eljönnek hozzá, és nem korlátozta a „jó hír” prédikálását olyan személyekre, akiket már ismert. „Városról városra és faluról falura járt prédikálva és hirdetve az Isten királysága jó hírét.” (Luk 8:1) Az ő példáját követve a tanítványai is kezdeményezőleg keresték fel az embereket a jó hírrel; csoportoknak tanúskodtak a piactereken és más helyiségekben, ahol az emberek rendszeresen összejöttek. (Csel 16:13-15; 17:17-21) Ma, Jehova tanúi ugyanezeket az alapelveket követik. Megosztják a „jó hírt” más emberekkel, akár ismerősök, akár idegenek legyenek is azok. Amikor mindennapi ügyes-bajos dolgaikat intézik, kapcsolatba kerülnek rokonokkal, szomszédokkal, munkában és iskolában és igyekszenek felhasználni ezeket a találkozásokat arra, hogy megfelelő módon közöljék a bibliai igazságot. De ha tevékenységünket csupán erre korlátoznánk, nem hallana mindenki a „jó hírről”. Vannak, akikkel sohasem találkoznánk, ha nem keresnénk fel őket az otthonukban. Mivel Jehova tanúiban olyan szeretet van, amely mindenfajta embert magába foglal, igyekszenek mindenkihez eljuttatni a Királyság üzenetét. A te személyes részvételed ebben a tevékenységben vajon ezt a kiegyensúlyozott keresztényi nézetet tükrözi? — Máté 5:46-48; 1Tim 2:3, 4.
8 Az egyensúllyal szorosan összefügg az időbeosztás kérdése. Természetesen ,mindennek megvan az ideje az ég alatt’. (Préd 3:1-8) Ha betartjuk ezt az alapelvet, amikor egy gyülekezeti összejövetelen vagyunk és egy keresztény szolga tart előadást, nem fogunk szundikálni vagy suttogni, vagy az előadástól idegen anyagot olvasgatni. Azok az esték, amelyeken gyülekezeti összejövetelek vannak nem az újralátogatásra vagy más keresztényi tevékenységre valók, amelyeket bármilyen más időben is el lehet végezni. Különösen a véneknek kell nagy figyelmet fordítaniuk az időbeosztás kérdésére. Gyakran eshetnek abba a kísértésbe, hogy éppen az összejövetel alatt foglalkozzanak gyülekezeti ügyekkel. Jobb tervezéssel azonban egy másik időpontra tehetik az ilyen ügyek intézését.
VÉGEZZÜK BÉKÉSEN, ÖRÖMMEL AZ ISTEN MUNKÁJÁT
9, 10. a) Miért kell békés módon végeznünk Jehova munkáját? b) Miért jelent ez néha nehézséget?
9 Jézus azt tanácsolta az apostolainak: „Legyetek békességben egymással.” (Márk 9:50) Elvégre is, Jehova nem a „békesség Istene”, és az ő Fia nem a „Béke Fejedelme”? (Fil 4:9; És 9:6) És nem jelentette-e ki Jézus boldogoknak a békeszeretőket, azaz a békességet előmozdítókat? (Máté 5:9, Királyság Sorközi Fordítás) Ez azt jelenti, hogy nekünk törekednünk kell és minden erőfeszítést meg kell tennünk, hogy béke uralkodjék közöttünk.
10 Miért jelent néha nehézséget a békés együttműködés? Az egyik oka kétségtelenül az, hogy mindannyian más-más egyéniség vagyunk. Nem kell-e tehát engedményeket tennünk másféle gondolkodásmód és cselekvési mód javára és bírálat helyett megértést tanúsítanunk? Egy másik oka annak, hogy néha nehéz békésen együtt működni: szeretnénk, ha Isten munkája a lehető legjobb módon menne végbe és mi azt gondoljuk, hogy természetesen a mi módszerünk a legjobb! Ez néha talán igaz is. De gyakran több elfogadható módszer is létezik valaminek az elvégzésére. Amikor így van, sokkal fontosabb a békességben való együttműködés, mint valaminek az abszolút leghatékonyabb módon történő elvégzése.
11. Mire legyen hajlandó egy vén a békesség érdekében?
11 Különösen a véneknek kell jól elméjükbe vésni a békesség megőrzésének fontosságát, amikor gyülekezeti ügyek intézésére jönnek össze. Amikor nincs szó kényszerítő alapelvekről, és csupán ízlés kérdése vagy több-kevesebb költség kérdése forog kockán, a bölcs egyén — a békesség érdekében — inkább enged annak, aki merevebben fogja fel a dolgot. Ha ragaszkodunk a saját eljárásmódunkhoz, talán neheztelésre adunk okot, sőt el is idegenítjük magunktól a testvéreinket. Megéri ezt a győzelem? Biztosan nem éri meg! Ha tehát Isten módján akarjuk végezni az ő munkáját, az azt jelenti, hogy békességgel, emlékezve a Zsoltárok 133:1 versére: „Nézd! Milyen jó és gyönyörűséges, amikor testvérek együtt lakoznak egységben!”
12. Miért nagyon ésszerű követelmény, hogy Jehova munkáját örömmel végezzük?
12 Jehova munkája végzésének egy másik fontos vonása az, hogy örömteli módon végezzük. Amiként egy boldogtalan feleség kedvezőtlen fényt vet a férjére, ugyanúgy Isten szolgálatának örömtelen végzése kedvezőtlen fényt vet Jehovára. Jogosan ajánlja tehát Pál apostol: „Mindig örüljetek az Úrban! Ismét mondom: Örüljetek!” (Fil 4:4) És mily sok oka van ma a kereszténynek arra, hogy örvendezzen! ,Az igazság valóban szabadokká tette őket’ (Ján 8:32); bűnbocsánatot nyertek (Csel 13:38); látják hogy az igazság ismerete egyre jobban növekszik (Dán 12:4); nagyszerű társaságban vannak (Róma 1:11, 12); élvezhetik az adakozásból fakadó nagyobb boldogságot (Csel 20:35); élvezik a szellemi paradicsom áldásait (2Kor 12:4); a feddhetetlenségük megőrzése által tudják, hogy megörvendeztetik nagy Jehova Istenük szívét. — Péld 27:11.
VÉGEZZÜK TISZTA KÉZZEL JEHOVA MUNKÁJÁT!
13. Mi hiányzott gyakran az ókori Izraelnél és milyen parancsra indította ez Jehovát velük kapcsolatban?
13 Egyik vonása annak, hogy Jehova munkáját az ő módján végezzük az, ha tiszta kézzel, vagyis erényesen végezzük azt. Bizony sokan vallottak már kudarcot ezen a téren. Lehetünk mi a legbuzgóbbak Jehova munkájában, de ha nem élünk a bibliai erkölcsi alapelvek szerint, minden hiábavaló. Jehova Isten ezt világosan kimutatta az ókori népével, Izraellel kapcsolatosan. Megmondta nekik, hogy a látszat vagy forma szerinti imádatukat megvetendőnek tartja és ezt mondta: „Mosakodjatok meg; tisztítsátok meg magatokat; távolítsátok el cselekedeteitek gonoszságát a szemeim elől; szűnjetek meg rosszat cselekedni!” — És 1:13-16.
14. Milyen példás magatartást mutatott Pál, éspedig melyik régi paranccsal kapcsolatban?
14 Jehova Isten szent, tiszta és igazságos, és azt parancsolja, hogy az ő szolgái hasonlóképpen szentek és tiszták legyenek. „Legyetek szentek, mert én szent vagyok!” (1Pét 1:16) Mi mindannyian tökéletlenek vagyunk és ennek következtében valóságos harcot kell folytatnunk azért, hogy szentek és tiszták maradjunk. Időnként talán úgy érezhetünk, mint ahogyan Pál apostol érzett, amikor azt írta, hogy amit tenni szeretne, nem azt teszi, amit pedig nem szeretne tenni, azt cselekszi. (Róma 7:19) De sohasem szűnt meg harcolni az öröklött gyengeségei ellen, mert ezt írta: „Megsanyargatom a testemet és rabszolgaként vezetem, hogy miután másoknak prédikálok, én magam valamiképpen kifogás alá ne essek.” (1Kor 9:27) Az ókori Babilonból hazatérő zsidóknak azt parancsolták: „Őrizzétek meg tisztán magatokat, ti, akik Jehova edényeit hordozzátok.” Noha ez a parancs elsődlegesen a vallási tisztaságra utal, az alapelv az erkölcsi tisztaságra is alkalmazható. — És 52:11.
15. Milyen további okunk van arra, hogy vigyázzunk a viselkedésünkre?
15 Nemcsak azért helyes dolog tisztának maradnunk, mert tiszta üzenetet közvetítünk, hanem azért is, hogy meg ne botránkoztassunk másokat. Jézus arra figyelmeztet, hogy rendkívül súlyos dolog megbotránkoztatni egyet is az ő kicsinyei közül. (Luk 17:1, 2) Pál nagyon vigyázott erre, ami a következő szavaiból is kitűnik: „Semmiképpen ne adjunk semmilyen okot a botránkozásra, hogy a prédikáló szolgálatunkat ne hibáztathassák. Mindenféleképpen ajánljuk magunkat, mint Isten szolgái, sok kitartással. . . tisztasággal. . . képmutatás nélküli szeretettel.” Valóban, Isten módján végezni Isten munkáját annyit jelent: ügyelünk arra, hogy tiszta kézzel végezzük azt, máskülönben gyalázatot hoznánk Jehovára és gyülekezetére, és megbotránkoztatnánk másokat. — 2Kor 6:3-10.
VÉGEZZÜK ÖNZETLENÜL JEHOVA MUNKÁJÁT!
16. Mit kért Dávid király Istentől, hogy tegye meg neki és mit jelentett ez?
16 Jehova munkájának végzése abszolút haszontalan lenne számunkra, ha nem szeretetből, ha nem önzetlenül, ha nem tiszta szívből végeznénk. Dávid király megértette ennek fontosságát, ezért így imádkozott: „Taníts meg engem, ó Jehova, a te utaidra. Én a te igazságodban fogok járni. Tedd egységessé a szívemet, hogy féljem a te nevedet.” (Zsolt 86:11) Megosztott szívvel szolgálni azt jelentené, hogy beengedtük oda az önzést. Hátsó gondolatra utalna. Ezért kaptuk a parancsot, hogy szeressük Jehova Istent egész szívünkkel, lelkünkkel, elménkkel és erőnkkel. — Márk 12:29-31.
17. Miért nem könnyű dolog vigyázni az indítékainkra?
17 Ezt nem könnyű megtenni. Az izraeliták állandóan kudarcot vallottak ezen a téren. Miért? Azért, mert a tökéletlen emberi szív rendkívül hamis, áruló, amint azt a Jeremiás 17:9-ben olvassuk. És amint Jeremiás a továbbiakban rámutat, Jehova Isten képes teljesen megérteni a szívet. Ezért van az, hogy az ő Igéjének a tanulmányozása segít nekünk azonosítani az önző hajlamainkat vagy terveinket és sikeresen harcolni ellenük. Igen, a szívünk bukott hajlamai képesek megrontani vagy tönkretenni még a jó munkánkat is. Az önző vagy hátsó gondolatok okozták a bajt a Jézus korabeli vallásvezetőknél is, ezért voltak annyira ellene Jézusnak. Ugyanúgy van ez a kereszténység mai papságával is. Külső látszat szerint szolgálják Istent, de ténylegesen főleg a saját érdekeikkel törődnek. — Máté 23:13-33.
18. Hogyan vezet rá minket Pál apostol, hogy mennyire szükséges önzetlenül szolgálni Jehova Istent?
18 Milyen világosan fejti ki Pál apostol a helyes indíték fontosságát: „Ha emberek vagy angyalok nyelvén beszélek is, de szeretet nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. Ha jövendölés adományával rendelkezem is és ismerek minden szent titkot és minden tudományt, és akkora hitem van, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincs bennem, semmi vagyok. És ha minden vagyonomat mások táplálására adom és a testemet átadom, hogy dicsekedhessem, de szeretet nincs bennem, semmi hasznom nincs belőle.” — 1Kor 13:1-3.
19. Milyen további tanácsot ad a Szentírás arra vonatkozóan, hogy milyenfajta szeretetet kell tanúsítanunk?
19 Okkal tanácsolja tehát Pál: „Minden ügyeteket szeretettel vigyétek véghez.” (1Kor 16:14) De ennyiben hagyja a dolgot Pál? Nem, mert ismerve a bukott szívünk csalóka jellegét, ezt mondja: „A szeretetetek legyen képmutatás nélküli.” (Róma 12:9) Milyen könnyű kifejezni olyan szeretetet, amely nem igazán helyes indítékú szívből fakad! Ezért tartja fontosnak Pál, hogy úgy ajánlja magát, mint Isten szolgáját az ő „képmutatás nélküli szeretete” által. (2Kor 6:6) Igen, a mi szeretetünknek „tiszta szívből jövő szeretetnek” kell lennie; és amint Péter apostol kifejezte, annak „képmutatás nélküli testvéri szeretetnek” kell lennie. — 1Tim 1:5; 1Pét 1:22.
20. Összegezve a dolgokat, mit követel meg tőlünk az, hogy Jehova munkáját Jehova módja szerint végezzük, és ez mit eredményez számunkra?
20 Milyen tág tere nyílik annak, hogy Jehova munkáját Jehova módja szerint végezzük! Jehova azt kívánja tőlünk, hogy ezt a munkát tegyük az első helyre életünkben, hogy bölcsen, békésen, örömmel, tiszta kézzel és tiszta szívvel végezzük azt. Ha ezt tesszük, sok örömünk lehet már most, és elnyerhetjük az ő helyeslését és egy vég nélküli életet a dolgok új rendjében, amely már nagyon közel van.
[Kép a 17. oldalon]
A jól szervezett, szerető szolgálat, melyet Istennek végzünk, a Királyság-érdekek mindenkori első helyre tevése sok örömet okozhat most és az előttünk levő időben