SELYEM
A legerősebb természetes szál, amelyből a bibliai idők óta gyönyörű és pihekönnyű anyagot szőnek. A selymet különböző fajok hernyóinak a gubójából állítják elő, elsősorban a kínai selyemhernyóéból. Ez a hernyó az eperfa leveleivel táplálkozik, és egy olyan váladékot bocsát ki, amely megszilárdulva finom szállá áll össze, és ebből a hernyó egy gubót formál. A régészek olyan selyemszövetre bukkantak Líbiában, Szabráta közelében, egy föníciai temető sírjaiban, amelyről azt gondolják, hogy több mint 2000 évvel ezelőtt szőtték.
A selyemhernyó-tenyésztés vélhetően Kínában vette kezdetét, és innen terjedt el más országokba, köztük Indiába. A görögök a selyemből készült tárgyakat a szi·ri·koszʹ szóval illették, ily módon a selymet a „széresz” nevű néppel (általában a kínaiakra utaltak ezzel a névvel) hozták összefüggésbe. A Szentírás a selymet is azok közé a drága árucikkek közé sorolja, amelyeket megvett „Nagy Babilon” (Je 18:2, 11, 12).
Néhány bibliafordítás a héber meʹsí szót „selyem”-nek fordítja az Ezékiel 16:10, 13-ban (Kár., Kat., ÚRB, IMIT). A rabbinikus hagyomány szerint a meʹsí selymet jelent, de nem bizonyított, hogy ennek a szónak ez a jelentése. Az Új világ fordítás ezért „drága anyag”-nak adja vissza, és ezt a szóválasztást a mai szótárszerkesztők is alátámasztják.