Armageddon, a Közel-Kelet és a Biblia
„MINDEN prófétai jövendölés kulcspontja Izrael állama” — mondja Hal Lindsey, The 1980’s: Countdown to Armageddon című könyv szerzője. Az „Armageddonról szóló forgatókönyv”-ben a fundamentalista felfogás szerint döntő az a meggyőződés, hogy Isten Izrael nemzetével különleges módon fog bánni. Véleményük szerint Isten időben közbelép, amikor Izraelt meg akarják semmisíteni.
A Biblia ezzel szemben azt bizonyítja, hogy Isten egykori zsidó nemzete ma nem élvezi Isten kegyét és védelmét, pontosan amiatt, mert elvetette Fiát, Jézus Krisztust (Cselekedetek 3:13, 14, 19). Maga Jézus késlekedés nélkül kijelentette: „Elveszik tőletek Isten királyságát, és olyan nép kapja meg, amely megtermi annak gyümölcsét” (Máté 21:43).
Vajon teljesen elvetette Isten őket?
A már idézett John F. és John E. Walvoord teológusok ezzel szemben azt mondják: „Pál apostol világosan kimutatja, hogy az ószövetségi Izraelre vonatkozó ígéretek még nem teljesültek be. Ezt írta: ’Azt kérdem tehát: Talán csak nem vetette el Isten az ő népét? Semmiképpen sem!’ (Róma 11:1).” De nem idézik e versnek a folytatását: „Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám magvából, Benjámin törzséből!” Mit értett ezen Pál?
Pál semmiképpen sem hihette, hogy az izraeliták mint nemzet továbbra is különleges helyet foglalnának el Isten szemében, hiszen ő maga „nagy nyomorúságot és szüntelen szívbéli fájdalmát” fejezte ki amiatt, hogy az izraeliták Isten jóságára nem helyesen reagáltak (Róma 9:2–5). A Róma 9:6-ban Pál ezt mondja: „Arról szó sincs, mintha Isten (Ábrahámra vonatkozó) szava megdőlt volna. Hiszen nem mind izraelita, aki a [test szerinti] Izraeltől származik.” Figyeljük meg, mit akart mondani Pál e szavakkal: Isten többé a zsidókat nem tekinti Izraelnek, pontosan azért, mert elvetették Krisztust. Jézus Krisztus felkent követőinek gyülekezete alkotja az igazi „Izraelt”, azt az eszközt, amely által az egész emberiség áldásban részesül (1Péter 2:9; Galata 3:29; 6:16; 1Mózes 22:18).
Isten egyénileg nem vetett el minden zsidót, hiszen Pál maga is kihangsúlyozta: „Hiszen én is izraelita vagyok.” Vagyis a zsidó nemzetből — Pálhoz hasonlóan — mások is részét alkothatták a szellemi Izraelnek, de ennek egyik feltétele az, hogy Krisztust elismerjék. Csak egy „maradék”, egy elenyésző kisebbség döntött így (Róma 11:1, 5).
Egy jövőbeli megtérés?
Egyesek azt jósolják, hogy a test szerinti zsidók érzülete drámai módon megváltozik. „Az egyház elragadtatását követő nagy nyomorúság Izrael [keresztény hitre való] megtéréséhez fog vezetni” — jelenti ki egy fundamentalista szerző. Érdekes módon Pál a Róma 11:25, 26. verse szerint csakugyan ezt írta: „Az érzékelő képesség eltompulása csak részleges volt Izraelben, míg a nemzetekből valók teljes száma be nem jön, és így az egész Izrael megmentésben részesül.”
Vajon itt Pál a zsidók eljövendő tömeges megtéréséről beszél? Ez már csak azért sem lehetséges, mert ő maga említi, hogy Krisztust csak a zsidók egy kicsiny maradéka fogja elismerni (Róma 11:5). Vagyis Pál fejtegetése szerint a zsidók szellemi „érzékelő képességének eltompulása” addig tart, míg a pogányok „teljes számban” a krisztusi gyülekezetbe be nem jönnek.a Richard Lenski, a görög nyelv szaktekintélye kimutatja, hogy a „míg” szó itt nem feltétlenül egy későbbi megtérésre utal. (Vö. a „míg” szó használatát a Cselekedetek 7:17, 18 és Jelenések 2:25. versével.) Pál valójában azt mondta, hogy a test szerinti zsidók érzékelő képességének ’eltompulása’ mindvégig megmarad. De Isten bölcsességében a szellemi Izrael „teljes számát” (144 000-t) oly módon egészíti ki, hogy hivő pogányokat vagy nem zsidókat vesz fel a krisztusi gyülekezetbe. „Így [nem a zsidó nemzet érzelmi megváltozása révén] az egész Izrael [a szellemi Izrael] megmentésben részesül.”
Vajon „mindörökre” fogják birtokolni az Ígéret földjét?
Mi a helyzet azzal a területtel, ahol Izrael állama fekszik? Elmondhatjuk-e, hogy Istennek ehhez a területhez valami különleges érdeke fűződik? Sokan igennel válaszolnak erre a kérdésre, mint például a protestáns William Hurst teológus is. „Nincs olyan országa földünknek, amely a nemzetek szemében annyira kívánatos lenne, mint Izrael, és egy országnak sem szentelnek annyi figyelmet, mint Izraelnek.” Közben idézett az 1Mózes 13:14, 15. verséből, és utalt Istennek arra az ígéretére, hogy ezt az országot „mindörökre” Ábrahám magvának adja.
Köteles-e Jehova Isten ennek alapján megvédeni Izraelt egy esetleges támadástól? Ha köteles lenne, akkor Közel-Kelet térségében csakugyan lehetne egy „Armageddon”. Isten azonban Ábrahámmal egyszerűen azt közölte, hogy utódai egy „meghatározatlan ideig” fogják örökölni ezt a földet, de nem „mindörökre”b (1Mózes 13:14, 15). Mivel a zsidók Jézust elvetették, ezzel elvesztették nemcsak Isten védelmét, hanem erre a földre való jogukat is.
Armageddon — hol lesz?
A Biblia a Jelenések 16:14, 16. versében kimutatja, hogy a világ vezetői a démonoktól ihletett propaganda befolyására a „mindenható Isten nagy napjának háborújára” gyűjtetnek egybe. A vers további része így szól: „És azok egybegyűjtötték őket arra a helyre, amelyet héberül Har-Magedonnak neveznek.” Vajon ez a vers egy Közel-Keleten lezajló döntő háborúra utal? Nem! Mert egy ilyen földrajzi helységnév, hogy Armageddon (szó szerint: „Megiddó hegye”) valójában nem létezik. A bibliai időkben Közel-Keleten volt egy város, amelyet Megiddónak neveztek. Ez a város egy síkságon terült el, ami e kiadvány címlapján jól látható. Megiddó közelében több jelentős csatát vívtak. Azonban sem múltban, sem a jelenben ilyen nevű hegy nem volt és most sincs. „Har-Magedon” vagy „Armageddon” ebből következőleg egy jelképes hely. De minek a jelképe?
Ezékiel próféciája kimutatja, hogy Armegeddon kezdetét az jelzi majd, hogy egy több nemzetből álló hadsereg megtámadja „Izraelt”. A támadókat a „mágógbeli Góg” vezeti, és ezek a haderők „észak legtávolabbi részéről” jönnek. De ki ez a „Góg”? Hal Lindsay fundamentalista teológus nemcsak saját véleményét mondja el, amikor magabiztosan kijelenti: „Csak egy nemzet esik Izraeltől kifejezetten ’északra’ — ez a Szovjetunió.” Felállított elmélete szerint Góg Bibliában megnevezett „haderő”: tudniillik Mések, Tubál, a perzsák, az etiópok, Put, Gómer és Togarma népe, túlnyomórészt mind arab nemzetek (Ezékiel 38:1–9, 15).
Azok a nemzetek, amelyek Góg szövetségeseként felsorakoznak, Ezékiel idejében nem voltak hatalmas vezető nemzetek. Mellesleg, a próféciának az „esztendők végén” kell teljesülnie, egy olyan időben, amikor Izrael egykori hagyományos ellenségei a földi színteret már mind elhagyták (Ezékiel 38:8). Ebből látható, hogy Góg „mágógbeli titokzatos és távoleső országa” semmiképpen sem a vezető Szovjetunió, mert rá semmiképpen sem illik a távoleső ország kifejezés.
Ki lakik ebben a ’távoleső’ országban, és ki szít ellenségeskedést Izrael népe ellen? A Biblia a Jelenések 12:7–9, 17. verseiben így adja meg a választ: „És háború tört ki a mennyben: Mihály és angyalai harcoltak a Sárkánnyal . . . Levetették tehát a nagy Sárkányt, az Őskígyót, akit Ördögnek és Sátánnak neveznek.” De hogyan reagált Sátán arra, hogy levettetett a mennyből és egy lealacsonyított szellemi birodalomba került? A Biblia ezt mondja: „És a Sárkány megharagudott az asszonyra [Isten mennyei szervezetére] és elment, hogy hadat viseljen magvának maradéka ellen, akik megtartják az Isten parancsait, és akiknél megvan a Jézus melletti tanúskodás munkája.”
Logikus tehát, hogy maga Sátán a „Góg”. Évtizedek óta Sátán démonhordáival együtt hadat visel a szellemi Izrael maradéka, a felkent keresztények gyülekezete ellen (Galata 6:16). Ezek a keresztények az egész földön szétszórtan mindenütt megtalálhatók. Nincsenek egy központi helyen, amelyet a közel-keleti szövetséges csapatok megtámadhatnának. Ezékiel szerint ezek „biztonságban lakoznak” Isten védelme alatt (Ezékiel 38:11). A mai természetes Izraelről, amelyet ellenséges szomszédai körülvesznek, és amely politikai és társadalmi vonatkozásban belső nyugtalanságtól szenved, aligha mondható el, hogy „biztonságban lakozik”.
A Biblia szerint a világ színtere drámai változáson fog keresztülmenni. „Nagy-Babilon”, a hamis vallás világbirodalma hirtelen megsemmisül (Jelenések 18. fejezete). A hamis vallás összeomlása után az lesz a látszat, mintha a megmaradt igaz keresztények teljesen védtelenek lennének. Ezért Sátán vagy „Góg” megpróbálja majd őket megsemmisíteni, hiszen ellenállni képtelenek. Ő intézkedik arról, hogy „az egész lakott föld királyai” a démonok befolyására Armageddonkor „a mindenható Isten nagy napja háborújára” összegyűjtessenek (Ezékiel 38:12–16; Jelenések 16:14, 16).
„Har-Magedon” tehát nem valami közel-keleti helység. Inkább világhelyzet. Az egész világ összefog és szembeszáll Jehova Istennel és az ő Tanúival (Ésaiás 43:10–12). Sátánnak az igaz keresztények ellen idított rosszindulatú támadása — nem pedig a nemzeteknek Közel-Kelet térségében vívott háborúja — lesz az ok, amiért Isten népe védelméért háborúba kezd! (Ezékiel 38:18–23; Zakariás 2:8).
Az igaz keresztények ezért figyelmüket nem Közel-Keletre irnyítják — tétlenkedve. Inkább azzal törődnek, hogy az emberek értesüljenek arról, mit mond igazában Isten Szava erről az eljövendő háborúról. Jehova Tanúi világszerte úgy ismeretesek, mint akik félelem nélkül elviszik a jó hírt az emberek otthonaiba. Lehet, hogy ezt kérded ezek után: Miért enged meg a szeretet Istene egy ilyen háborút? Van-e lehetőség ezt túlélni? Az Őrtorony legközelebbi két kiadása ezeket a kérdéseket fogja megtárgyalni.
[Lábjegyzetek]
a A kereszténység egyházai nem ismerik el, hogy a szellemi Izrael meghatározott számú, konkrétan 144 000 tagból áll, pedig ez világosan kitűnik a Bibliából (Jelenések 7:7). Következésképpen téves egyeseknek az a következtetése, hogy Pál a zsidók tömeges és „az egész pogány világ” megtéréséről jövendölt volna (The Jerusalem Bible). A Róma 11. fejezetében közölt olajfa-szemléltetésnek semmi értelme sem lenne, ha a szellemi Izrael nem meghatározott számú tagból állna.
b Bár egyesek a héber ohlám szót „mindörökre” szóval fordítják, William Gesenius, a héber nyelvnek a szaktekintélye a következő jelentését adja e szónak: „Olyan rejtett, homályba vesző, vagyis nagyon távoli, hosszan tartó idő, amelynek ismeretlen a kezdete és a vége (de akár mindkettő is). (Hebräisches und chaldäisches Handwörterbuch über das Alte Testament, V. kiadás, 1857). Nelson’s Expository Dictionary of the Old Testament című művében ez olvasható: „Az ad elöljárószóval e szó jelentése lehet ez is: ’meghatározatlan jövőben’.” (Vö. 5Mózes 23:3; 1Sámuel 1:22.)