’Szívem szerint való pásztorok’

1–2. a) Mi történhet, ha védtelenül marad egy juhnyáj? b) Miből állt a bibliai időkben egy pásztor munkája?

A JAPÁNBAN élő Hirojaszu kisfiú korában kapott az édesanyjától egy kost és egy anyajuhot. Ő gondozta őket. Az anyajuh évente két báránykát hozott a világra, így egyre nagyobb lett a nyáj. Mire Hirojaszu 12 éves lett, már 12-13 juha volt. „Egy nap, kora reggel, amikor még ágyban voltam, bégetésre lettem figyelmes – meséli. – Nem mentem ki azonnal a juhokhoz. Amikor végül megnéztem őket, egy falka vadkutyát láttam elszaladni. Feltépték a juhaim hasát! Kétségbeesetten kerestem az anyajuhot. Vértócsában feküdt. Akkor még lélegzett. Csak a kos élte túl a támadást. Majd megszakadt a szívem. Rögtön ki kellett volna mennem hozzájuk, mihelyst meghallottam a hangjukat! Védtelenek voltak a kutyákkal szemben.”

² A bibliai időkben szinte mindenki tudta, hogy miből áll egy pásztor munkája. Az volt a feladata, hogy kiterelje a legelőre a gondjaira bízott nyájat, és hogy gondoskodjon arról, hogy az állatok jól tápláltak legyenek. Megvédte őket a ragadozóktól, és megkereste az elkóborolt jószágokat (1Sám 17:34–36). Olyan helyet keresett a juhoknak, ahol háborítatlanul pihenhettek. Az ellésnél is segédkezett, és gondoskodott az újszülött bárányokról. Sok bibliaíró, köztük Jeremiás is, pásztorokhoz hasonlította azokat a személyeket, akikre azt a feladatot bízták, hogy – akár uralkodókként, akár a gyülekezet felvigyázóiként – embereknek viseljék gondját.

 3. Mire gondolt Jeremiás, amikor ’pásztorokról’ és ’legeltetésről’ beszélt?

³ A keresztény gyülekezetben néhányan talán csak akkor gondolnak úgy a vénekre mint pásztorokra, amikor azok meglátogatják a testvéreiket, hogy segítsék és buzdítsák őket. Abból azonban, ahogyan Jeremiás a „pásztor” és a „legeltet” szavakat használta, azt láthatjuk, hogy a pásztori munka mindent magában foglalt, amit Júda felvigyázói a népért tettek. Isten nem egyszer elítélte Júda fejedelmeit, prófétáit és papjait, és rossz pásztoroknak nevezte őket, amiért nem viselték szívükön az átlagemberek sorsát (Jer 2:8). Rosszul bántak a ’juhaikkal’, félrevezették és elhanyagolták őket, és önzően csak a maguk érdekeivel törődtek. Ennek következtében Isten népe megdöbbentően rossz szellemi állapotba került. Jehova kijelentette, hogy „jaj” lesz ezeknek a hamis pásztoroknak, a népét pedig arról biztosította, hogy törődő és figyelmes pásztorokat fog kinevezni föléjük, akik tényleg védelmezni fogják őket. (Olvassátok fel: Jeremiás 3:15; 23:1–4.)

 4. Ma kik viselik gondját Isten nyájának, és milyen szellemben teszik ezt?

⁴ Isten ígéretét elsősorban Jézus, Jehova juhainak Főpásztora teljesítette be, aki a keresztény gyülekezet Fejévé lett. Jézus azt mondta magáról, hogy ő „a jó pásztor”, olyan pásztor, aki valódi könyörületet érez a nyája iránt (Ján 10:11–15). Jehova ma alpásztorok gondjaira bízza a földi nyáját, egyrészt a hű és értelmes rabszolga osztályhoz tartozó felkent vénekre, másrészt a „nagy sokaság” lelkiismeretes véneire (Jel 7:9). Ezek a pásztorok arra törekednek, hogy visszatükrözzék Jézus önfeláldozó szellemét. Krisztushoz hasonlóan szeretnék táplálni és dédelgetni a gyülekezetet. Jaj azoknak, akik elhanyagolják a testvéreiket, hatalmaskodnak felettük, vagy nyersen és öntelten bánnak velük! (Máté 20:25–27; 1Pét 5:2, 3). Milyen tulajdonságokat szeretne látni Jehova ma a keresztény pásztorokban? Jeremiás írásai szerint milyennek kell lennie a vének szemléletmódjának? Mi indítsa őket a feladataik ellátására? Vizsgáljuk meg egyesével, hogy hogyan töltik be a szerepüket, amikor segítségről és védelemről gondoskodnak, amikor tanítanak a gyülekezetben és a gyülekezeten kívül, és amikor eljárnak bírói ügyekben.

5–7. a) Mit vár el Jehova a vénektől, hogyan viseljék gondját a juhainak, és miért? b) Hogyan mutathatnak a vének őszinte szeretetet a testvéreik iránt, beleértve azokat is, akik eltévelyedtek?

⁵ Péter apostol azt mondta Jehováról, hogy ő a ’lelkünk pásztora és felvigyázója’ (1Pét 2:25). Hogyan bánik Isten a ’juhaival’? Megkapjuk a választ, ha visszamegyünk Jeremiás napjaihoz. Miután Jehova elmarasztalta a rossz pásztorokat, mert elhanyagolták a nyájat, és hagyták szétszéledni, azt mondta, hogy ’össze fogja gyűjteni’ a juhait, és visszahozza őket a legelőjükre. Megígérte nekik, hogy jó pásztorokat rendel föléjük, „akik valóban terelgetni fogják őket”, olyanokat, akik azon fáradoznak, hogy megvédjék a népét a vérengző ragadozóktól (Jer 23:3, 4). Igen, Jehovának fontosak voltak az övéi. És ma is fontosnak tartja a juhait. Nagy áldozatot hozott azért, hogy gondoskodjon az örök jóllétükről (1Pét 1:18, 19).

⁶ Ahogy a szó szerinti pásztorok sem hanyagolhatják el a juhaikat, a keresztény felvigyázók sem tehetik ezt a gyülekezettel. Ha vénként szolgálsz, igyekszel észrevenni már az első jelét annak, hogy valamelyik testvéred szenved, és azonnal a segítségére sietsz? A bölcs Salamon király ezt írta: „Ismerned kell juhaid külsejét. Fordítsd szívedet nyájad felé” (Péld 27:23). A vers a szó szerinti pásztorok szorgalmát emeli ki, de tágabb értelemben arra is érthetők ezek a szavak, hogy a gyülekezet felvigyázói gondját viselik a testvéreiknek. Ha felvigyázó vagy, és úgy érzed, hogy hajlamos vagy uralkodni mások felett, tudatosan küzdesz ellene? Már önmagában az a tény, hogy Péter szóba hozza ’az Isten öröksége feletti hatalmaskodást’, azt mutatja, hogy nagyon is lehetséges, hogy így viselkedjen egy vén. Hogyan segíthetsz megvalósítani azt, amiről a Jeremiás 33:12 beszél? (Olvassátok fel!) Az egyszülős családoknak, az özvegyeknek, a nevelőszülős családoknak, az időseknek és a fiataloknak mind-mind sajátos figyelemre és segítségre van szükségük.

⁷ Ahogy egy pásztornak fel kell kutatnia a juhait, előfordul, hogy egy gyülekezeti vénnek is meg kell keresnie azokat, akik valamilyen okból eltévelyedtek a nyájtól, és segítenie kell nekik. Ehhez önfeláldozásra és alázatra van szükség. Türelmesen időt kell szánnia azokra, akik a gondjaira lettek bízva. A gyülekezeti vének jól teszik, ha őszintén megkérdezik maguktól: „Mennyire törekszem arra, hogy buzdítsak és építsek másokat, ne pedig elítéljem vagy kritizáljam őket? Bennem van az akarás, hogy változzak ezen a téren?” Néha nem elég csak egyszer segíteni valakinek, hogy Isten szemszögéből lássa a dolgokat. Ha egy testvér vagy testvérnő vonakodik elfogadni a szentírási tanácsot (és nem egy személyes véleményt), akkor gondolj a legfőbb Pásztorra és Felvigyázóra, Jehovára. Ő türelmesen, újra meg újra ’beszélt’ makacs népével, és próbált segíteni nekik (Jer 25:3–6). Ma Isten legtöbb szolgája nem tart ki szándékosan a rosszban, de ha valakinek szüksége van tanácsra, egy vénnek tanácsot kell adnia neki, Jehova példáját követve.

 8. Hogyan utánozhatják a gyülekezeti pásztorok Jeremiás példáját?

⁸ Jeremiás egészen addig imádkozott zsidó hittársaiért, amíg volt remény arra, hogy visszatérnek Jehovához. Ezt mondta Istennek: „Emlékezzél meg róla: színed előtt álltam, hogy jót szóljak még róluk is, hogy elfordítsam róluk dühödt haragodat” (Jer 18:20). Szavaiból kiderül, hogy a jót kereste a testvéreiben, és nem gondolt rosszat róluk. Ma a keresztény felvigyázóknak utánozniuk kell Jeremiás hozzáállását, egészen addig, amíg teljesen nyilvánvalóvá nem válik, hogy egy személy nem bánta meg a vétkét, és továbbra is kitart a helytelen tettei mellett. Milyen jó például, ha a felvigyázók megdicsérnek másokat azért, amit jól csinálnak, és imádkoznak értük, illetve velük (Máté 25:21).

9–10. Miért mondhatjuk, hogy egy jó pásztor (gyülekezeti vén) egyben tanító is?

⁹ A Jeremiás 3:15-ben azt olvassuk, hogy a keresztény pásztorok „ismerettel és éleslátással fognak táplálni” másokat, vagyis tanítókként kell szolgálniuk (1Tim 3:2; 5:17). Jehova megígérte a népének, hogy a jó pásztorok tanítani fogják őket. Arra buzdította a zsidókat, hogy engedjék magukat helyreigazítani prófétájának, Jeremiásnak a tanításai által. (Olvassátok fel: Jeremiás 6:8.) A juhoknak táplálékra van szükségük ahhoz, hogy egészségesek legyenek. Ugyanígy van ez szellemi értelemben is: csak akkor maradhat egészséges Isten népe, ha a Szentírásból táplálják, és az alapján vezetik őket.

¹⁰ A vének kettős szerepet töltenek be a tanítás terén – segítenek azoknak, akik már a gyülekezethez tartoznak, és azoknak is, akik még nem igaz keresztények. Ez utóbbival kapcsolatban jó, ha észben tartjuk, hogy a keresztény gyülekezet megalakulásának az egyik legfontosabb oka az volt, hogy az Isten Királyságáról szóló jó hír prédikálva legyen. Így hát a véneknek buzgó evangéliumhirdetőknek kell lenniük (Jer 1:7–10). Ezáltal az Isten előtti felelősségüknek is eleget tesznek, és a testvéreiknek is jó példát mutatnak. Ha vénként szolgálsz, biztosan tapasztalod, hogy ha rendszeresen együtt prédikálsz a testvéreiddel és testvérnőiddel, akkor egyrészt nekik is segítesz fejlődni a tanításban, másrészt te magad is fejlődsz. Ha lelkesen élen jársz a prédikálásban, azzal buzdítod a testvéreidet – ami létfontosságú –, és így az egész gyülekezet megerősödhet.

11–12. Ha egy vén szeretne jó pásztor lenni, mire kell odafigyelnie?

¹¹ Minden gondolatnak, melyet a vének megosztanak a gyülekezettel, a Biblián kell alapulnia, mert akkor lesz a tőlük jövő tanítás egészséges szellemi táplálék. Ebből egyértelműen láthatjuk, hogy a gyülekezeti pásztorok csak úgy lehetnek hatékony tanítók, ha szorgalmasan tanulmányozzák Isten Szavát. Vessük össze ezt azzal, amit Jeremiás arról mondott, hogy miért voltak a népe vezetői rossz tanítók: „a pásztorok oktalanul viselkedtek, és Jehovát nem keresték. Ezért nem cselekedtek éleslátással, és állataik mind szétszéledtek a legelőkről” (Jer 10:21). Azok, akiknek tanítaniuk kellett volna, nem követték a szentírási alapelveket, és nem keresték Istent. Ennélfogva a tetteik nem tükröztek valódi bölcsességet. Az állítólagos prófétákra Jeremiás még erőteljesebb ítéletet mondott ki. (Olvassátok fel: Jeremiás 14:14, 15.)

¹² Ezekkel a hamis pásztorokkal ellentétben a keresztény felvigyázók tanulmányozzák és követik Jézus példáját. Ezért tudnak a nyáj bölcs pásztoraiként szolgálni. Nem lehet könnyű beütemezniük a rendszeres tanulmányozást az összes többi teendőjük mellé, melyekre szintén időt és figyelmet kell fordítaniuk. Ha te is vénként szolgálsz, teljesen meg vagy győződve arról, hogy csak akkor lesz a tanításod hasznos és igaz, és akkor fog ismeretet és éleslátást tükrözni, ha azt Isten Szavára és a hű és értelmes rabszolga osztálytól jövő útmutatásra alapozod? Ha észreveszed, hogy a személyes tanulmányozásod nem annyira elmélyült, mint korábban volt, mit fogsz tenni, hogy te ne legyél olyan, mint a hamis pásztorok Jeremiás napjaiban?

13. Mi tette Jeremiást jó tanítóvá, és mit tanulhatnak ma tőle a keresztény pásztorok?

¹³ Jeremiást többek között az tette nagyon hatékony tanítóvá, hogy szemléltetéseket használt. Természetesen Jehova mondta meg neki, hogy miről beszéljen. Milyen kitörölhetetlen nyomot hagyott volna bennünk, ha ott vagyunk, amikor összetör egy cserépedényt, és kijelenti, hogy Jeruzsálem és a lakói ugyanígy fognak összetöretni! (Jer 19:1, 10, 11). Egy másik alkalommal készített egy faigát, és a nyakába vette, hogy ezzel mutassa be, hogyan fognak szenvedni a zsidók a babiloni elnyomás alatt (Jeremiás 27. és 28. fejezet). A gyülekezetedben szolgáló véneket nem utasítja arra Isten, hogy ilyen drámai módon szemléltessenek valamit. De milyen jó, hogy a tanításukba beleszőnek találó szemléltetéseket és tapasztalatokat! A jól átgondolt és odaillő szóképek vagy példák nagy hatással lehetnek ránk, és tettekre ösztönözhetnek.

14. a) Mire gondolhatott Jeremiás, amikor a ’gileádi balzsamról’ beszélt a népének? b) Hogyan járulhatnak hozzá a keresztény vének a testvéreik szellemi egészségéhez?

¹⁴ Mennyire hálásak lehetünk azért, hogy a keresztény pásztorok tanítanak bennünket! Jeremiás látta, hogy helyre kell állítani a népe szellemi egészségét. Ezt kérdezte: „Nincs balzsam Gileádban? Nincs ott gyógyító?” (Jer 8:22). Szó szerinti balzsam volt Gileádban, Izrael Jordántól keletre eső részén. Ez az aromás növényi olaj a gyógyhatásáról volt ismert. Gyakran használták sebek gyógyítására és a sérülés okozta fájdalom csillapítására. Szellemi gyógyulás azonban nem volt. Jeremiás leírja, miért: „A próféták hazugságot prófétálnak, a papok meg elnyomják hatalmukkal a népet. És az én népem így szereti” (Jer 5:31). Mi a helyzet napjainkban? Ugye te is egyetértesz azzal, hogy van „balzsam Gileádban”, vagyis a gyülekezetedben? Megnyugtató balzsamhoz hasonlíthatjuk a keresztény pásztoroktól jövő vigasztalást – azt, hogy szeretetteljesen a szentírási alapelvekre irányítják a testvéreik figyelmét, hogy mindig felüdítik őket, és hogy imádkoznak másokkal és másokért (Jak 5:14, 15).

15–16. Miért kell odafigyelni a szó szerinti juhokra is, és a keresztény gyülekezet tagjaira is?

¹⁵ Képzeld csak el az örömet, amit egy pásztor érez, amikor fáradságos és hosszú órákon át tartó segédkezésének eredményeként megszületik egy egészséges kisbárány! Ám a pásztor tudja, hogy a bárányokra oda kell figyelni, hogy egészségesek legyenek, és jól érezzék magukat. Elegendő és megfelelő táplálékról kell gondoskodnia számukra. Ezenkívül a bárányok hosszú farokkal születnek, mely leérhet a földre, és belelóghat az ürülékbe vagy a porba. Mivel a pásztor szeretné, hogy a juhai tiszták és egészségesek maradjanak, lehet, hogy rövidebbre vágja a farkukat; persze ezt ügyesen teszi, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat okozza vele. A gyülekezeti pásztorok is szerető figyelmet fordítanak a juhaikra, a gyülekezetük tagjaira (Ján 21:16, 17). Mérhetetlen öröm tölti el a véneket, amikor látják, hogy az érdeklődők lépéseket tesznek azért, hogy igaz keresztények legyenek. A felvigyázók szeretnék, ha minden juh, fiatal és idős egyaránt, egészséges és jól táplált lenne, így hát állandóan figyelnek rájuk, és ha bajban vannak, a segítségükre sietnek. Ehhez természetesen az is hozzátartozik, hogy emlékeztetik a testvéreiket arra, hogy mit ’mond Jehova’, vagyis hogy mit tanít a Biblia (Jer 2:2, 5; 7:5–7; 10:2; Tit 1:9).

¹⁶ Jeremiásnak bátornak kellett lennie, hogy ki tudja hirdetni Isten üzenetét. A gyülekezeti felvigyázóknak szintén szükségük van bátorságra, főképp akkor, amikor oda kell menniük egy testvérükhöz, hogy beszéljenek vele, mert veszélyben van. Megeshet például, hogy egy keresztény pásztornak közbe kell lépnie, és meg kell védenie egy „újszülött bárányt”, vagy akár egy idősebb „juhot” is attól, hogy Sátán világa beszennyezze. A veszélyben lévő hittársuk talán még csak tanácsot sem kér. De hogyan tudná ölbe tett kézzel nézni egy lelkiismeretes pásztor, hogy a nyája egyik tagja belesétál a bajba? Nem fogja félvállról venni a dolgot, úgy téve, mintha minden rendben lenne, amikor egyáltalán nincs minden rendben, és a hittársa elveszítheti a Jehovával ápolt békés kapcsolatát! (Jer 8:11).

17. Mikor lehet szükség arra, hogy egy pásztor nagyobb figyelmet fordítson egy juhra, és hogyan teheti ezt meg?

¹⁷ Ha egy elővigyázatlan juh valami miatt elkószál a nyájtól, egy figyelmes pásztor gyorsan cselekszik, és visszavezeti őt a biztonságos helyre. (Olvassátok fel: Jeremiás 50:6, 7.) Időnként egy felvigyázónak is határozottan, de szeretetteljesen beszélnie kell azzal a személlyel, aki egy veszélyes helyzet felé tart. Felfigyelhet például arra, hogy egy jegyespár kettesben szokott lenni olyan helyeken, ahol az érzéseik könnyen elragadhatják őket. Egy kedves és megértő vén segíthet a párnak, hogy ne kerüljenek kompromittáló helyzetbe. Ügyel arra, hogy ne vádolja meg őket, ugyanakkor elmondhatja nekik, hogy milyen körülmények között eshetnek abba a hibába, hogy Isten szemében utálatos módon viselkednek. A hűséges vének Jeremiáshoz hasonlóan elítélik azt, amit Isten elítél. Jehovát utánozzák, aki kérlelőn, de határozottan ezt mondta a prófétája által a népének: „Kérlek benneteket, ne tegyétek ezt az utálatosságot, amit gyűlölök!” (Jer 5:7; 25:4, 5; 35:15; 44:4). Te szívből értékeled, hogy a szerető pásztorok figyelmet fordítanak a nyájra?

18. Mi az eredménye a gyülekezeti pásztorok kemény munkájának?

¹⁸ Természetesen nem mindenki fogadta meg Jeremiás tanácsát. De voltak, akik igen. Például, amikor Báruknak, Jeremiás társának és titkárának határozott tanácsra volt szüksége, Jeremiás nem vonakodott tanácsot adni neki (Jer 45:5). Mi lett az eredmény? Báruk nem vesztette el Isten helyeslését, és túlélte Jeruzsálem pusztulását. Amikor a gyülekezeti véneknek sikerül megvédeniük egy hívőtársukat, az arra ösztönözheti őket, hogy ’továbbra is odaadóan foglalkozzanak a buzdítással és a tanítással’, életeket mentve meg (1Tim 4:13, 16).

19–20. Milyen felelősségük van a véneknek, ha valaki helytelenséget követ el?

¹⁹ A felvigyázók ma bírói szerepet is betöltenek a gyülekezetben. Elvétve előfordul, hogy a véneknek segíteniük kell valakinek, aki szándékosan követett el bűnt, hogy megbánja a tettét. Jehova arra buzdítja kedvesen, ám határozottan a helytelenül cselekvőket, hogy hagyjanak fel bűnös tetteikkel (Jer 4:14). Ha azonban a gyülekezetben valaki nem akar felhagyni a helytelenséggel, a felvigyázóknak cselekedniük kell, és meg kell védeniük a nyájat a romboló befolyástól. A Szentírás alapján lehet, hogy ki kell közösíteniük őt a gyülekezetből. Jehova elvárja a vénektől, hogy ilyenkor visszatükrözzék az ő igazságosságát. A hűséges Jósiás király jó példát mutatott ebben. „Képviselte az elnyomottak és a szegények jogos igényét”. Szerette az igazságosságot, mert Isten is szereti. Ezért mondhatta Jehova ezt Jósiás tettei láttán: „Nemde így tesz, aki ismer engem?” Mivel Jósiás jogot és igazságot szolgáltatott, „jól ment sora”. Nem érzed magad nagyobb biztonságban a gyülekezetben, amikor a vének arra törekednek, hogy utánozzák Jósiás példáját? (Jer 22:11, 15, 16).

²⁰ Nyugodt lehetsz afelől, hogy Jehova a „megfelelő mértékben” fegyelmezi a vétkezőt (Jer 46:28). Ennek fényében, a körülményektől és a személy hozzáállásától függően, lehet, hogy a véneknek tanácsot kell adniuk neki, inteniük kell vagy meg kell feddniük őt. Talán még arra is szükség lehet, hogy kiközösítsék, ha nem tanúsít megbánást. A vének nem imádkoznak nyilvánosság előtt egy olyan személyért, aki ki van közösítve, és bűnös életet él; nem lenne értelme imádkozni érte (Jer 7:9, 16).a De Istent utánozva elmagyarázzák a kiközösített személynek, hogy hogyan térhet vissza Jehovához, és hogyan élvezheti újra a kegyét. (Olvassátok fel: Jeremiás 33:6–8.) A kiközösítés talán fájdalmas, de abban biztosak lehetünk, hogy Isten irányadó mértékei igazságosak, helyesek és a lehető legjobbak mindenki számára (Sir 1:18).

21. Milyen állapotban kell lennie Isten nyájának, és te mit tehetsz ennek érdekében?

²¹ Ha a gyülekezeti pásztorok felismerik és alkalmazzák az ihletett irányadó mértékeket, a juhok jól tápláltak és egészségesek lesznek, és védve lesznek a veszélyektől (Zsolt 23:1–6). Jeremiás sokféle szemléletmódról és indítékról beszélt – helyesről és helytelenről egyaránt –, amiből a keresztény felvigyázók hasznot meríthetnek, miközben a felelősségüknek eleget téve gondját viselik Isten juhainak. Ezért mindannyian feltehetjük magunknak a kérdést: „Ezentúl is támogatni fogom a véneket, akik »valóban« »ismerettel és éleslátással« terelgetik a nyájat, és kimutatom az értékelésemet az iránt, ahogyan Jehova tanítja, vezeti és védelmezi a népét?” (Jer 3:15; 23:4).