Te is ’életben maradsz’, mint Jeremiás?

1–2. Miért logikus, hogy mind az egyénekre, mind a családokra figyelmet fordítunk?

MIUTÁN Józsué felszólította az izraelitákat, hogy döntsék el, kit fognak szolgálni, ezt mondta nekik: „én és az én háznépem Jehovát fogjuk szolgálni” (Józs 24:15). Józsué elhatározta, hogy mindenáron lojális marad Istenhez, és biztos volt benne, hogy a családja is lojális lesz. Évekkel később, Jeruzsálem pusztulásának közeledtével Jeremiás azt mondta Sedékiás királynak, hogy ha megadja magát a babiloniaknak, ’élni fog ő is, és a háznépe is’ (Jer 38:17). A király rosszul döntött, aminek nemcsak ő maga látta kárát, hanem a feleségei és a fiai is. Végig kellett néznie, amint a fiait megölik, őt pedig megvakították és Babilonba hurcolták (Jer 38:18–23; 39:6, 7).

² Mindkét dőlt betűvel szedett részben elsősorban egy személyről van szó, de a családja is meg van említve. Ez logikus. Minden egyes felnőtt számadással tartozik Istennek. Viszont a legtöbb izraelita családban élt. A család a keresztények számára is fontos. Ezt abból is láthatjuk, amit a Bibliából és a keresztény összejöveteleken a házasságról, a gyermeknevelésről és a családtagok iránti tiszteletadásról tanulunk (1Kor 7:36–39; 1Tim 5:8).

3–4. Miért mondhatjuk, hogy Jeremiás nem úgy élt, mint a legtöbb ember, és miért volt emiatt jobb helyzetben?

³ Jeruzsálem pusztulásakor Jeremiás is azok között volt, akik ’életben maradtak’, de elmondhatjuk róla, hogy nem úgy élt, mint a legtöbb ember (Jer 21:9; 40:1–4). Isten arra utasította, hogy ne házasodjon meg, ne legyenek gyermekei, és egyéb dolgoktól is tartózkodjon, melyek akkoriban hozzátartoztak a zsidók mindennapjaihoz. (Olvassátok fel: Jeremiás 16:1–4.)

⁴ Abban az időben és kultúrában megszokott volt, hogy az emberek megházasodnak és családot alapítanak. A legtöbb zsidó férfi családos volt, így törzsön, illetve családon belül maradhatott az örökségként kapott föld (5Móz 7:14).a Akkor Jeremiás miért nem házasodott meg? A közelgő események miatt Isten arra utasította, hogy ne gyászoljon, és ne mulatozzon, ahogy az szokás volt. Ne vigasztalja a gyászolókat, és ne üljön le velük halotti torra, valamint tartsa magát távol a zsidó esküvőktől is, annak vigadozásával együtt. Hamarosan ugyanis senki sem fog vigadozni és mulatozni többé (Jer 7:33; 16:5–9). Jeremiás életmódja hitelt adott az üzenetének, és felhívta a figyelmet arra, hogy milyen súlyos lesz a közelgő ítélet. Aztán elérkezett a veszedelem napja. El tudod képzelni, mit éreztek az emberek, amikor arra kényszerültek, hogy kannibálok módjára emberi húst ettek? Vagy amikor rátaláltak a szeretteik tetemére? (olvassátok fel: Jeremiás 14:16; Sir 2:20). Tehát nem kellett sajnálni Jeremiást, amiért egyedülálló maradt. A tizennyolc hónapig tartó ostromban és öldöklésben egész családok haltak meg, Jeremiás azonban nem volt kitéve annak a fájdalomnak, amit egy házastárs vagy egy gyermek elvesztése okoz.

 5. Milyen értelemben vonatkozik a Jeremiás 16:5–9 a keresztényekre?

⁵ De vajon nekünk is követnünk kellene a Jeremiás 16:5–9-ben található utasításokat? Nem. A keresztényeket arra buzdítja a Biblia, hogy ’vigasztaljanak meg mindenféle nyomorúságban levőket’, és hogy ’örvendezzenek az örvendezőkkel’ (2Kor 1:4; Róma 12:15). Jézus is részt vett egy esküvőn, és még hozzá is járult a jó hangulathoz. Ám ami erre a gonosz világrendszerre vár, az szörnyű lesz. Lehet, hogy a keresztényeknek szenvedniük és nélkülözniük kell majd. Jézus nyomatékosan a tudtunkra adta, hogy készeknek kell lennünk bármit megtenni annak érdekében, hogy ki tudjunk tartani, és hűségesek tudjunk maradni, követve az első században élt testvéreink példáját, akik elmenekültek Júdeából. Ezért komoly figyelmet érdemel az a kérdés, hogy egyedülállók maradjunk-e vagy megházasodjunk, illetve hogy vállaljunk-e gyermeket. (Olvassátok fel: Máté 24:17, 18.)

 6. Kik meríthetnek hasznot abból, ha elgondolkodnak Isten Jeremiásnak adott utasításán?

⁶ Mi a jelentősége számunkra annak, hogy Isten megparancsolta Jeremiásnak, ne házasodjon meg, és gyermekei se legyenek? Ma néhány lojális keresztény egyedülálló, míg mások házasok, de nincsenek gyermekeik. Miben segíthet nekik Jeremiás élete? És miért jó, ha azok a házaspárok is elgondolkodnak Jeremiás családi állapotán, akiknek vannak gyermekeik?

 7. Miért érdemel ma figyelmet az, hogy Jeremiásnak nem lehettek gyermekei?

⁷ Vegyük először is azt, hogy Jeremiás azt a parancsot kapta, hogy ne legyenek gyermekei. Jézus nem utasította arra a követőit, hogy maradjanak gyermektelenek. Érdekes viszont, hogy kijelentette, hogy „jaj” lesz a várandós és a szoptatós asszonyoknak, amikor i. sz. 66–70-ben nyomorúság sújtja majd Jeruzsálemet. Számítaniuk kellett rá, hogy a körülményeik miatt nekik nehezebb lesz ez az időszak, mint másoknak (Máté 24:19). A mostani világra még nagyobb nyomorúság vár. Ezt is tanácsos figyelembe vennie egy keresztény házaspárnak, ha a családalapítást fontolgatják. Neked nem tűnik egyre elviselhetetlenebbnek az élet ezekben a válságos időkben? Néhány házaspár elismeri, hogy nagyon nehéz ma úgy nevelni a gyermekeket, hogy ’életben maradjanak’, amikor elérkezik ennek a rendszernek a vége. Bár mindenki saját maga dönti el, hogy vállal-e gyermeket, vagy sem, mindenképpen jó elgondolkodni Jeremiás családi állapotán. De Isten azt is megparancsolta Jeremiásnak, hogy még csak ne is házasodjon meg. Miért?

 8. Miért mondhatjuk, hogy a házasság nem feltétele annak, hogy Isten kedvében tudjunk járni?

⁸ Isten megparancsolta ugyan Jeremiásnak, hogy ne házasodjon meg, de nem tette ezt kötelező érvényűvé minden szolgája számára. A házasság jó. Azért hozta létre Jehova, hogy megteljen a föld emberekkel, és hogy a boldogság és mélységes megelégedettség forrása legyen (Péld 5:18). Mégsem volt mindenki házas Jeremiás napjaiban. Elképzelhető, hogy a prófétálása idején Isten népe között eunukok is voltak.b Ezenkívül biztosak lehetünk abban, hogy néhányan megözvegyültek. Vagyis nem Jeremiás volt az egyetlen Isten igaz imádói között, akinek nem volt házastársa. Természetesen Jeremiás tudta, hogy miért nem házasodik meg, és ma is megvan rá az oka néhány kereszténynek.

 9. Melyik ihletett tanácsot kell alaposan megfontolnunk a házassággal kapcsolatban?

⁹ Sok keresztény megházasodik, de nem mindenki. Tudjuk, hogy Jézus is egyedülálló volt, és azt mondta, hogy néhány tanítványa szintén „helyt tud [majd] adni” ennek a szívében. Arra buzdított mindenkit, hogy ha teheti, maradjon egyedülálló. (Olvassátok fel: Máté 19:11, 12.) Ezért jó, ha megdicsérjük azokat, akik egyedülállók maradnak annak érdekében, hogy többet tudjanak tenni Isten szolgálatában, nem pedig heccelődünk velük. Természetesen vannak, akik a körülményeik miatt nem házasodnak meg, legalábbis egyelőre. Lehet, hogy még nem találtak magukhoz illő keresztény társat, és csak dicsérni lehet őket azért, amiért ragaszkodnak Isten alapelveihez, és „csak az Úrban” hajlandók házasodni (1Kor 7:39). És persze vannak özvegyek is Isten szolgái között, akik szintén egyedül élnek.c Egyedülálló testvérek és testvérnők, soha ne feledjétek, hogy Isten (és Jézus) mindig is a szívén viselte az egyedülállók sorsát! (Jer 22:3; olvassátok fel: 1Korintusz 7:8, 9).

10–11. a) Mi segített Jeremiásnak egyedülállónak maradni, és az örömét is megőrizni? b) Hogyan támasztják alá a ma élő keresztények tapasztalatai, hogy az egyedülállóknak is lehet tartalmas az életük?

¹⁰ Éppen ezért, mivel Jeremiás kitartott abban, hogy egyedülálló marad, számíthatott Isten támogatására. Hogyan támaszkodott Istenre? Nos, amint tudod, Jeremiás szerette Jehova szavát. Évtizedeken át erőt és bátorságot merített belőle, és így az Istentől kapott megbízatására tudott összpontosítani. Ezenkívül vigyázott rá, hogy még véletlenül se legyen olyanok társaságában, akik gúnyolták volna azért, mert nem nősült meg. Attól sem riadt vissza, hogy ’egymagában üljön’. Inkább választotta ezt, mint hogy azokkal töltsön időt, akiknek szokásuk volt másokat csúfolni. (Olvassátok fel: Jeremiás 15:17.)

¹¹ Sok egyedülálló keresztény követi Jeremiás jó példáját, férfiak és nők, fiatalok és idősebbek egyaránt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy sokat segít nekik ebben az, hogy teljes figyelmüket Isten szolgálatára fordítják, és idejük nagy részét tartalmas szellemi tevékenységeknek szentelik. Egy Tanú, aki egy kínai nyelvű gyülekezetben szolgál, például ezt mondja: „Az úttörőszolgálat célt ad az életemnek. Egyedülálló testvérnőként elfoglalt, tevékeny életet élek, és ez segít, hogy ne legyek magányos. Minden egyes nap végén megelégedettséget érzek, mert tapasztalom, hogy a szolgálatommal valóban segítek az embereknek. Ez nagy örömmel tölt el.” Egy 38 éves úttörő ezt mondja: „Úgy gondolom, a boldogság titka abban rejlik, hogy képesek vagyunk-e a jóra összpontosítani, bármilyen helyzetbe kerülünk is.” Egy egyedülálló keresztény, aki Európa déli részén él, őszintén beismeri: „Az életemben talán nem pont úgy alakult minden, ahogyan elterveztem, de boldog vagyok, és az is maradok.”

12–13. a) Mi a realitás mind az egyedülléttel, mind a házassággal kapcsolatban? b) Mit támaszt alá Pál élete és tanácsai?

¹² Talán Jeremiás is úgy érezte, hogy nem úgy alakult az élete, ahogy azt gyerekkorában tervezte. De biztosan azt is bölcsen megfigyelte, hogy azoknak sem alakul mindig a tervek szerint az életük, akik megházasodnak és családot alapítanak. Egy spanyolországi úttörő megosztja velünk, amire rájött: „Ismerek olyan házasságban élő személyeket, akik boldogok, és olyanokat is, akik nem. Ez arról győz meg, hogy a boldogságom nem azon múlik, hogy valamikor férjhez megyek-e, vagy sem.” Jeremiásnak és rajta kívül még sok ezer egyedülálló személynek a tapasztalata vitathatatlanul bizonyítja, hogy az egyedülállóknak is lehet teljes, boldog és gazdag az életük. És ezt Pál apostol élete és szavai is alátámasztják. Ezt írta: „Azoknak pedig, akiknek nincsen házastársuk, és az özvegyeknek azt mondom, hogy jó nekik, ha úgy maradnak, ahogy én is vagyok” (1Kor 7:8). Lehet, hogy Pál özvegy volt. Mindenesetre, amikor a misszionáriusi szolgálatában olyan sok mindent véghez tudott vinni, egyedülálló volt (1Kor 9:5). Arra a következtetésre kell jutnunk, hogy egyedülállóként Pál előnyös helyzetben volt. ’Mindig szolgálatára tudott állni az Úrnak, figyelemelterelődés nélkül’, és a szolgálatával sok mindent megvalósított (1Kor 7:35).

¹³ Pál ihletés alatt a következőket is kijelentette: „Akik azonban [házasságot kötnek], azoknak nyomorúságuk lesz a testükben.” És Isten ezt a mély igazságot is leíratta vele: „ha valaki biztosan áll szívében . . . , és azt a döntést hozta szívében, hogy megőrzi a maga szüzességét, jól fogja tenni. Következésképpen, aki házasságra adja szüzességét, az is jól teszi, de aki nem adja házasságra, még jobban fogja tenni” (1Kor 7:28, 37, 38). Jeremiás nem olvasta ezeket a szavakat, de ahogyan évtizedeken át élt, az jól mutatja, hogy az egyedüllét nem kell hogy megakadályozzon valakit abban, hogy megelégedést találjon Isten szolgálatában. Sőt, nagyon is elősegítheti, hogy céltudatos, tartalmas életet éljen, melynek középpontjában az igaz imádat áll. A nős Sedékiás király nem fogadta meg Jeremiás tanácsát, és nem élte túl Jeruzsálem pusztulását. A nőtlen próféta viszont olyan életutat követett, amelynek köszönhetően életben maradhatott.

14. Mi válik nyilvánvalóvá az Akvila családja és Pál közti barátságból?

¹⁴ Már említettük, hogy Jeremiás napjaiban a legtöbb férfinak és nőnek volt saját családja. Pál napjaiban sem volt ez másként. A legtöbb családos keresztény nyilvánvalóan nem tudott külföldön szolgálni, mint Pál, de helyben is sok teendő volt. Nagyon sokat tehettek például az egyedülálló testvéreikért és testvérnőikért. Emlékezz csak rá, hogy amikor Pál Korintuszba érkezett, Akvila és Priszcilla befogadta őt, és mivel mindhármuknak ugyanaz volt a szakmája, együtt dolgoztak. De ennél sokkal többet kapott tőlük Pál: a barátságukat, ami biztosan buzdító és felüdítő volt számára. Milyen kellemes lehetett egymás szeretetteljes társaságában lenniük, például amikor együtt étkeztek. Jeremiás is töltött időt olyanokkal, akiknek a társasága felüdítette? Egyedülállóként Isten szolgálata állt az élete középpontjában, de ne gondoljuk, hogy remete volt. Biztosan töltött időt kedves családok társaságában, akik szintén Isten odaadó szolgái voltak. Ott volt például Báruk és Ebed-Melek családja, és nyilván mások is (Róma 16:3; olvassátok fel: Cselekedetek 18:1–3).

15. Hogyan lehetnek a keresztény családok nagy segítségükre az egyedülálló keresztényeknek?

¹⁵ Az egyedülálló keresztényeket ma is ugyanolyan jó barátok veszik körül, mint amilyen barátnak Akvila családja bizonyult Pál számára. Családok, törekedtek arra, hogy időt töltsetek az egyedülállókkal? Egy testvérnő kiöntötte a szívét: „Kijöttem a világból, és nem akarok oda visszamenni. De ettől még szükségem van törődésre és szeretetre. Azért imádkozom, hogy Jehova még több szellemi táplálékról és buzdításról gondoskodjon számunkra, egyedülálló keresztények számára. Hiszen mi is itt vagyunk, és nem mindnyájan égünk a vágytól, hogy férjhez menjünk vagy megnősüljünk. Csak valahogy mégis olyan, mintha magunkra lennénk hagyva. Igen, tudjuk, hogy Jehovához mindig fordulhatunk segítségért. De mi van, ha emberi szóra vágyunk? Számíthatunk a szellemi családunkra?” Több ezer egyedülálló testvér és testvérnő szívből mondhatja, hogy igen! A gyülekezetükben van kihez szólniuk. És nemcsak a velük egyidős testvérekkel és testvérnőkkel barátkoznak. Szeretik az embereket, ezért nem számít, ki hány éves. A gyülekezetükben szolgáló keresztény családok idősebb és fiatalabb tagjaival egyaránt barátságot ápolnak.

16. Mondj példákat arra, hogy hogyan buzdíthatod egyszerű dolgokkal is a gyülekezetedben szolgáló egyedülálló keresztényeket.

¹⁶ Egy kis odafigyeléssel te is buzdíthatod az egyedülállókat. Meghívhatnál időnként egyedülálló testvéreket vagy testvérnőket a családi imádatotokra, vagy valamilyen más családi programra. Egy közös étkezés például sokkal többet jelenthet egy egyedülálló testvérnek vagy testvérnőnek annál, mint hogy kap egy tál finom ételt. És a szolgálatba el tudnád őt hívni? Vagy megkérdezhetnéd, hogy lenne-e kedve a családoddal együtt elvégezni a Királyság-teremben egy karbantartási munkát, vagy néha elmenni együtt vásárolni. Néhány család magával visz megözvegyült testvéreket vagy egyedülálló úttörőket egy kongresszusra vagy nyaralni. Ilyenkor mindenki jól érzi magát, és feltöltődik.

17–19. a) Miért fontos, hogy az idősödő vagy beteg szülők gyermekei a szeretet szellemében és ésszerűen egyezzenek meg egymás között a szülők gondozásáról? b) Hogyan utánozhatjuk Jézust, aki gondoskodott az édesanyja szükségleteiről?

¹⁷ Amikor az egyedülálló testvérekről és testvérnőkről beszélünk, az idősödő szülők gondozására is ki kell térni. Jézus napjaiban néhány magas rangú zsidó ravaszul kihúzta magát ez alól a felelőssége alól, és nem törődött a szüleivel. Fontosabbnak tartották a saját maguk fabrikálta vallásos szabályokat, mint az Istentől kapott felelősségüket (Márk 7:9–13). Nem szabad, hogy ez egy keresztény családban is így legyen (1Tim 5:3–8).

¹⁸ De mi van akkor, ha több keresztény gyermek is van a családban? Ha az egyik gyermek egyedülálló, az automatikusan azt jelenti, hogy elsősorban neki kell gondoskodnia az idősödő szülőkről? Egy japán testvérnő ezt írta: „Szeretnék férjhez menni, de nem tudok, mert gondoskodnom kell a szüleimről. Biztos vagyok benne, hogy Jehova tudja, milyen stresszel jár a szülők gondozása, és megérti az egyedülállók fájdalmát.” Lehet, hogy ennek a testvérnőnek vannak vér szerinti testvérei, akik nősek vagy férjnél vannak, és az egyedülálló testvérük megkérdezése nélkül úgy döntöttek, hogy neki kell gondját viselni a szülőknek? Ha valaki ilyen helyzetben lenne, jó arra gondolnia, hogy Jeremiásnak is voltak olyan testvérei, akik nem bántak vele korrektül. (Olvassátok fel: Jeremiás 12:6.)

¹⁹ Jehova megérti az egyedülállók érzéseit, és együtt érez azokkal, akiknek nem könnyű az életük (Zsolt 103:11–14). Azonban az idős vagy beteg szülők minden gyereküknek egyformán a szülei, nem csak azoknak, akiknek nincs saját családjuk. Jóllehet egy családban talán több gyerek is házasságban él, és saját gyermekeket nevelnek, de ettől még nem szűnik meg köztük és a szüleik közt a természetes kötelék, és nekik is ugyanúgy keresztényi felelősségük, hogy segítsenek a gondozásban. Tudjuk, hogy Jézus, még amikor oszlopra feszítve haldoklott, akkor is felelőssége tudatában volt, és gondoskodott róla, hogy legyen, aki ellátja az édesanyját (Ján 19:25–27). A Bibliában nincsenek aprólékos szabályok arra, hogy ki foglalkozzon egy idős vagy beteg szülővel, és azt sem sugallja semmilyen módon, hogy ha valamelyik gyermek egyedül él, akkor őrá automatikusan nagyobb felelősség hárul. A szülőkről való gondoskodás egy kényes téma, és az érintetteknek ésszerűen és mindenki szükségleteit figyelembe véve kell megoldást keresniük rá, példát véve Jézusról, aki gondoskodott az édesanyjáról.

20. Te miért tartod értékesnek a gyülekezetedben szolgáló egyedülállók társaságát?

²⁰ Jeremiás ihletés alatt megjövendölte: „Nem tanítja többé ki-ki a társát és ki-ki a testvérét, így szólva: »Ismerjétek meg Jehovát!«, mert mindnyájan ismerni fognak engem” (Jer 31:34). Ez arra emlékeztet minket, hogy ma a keresztény gyülekezetben nagyszerű társakra lelhetünk, beleértve az egyedülálló testvéreket és testvérnőket is. Nem is kérdéses, hogy mindnyájan szeretnénk kölcsönösen buzdítani és támogatni egymást, és azt is, ha az egyedülálló testvéreink és testvérnőink megmaradnának az élethez vezető úton.