JOGOSSÁG

Az, amikor tisztességes módon, részrehajlás nélkül és egy bizonyos irányadó mérték szerint fenntartják vagy érvényesítik azt, ami helyes. A héber mis·pátʹ szót olykor „jogosság”-nak vagy „ítélet”-nek (ÚV, Kár.) fordítják, de ez a szó egy konkrét terv (2Mó 26:30), szokás (Bí 18:7), előírás (2Kr 4:20) vagy szokásos eljárás (3Mó 5:10) gondolatát is közvetítheti.

Azt a két héber szót (ceʹdheq és cedhá·qáʹ), melyet a Katolikus fordítás néhány helyen a „jog” vagy a „jogos” szóval fordít, az Új világ fordítás rendszerint az „igazságosság” szóval adja vissza (1Mó 18:19; Jób 8:3). Bár a jogosság szónak jogi színezete van, alapvetően nincs különbség a jogosság és az igazságosság között. (Vö.: Ám 5:24.)

A Legfőbb Bíró és Törvényadó (Ézs 33:22), Jehova Isten „szereti az igazságosságot és a jogot” (Zs 33:5). „A jogot és az igazságosság bőségét nem becsüli le” (Jób 37:23). Ez szavatolja, hogy sohasem fogja elhagyni lojálisait (Zs 37:28). Jehova nem részrehajló a teremtményeivel, hanem elfogadja és megáldja mindazokat, akik félik őt, és igazságosságot gyakorolnak (Cs 10:34, 35). Az egyének és a nemzetek a tetteik alapján kapnak büntetést vagy jutalmat (Ró 2:3–11; Ef 6:7–9; Kol 3:22–4:1). Ezenkívül Jehova tetteit a jogosság mellett az irgalom is jellemzi, ennélfogva az embereknek és a nemzeteknek lehetőségük van elhagyni a gonosz útjaikat, és így elkerülni Isten elmarasztaló ítéleteit (Jr 18:7–10; Ez 33:14–16; lásd: IGAZSÁGOSSÁ NYILVÁNÍTÁS).

Jehova bölcsessége messze felülmúlja a tökéletlen emberekét, és az embereknek kell megtanulniuk az igazságosság, vagyis a jogosság ösvényét, nem pedig Istennek (Ézs 40:14). Az ember tehát nincs abban a helyzetben, hogy jogosnak vagy jogtalannak ítélje Isten tetteit, sőt meg kell tanulnia hozzáigazítani a gondolkodását a jogosság azon mércéjéhez, melyet Jehova feltár a Szavában. Isten ezt mondta az izraelitáknak: „Talán bizony az én útjaim nem igazságosak, ó, Izrael háza? Nemde inkább a ti útjaitok nem igazságosak?” (Ez 18:29). Emellett, mivel Jehova a Teremtő, senkinek sincs semmilyen alapja kétségbe vonni, hogy igazságosan cselekszik (Ró 9:20, 21; lásd még: Jób 40:8–41:34).

Tehát akik szeretnék elnyerni Jehova helyeslését, azoktól ő mindig jogosan várja el, hogy megismerjék a jogosságra vonatkozó irányadó mértékét, és hogy aszerint éljenek (Ézs 10:1, 2; 56:1; Jr 22:3, 4; Ez 45:9, 10; Ám 5:24). Miként Isten nem részrehajló, nekik sem szabad annak lenniük, mert különben igazságtalanok volnának, és megsértenék a szeretet törvényét (Jk 2:1–9). De egyáltalán nem teher Isten irányadó mértékei szerint a jogosságnak megfelelően eljárni; valójában ezen múlik az ember boldogsága (Zs 106:3; vö.: Ézs 56:1, 2). Ennek igaz voltát a híres angol jogtudós, Blackstone is elismerte: „[Isten] oly szorosan összekapcsolta, oly szétválaszthatatlanul egybefonta az örök jogosság törvényét minden egyes ember boldogságával, hogy ez utóbbit csak úgy lehet elérni, ha az ember betartja az előbbit; és ha pontosan betartja, akkor annak csakis az utóbbi lehet az eredménye” (Chadman’s Cyclopedia of Law. 1912, I. köt. 88. o.).

Ha a kormányhatalmak a jogosság eszközeivel megfelelően élnek, akkor az ugyancsak hozzájárul az alattvalóik boldogságához és jóllétéhez. Krisztus Jézus – Isten Királyságának a Királya – és mindazok, akik az ő irányításával részt vesznek az igazgatásban, mindig jogosan fognak eljárni, ezért Krisztus lojális alattvalói örömmel fogják alávetni magukat az igazságos uralmának (Ézs 9:6, 7; 32:1, 16–18; Jn 5:30; vö.: Pl 29:2).

Az igazságszolgáltatás és a hozzá kapcsolódó alapelvek végett lásd: BÍRÁSKODÁS; PERES ÜGY; TÖRVÉNY.