Kilencedik fejezet

Ki uralkodik majd a világ fölött?

 1—3. Írd le azt az álmot és azokat a látomásokat, amelyeket Dániel látott Belsazár uralkodásának első évében!

DÁNIEL lebilincselő próféciája most visszarepít bennünket Belsazár babiloni király első évébe. Dániel már régóta fogoly Babilonban, de a Jehova iránti feddhetetlensége sohasem ingott meg. Most, több mint hetvenévesen a hű próféta „álmot láta . . . és fejének látásait az ő ágyában”. És mennyire megijesztik őt ezek a látomások! (Dániel 7:1, 15).

² „Ímé — kiált fel Dániel —, az égnek négy szele háborút támaszta a nagy tengeren; és négy nagy állat jöve fel a tengerből, egyik különböző a másiktól.” De milyen rendkívüli állatok! Az első egy szárnyas oroszlán, a második pedig olyan, mint egy medve. Ezután egy párduc következik, amelynek négy szárnya és négy feje van. A rendkívül erős negyedik állatnak nagy vasfogai és tíz szarva van. Tíz szarva közül kiemelkedik egy „kicsiny” szarv, amelynek ’emberszemekhez hasonló szemei’ vannak, és ’nagyokat szóló szája’ (Dániel 7:2–8).

³ Dániel látomásai ezután az égre terelik a figyelmet. Az „öreg korú” dicsőségtől övezve ül trónon Bíróként az égi Bíróságon. ’Ezerszer ezren szolgálnak neki, és tízezerszer tízezren állnak előtte.’ Elmarasztaló ítéletet hozva az állatok felől, elveszi tőlük az uralkodást, és elpusztítja a negyedik állatot. A „minden nép, nemzet és nyelv” feletti tartós uralom „valami emberfiára” száll (Dániel 7:9–14).

 4. a) Kihez fordult Dániel megbízható felvilágosításért? b) Miért fontos nekünk az, amit Dániel látott és hallott akkor éjjel?

⁴ Dániel ezt mondja: „Megrendülék . . . az én lelkemben ezek miatt, és fejem látásai megháborítának engem.” Ezért „megbízható felvilágosítást” (K. f.) kér egy angyaltól „mindezek felől”. Az angyal valóban közli vele „e dolognak értelmét” (Dániel 7:15–28). Amit Dániel akkor éjjel látott és hallott, nagyon érdekes számunkra, ugyanis felvázolt jövőbeli világeseményeket, amelyek napjainkig nyúlnak, amikor „valami emberfia” uralmat kap „minden nép, nemzet és nyelv” fölött. Isten Szavának és szellemének segítségével mi is megérthetjük ezeknek a prófétai látomásoknak a jelentését.a

NÉGY ÁLLAT JÖN KI A TENGERBŐL

 5. Mit jelképez a szél korbácsolta tenger?

⁵ Dániel azt mondta, hogy „négy nagy állat jöve fel a tengerből” (Dániel 7:3). Mit jelképezett a szél korbácsolta tenger? Sok-sok évvel később János apostol egy hétfejű vadállatot látott feljönni a „tengerből”. Az a tenger ’népeket, sokaságokat, nemzeteket és nyelveket’ jelentett — az emberiség hatalmas, Istentől elidegenedett tömegét. A tenger tehát megfelelően szemlélteti az emberek Istentől eltávolodott sokaságát (Jelenések 13:1, 2; 17:15; Ésaiás 57:20).

 6. Mit ábrázol a négy állat?

⁶ „Ezek a nagy állatok — mondja Isten angyala —, mik négyen voltak, négy király, a kik támadnak e földön” (Dániel 7:17). Az angyal egyértelműen „négy királynak” nevezte a négy állatot, amelyet Dániel látott. Ezek az állatok tehát világhatalmakat jelentenek. De melyeket?

 7. a) Mit mondanak egyes bibliamagyarázók Dánielnek a négy állatról szóló álombeli látomásáról és Nabukodonozor királynak a hatalmas állóképről szóló álmáról? b) Mit szemléltet az állókép fémből lévő négy része?

⁷ Egyes bibliamagyarázók rendszerint összekapcsolják Dánielnek a négy állatról szóló álombeli látomását Nabukodonozornak a hatalmas állóképről szóló álmával. Egy angol nyelvű bibliakommentár például megállapítja: „A 7. fejezet [Dániel könyvében] párhuzamos a 2. fejezettel” (The Expositor’s Bible Commentary). Egy másik kommentár ezt írja: „Általában elfogadott, hogy a négy pogány uralom . . . ugyanolyan sorrendben követi egymást itt [Dániel könyve 7. fejezetében], mint ahogyan a 2. fejezetben láttuk [Dániel könyvében]” (The Wycliffe Bible Commentary). Az a négy világhatalom, amelyet Nabukodonozor álmában a négyfajta fém szemléltetett, ezek voltak: a Babiloni Birodalom (aranyfej), Méd—Perzsia (ezüstmell és -karok), Görögország (rézhas és -comb), valamint a Római Birodalom (vas lábszár) (Dániel 2:32, 33).b Nézzük meg, hogyan felelnek meg ezek a királyságok annak a négy hatalmas állatnak, amelyet Dániel látott.

KEGYETLEN, MINT AZ OROSZLÁN, ÉS GYORS, MINT A SAS

 8. a) Hogyan írta le Dániel az első állatot? b) Melyik birodalmat szemléltette az első állat, és milyen értelemben cselekedett úgy, mint egy oroszlán?

⁸ Micsoda állatokat látott Dániel! Az egyiket így írta le: „Az első olyan, mint az oroszlán, és sas szárnyai valának. Nézém, míg szárnyai kitépettek, és felemelteték a földről, és mint valami ember, lábra állíttaték és emberi szív adaték néki” (Dániel 7:4). Ez az állat ugyanazt az uralmat szemléltette, amelyet a hatalmas állókép aranyfeje jelképezett, vagyis a babiloni világhatalmat (i. e. 607—539). Miként egy ragadozó „oroszlán”, Babilon kegyetlenül felfalta a nemzeteket, köztük Isten népét is (Jeremiás 4:5–7; 50:17). Mintha csak sasszárnyakon repült volna, ez az „oroszlán” előrenyomult támadó hadjáratában (Jeremiás siralmai 4:19; Habakuk 1:6–8).

 9. Milyen változásokon esett át az oroszlánszerű állat, és milyen hatással voltak ezek rá?

⁹ Idővel „kitépettek” ennek a különös szárnyas oroszlánnak a szárnyai. Belsazár király uralmának vége felé Babilon hódításai nem voltak többé olyan sebesek, és nem állt többé oroszlánként a nemzetek fölött. Semmivel sem volt gyorsabb, mint egy két lábon járó ember. Amikor „emberi szívet” kapott, elgyengült. Mivel többé nem volt benne „oroszlánnak szíve”, Babilon nem tudott már királyként viselkedni „az erdei vadak között”. (Vesd össze: 2Sámuel 17:10; Mikeás 5:8.) Egy másik óriási állat győzte le őt.

FALÁNK, MINT EGY MEDVE

10. Melyik uralkodói ágat szemléltette a „medve”?

¹⁰ „Ímé — mondta Dániel —, más állat, a második, hasonló a medvéhez, és kele egyik oldalára [félig fölegyenesedett, K. f.], és három oldalborda vala szájában fogai között, és így szólának néki: Kelj fel és egyél sok húst!” (Dániel 7:5). A király, akit a „medve” szemléltetett, ugyanaz volt, mint akit a nagy állókép ezüstmelle és -karjai képviseltek: a méd—perzsa uralkodók ága (i. e. 539—331), amely a méd Dáriussal és Nagy Czírussal kezdődött, és III. Dáriussal fejeződött be.

11. Mit fejezett ki az, hogy a jelképes medve félig fölegyenesedett, és hogy három borda volt a szájában?

¹¹ A jelképes medve „félig fölegyenesedett”, talán azért, hogy támadásra készüljön, leigázza a nemzeteket, és ezáltal megőrizze világ fölötti hatalmát. Vagy lehetséges, hogy ez a helyzet arra akart utalni, hogy a perzsa uralkodói ág felülkerekedik az egyedüli méd királyon, Dáriuson. A medve fogai között lévő három borda utalhat arra a három irányra, mely felé hódításai során előrenyomult. A méd—perzsa „medve” észak felé ment, és i. e. 539-ben elfoglalta Babilont. Ezután nyugatra fordult, és Kis-Ázsián keresztül Trákiába ment. A „medve” végül délre ment, és meghódította Egyiptomot. Mivel a hármas szám néha valaminek a megerősítését jelképezi, a három borda azt is hangsúlyozhatja, mennyire mohón vágyott a medve a hódításra.

12. Mi volt a következménye annak, hogy a jelképes medve engedelmeskedett e parancsnak: „Kelj fel és egyél sok húst!”

¹² A „medve” nemzeteket támadott meg válaszul e szavakra: „Kelj fel és egyél sok húst!” Azzal, hogy az isteni akarattal összhangban elnyelte Babilont, Méd—Perzsia olyan helyzetben volt, hogy értékes szolgálatot tehetett Jehova népének. És meg is tette! (Lásd az „Egy türelmes uralkodó” című bekeretezett részt a 149. oldalon.) Nagy Czírus, I. Dárius (Nagy Dareiosz) és I. Artaxerxes által Méd—Perzsia kiszabadította Babilon zsidó foglyait, segített nekik újjáépíteni Jehova templomát és kijavítani Jeruzsálem falait. Méd—Perzsia idővel 127 tartomány felett uralkodott, Ahasvérus (I. Xerxész), Eszter királyné férje pedig „uralkodott Indiától fogva Szerecsenországig [Etiópiáig, K. f.]” (Eszter 1:1). Ám egy másik állat volt felemelkedőben.

FÜRGE, MINT EGY SZÁRNYAS PÁRDUC!

13. a) Mit szemléltetett a harmadik állat? b) Mit mondhatunk a harmadik állat sebességéről, és az általa elfoglalt területről?

¹³ A harmadik állat olyan volt, „mint a párducz, és négy madárszárnya vala a hátán; és négy feje vala az állatnak, és hatalom adaték néki” (Dániel 7:6). Megfelelőjéhez — a Nabukodonozor álmában szereplő állókép rézhasához és –combjához — hasonlóan ez a négyszárnyú, négyfejű párduc a makedón, vagyis görög uralkodók sorát szemléltette Nagy Sándortól kezdve. A párducéhoz hasonló mozgékonysággal és fürgeséggel Nagy Sándor átvonult Kis-Ázsián, dél felé, Egyiptomba ment, majd pedig India nyugati határa felé. (Vesd össze: Habakuk 1:8.) Birodalma nagyobb volt, mint a „medve” birodalma, magában foglalta ugyanis Makedóniát, Görögországot és a Perzsa Birodalmat. (Lásd az „Egy ifjú király meghódítja a világot” című bekeretezett részt a 153. oldalon.)

14. Hogyan vált a „párducz” négyfejűvé?

¹⁴ A „párducz” azután lett négyfejű, hogy Nagy Sándor i. e. 323-ban meghalt. Hadvezérei közül négyen végül az ő utódai lettek birodalma különböző részein. Szeleukoszé lett Mezopotámia és Szíria. Ptolemaiosz tartotta ellenőrzése alatt Egyiptomot és Palesztinát. Lüszimakhosz uralkodott Kis-Ázsián és Trákián, Kasszandrosz pedig Makedóniát és Görögországot kapta meg. (Lásd az „Egy hatalmas királyság felosztása” című bekeretezett részt a 162. oldalon.) Ezután egy új veszély közeledett.

EGY RETTENETES ÁLLAT, AMELY MÁS LESZ, MINT AZ ELŐBBIEK

15. a) Írd le, milyen a negyedik állat! b) Mit szemléltetett a negyedik állat, és hogyan falt fel és zúzott össze mindent, ami csak az útjába került?

¹⁵ Dániel úgy írta le a negyedik állatot, mint amely „rettenetes és iszonyú és rendkivül erős”. Majd így folytatja: „nagy vasfogai valának, falt és zúzott és a maradékot lábaival összetaposta, és ez különbözék mindazoktól az állatoktól, a melyek előtte valának, és tíz szarva vala néki” (Dániel 7:7). Ez a rettenetes állat kezdetben Róma politikai és katonai hatalma volt. Fokozatosan elfoglalta a Görög Birodalom négy hellenisztikus részét, i. e. 30-ra pedig Róma a bibliai próféciában szereplő következő világhatalommá vált. Katonai erővel leigázva mindent, ami csak az útjába került, a Római Birodalom területe végül akkorára növekedett, hogy a Brit-szigetektől lefelé Európa nagy részén át, a Földközi-tengert körülölelve Babilonon túl, a Perzsa-öbölig nyúlt.

16. Milyen tájékoztatást adott az angyal a negyedik állatról?

¹⁶ Dániel, aki vágyott megbizonyosodni ennek a „rendkivül rettenetes” állatnak a kilétéről, feszülten hallgatta az angyal magyarázatát: „tíz szarv[a] pedig ez: Ebből az országból tíz király támad, és más támad utánok, és az különb lesz mint az előbbiek, és három királyt fog megalázni” (Dániel 7:19, 20, 24). Mi volt ez a „tíz szarv” vagy „tíz király”?

17. Mit szemléltet a negyedik állat „tíz szarva”?

¹⁷ Mivel Róma egyre vagyonosabb lett, és uralkodói osztálya féktelen életmódja miatt egyre mélyebbre süllyedt, katonai hatalma is elhalványult. Idővel teljesen nyilvánvalóvá vált Róma katonai erejének meggyengülése. Az erős birodalom végül sok-sok királyságra bomlott. Mivel a Biblia sokszor használja a tízes számot arra, hogy valaminek a teljességére utaljon, így a negyedik állat „tíz szarva” szemlélteti mindazokat a királyságokat, amelyek Róma felbomlásából keletkeztek. (Vesd össze: 5Mózes 4:13; Lukács 15:8; 19:13, 16, 17.)

18. Hogyan gyakorolt Róma továbbra is uralmat Európa felett évszázadokon át még azután is, hogy utolsó császárát eltávolították?

¹⁸ A római világhatalom azonban nem szűnt meg azzal, hogy utolsó császárát eltávolították Rómából i. sz. 476-ban. A pápák által uralt Róma évszázadokon át továbbra is politikai és különösen vallási uralmat gyakorolt Európa fölött. Ez a feudális rendszer által történt, amelyben Európa legtöbb lakója alá volt vetve a földesúrnak, valamint a királynak. Márpedig minden király elismerte a pápa hatalmát. Ebben a sötét középkornak nevezett hosszú történelmi időszakban a világ ügyeit mindvégig a Német-római Császárság irányította, amelynek középpontja a pápák által uralt Rómában volt.

19. Miben különbözött Róma a korábbi birodalmaktól egy történész véleménye szerint?

¹⁹ Ki tagadhatná, hogy a negyedik állat „különbözik a többi országtól”? (Dániel 7:7, 19, 23, K. f.). Erre vonatkozóan H. G. Wells történész ezt írta: „Az új hatalom, ez a Római Birodalom . . . több vonatkozásban más volt, mint a civilizált világban addig létezett nagy birodalmak bármelyike . . . bekebelezett csaknem minden görögöt a világon, s lakossága sokkal csekélyebb mértékben volt hamita és szemita, mint bármely előbbi birodalomé . . . Ez valami addig nem létező dolog volt a történelemben . . . A Római Birodalom egy tervezetlen, újszerű képződménnyé növekedett; és a római nép alig volt tudatában annak, hogy belebonyolódott egy óriási közigazgatási kísérletbe.” A negyedik állatnak azonban tovább kellett növekednie.

A KICSINY SZARV HATALOMRA JUT

20. Mit mondott az angyal a negyedik állat fején kinövő kicsiny szarvról?

²⁰ „Mialatt a szarvakat szemlélém, ímé, másik kicsiny szarv növekedék ki azok között, és három az elébbi szarvak közül kiszakasztaték ő előtte” — mondta Dániel (Dániel 7:8). Az angyal ezt mondta erről a kinövésről Dánielnek: „más támad utánok [a tíz király után], és az különb lesz mint az előbbiek, és három királyt fog megalázni” (Dániel 7:24). Ki ez a király, mikor jutott hatalomra, és melyik három királyt alázta meg?

21. Hogyan vált Anglia a negyedik állat jelképes kicsiny szarvává?

²¹ Vizsgáld meg az alábbi fejleményeket. I. e. 55-ben Julius Caesar római hadvezér bevonult Britanniába, ám nem tudott állandó települést létrehozni ott. I. sz. 43-ban Claudius császár megkezdte Britannia déli részének az előbbinél tartósabb leigázását. Azután i. sz. 122-ben Hadrianus császár elkezdett egy falat építeni a Tyne folyótól a Solway Firthig, meghúzva ezzel a Római Birodalom északi határát. Az ötödik század elején a római légiók elhagyták a szigetet. Egy történész így magyarázta: „A XVI. században Anglia másodrendű hatalom volt. Gazdagsága elenyészett Hollandia gazdagsága mellett. Lakosainak száma sokkal kevesebb volt, mint Franciaországé. Hadserege (beleértve hadiflottáját is) kisebb volt Spanyolországénál.” Anglia nyilvánvalóan jelentéktelen királyság volt akkoriban, s ő jelentette a negyedik állat jelképes kicsiny szarvát. Ez azonban változóban volt.

22. a) A negyedik állat mely másik három szarvát győzte le a „kicsiny” szarv? b) Mivé vált ezután Nagy-Britannia?

²² A spanyol II. Fülöp 1588-ban Anglia ellen indította a spanyol Armadát. Ez a 130 hajóból álló flotta, amely több mint 24 000 embert szállított, felhajózott a La Manche csatornán, aminek egyedüli eredménye az lett, hogy vereséget szenvedett a brit haditengerészettől, illetve hogy áldozatául esett az ellenszélnek és az Atlanti-óceán dühöngő viharainak. Ez az esemény „egyértelműen jelezte, hogy Anglia átvette a tenger feletti hatalmat Spanyolországtól” — mondta egy történész. A XVII. században a hollandok fejlesztették ki a világ legnagyobb kereskedelmi hajóhadát. Tengerentúli gyarmatainak bővítésével Anglia azonban felülkerekedett ezen a királyságon. A XVIII. század folyamán a britek és a franciák harcoltak egymással Észak-Amerikában és Indiában, és ez vezetett el az 1763-ban aláírt párizsi békéhez. William B. Willcox író szerint ez az egyezmény „elismerte Nagy-Britannia új helyzetét: ő lett az Európán kívüli világban az uralkodó európai hatalom”. Nagy-Britannia felsőbbségét megerősítette a francia Napóleon felett aratott pusztító győzelme 1815-ben. A „három király” tehát, akiket Nagy-Britannia így ’megalázott’, Spanyolország, Hollandia és Franciaország volt (Dániel 7:24). Ennek eredményeként Nagy-Britannia kiemelkedett mint a világ legnagyobb gyarmati és kereskedelmi hatalma. Igen, a „kicsiny” szarv megnövekedett és világhatalommá vált!

23. Milyen értelemben ’ette meg az egész földet’ a kicsiny szarv?

²³ Az angyal elmondta Dánielnek, hogy a negyedik állat, vagyis a negyedik királyság „megeszi az egész földet” (Dániel 7:23). Ez igaznak bizonyult az egykor Britanniaként ismert római provincia esetében. Végül a Brit Birodalommá vált, és ’megette az egész földet’. Volt idő, amikor ehhez a birodalomhoz tartozott a föld szárazföldi részének egynegyede, és lakosságának is a negyedrésze.

24. Mit mondott egy történész, miért különbözött a Brit Birodalom a többitől?

²⁴ Ahogyan a Római Birodalom különbözött a korábbi világhatalmaktól, éppúgy a „kicsiny” szarvval jelképezett király is „különbözik a többiektől” (Dániel 7:24, K. f.). A Brit Birodalomról szólva ezt állapította meg H. G. Wells: „Hozzá hasonlót még sohasem látott a világ. Ez államrend központi és rangban elülső része az Egyesült Britt Királyságok »koronás köztársasága« [volt] . . . a britt birodalmat a maga egészében soha egy agyvelő nem igazgatta. Területi gyarapodások és szerzemények furcsa halmazata volt s tökéletesen elütött mindattól, amit idáig birodalom néven ismertünk.”

25. a) Legutolsó formájában mi alkotja a jelképes kicsiny szarvat? b) Milyen értelemben vannak a „kicsiny” szarvnak ’emberszemekhez hasonló szemei’ és „nagyokat szóló szája”?

²⁵ A „kicsiny” szarv azonban többet jelentett a Brit Birodalomnál. Nagy-Britannia 1783-ban elismerte 13 amerikai gyarmatának a függetlenségét. Az Amerikai Egyesült Államok végül is Nagy-Britannia szövetségese lett, és a föld uralkodó nemzeteként került ki a II. világháborúból. Még mindig szoros kötelékek fűzik Nagy-Britanniához. Az így keletkezett angol—amerikai kettős világhatalom alkotja a ’szarvat, amelynek szemei voltak’. S tényleg, ennek a világhatalomnak semmi sem kerüli el a figyelmét, éles szemmel figyeli az eseményeket! ’Nagyokat szól’, vagyis meghatározza a világ nagy részének politikáját, és szószólójaként, vagyis ’hamis prófétájaként’ cselekszik (Dániel 7:8, 11, 20; Jelenések 16:13; 19:20).

A KICSINY SZARV SZEMBESZEGÜL ISTENNEL ÉS ANNAK SZENTJEIVEL

26. Mit jövendölt az angyal arról, ahogyan a jelképes szarv Jehovával és szolgáival beszél és bánik?

²⁶ Dániel így folytatta látomásának leírását: „Látám, hogy ez a szarv hadakozék a szentek ellen, és legyőzé őket” (Dániel 7:21). Erről a „szarvról”, azaz királyról Isten angyala így jövendölt: „sokat szól a Felséges ellen és a magasságos egek szenteit [a Felségesnek a szentjeit, Úf] megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig” (Dániel 7:25). Hogyan és mikor teljesedett be a próféciának ez a része?

27. a) Kik „a szentek”, akiket üldözött a „kicsiny” szarv? b) Hogyan próbálta a jelképes szarv ’megváltoztatni az időket és a törvényt’?

²⁷ A „kicsiny” szarv — az angol—amerikai világhatalom — által üldözött „szentek” Jézus szellemtől felkent követői a földön (Róma 1:7; 1Péter 2:9). A felkenteknek ez a maradéka az I. világháború előtt éveken át nyilvánosan figyelmeztetett arra, hogy 1914-ben befejeződik „a nemzetek meghatározott ideje” (Lukács 21:24, NW). Amikor abban az évben háború tört ki, nyilvánvalóvá vált, hogy a „kicsiny” szarv nem vesz tudomást erről a figyelmeztetésről, ugyanis kitartóan zaklatta a felkent „szenteket”. Az angol—amerikai világhatalom még azzal a törekvésükkel is szembeszegült, hogy megfeleljenek Jehova követelményének (vagy ’törvényének’), hogy tanúinak világszerte hirdetniük kell a Királyság jó hírét (Máté 24:14). A „kicsiny” szarv tehát megpróbálta ’megváltoztatni az időket és a törvényt’.

28. Milyen hosszú az „ideig, időkig és fél időig” tartó időszak?

²⁸ Jehova angyala utalt egy „ideig, időkig és fél időig” tartó prófétai időszakra. Milyen hosszú ez? A bibliamagyarázók általában egyetértenek azzal, hogy ez a kifejezés három és fél időre mutat — vagyis egy idő meg két idő meg fél idő összegére. Mivel Nabukodonozor „hét ideig” tartó elmebaja hét évet foglalt magában, a három és fél idő három és fél évet jelent (Dániel 4:13, 22).c Egy amerikai bibliafordítás ezt írja: „Átadják őket neki egy évre, két évre és fél évre” (An American Translation). James Moffatt angol nyelvű fordítása pedig ezt mondja: „Három évre és fél évre.” Ugyanezt az időszakot említi a Jelenések 11:2–7 is, amely kijelenti, hogy Isten tanúi zsákruhába öltözve prófétálnak 42 hónapig, vagyis 1260 napig, azután pedig megölik őket. Mikor kezdődött el, és mikor fejeződött be ez az időszak?

29. Mikor és hogyan kezdődött meg a prófétai három és fél év?

²⁹ Az I. világháború a próba időszaka volt a felkent keresztényeknek. 1914 végén üldözésre számítottak. Tulajdonképpen még az 1915-ös évre választott éviszövegük is Jézusnak a tanítványaihoz intézett kérdése volt: „Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom?” Ez az éviszöveg a Máté 20:22-n alapult. Ezek szerint 1914 decemberétől kezdve a tanúknak az a kis csapata „gyászruhákba [zsákruhába, Úf] öltözve” prófétált.

30. Hogyan zaklatta a felkent keresztényeket az angol—amerikai világhatalom az I. világháború alatt?

³⁰ Amint felerősödött a háborús láz, a felkent keresztények fokozódó ellenállással kerültek szembe. Néhányukat börtönbe vetették. Némelyeket, például Frank Plattot Angliában és Robert Clegget Kanadában, szadista hatóságok kínoztak meg. A kanadai brit domínium 1918. február 12-én betiltotta a Bibliai tanulmányok röviddel azelőtt kiadott, A beteljesült titok című hetedik kötetét, valamint a The Bible Students Monthly (A Bibliakutatók havi traktátusa) címet viselő traktátusokat. A következő hónapban az Amerikai Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma törvénytelennek nyilvánította a hetedik kötet terjesztését. Mi volt ennek az eredménye? Nos, Jehova imádóinál házkutatásokat tartottak, elkobozták irodalmukat, és letartóztatták őket!

31. Mikor és hogyan ért véget az ’idő, idők és fél idő’?

³¹ Isten felkentjeinek zaklatása 1918. június 21-én érte el csúcspontját, amikor J. F. Rutherfordot és a Watch Tower Bible and Tract Society kiemelkedő tagjait hamis vádak alapján hosszú börtönbüntetésre ítélték. A „kicsiny” szarv, amelynek szándéka ’az idők és a törvény megváltoztatása’ volt, ténylegesen véget vetett a szervezett prédikálómunkának (Jelenések 11:7). Az „ideig, időkig és fél időig” tartó megjövendölt időszak tehát 1918 júniusában ért véget.

32. Miért mondanád azt, hogy a „kicsiny” szarv nem pusztította el „a szenteket”?

³² De a „kicsiny” szarvtól jövő zaklatás nem pusztította el „a szenteket”. Ahogyan a Jelenések könyve megjövendölte, egy rövid tétlen időszakot követően a felkent keresztények újra élővé és tevékennyé váltak (Jelenések 11:11–13). 1919. március 26-án a Watch Tower Bible and Tract Society elnökét és társait szabadon engedték a börtönből, később pedig felmentették az ellenük szóló hamis vádak alól. Rögtön ezután a felkent maradék kezdte újra megszervezni a további tevékenységet. De vajon mi várt a „kicsiny” szarvra?

AZ „ÖREG KORÚ” ÍTÉLETET TART

33. a) Ki az „öreg korú”? b) Mely „könyvek nyittatának meg” az égi Bíróságon?

³³ Miután Dániel bemutatta a négy állatot, most a negyedik állatról egy égi jelenetre emeli szemét. Látja, amint az „öreg korú” ragyogó trónjára ül mint Bíró. Az „öreg korú” nem más, mint Jehova Isten (Zsoltárok 90:2). Mialatt az égi Bíróság elfoglalja helyét, Dániel látja, hogy „könyvek nyittatának meg” (Dániel 7:9, 10). Mivel Jehova létezése a végtelen múltba nyúlik, ő az egész emberi történelmet ismeri, mintha csak le lenne írva egy könyvben. Megfigyelte mind a négy jelképes állatot, és közvetlen ismerete alapján ítélkezni tud fölöttük.

34., 35. Mi történik majd a „kicsiny” szarvval és más, állatokhoz hasonló hatalmakkal?

³⁴ Dániel folytatja: „Nézém akkor a nagyzó beszédek hangja miatt, a melyeket a szarv szóla; nézém, míg megöleték az az állat, és az ő teste elvesze, és tűzbe vetteték megégetésre. A többi állatoktól is elvéteték az ő hatalmok; de ideig-óráig tartó élet adaték nékik” (Dániel 7:11, 12). Az angyal ezt mondja Dánielnek: „ítélők ülnek és az ő hatalmát elveszik, hogy megrontassék és végleg elveszszen” (Dániel 7:26).

³⁵ A Nagy Bíró, Jehova Isten rendelkezése alapján a szarv, amely káromolta Istent és zaklatta ’szentjeit’, ugyanazt tapasztalja majd, mint a korai keresztényeket üldöző Római Birodalom. Nem marad meg az uralma. Nem marad meg azoknak az alábbvaló, szarvhoz hasonló ’királyoknak’ az uralma sem, amelyek a Római Birodalomból származnak. Mi a helyzet viszont azokkal az uralmakkal, amelyek a korábbi, állatokhoz hasonló hatalmakból származnak? A jövendölésnek megfelelően életük meghosszabbodott „ideig-óráig”. Területeiken egészen napjainkig laknak emberek. Irak foglalja el például az ókori Babilon területét. Perzsia (Irán) és Görögország még mindig léteznek. Ezeknek a hatalmaknak a maradékai részét alkotják az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Ezek a királyságok is elvesznek majd, amikor az utolsó világhatalom megsemmisül. „A mindenható Isten ama nagy napjának viadalakor” minden emberi kormányzat el lesz törölve (Jelenések 16:14, 16). De akkor ki uralkodik majd a világ fölött?

TARTÓS URALOM ÁLL KÖZVETLENÜL ELŐTTÜNK!

36., 37. a) Kire utal a „valami emberfia” kifejezés, és mikor, illetve milyen céllal jelent meg az égi Bíróságon? b) Mi jött létre i. sz. 1914-ben?

³⁶ „Látám éjszakai látásokban, és ímé — kiált fel Dániel — az égnek felhőiben mint valami emberfia jőve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék őt” (Dániel 7:13). Amikor a földön volt, Jézus Krisztus az „embernek Fia” kifejezéssel utalt magára, jelezve ezzel rokoni kapcsolatát az emberiséggel (Máté 16:13; 25:31). A Szanhedrinnek, a zsidó legfelsőbb bíróságnak Jézus ezt mondta: „meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben” (Máté 26:64). A feltámasztott, megdicsőült Jézus Krisztus volt tehát az, aki Dániel látomásában az emberi szemek számára láthatatlanul eljött, és bebocsátást nyert Jehova Istenhez. Mikor történt ez?

³⁷ Jézus Krisztussal Isten szövetséget kötött egy Királyságra, éppúgy, ahogyan Dávid királlyal is (2Sámuel 7:11–16; Lukács 22:28–30). Amikor i. sz. 1914-ben letelt „a nemzetek meghatározott ideje”, Jézus Krisztus mint Dávid királyi örököse, jogosan kaphatott Királyság-uralmat. Dániel prófétai feljegyzése így szól: „ada néki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ő hatalma örökkévaló hatalom, a mely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik” (Dániel 7:14). A messiási Királyság tehát 1914-ben létrejött az égben. Az uralomból azonban mások is részt kapnak.

38., 39. Kik kapnak örökké tartó uralmat a világ fölött?

³⁸ Az angyal azt mondta, hogy „a Felségesnek a szentjei foglalják el majd a királyságot” (Dániel 7:18, 22, 27, Úf). Jézus Krisztus a legfőbb szent (Cselekedetek 3:14; 4:27, 30). A többi „szent”, aki részt vesz az uralkodásban, a 144 000 szellemmel felkent hűséges keresztény, akik Királyság-örökösök Krisztussal (Róma 1:7; 8:17; 2Thessalonika 1:5; 1Péter 2:9). Halhatatlan szellemekként támadnak fel a halálból, hogy Krisztussal uralkodjanak az égi Sion hegyén (Jelenések 2:10; 14:1; 20:6). Krisztus Jézus és a feltámasztott, felkent keresztények fognak tehát uralkodni az emberiség világa fölött.

³⁹ Az embernek Fia és a többi feltámadt „szent” uralkodásáról Isten angyala ezt mondta: „A Felséges szentjeinek a népéé lesz az ég alatt minden ország királyi uralma, hatalma és nagysága. Ez a királyi uralom örök uralom lesz, neki szolgál majd, és neki engedelmeskedik minden hatalom” (Dániel 7:27, Úf). Micsoda áldásokban részesül majd ez alatt a Királyság alatt az engedelmes emberiség!

40. Hogyan meríthetünk hasznot abból, ha odafigyelünk Dániel álmára és látomásaira?

⁴⁰ Dániel nem tudott Istentől kapott látomásainak minden csodálatos beteljesedéséről. Ezt mondta: „Itt vége lőn a beszédnek. Engemet, Dánielt pedig az én gondolatim igen megrettentének és az én ábrázatom elváltozék rajtam; de e beszédet megtartám szívemben” (Dániel 7:28). Mi viszont olyan időben élünk, amikor megérthetjük, hogyan teljesedik be az, amit Dániel látott. Ha odafigyelünk erre a próféciára, az megerősíti hitünket, és szilárdabbá teszi meggyőződésünket, hogy Jehova messiási Királya uralkodik majd a világ fölött.

[Lábjegyzetek]

MIT ÉRTETTÉL MEG?

• Mit jelképez a ’tengerből feljövő négy nagy állat’?

• Mi alkotja a „kicsiny” szarvat?

• Hogyan zaklatta a jelképes kicsiny szarv „a szenteket” az I. világháború alatt?

• Mi történik majd a jelképes kicsiny szarvval és a többi, állathoz hasonló hatalommal?

• Hogyan merítettél hasznot abból, hogy odafigyeltél Dánielnek a „négy nagy állatról” szóló álmára és látomásaira?

[Kiemelt rész/képek a 149—152. oldalon]

EGY TÜRELMES URALKODÓ

EGY görög író, aki az i. e. ötödik században élt, türelmes és eszményi uralkodóként emlékezett meg róla. A Bibliában Isten „felkentjének” és „napkeletről” jövő „sasnak [ragadozó madárnak, K. f.]” nevezik (Ésaiás 45:1; 46:11). Az uralkodó, akiről így beszéltek, a perzsa Nagy Czírus.

Czírusnak a hírnévhez vezető útja i. e. 560/559 körül kezdődött, amikor követte apját, I. Kambüszészt Ansan trónján. Ez egy város vagy terület volt az ókori Perzsiában. Ansan akkoriban a méd Asztüagész király fennhatósága alatt volt. A méd uralom ellen lázadó Czírus gyors győzelmet aratott, mivel Asztüagész serege átpártolt hozzá. Czírus ezután elnyerte a médek lojalitását. Ezt követően a médek és a perzsák együtt harcoltak az ő vezetése alatt. Így jött létre a méd—perzsa uralom, amelynek területe idővel az Égei-tengertől az Indus folyóig terjedt. (Lásd a térképet.)

Az egyesített méd—perzsa csapatokkal Czírus először arra törekedett, hogy megszerezze az ellenőrzést egy tűzfészek fölött — ez Média nyugati területe volt, ahol Krőzus (Kroiszosz) lüdiai király méd területre terjesztette ki uralmát. A kis-ázsiai Lüd Birodalom keleti határa felé haladva Czírus legyőzte Krőzust, és elfoglalta a birodalom fővárosát, Sárdist (Szardeiszt). Czírus ezután leigázta a jón városokat, és egész Kis-Ázsiát a Méd—Perzsa Birodalom részévé tette. Ezáltal Babilon és királya, Nabú-naid fő vetélytársává vált.

Czírus ezután felkészült az összeütközésre a hatalmas Babilonnal. És ettől a ponttól kezdve játszott szerepet a bibliai próféciák beteljesedésében. Közel két évszázaddal korábban Ésaiás próféta által Jehova nevén nevezte Czírust mint azt az uralkodót, aki megdönti Babilont, és kiszabadítja a zsidókat a rabságból. Ennek az előzetes kinevezésnek az alapján utal a Szentírás Czírusra Jehova „felkentjeként” (Ésaiás 44:26–28).

Amikor Czírus i. e. 539-ben Babilon ellen indult, félelmetes feladattal nézett szembe. A város, amelyet óriási falak, valamint az Eufrátesz folyó formálta mély és széles vizesárok vett körül, bevehetetlennek látszott. Ott, ahol az Eufrátesz keresztülfolyt Babilonon, hegyhez hasonló falak álltak a folyópart mentén, óriási rézkapukkal. Hogyan is vehetné be Czírus Babilont?

Több mint egy évszázaddal korábban Jehova megjövendölte, hogy „szárazság lesz az ő vizein”, és azt mondta, hogy „kiszáradnak” (Jeremiás 50:38). A próféciának megfelelően Czírus elterelte az Eufrátesz folyó vizét egy Babilontól néhány kilométerre északra fekvő helyen. Hadserege ezután átgázolt a folyómedren, felkapaszkodott a falhoz vezető lejtőn és könnyedén bejutott a városba, mert a rézkapukat nyitva hagyták. Mint a zsákmányára villámsebesen lecsapó „ragadozó madár”, ez a „napkeletről” jövő uralkodó egyetlen éjszaka alatt elfoglalta Babilont!

A Babilonban lévő zsidóknak Czírus győzelme azt jelentette, hogy elérkezett régen várt szabadulásuk a fogságból, és hazájuk 70 éves elhagyatottsága véget ért. Milyen izgatottak lehettek, amikor Czírus rendeletet adott ki, mely feljogosította őket, hogy visszatérjenek Jeruzsálembe és újjáépítsék a templomot! Czírus visszaadta nekik a drága templomi edényeket is, amelyeket Nabukodonozor korábban Babilonba hurcolt, királyi engedélyt adott faanyag behozatalára Libanonból, és felhatalmazást adott arra, hogy a király házából származó pénzt használják fel az építkezéshez (Ezsdrás 1:1–11; 6:3–5).

Czírus általában emberségesen és türelmesen bánt az általa meghódított népekkel. Ennek egyik oka a vallása lehetett. Czírus valószínűleg a perzsa Zaratusztra próféta tanításait követte, és Ahuramazdát imádta, egy olyan istent, akit minden jó teremtőjének tartottak. Farhang Mehr ezt írta a The Zoroastrian Tradition (A zoroasztrista hagyomány) című könyvében: „Zaratusztra úgy mutatta be Istent, mint aki maga az erkölcsi tökéletesség. Azt mondta az embereknek, hogy Ahuramazda nem bosszúálló, hanem igazságos, és ezért nem félni kell tőle, hanem szeretni kell.” Czírus erkölcsi normáira hatással lehetett az, hogy egy erkölcsös és igazságos istenben hitt, és ez arra ösztönözte, hogy nagylelkű és méltányos legyen.

A király azonban sokkal kevésbé volt türelmes Babilon éghajlata iránt. Az ottani forró nyarak meghaladták tűrőképességét. Ezért, noha Babilon a birodalom királyi városa maradt, valamint vallási és kulturális központ is, számára általában télen szolgált fővárosként. Babilon legyőzése után Czírus valójában hamarosan vissza is tért nyári fővárosába, Ekbatanába, amely mintegy 1900 méterrel a tengerszint felett feküdt az Alvand-hegység lábánál. Jobban szerette az ottani kellemes nyarakat, melyek ellensúlyozták a hideg teleket. Czírus egy előkelő palotát épített Paszargadaiban (Perszepolisz közelében), korábbi fővárosában is, amely Ekbatanától mintegy 650 kilométerre délkeletre feküdt. Ez egy olyan hely volt, ahová időnként visszahúzódott.

Czírus tehát bátor hódítóként és türelmes uralkodóként tette emlékezetessé magát. Harmincéves uralkodásának i. e. 530-ban bekövetkezett halála vetett véget, amely egyik katonai hadjáratán érte őt. Fia, II. Kambüszész követte őt a perzsa trónon.

MIT ÉRTETTÉL MEG?

• Hogyan bizonyult a perzsa Czírus Jehova „felkentjének”?

• Milyen értékes szolgálatot tett Czírus Jehova népének?

• Hogyan bánt Czírus az általa meghódított népekkel?

[Térkép a 149. oldalon]

(a teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban)

MÉD—PERZSA BIRODALOM

MAKEDÓNIA

Memphisz

EGYIPTOM

ETIÓPIA

Jeruzsálem

Babilon

Ekbatana

Szúza

Perszepolisz

INDIA

[Kép]

Czírus sírja Paszargadaiban

[Kép a 151. oldalon]

Czírust ábrázoló féldombormű Paszargadaiban

[Kiemelt rész/képek a 153–161. oldalon]

EGY IFJÚ KIRÁLY MEGHÓDÍTJA A VILÁGOT

MINTEGY 2300 évvel ezelőtt egy szőke, húszas éveiben lévő hadvezér állt a Földközi-tenger partján. Szemeit egy tőle csaknem egy kilométerre fekvő szigetvárosra szegezte. Miután nem engedték meg neki, hogy belépjen, a felbosszantott hadvezér eltökélte, hogy meghódítja a várost. Mi volt a haditerve? Épít egy töltést a szigetig, és csapatait a város ellen indítja. A töltés építését már meg is kezdték.

A Perzsa Birodalom nagy királyától érkezett üzenet azonban megállásra késztette az ifjú hadvezért. A perzsa uralkodó, aki nagyon szeretett volna békét kötni, rendkívüli ajánlatot tett: 10 000 talentum arany (mai értékén több mint 400 milliárd forint), a király egyik lányának keze és uralom a Perzsa Birodalom egész nyugati része fölött. Mindezt felajánlotta a király a családjáért, akiket a hadvezér foglyul ejtett.

A makedón III. Alexandrosz (Nagy Sándor) volt az a parancsnok, aki szembekerült a döntéssel, hogy vagy elfogadja, vagy elutasítja ezt az ajánlatot. Fogadja el az ajánlatot? „Sorsdöntő pillanat volt ez az ókori világ számára — mondja Ulrich Wilcken történész. — Döntésének utóhatásai tulajdonképpen a középkoron át egészen napjainkig érezhetőek mind keleten, mind pedig nyugaton.” Mielőtt megvizsgáljuk Nagy Sándor válaszát, nézzük meg, milyen események vezettek el eddig a döntő pillanatig.

EGY HÓDÍTÓ SZÜLETÉSE

Nagy Sándor a makedóniai Pellában született i. e. 356-ban. Édesapja II. Philipposz király volt, édesanyja pedig Olümpiasz. Édesanyja azt tanította Nagy Sándornak, hogy a makedón királyok Herkulestől, a görög istennek, Zeusznak az egyik fiától származnak. Olümpiasz szerint Nagy Sándor egyik őse Akhilleusz volt, aki Homérosz Iliász című költeményének hőse. Mivel szülei így hódításra és királyi dicsőségre készítették fel, az ifjú Nagy Sándor nemigen érdeklődött más tevékenységek iránt. Amikor megkérdezték, hogy versenyezne-e az olimpiai játékokon, Nagy Sándor azt felelte, hogy akkor tenné, ha királyokkal futhatna. Arra vágyott, hogy nagyobb tetteket hajtson végre, mint az apja, és hogy dicsőséget szerezzen teljesítményei által.

Tizenhárom évesen Nagy Sándort Arisztotelész, a görög filozófus tanította, aki segített neki érdeklődést kifejleszteni a filozófia, az orvostudomány és a természettudományok iránt. Vita tárgyát képezi, hogy Arisztotelész filozófiai tanításai vajon milyen mértékben alakították Nagy Sándor gondolkodásmódját. A XX. századi filozófus Bertrand Russell ezt jegyezte meg: „Különösebb kétség nélkül mondhatjuk, hogy ők ketten nem sok dologban voltak egy véleményen. Arisztotelész politikai nézetei a görög városállami rendszeren alapultak, amely határozottan hanyatlóban volt.” A kicsiny városállami kormányzás gondolata aligha tetszett egy nagyravágyó hercegnek, aki nagy, központosított birodalmat akart építeni. Nagy Sándornak, aki olyan birodalmat látott maga előtt, amelyben a győztesek és a legyőzöttek közt virágzó partneri kapcsolat van, bizonyára kétségei voltak azzal az arisztotelészi tantétellel kapcsolatban is, hogy a nem görögökkel rabszolgákként kell bánni.

Aligha kétséges azonban, hogy Arisztotelész nevelte bele Nagy Sándorba az olvasás és tanulás iránti vágyat. Nagy Sándor egész életében mindvégig szívesen olvasott, különös szenvedéllyel szerette Homérosz írásait. Állítólag kívülről megtanulta az Iliászt, az egész 15 693 soros költeményt.

Az Arisztotelésztől kapott oktatás váratlanul ért véget i. e. 340-ben, amikor a 16 éves fejedelem visszatért Pellába, hogy édesapja távollétében uralkodjék Makedónián. A trónörökös nemsokára kitűnt katonai hőstetteivel. Philipposz örömére gyorsan leverte a lázadó trák maidosz törzset, legfontosabb városukat viharos gyorsasággal elfoglalta, és saját maga után Alexandropolisznak nevezte el.

TOVÁBBI HÓDÍTÁSOK

Philipposzt i. e. 336-ban meggyilkolták, és ez ahhoz vezetett, hogy a húszéves Nagy Sándor örökölte Makedónia trónját. Miután Nagy Sándor i. e. 334 tavaszán Hellészpontosznál (a mai Dardanelláknál) belépett Ázsiába, kicsiny, 30 000 gyalogosból és 5000 lovas katonából álló, ám hatékony seregével hódító hadjáratba kezdett. Seregét mérnökök, földmérők, építészek, tudósok és történészek kísérték.

Nagy Sándor a Kis-Ázsia északnyugati sarkában (a mai Törökországban) található Granikosz folyónál aratta első győzelmét a perzsák felett. Még azon a télen meghódította Kis-Ázsia nyugati részét. A következő őszön került sor a második döntő fontosságú csatára a perzsákkal Isszosznál, Kis-Ázsia délkeleti sarkában. A nagy perzsa király, III. Dárius mintegy félmilliós serege élén jött oda, hogy találkozzon Nagy Sándorral. Az elbizakodott Dárius az anyját, a feleségét és családja más tagjait is magával hozta, hogy tanúi legyenek tervezett látványos győzelmének. A perzsák azonban nem voltak felkészülve a makedón támadás hirtelenségére és hevességére. Nagy Sándor csapatai megsemmisítő vereséget mértek a perzsa seregre, Dárius pedig elmenekült, Nagy Sándor kezében hagyva hátra családját.

A menekülő perzsák üldözése helyett Nagy Sándor dél felé vette útját a Földközi-tenger partja mentén, ahol elfoglalta a hatalmas perzsa hajóhad bázisait. Tírus, a szigetváros azonban ellenállt a rohamnak. Nagy Sándor, aki eltökélte, hogy meghódítja, hét hónapig tartó ostromba kezdett. Az ostrom közben érkezett Dárius korábban említett békeajánlata. Az engedmények olyannyira vonzóak voltak, hogy Nagy Sándor bizalmas tanácsadója, Parmenión állítólag ezt mondta: „Ha Alexandrosz lennék, elfogadnám.” Az ifjú hadvezér azonban így vágott vissza: „Én is elfogadnám, ha Parmenión lennék.” Elutasítva a tárgyalást, Nagy Sándor folytatta az ostromot, és i. e. 332 júliusában lerombolta a tenger büszke úrnőjét.

Megkímélve Jeruzsálemet, amely megadta magát, Nagy Sándor dél felé nyomult tovább, és meghódította Gázát. A perzsa uralomba belefáradt Egyiptomban szabadítóként köszöntötték. Memphiszben áldozatot mutatott be az Ápisz-bikának, s ezzel elnyerte az egyiptomi papok tetszését. Majd megalapította Alexandria városát, amely később Athén riválisa lett mint a tudomány központja, és amely még mindig a nevét viseli.

Nagy Sándor ezután északkeletre fordult, áthaladva Palesztinán, tovább a Tigris folyó felé. I. e. 331-ben Gaugamélánál került sor harmadik fő csatájára a perzsákkal, nem messze Ninive omladozó romjaitól. Nagy Sándor 47 000 katonája itt legyőzte az újjászervezett, legalább 250 000 fős perzsa sereget! Dárius elmenekült, később pedig saját emberei ölték meg.

Nagy Sándor diadalittasan délre fordult, és bevette a perzsák téli fővárosát, Babilont. Elfoglalta a Szúza és Perszepolisz nevű fővárosokat is, megkaparintva ezáltal a mérhetetlen perzsa kincstárat, és felégetve Xerxész nagy palotáját. Végül az Ekbatana nevű főváros is behódolt neki. Ez a gyors hódító ezután leigázta a Perzsa Birodalom többi részét is, és keleten eljutott egészen az Indus folyóig, amely a modern kori Pakisztánban található.

Miután átkelt az Induson, a perzsa Takszila tartománnyal határos területen Nagy Sándor egy félelmetes vetélytárssal, Pórosszal, az indiai uralkodóval került szembe. Ellene vívta Nagy Sándor a negyedik, s egyben utolsó nagy csatáját i. e. 326 júniusában. Pórosz seregéhez 35 000 katona és 200 elefánt tartozott, amelyek megrémítették a makedónok lovait. A csata kegyetlen és véres volt, ám Nagy Sándor csapatai győzedelmeskedtek. Pórosz megadta magát, és Nagy Sándor szövetségese lett.

A makedón hadsereg több mint nyolc évvel azelőtt lépett Ázsia földjére, a katonák pedig kimerültek, és honvágyuk volt. A Pórosszal vívott kegyetlen csata elvette bátorságukat, és haza akartak térni. Noha Nagy Sándor először vonakodott, végül engedett kérésüknek. Görögország tényleg világhatalommá vált. Az egész birodalomban elterjedt a görög nyelv és kultúra, mivel a meghódított országokban görög településeket hoztak létre.

A PAJZS MÖGÖTT LÉVŐ EMBER

A makedón hadsereget éveken át összetartó erő Nagy Sándor személyisége volt. Nagy Sándornak szokása volt, hogy a csaták után meglátogassa a sebesülteket, megvizsgálja sebeiket, megdicsérje a katonákat hősies tetteikért, és a teljesítményeiknek megfelelő nagyságú adománnyal jutalmazza meg őket. A csatában elesetteknek Nagy Sándor pompás temetésről gondoskodott. Az elesettek szüleit és gyermekeit felmentették minden adó és közszolgálat alól. A csaták után Nagy Sándor szórakozásként játékokat és versenyeket rendezett. Egy alkalommal még szabadságról is gondoskodott a nemrég megházasodott emberek számára, lehetővé téve, hogy a telet feleségükkel töltsék Makedóniában. E tetteivel kivívta emberei szeretetét és tiszteletét.

Nagy Sándornak a baktriai hercegnővel, Róxanéval kötött házasságáról ezt írta a görög életrajzíró, Plutarkhosz: „szerelemből kötött házasságot . . . úgy gondolta, hogy ez a házasság összhangban áll akkori helyzetével. A barbárok bizalmát ez a házastársi kapcsolat megerősítette, és Alexandroszt mindinkább megszerették, mert igen becsületesen viselkedett Róxanéval, és a törvények megtartása nélkül még csak közeledni sem akart ahhoz az egyetlen nőhöz, akihez érzelmek fűzték.”

Nagy Sándor mások házasságát is tiszteletben tartotta. Bár Dárius király felesége a foglya volt, gondoskodott arról, hogy tisztelettel bánjanak vele. Hasonlóképpen, amikor tudomást szerzett arról, hogy két makedón katona bántalmazta bizonyos idegenek feleségeit, úgy rendelkezett, hogy végezzék ki a katonákat, ha bebizonyosodik bűnösségük.

Édesanyjához, Olümpiaszhoz hasonlóan Nagy Sándor is nagyon vallásos volt. Áldozatot mutatott be a csaták előtt és után, és tanácskozott jósaival arról, milyen jelentőségük van bizonyos előjeleknek. Tanácsért fordult Amon szentélyéhez is, amely Líbiában volt. Babilonban pedig a kaldeusok áldozatokra vonatkozó utasításai szerint cselekedett, különösen, amikor a babiloni istennek, Bélnek (Marduknak) mutatott be áldozatot.

Bár Nagy Sándor mértékletes volt étkezési szokásaiban, idővel az ivásban hajlamos lett a mértéktelenségre. Minden egyes pohár bor fölött hosszan beszélt, és dicsekedett teljesítményeivel. Nagy Sándor egyik legsötétebb tette az volt, hogy egy részeg dührohamban meggyilkoltatta barátját, Kleitoszt. Azonban annyira mardosta az önvád, hogy három napig ágyban volt, se nem evett, se nem ivott. Barátai végül meggyőzték, hogy ennie kell.

Az idő múltával Nagy Sándor dicsőségvágya más nemkívánatos jellemvonásokat is felszínre hozott. Kezdte könnyen elhinni a hamis vádakat, és kezdett rendkívül szigorú büntetéseket kiosztani. Például, amikor elhitették vele, hogy Philótasz belekeveredett egy élete elleni összeesküvésbe, Nagy Sándor kivégeztette őt és édesapját, Parmeniónt, régi bizalmas tanácsadóját.

NAGY SÁNDOR VERESÉGE

Röviddel azután, hogy visszatért Babilonba, Nagy Sándor lebetegedett maláriás lázban, amelyből soha nem is gyógyult ki. I. e. 323. június 13-án, mindössze 32 éves és 8 hónapos korában Nagy Sándor megadta magát a legborzalmasabb ellenségnek, a halálnak.

Éppen úgy történt, ahogyan bizonyos indiai bölcsek megjegyezték: „Alexandros király, minden embernek csak annyi föld a birtoka, mint amennyi ez a darab, amelyen állunk. Te is, aki hazádból kiindulva oly sok földet jártál be, bajokkal küzdve és szenvedést okozva, a többiekhez hasonló ember vagy, csak éppen gőgös, és mások ügyeibe ártod bele magadat: így tehát nemsokára meghalsz te is, és csak annyi föld lesz a birtokod, amennyi elég ahhoz, hogy testedet elfedje.”

MIT ÉRTETTÉL MEG?

• Milyen volt Nagy Sándor neveltetése?

• Milyen hadjáratba vágott bele Nagy Sándor röviddel azután, hogy örökölte Makedónia trónját?

• Írd le Nagy Sándor néhány hódítását!

• Mit mondhatunk Nagy Sándor személyiségéről?

[Térkép]

(a teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban)

NAGY SÁNDOR HÓDÍTÁSAI

MAKEDÓNIA

EGYIPTOM

Babilon

Indus folyó

[Kép]

Nagy Sándor

[Kép]

Arisztotelész és tanítványa, Nagy Sándor

[Egész oldalas kép a 156. oldalon]

[Kép]

Medál, mely állítólag Nagy Sándort ábrázolja

[Kiemelt rész/képek a 162., 163. oldalon]

EGY HATALMAS KIRÁLYSÁG FELOSZTÁSA

A BIBLIA jövendölt arról, hogy Nagy Sándor királysága felbomlik, és felosztják, „de nem az ő utódai javára” (Dániel 11:3, 4, K. f.). Ennek megfelelően Nagy Sándor i. e. 323-ban bekövetkezett hirtelen halála után 14 éven belül meggyilkolták törvényes fiát, IV. Alexandroszt és törvénytelen fiát, Héraklészt is.

Nagy Sándor négy hadvezére i. e. 301-re megszilárdította hatalmát az óriási birodalomban, amelyet parancsnokuk épített fel. Makedóniában és Görögországban Kasszandrosz tábornok vette át az uralmat. Lüszimakhosz tábornok kapta meg Kis-Ázsiát és Trákiát. I. Szeleukosz Nikatórnak jutott Mezopotámia és Szíria. I. Ptolemaiosz Szótér pedig Egyiptom és Palesztina fölött uralkodott. Nagy Sándor egyetlen, nagy királyságából ezáltal négy hellenisztikus, vagyis görög királyság keletkezett.

A négy hellenisztikus királyság közül Kasszandrosz uralma állt fenn a legrövidebb ideig. Néhány évvel Kasszandrosz trónra kerülése után kihaltak fiúutódai, i. e. 285-ben pedig Lüszimakhosz kerítette hatalmába a Görög Birodalom európai részét. Négy évvel később Lüszimakhosz életét vesztette egy I. Szeleukosz Nikatórral vívott csatában, ezáltal neki adta át az uralmat az ázsiai területek nagy része fölött. Szeleukosz lett a Szíriában uralkodó Szeleukida-dinasztia első tagjává. Ő alapította meg Antiókhiát (történelmi nevén Antiochiát) Szíriában, és azt tette birodalmának új fővárosává. Szeleukoszt i. e. 281-ben meggyilkolták, az általa alapított dinasztia azonban uralmon maradt egészen i. e. 64-ig, amikor Pompeius római tábornok Szíriát Róma egyik provinciájává tette.

Nagy Sándor birodalmának négy része közül a Ptolemaidák királysága maradt fenn legtovább. I. Ptolemaiosz i. e. 305-ben nyilvánította magát királlyá, és ő lett az első Egyiptom makedón királyai, vagyis fáraói közül. Alexandriát tette birodalmának fővárosává, és rögvest városfejlesztési programba kezdett. Egyik legnagyobb vállalkozása a híres alexandriai könyvtár felépítése volt. Ptolemaiosz Görögországból hozatott egy jeles athéni tudóst, Démétriosz Phaléreuszt, hogy felügyeljen erre a nagyszabású építkezésre. Az i. sz. első századra a könyvtár állítólag egymillió tekercsnek adott otthont. A Ptolemaida-dinasztia egészen i. e. 30-ig uralkodott Egyiptomon, mikor is Róma legyőzte. Ezután Róma került Görögország helyére, és lett vezető világhatalommá.

MIT ÉRTETTÉL MEG?

• Hogyan osztották fel Nagy Sándor hatalmas birodalmát?

• Meddig uralkodtak a szeleukida királyok Szíriában?

• Mikor ért véget a Ptolemaidák királysága Egyiptomban?

[Térkép a 163. oldalon]

(a teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban)

NAGY SÁNDOR BIRODALMÁNAK FELOSZTÁSA

Kasszandrosz

Lüszimakhosz

I. Ptolemaiosz

I. Szeleukosz

[Képek]

I. Ptolemaiosz

I. Szeleukosz

[Ábra/​kép a 139. oldalon]

(a teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban)

A DÁNIEL PRÓFÉCIÁJÁBAN SZEREPLŐ VILÁGHATALMAK

A hatalmas állókép (Dániel 2:31–45)

A tengerből feljövő négy állat (Dániel 7:3–8, 17, 25)

BABILÓNIA i. e. 607-től

MÉD—PERZSIA i. e. 539-től

GÖRÖGORSZÁG i. e. 331-től

RÓMA i. e. 30-tól

ANGOL—AMERIKAI VILÁGHATALOM i. sz. 1763-tól

POLITIKAILAG MEGOSZTOTT VILÁG a vég idején

[Egész oldalas kép a 128. oldalon]

[Egész oldalas kép a 147. oldalon]