KAR
Az emberi test páros mellső végtagja. A héber és a görög „kar” jelentésű szavakat (zeróʹaʽ; bra·khiʹón) a Biblia gyakran jelképes értelemben használja, az erő vagy hatalom kinyilvánításának képességére utalva vele (1Mó 49:24, Rbi8, lábj.; Jób 22:8, Rbi8, lábj., IMIT; vö.: Lk 1:51). Jehova Isten ’karja’ mérhetetlenül erős, képes bámulatos teremtési munkákra (Jr 27:5; 32:17). Ezenkívül Jehova a „karja” által uralkodik (Ézs 40:10; Ez 20:33), megmenti azokat, akik nyomorúságban vannak (Zs 44:3; Ézs 52:10), kiszabadítja népét (2Mó 6:6; Ézs 63:12; Cs 13:17), támogatja őket és törődik velük (5Mó 33:27; Ézs 40:11; Hó 11:3), ítél (Ézs 51:5) és szétszórja ellenségeit (Zs 89:10; Lk 1:51). A kar összetörése valaki hatalmának a megsemmisítését jelképezi (Jób 38:15; Zs 10:15; Jr 48:25). Jehova hatalommal és erővel ruházta fel Jézus Krisztust, hogy Bíróként és Ítélet-végrehajtóként cselekedjen, és őáltala nyilvánítja ki a hatalmát, amelyet a ’karja’ jelképez (Ézs 53:1; Jn 12:37, 38).
Az emberi erőt jelképező hús-vér kart a Biblia úgy jellemzi, mint ami megbízhatatlan, és csalódást okoz a benne bízónak. Jehova óva inti népét attól, hogy emberek karjában bízzon, mert ez csapdába ejt, és nagy bajt okoz (2Kr 32:8; Jr 17:5). Összetöri a gonoszok karját, amely a leírás szerint elnyomásként nehezedik áldozataikra (Jób 35:9; 38:15; Zs 10:15).
Nabukodonozor király álmában a szobor ezüstmelle és -karja a méd–perzsa birodalmat jelképezi, azt a királyságot, amely Babilont, az aranyfejet követte világhatalomként (Dá 2:32, 39).