„A mi Istenünk nyilvános szolgái” és segítőtársaik ma
1. Mi az emberiség érdekében végzett legnagyobb közszolgálat ma, és prófétailag minek nevezik azokat, akik ezt végzik?
ISTEN SZELLEMI helyreállító és rehabilitációs munkája a legnagyobb közszolgálat, amely ma folyik az emberiség számára. Azok, akiket Isten felhasznál közszolgáiul ebben a munkában, nem politikusok, hanem azok, akik prófétailag „a mi Istenünk nyilvános szolgái”-ként vannak megjelölve. (És 61:6) Vezetőjük és Példaadójuk volt Jehova Isten legfőbb Közszolgája. Ez Jézus Krisztus volt, aki földi napjaiban, 19 évszázaddal ezelőtt, bámulatos helyreállító és gyógyító munkát végzett a szerencsétlen emberiség érdekében.
2. Miért nem foglalatoskodtak Jézus és az apostolok Palesztina földjének környezeti helyreállításán?
2 Akkor régen Jézus Krisztus és az apostolai által végzett közszolgálat nem hozta magával Palesztina földjének környezeti helyreállítását, ahol ők Isten királyságának a jó hírét prédikálták. Ilyesmin munkálkodni hiábavaló tevékenység lett volna, hiszen a felkent Jézus azt tanította apostolainak, hogy „a mi Istenünk bosszúállásának napja” közeledik a zsidókra, ami be is következett i. sz. 70-73 között a római légiók által és elpusztított hellyé tette Júdea tartományát. A Holt-tenger partján fekvő Maszada erődítmény volt az utolsó júdeai erősség, amely a rómaiak kezébe került. Mit mondjunk azonban arról a szellemi helyreállító munkáról, amelynek úttörője Jézus volt, folytatói pedig az apostolai voltak? Az továbbra is előrehaladt azon a próbateljes időszakon át és azon túl is mindaddig, amíg a megjövendölt „hitehagyás” be nem következett az apostolok halála után. — 2Thess 2:3.
3. Az Ésaiás 61:1-4 szerint kik a jelképes „igazságosság nagy fái” és milyen tevékenységben álltak ők munkába?
3 Ésaiás próféciájának 61. fejezetében a szellemi helyreállítás munkája egy régen elpusztított föld és elpusztult városainak helyreállításához van hasonlítva. Ezért, miután először elmondja, hogyan fogja „ékesíteni” Jehovát, a Szuverén Urat „az igazságosság nagy fáinak” létrehozása egy szellemi paradicsomban, Ésaiás jövendölése tovább így folytatódik: „És újra fel kell építeniük a régóta elpusztított helyeket; helyreállítják még a korábbi idők elhagyott helyeit és biztosan újjáépítik az elpusztult városokat, a nemzedékről nemzedékre pusztán állt helyeket.” (És 61:4) Az újjáépítők, akikről itt szó van azok, akikre a megelőző három versben történik utalás, akik vigasztalásban részesülnek, vallási szabadságot nyernek, s ismét elnyerik Jehova kegyét és „jóakaratát”. Ezek állnak be a helyreállító munkába.
4. Vajon Jézus az Ésaiás 61:4 teljesedését a babiloni fogság utáni Júdea tartományára alkalmazta-e, és mennyire terjed ki a jövőbe ennek a próféciának a teljesedése?
4 Júdea tartományát és Jeruzsálemet, ahol Jézus Krisztus és apostolai sokat prédikálták Isten királyságát, a babiloni fogságból i. e. 537-ben kiszabadult hűséges zsidó maradék már régen helyreállította. De vajon a felkent Jézus erre a betű szerinti Júda földjére vonatkozó beteljesülésre alkalmazta az Ésaiás 61:4 próféciáját? Nem! Amikor az Ésaiás 61. fejezet első két versét idézte a názáreti zsinagógában, úgy mutatott rá annak beteljesedésére, mint amely vele kezdődik az ő napjaiban. Kimutatta, hogy a dolgok szellemi jelentőségéről van szó és nem alkalmazta azt a nép természetes, fizikai, környezeti állapotának a helyreállítására. Így ez a prófécia egészen a mi 20. századunkba, a mi napjainkba nyúlik.
5. Miért volt szükség szellemi helyreállító munkára Jehova népével kapcsolatban az első világháború után és ez mikor kezdődött el?
5 Az 1914-1918-as első világháború pusztító hatású volt Jehova önátadott, alámerített szolgáinak felkent maradékára. Földi szervezetüket sok tekintetben megnyomorította. Midőn ez az első totális háború véget ért, számos olyan felkent keresztény, aki azelőtt Jehova Isten szolgálatában és imádatában tevékenykedett, még börtönben volt, hosszú idejű elzárásra ítélve. 1919-ben azonban elérkezett a szabadulás ideje, nem csupán a betű szerinti börtönből, hanem — ami még fontosabb — a Nagy Babilonból (beleértve a hitehagyott kereszténységet is). A szellemi természetű helyreállítás késedelem nélkül megindult.
6. Milyen tényt adott a világ tudtára az 1919-ben Cedar Pointban megtartott kongresszus, és mit hozott létre Jehova akkor a felkent maradéka számára?
6 A Nemzetközi Bibliakutatók Egyesületének 1919-ben Cedar Point-ban (Ohio állam) megtartott első kongresszusa jelentőségteljesnek bizonyult. Ez tudatta a világgal, hogy az igaz keresztények felkent maradéka a Szuverén Úr, Jehova szellemének erejével újra életre kelt, mintegy a halálból. Helyreállíttattak az ő kegyében és még egyszer újra nyíltan, tevékenyen ,hirdették a Királyságnak ezt a jó hírét tanúskodásul minden nemzetnek’, a Máté 24:14-ben található jövendölés szerint. A szellemi helyreállításra irányuló ezen úttörői törekvés még ma is megmutatkozik ebben a késői időben világméretekben. Jehova Isten a maga dicsőségére szellemi paradicsomot hozott létre szellemtől nemzett maradéka számára.
KI JELÖLI KI A „MI ISTENÜNK NYILVÁNOS SZOLGÁIT”?
7. Az Ésaiás 61:5-7 szerint mekkora figyelmet kellett felkeltenie a felkent maradék szellemi helyreállításának?
7 Bármennyire különösnek hangzik is, de a Jehova felkent maradékának szellemi helyreállítása nemzetközi figyelmet vont magára. Ésaiás próféciája előre megjövendölte ezt. Miután megtárgyaltuk az Ésaiás 61:4. versét, tovább ezt olvassuk: „És valóban idegenek állnak elő és legeltetik nyájaitokat és idegenek lesznek földműveseitek és szőlőműveseitek. És ami titeket illet, Jehova papjainak neveznek; a mi Istenünk nyilvános szolgáinak mondanak benneteket. A nemzetek készleteit eszitek majd és az ő dicsőségükben [gazdagságukban] lelkesülten beszéltek magatokról. Szégyenetek helyett kétszeres rész jut nektek, megaláztatás helyett pedig ujjongással kiáltotok majd osztályrészük [sorsuk] felett. Ezért országukban kettős osztályrészt vesznek birtokukba. Határtalan ideig tartó örvendezés lesz az övék.” — És 61:5-7, UV; RS.
8. Mikor és hogyan következtek be a megjövendölt ellenséges dolgok és kinek az ösztönzésére?
8 Ne felejtsük el a következőt: Azoknak, akiken ennek a buzdító próféciának teljesednie kell, előbb szégyent és megaláztatást kellett elszenvedniük, meg kellett tagadni tőlük a „részüket” és „osztályrészüket”. Az első világháború alatt ilyen kellemetlen, igazságtalanság érte Jehova felkent maradékát, még a háborús őrületben levő kereszténység kezétől is. Igen, mind e mai napig sem szűnt meg a kereszténység papsága gyalázatot és megaláztatást zúdítani a szellemi izraeliták felkent maradékára.
9. Milyen helyen nem kellett többé a felkent maradéknak szégyent, megaláztatást és ellátás hiányát elszenvedniük és hogyan jutottak ide?
9 Mindazonáltal ezek a szellemi izraeliták nincsenek többé a Nagy Babilon földjén, nem szenvednek ott fogságban, bebörtönözve, vallási rabszolgaságban. 1919 tavaszán, mikor a kereszténység babiloni papsága nem tudta többé felhasználni támogatójául a harcias nemzeteket, Jehova megszabadította a hűséges felkent maradékát. Helyreállította őket — Ésaiás próféciájának szavai szerint — „az ő földjük”-ön. Ez az Istentől nyert állapot volt az, ahol többé nem kellett gyalázattól, megaláztatástól és a szellemi ellátás hiányától szenvedniük. Szellemi paradicsom volt az osztályrészük, ahol „kettős osztályrészt” kaptak.
10. Hogyan jelölik a vallásos ellenségek a helyreállított maradékot, és hogyan Jehova, s melyik az, ami számít a maradéknak?
10 Természetesen a hitehagyott kereszténység és világi szeretőik még mindig módot találnak arra, hogy sértő megnevezéssel illessék a már vallási testületként létező helyreállított maradékot. De mit mond Ésaiás próféciája arról, hogy minek fogják hívni a felkent maradékot? Az Ésaiás 61:6 a helyreállított maradékhoz szól és ezt mondja nekik: „És ami titeket illet, Jehova papjainak neveznek; a mi Istenünk nyilvános szolgáinak mondanak benneteket. A nemzetek készleteit eszitek majd.” Az számít nekik, aminek Jehova nevezi a felkent maradékát, nem pedig az, aminek vallásos ellenfelei nevezik őket.
11. Az ősi Izraelben kik tartoztak a papsághoz, de kikhez szól az Ésaiás 61:6 papságról szóló próféciája?
11 Ésaiás próféta és Jézus Krisztus idejében élt nemzeten ez az Ésaiás 61:6 próféciája soha nem teljesedhet be. Miért nem? Mert csupán az Áron, Mózes fivére családjából való képes férfiak voltak papokként felkenve. Lévi törzsének többi tagjai pedig az ároni papok segítőtársaiként szolgáltak a templomban. Izrael 12 másik törzse pedig az ároni papokhoz vitte áldozatait és ajándékait, akiknek szintén a templomban szolgáló léviták segédkeztek. Úgy érezte-e az a 12 törzs, hogy elfogultak velük szemben, minthogy ki voltak zárva a papi és lévitai szolgálatokból? Nem! Alárendelték magukat azoknak, akiket Jehova, a Szuverén Úr jelölt ki. Ezek szerint a mózesi törvény alatt Izrael sohasem válhatott volna papi nemzetté, olyan nemzetté, amely teljes egészében papokból áll. Krisztus felkent tanítványai esetében azonban az egész keresztény Izraelt alkotókhoz szólva azt olvassuk: „Jehova papjainak neveznek titeket.”
12. Hányan papok a szellemi Izraelben és ki a Főpap?
12 Ennek a szellemi Izraelnek minden tagja „pap”, Jehova velük kapcsolatos megnevezése alapján. Jézus Krisztus az ő Úttörőjük, Jehova Főpapja, aki alatt a „papok”-ból álló nemzet szolgál Istennek.
13. Hogyan erősítették meg Péter és János apostolok, hogy Jehovának ez az elrendezése a Főpap Jézus Krisztus felkent tanítványaira vonatkozik?
13 Ésaiás próféta ihletést kapott ennek megírására. Később Jézus Krisztus ihletett apostola megerősítette, hogy ez az elrendezés Jehovától, a Szuverén Úrtól, a mennyei Főpap, Jézus Krisztus felkent tanítványaira vonatkozik. Ilyen tanítványoknak írta Péter apostol: „Ti magatok is mint élő kövek szellemi házzá épültetek fel szent papság céljából, hogy szellemi áldozatokat mutassatok be, amelyek Isten előtt elfogadhatók Jézus Krisztus által. De ti ,választott faj, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdonul szolgáló nép vagytok, hogy mindenütt hirdethessétek’ annak kiválóságait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott ki titeket.” (1Pét 2:5, 9) Ezenfelül János apostol ezt írta azoknak, akiket Jézus Krisztus szeret: „Neki, aki szeret minket és aki a saját vérével oldott meg minket a bűneinktől — és Ő tett minket az ő Istenének és Atyjának királyságává és papjaivá —, igen, neki legyen a dicsőség és a hatalom mindörökké.” — Jel 1:5, 6.
14. Hogyan ismétli meg ezt a tényt a Jelenések 5:9, 10?
14 János a továbbiakban beszámol a mennyei tetszésnyilvánításról, melyet Isten Bárányának, Jézus Krisztusnak adtak, amely a papságot is magába foglalja: „Véreddel személyeket vásároltál meg Istennek minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből, és királysággá meg papokká tetted őket a mi Istenünk számára.” — Jel 5:9, 10, UV, Ö75.
15. Mit mond az Encyclopedia Americana 1977-es kiadása a „Minden hívő papsága” címről, ahogyan azt a reformátusok tanítják?
15 A középkorban a protestáns reformátorok az ő vallási gyülekezeteikre alkalmazták ezeket a szavakat. Az Encyclopedia Americana 1977-es kiadásának 22. kötete a 681. oldalon a „Minden hívő papsága” alcím alatt ezt írja:
„A reformáció egyik központi tantétele a minden hívő papsága volt. Azt a hitet vallva, hogy a megváltás Isten ingyen kegyelméből van, melyet hitből kell elfogadni, a reformátorok úgy érveltek, hogy nincs szükség hivatásos papságra a megváltás közvetítéséhez prédikálás és szentségek által. Bármely hívő szolgálhat papként, hirdetve a jó hírt a megváltásról, a hallgató pedig hittel reagálhat. Ezen túlmenően, amennyiben a jó cselekedetek felebarátunk szolgálatát jelenti, minden tett, amely elősegíti a társadalmat, úgy látszik a keresztényi hivatáshoz tartozik. Ami a ,protestáns munkaerkölcs’ néven ismeretes, abból nőtt ki, hogy a napi munkát elsődleges területnek tekintik, amelyben Istent lehet szolgálni.”
16. „A német nemzet keresztény nemességéhez” címzett könyvében mit mondott Luther Márton az egyetemes papságról?
16 Az Encyclopedia Americana 1927, 1929 jogosított kiadás 17. kötetének 753. oldalán a „Luther” címszó alatt olvassuk:
„Két figyelemre méltó könyv jelent most meg Luther tollából, mely meghatározza a dolgokhoz való hozzáállását: ,A német nemzet keresztény nemességéhez’ és a ,Babiloni fogság’. Az előbbiben kihirdeti az egyetemes papságot és szót emel minden különösen megszervezett papi rend ellen. Kétségbe vonja továbbá a pápa jogát a Biblia értelmezésére, amit szerinte mindenki szabadon megtehet.”
Luther Márton azt írta például könyvében ,a nemességhez’: „Mindnyájan pappá szenteltettünk az alámerítkezésünk alkalmával . . . Azáltal, hogy a pápa vagy püspök valakit felken, tonzúrával [a fejen kiborotvált rész] lát el, kirendel, illetve a laikusoktól megkülönböztető ruhába öltöztet, képmutatót vagy bolondot csinálhat belőle, de soha nem teszi ezzel őt kereszténnyé vagy szellemi emberré.”
17. Miért nem vették fel a papi címet az első századi keresztények, és mit mondhatunk magáról Jézus Krisztusról, mikor a földön járt?
17 Mint az apostoli idők egyszerű keresztényei, a mai felkent maradék tagjai sem veszik fel a papi címet. Miért is vennék fel? Nem mindnyájan társtagjai-e az egy szellemi papságnak, s így nem kell különbözniük egymástól? De igen! Jézus Krisztus főpapsága az a fő dolog, amelyet az ihletett Görög Iratok megvizsgálás tárgyává tesznek a szellemtől nemzett gyülekezet számára. (Zsid 3:1-6) Sőt még maga Jézus sem beszélt magáról mint papról, amikor a földön járt, bár Ő akkor Izrael első főpapjának, Mózes testvérének, Áronnak az ellenképéül szolgált.
18. a) Vajon az emberek beiktatnak-e papokat úgy, ahogyan kineveznek véneket, felvigyázókat és kisegítő szolgákat? b) Hol vannak most Jehova szellemi templomában a felkent maradéktagok, és mit végeznek ott?
18 Igaz, az apostolok, mint Pál és Barnabás valóban kineveztek képes embereket a keresztény gyülekezetekbe vénekként, felvigyázókként és kisegítő szolgákként, de sohasem neveztek ki vagy iktattak be „papokat” (Csel 14:23; Fil 1:1) Jehova az, aki Jézus Krisztus útján nevezi ki vagy iktatja be az ő papjait. Annak ellenére, hogy nem vesznek fel címeket, a mai felkent maradék tagjai ott helyezkednek el, amit a jeruzsálemi templomban a „papok udvara” árnyékolt elő. Ebben a jelképes udvarban, Jehova szellemi templomában mutatnak be neki „szellemi áldozatokat” Jézus Krisztus, a főpap által. — 1Pét 2:5.
19. a) Az Ésaiás 61:6 mit mond arról, hogy még minek mondják a szellemi Izrael tagjait? b) Többet jelent-e az ott használt héber szó a pusztán „szolga” minőségében való ténykedésnél?
19 Visszatérve most az Ésaiás 61:6-ra, megfigyelhetjük, hogy az a következőt is mondja a szellemi Izrael felkent tagjairól: „A mi Istenünk nyilvános szolgáinak mondanak benneteket.” Itt a héber szövegben a „nyilvános szolgák”-nak fordított szó a m’sharethʹ (többes számban), nem pedig az ‘obed, ami szolgát jelent, mint az Ésaiás 65:13-ban. A héber m’sharethʹ és a másik formája a sharathʹ igét gyakran használták Izrael papjaival kapcsolatosan. A Joel 2:17 használja ezt a kifejezést: „a papok, Jehova nyilvános szolgái.” (2Móz 28:35, 43) A Héber Iratok első idegen nyelvű fordításában a görögül beszélő fordítók felismerték a két héber szó, az ‘obed és m’sharethʹ közötti különbséget, és ezért az Ésaiás 61:6 fordításánál a görög Szeptuaginta Változat-ban a görög leitourgosʹ szóval fordították a héber m’sharethʹ kifejezést.
20. a) Mi az alapjelentése a görög leitourgosʹ szónak? b) Hogyan használják ezt a szót a Görög Szent Iratokban emberekre és mennyei teremtményekre vonatkozóan?
20 A leitourgosʹ szó alapjelentése „közmunkás”, azaz közhivatalnok vagy miniszter, mint amilyen egy közigazgatási tisztviselő. (Róma 13:6) Utalhat valamilyen szent hivatalban végzet szolgálóra is, mint ahogyan Pál apostol beszél magáról mint ,Krisztus Jézus nyilvános szolgájáról a nemzetek között, Isten jó hírének szent munkájában foglalatoskodva’. (Róma 15:16) Jézus Krisztust mint Isten Főpapját a szent hely és az igazi sátor „nyilvános szolgájá”-nak nevezik. (Zsid 8:1, 2) Olyan közéleti személyiség, mint Dávid király hercegi fia Amnon esetében, az őt kiszolgálót közszolgának tekintették. (2Sám 13:18) A mennyei angyalok is közszolgáknak számítanak, mert a Zsoltárok 104:4-ből idézve Pál azt mondja: „Továbbá az angyalokra utalva [Isten] így szól: ,És angyalait szellemekké teszi, közszolgáit pedig tűznek lángjává.’” (Zsid 1:7) A Zsidók 1:14-ben Pál szintén úgy beszél az angyalokról, mint akik mind ,közszolgálatot végző szellemek’.
21. A Zsoltár 103:21 minek nevezi Isten haderőit?
21 A Zsoltárok 103:21 úgy szólítja meg Jehova mennyei „seregeit” mint „az ő nyilvános szolgáit”, melyet az Ésaiás 61:6 tartalmaz, többre utal annál, hogy valaki akár szolgaként tevékenykedik, akár szent szolgálatot végez.
22. a) Kinek a közszolgálatánál végzett magasabb rendű közszolgálatot Jézus Krisztus? b) A Filippi 2:17-ben Pál hogyan beszél a keresztény tevékenységről?
22 A Zsidók 10:11 az ősi Izrael minden egyes papjáról úgy beszél, mint akik naponta készenlétben álltak, hogy „közszolgálatot végezzenek és gyakran bemutassák ugyanazokat az áldozatokat”. (Lásd még a Lukács 1:23-at!) Isten Fiáról, aki az angyalok fölött áll, a Zsidók 8:6 azt mondja: „Most azonban Jézus sokkal kiválóbb nyilvános szolgálatot nyert, úgyhogy ennek megfelelően egy jobb szövetségnek a közbenjárója is.” A szíriai Antiochiában levő gyülekezetben bizonyos keresztény prófétákról és tanítókról, köztük Pálról és Barnabásról mondták, hogy ,nyilvános szolgálatot végeznek Jehovának’. (Csel 13:1, 2) Pál, aki a macedóniai Filippibeli gyülekezetet alapította, a különleges szolgálatáról szólva ezt mondta: „Italáldozatként kiontatom arra az áldozatra és közszolgálatra, melyre a hit vezetett titeket.” (Fil 2:17) Tehát mindezek a felkent keresztények Isten közszolgáiként működtek. — És 61:6.
23. Hogyan hívta fel a figyelmet az Őrtorony az 1882. júniusi számában a Krisztus szellemi testének tagjai által végzett közszolgálatra?
23 A szellemi izraeliták felkent maradéka ma hasonlóképpen „közszolgálatot” végez Istennek mint a „hű és értelmes rabszolga” osztály. (Máté 24:45-47) Isten közszolgáinak, mint osztálynak létezésére már korábban felhívta a figyelmet a Sioni Őrtorony 1882. június havi száma 7. oldal 5. bekezdésében, a „Szükség van emberi tanítókra” cím alatt. Ott a kiadók azt írták: „ . . . És míg mi hisszük, hogy Krisztus testének minden felszentelt tagja NYILVÁNOS SZOLGA (miniszter) bizonyos értelemben, és mindnyájan ,a jó hír prédikálására lettek felkenve’, mégis a különböző tagok eloszlanak a munka különböző részein, éppen úgy, mint ahogy az emberi testnek is megvannak a maga különböző tagjai és feladatai, amelyek az Írásokban fel vannak használva Krisztus testének, az Egyháznak a szemléltetésére.” Így tehát a Krisztus szellemi testének minden felkent maradéktagjából álló testület helyesen tekinthető és nevezhető „a mi Istenünk nyilvános szolgái”-nak. — És 61:6.
NEMZETKÖZILEG FELFIGYELTEK RÁJUK
24, 25. Hogyan lehet megrabolni és igazságtalanul kezelni a „mi Istenünk nyilvános szolgáit”, de ki ígéri, hogy a maga idejében helyrehozza a dolgokat?
24 „A mi Istenünk nyilvános szolgái”-nak úgy kell ellátniuk feladataikat és olyan magatartást kell tanúsítaniuk, hogy az tiszteletet szerezzen az Isten előtti állásuknak. Az emberek általában félreérthetik őket és rosszul ítélhetik meg őket mint igazságtalan és tévedésben élő személyeket. Megfoszthatják őket a jó hírnevüktől, megtagadhatják tőlük az illő elismerést és a megérdemelt figyelmet. (2Kor 6:8-10) De mindnyájunk Legfőbb Bírája helyreigazítja majd a dolgot, amikor azt jónak látja és szándékának megfelelőnek, hogy megtegye. Ő hisz az igazságszolgáltatásban. Az Ésaiás 61:8, 9-ben ezt mondja azoknak, akikkel rosszul bántak:
25 „Mert én Jehova szeretem az igazságszolgáltatást, gyűlölöm a rablást és igazságtalanságot. És kiadom a bérüket igazság szerint, és határtalan ideig tartó szövetséget kötök velük. Leszármazottaik pedig valóban ismertek lesznek még a nemzetek között is, és utódaik a népek között. Mindazok, akik látják őket, felismerik, hogy ők az utódok, akiket Jehova megáldott.”
26. Hogyan vált ismertté a szellemi Izrael maradéka a nemzetek és népek előtt és hogyan lehetett ebből felismerni a „leszármazottakat, akiket Jehova megáldott”?
26 Ahhoz, hogy „ismert”-té legyen, a szellemi Izrael felkent maradékának ki kellett mennie a nemzetek és népek közé. Az első világháború alatt, sőt még a második világháború alatt is nemzetközi „rablás” áldozatai voltak. Mivel vallásos ellenségeik és azok támogatói hamisan megvádolták és rossz színben tüntették fel őket, nagy üldözésen mentek keresztül. Megfosztották őket „bérüktől”, amely jogosan megillette őket Jehova közszolgálatában végzett tevékenységükért és erőfeszítéseikért. Jehova azonban azzal, hogy tanúivá és a Királyság jó hírének prédikálóivá tette őket, kimutatta, hogy Ő személyesen kit ismer el. (Máté 24:14; És 43:10, 12) Szent szellemével megerősítette őket, hogy tanúskodjanak az egész világ előtt. Így tudták meg a nemzetek és népek, hogy kik a „leszármazottak, akiket Jehova megáldott”. — És 61:9.
27. Kik nyilatkoztattak ki helyes elismerést a népek és nemzetek között a maradék állására vonatkozóan, és hol és kikkel akartak élni és szolgálni Istent?
27 A népek és nemzetek mint olyanok, nem adták meg Jehova felkent maradékának az őt megillető elismerést. Egyének azonban megadták. Az igazságszolgáltatás, igazságosság és igazság szeretői megmutatkoztak. Figyelemre méltóan különösen 1935 óta zárkóztak fel a felkent maradékhoz azért, mert ők „a mi Istenünk nyilvános szolgái”. Azóta ezek, akik nem szellemi izraeliták, a „leszármazottak, akiket Jehova megáldott”, „nagy sokasággá” lettek. Jehova tanúinak Washington D.C.-ben tartott kongresszusán 1935-ben feltárták, hogy ez a nem szellemi izraelitákból álló meg nem számlált „sokaság” megfelel a Jelenések 7:9-17-ben levő prófétai képnek. Mivel nem voltak szellemi izraeliták, „idegenek” és „külföldiek” voltak a felkent maradék számára. (És 61:5) Ezek látták, hogy a maradék szellemi paradicsomban él, amit „az igazságosság nagy fái”, illetve városszerű gyülekezeteik alapján lehetett felismerni. Ők is ilyen szellemi paradicsomban óhajtottak lenni és ott szolgálni Istent. — Lásd a Túlélheted Armageddont és bejuthatsz Isten új világába (You May Survive Armageddon into God’s New World) c. könyv 296-299. old. 14-16. bek.; 368. old. 30. sz.!
28. A „nagy sokaság” milyen eljárásából látja a felkent maradék beteljesedni számukra az Ésaiás 61:5-öt?
28 Miután teljesen felmérték, hogy elhatározásuk és cselekvésmódjuk milyen súllyal esik latba, elhagyták a szennyes, bomló félben levő világszervezetet. Felzárkóztak Jehova látható szervezetéhez. Természetesen nem szolgálhattak neki mint szellemi izraeliták, de valóban vágytak segíteni a felkent maradéknak Jehova Krisztus általi királysága jó hírének a hirdetésében. Alámerítkeztek tehát mint Jézus Krisztus önátadott követői. Felvették a tevékeny szolgálatot a szellemi izraelitákkal. Ennek következményeként a felkent maradék elégedett örömmel látja teljesedni magán az Ésaiás 61:5 szavait: „És valóban idegenek állnak elő és legeltetik nyájaitokat és idegenek lesznek földműveseitek és szőlőműveseitek.”
29. Alázatos gondolkozásával a „nagy sokaság” mit tesz örömmel „a mi Istenünk nyilvános szolgái” érdekében és milyen eredménnyel?
29 A „nagy sokaság” alázatosan megtiszteltetésnek és kiváltságnak tartja, hogy együtt szolgálhat a szellemi paradicsomban azokkal, akiket az Ésaiás 61:6 „Jehova papjainak” és „a mi Istenünk nyilvános szolgáinak” nevez. Értékelik, hogy a Jehova által így megjelölt felkent keresztényeknek főleg szellemi dolgokra kell összpontosítaniuk a figyelmüket az ő szellemi templomában. Ezért örömmel tehermentesítik a felkent maradékot segítségükkel és közreműködésükkel, hogy azok a sokkal fontosabb szellemi dolgokkal foglalatoskodhassanak. Mindez hozzásegít a szellemi paradicsom ékesítéséhez, hogy gyümölcsözővé váljon Isten dicsőségére.
30. Milyen szolgálat végzésében ábrázolja az Ésaiás 61:5 ezeket az „idegeneket” és „külföldieket”, de hogyan beszél szolgálatukról a Jelenések 7:14, 15?
30 Így a jelképes „idegenek” és „külföldiek” segítik a maradék tagjait, hogy végre tudják hajtani a rájuk azért háruló kötelességeket, mivel Jehova szelleme felkente őket. Az Ésaiás 61:5-ben a segítőtársak munkája úgy van ábrázolva, mint amely a legeltetésre, földművelésre vagy szántásra és a szőlő gondozására irányul. A Jelenésekben viszont a minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből való idegenekről szóló látomásban ezt olvassuk: „Ezek megmosták ruháikat és megfehérítették azokat a Bárány vérében. Azért vannak az Isten trónja előtt; és szent szolgálatot végeznek neki éjjel és nappal az ő templomában.” — Jel 7:14, 15.
31. Tekintet nélkül arra, hogy minek nézi őket a világ, hogyan tekinti a trónon ülő Isten a „nagy sokaság” tagjait?
31 A „nagy sokaság” tagjai tehát úgy vannak ábrázolva, mint akik szent szolgálatot végeznek a világegyetem trónra emelt Szuverén Ura előtt. Függetlenül attól, hogy a világ hogyan tekinti őket, ezek az ő szolgái!
32. Hogyan fog még inkább betű szerint teljesedni az Ésaiás 61:5, 6 a maradék és a „nagy sokaság” tekintetében a millennium alatt?
32 Az „idegenek” és „külföldiek” ama „nagy sokasága” túléli az eljövendő „nagy nyomorúságot”. Mily gyönyörűen írja le az Ésaiás 61:5 azt, hogy mit fognak azután csinálni a Krisztus ezeréves uralma alatt! Azidő alatt „Jehova papjai”, „a mi Istenünk nyilvános szolgái” felmagasztaltatnak a Főpap Jézus Krisztussal a mennyben. Ott fönn még sokkal inkább papi szolgálattal foglalják el magukat az egész emberiség érdekében, mint valaha. (Jel 20:6) A „nagy sokaság” azonban hátramarad a megtisztított földön, hogy azt szó szerint egy világméretű paradicsommá alakítsa át. Kik lesznek hát akkor Isten földi lábzsámolya helyreállításának és megszépítésének az úttörői? Nos hát, a nyomorúságot túlélők „nagy sokasága”, akik ragaszkodnak a szellemi paradicsomhoz a felkent maradékkal.
33. Hogyan fogja kiszolgálni a „nagy sokaság” az emberiség szükségleteit és étvágyát akkor, és kiknek az érdekében lesznek úttörők Jehova szolgálatában és imádatában?
33 Kell-e majd ott is ruhát készíteni? A nyájak gyapja, amelyek a „nagy sokaság” által legeltetett juhoktól származik, megfelel majd erre a célra. Lesz-e még szükség kenyérre és a mező egyéb termékeire? A „földművesek” gondoskodnak majd az egészséges étvágy kielégítéséről. A szőlőművesek a legjobb borokról tudnak majd gondoskodni az emberek szívének megvidámítására. Az az előrehaladás, melyet a „nagy sokaság” felmutat majd a föld paradicsommá alakításában, gyönyörködtetni fogja mindazokat, akik feltámadnak a halálból és megmutatja azt az előre megnyilvánuló gondoskodást mindazok érdekében, akiket a Főpap megváltott. A „nagy sokaság” mindezek ellenére nem hanyagolja el a szent szolgálat rendszeres végzését Jézus Krisztus által Isten szellemi templomának földi udvarában. Ebben vezető szerepet fognak betölteni és kiváló példát mutatnak majd mindazoknak, akik feltámadnak a halálból. — Luk 23:43.
[Képek a 13. oldalon]
A modernkori „a mi Istenünk nyilvános szolgái” szellemi helyreállító munkát végeznek, amelyet Ésaiás próféta előre megjövendölt és amelynek úttörője Jézus volt. A Szuverén Úr, Jehova szelleme megerősítette őket, hogy hirdessék a Királyság jó hírét az egész föld szelídeinek.