Nyolcadik fejezet

Az oroszlánok szájából mentik meg!

 1., 2. a) Hogyan szervezte meg kibővített birodalmát a méd Dárius? b) Írd le, milyen hatalmuk és kötelességeik voltak a satrapáknak!

LEOMLOTT Babilon! Századokon át tartó tündöklése mint világhatalomé csupán néhány óra leforgása alatt letűnt. Új korszak vette kezdetét — a médek és a perzsák korszaka. Belsazár trónjának örököseként a méd Dárius azzal a kihívással került szembe, hogy megszervezze kibővített birodalmát.

² Dárius első tettei között volt, hogy 120 „tiszttartót”, azaz satrapát nevezett ki. Úgy tartják, hogy azokat, akik e tisztségben szolgáltak, néha a király rokonai közül választották. Bárhogy legyen is, mindegyik satrapa a birodalom egy-egy nagyobb tartományát, illetve kisebb részét kormányozta (Dániel 6:1). Feladatai közé tartozott az adók begyűjtése, valamint a sarc továbbítása a királyi udvarba. Bár ki volt téve annak, hogy a király látogatást tevő képviselője időről időre alaposan ellenőrzi, a satrapának tekintélyes hatalma volt. Címe azt jelentette, hogy ’a királyság védelmezője’. Tartományában a satrapát vazallus királynak tekintették, akinek csaknem szuverén hatalma volt.

 3., 4. Miért részesítette Dárius kegyben Dánielt, és milyen tisztségre emelte őt?

³ Vajon hogyan illik bele ebbe az új elrendezésbe Dániel? Vajon a méd Dárius leváltotta ezt az idős zsidó prófétát, aki ekkor már a kilencvenes éveiben járt? Szó sincs róla! Dárius kétségtelenül megtudta, hogy Dániel egész pontosan megmondta előre, hogy Babilon el fog bukni, és a király azt is felismerte, hogy ehhez a jövendöléshez emberfeletti tisztánlátásra volt szükség. Dánielnek ezenfelül több évtizedes tapasztalata volt abban, hogyan kell bánni a Babilonban fogolyként élő különféle közösségekkel. Dáriusnak feltett szándéka volt, hogy békés kapcsolatot tartson fenn újonnan meghódított alattvalóival. Ezért biztosan akart valakit a trónja mellett, akinek olyan bölcsessége és tapasztalata volt, mint Dánielnek. Vajon milyen tisztséget adott neki?

⁴ Már az is elég meglepő lett volna, ha Dárius Dánielt, a zsidó foglyot satrapának nevezi ki. De képzeld csak el a felzúdulást, amikor Dárius bejelentette döntését, hogy Dánielt teszi a satrapákat felügyelő három igazgató, vagyis magas rangú tisztviselő egyikévé! Sőt mi több, Dániel „felülhaladá” a többi magas rangú tisztviselőt, különbnek bizonyulva náluk. Valóban, „kiváló szellem” (IMIT) volt benne. Dárius még arra is gondolt, hogy őt tegye meg főminiszterré (Dániel 6:2, 3).

 5. Hogyan reagált egész biztosan a többi magas rangú tisztviselő és a satrapák Dániel kinevezésére, és miért?

⁵ A többi magas rangú tisztviselő és a satrapák egész biztosan forrtak a dühtől. Nos, nem tudták elviselni a gondolatot, hogy Dániel — aki se méd, se perzsa nem volt, és nem tartozott a királyi családhoz sem — hatalmat jelentő feladatkörbe kerüljön fölöttük! Hogyan emelhet Dárius ilyen kiemelkedő tisztségre egy idegent, mellőzve honfitársait, sőt a saját családját is? Ez a lépés bizonyára méltánytalannak tűnt. A satrapák ezenfelül nyilvánvalóan úgy érezték, Dániel feddhetetlensége kellemetlenül korlátozza őket tisztességtelen, vesztegetés és korrupció által jellemzett üzelmeikben. A magas rangú tisztviselők és a satrapák mégsem merészelték Dáriust felkeresni ezzel az üggyel. Hiszen Dárius nagyra becsülte Dánielt.

 6. Hogyan próbálták meg a magas rangú tisztviselők és a satrapák rossz hírbe keverni Dánielt, de miért bizonyultak hiábavalónak ezek az erőfeszítések?

⁶ Ezek az irigy politikusok tehát összeesküvést szőttek maguk közt. Megpróbáltak „okot találni Dániel ellen a birodalom dolgai miatt”. Vajon volt valami helytelen abban, ahogyan ellátta feladatait? Vajon becstelen volt? A magas rangú tisztviselők és a satrapák semmilyen hanyagságot vagy tisztességtelenséget sem találtak abban, ahogyan Dániel ellátta kötelességeit. „Nem találunk ebben a Dánielben semmi okot — tanakodtak —, hacsak nem találhatunk ellene valamit az ő Istenének törvényében!” És így történt, hogy ezek a körmönfont férfiak összeesküdtek. Úgy gondolták, ezzel egyszer s mindenkorra megpecsételik Dániel sorsát (Dániel 6:4, 5).

AZ ÖSSZEESKÜVŐK BELEKEZDENEK GYILKOS TERVÜK MEGVALÓSÍTÁSÁBA

 7. Mit javasoltak a királynak a magas rangú tisztviselők és a satrapák, és hogyan tették ezt?

⁷ Dáriust magas rangú tisztviselők és satrapák csoportja kereste fel, akik mintegy „rárontottak” a királyra (IMIT). Az itt szereplő arám kifejezés viharos felbolydulás képzetét hordozza. Ezek a férfiak nyilvánvalóan úgy tüntették fel a helyzetet, mintha rendkívül nagy jelentőségű ügyet kellene előadniuk Dáriusnak. Talán úgy okoskodtak, hogy a király kevésbé vonja majd kétségbe javaslatukat, ha meggyőzően adják elő, és úgy, mint ami azonnali cselekvést követel. Ezért hát rögtön a tárgyra tértek: „Tanácsot tartottak az ország összes igazgatói: a helytartók, fejedelmek, tanácsosok és a kormányzók, hogy királyi végzés hozassék, és erős tilalom adassék, hogy ha valaki harmincz napig kér valamit valamely istentől vagy embertől, tekívüled, oh király, vettessék az oroszlánok vermébea” (Dániel 6:6, 7).

 8. a) Miért találta Dárius vonzónak a javasolt törvényt? b) Mi volt a magas rangú tisztviselők és a satrapák valódi indítéka?

⁸ A történelmi feljegyzések igazolják, hogy a mezopotámiai királyokat gyakran isteni természetűnek tartották, és imádták őket. Dáriusnak tehát kétségtelenül hízelgő volt a javaslat. Talán látott benne gyakorlati hasznot is. Emlékezz vissza, hogy a Babilonban élők számára Dárius idegen és új jövevény volt. Ez az új törvény arra szolgálhatna, hogy megerősítse őt mint királyt, és arra indíthatná a Babilonban élő sokaságot, hogy kimutassa lojalitását és támogatását az új uralom iránt. A magas rangú tisztviselőket és a satrapákat azonban egyáltalán nem a király jóléte foglalkoztatta, amikor előterjesztették a rendeletet. Valódi indítékuk az volt, hogy tőrbe ejtsék Dánielt, mivel ismerték szokását, hogy naponta háromszor imádkozik Istenhez felső termének nyitott ablakai előtt.

 9. Miért nem okozott gondot az új törvény a legtöbb nem zsidónak?

⁹ Vajon ez az imára vonatkozó korlátozás minden vallási közösségnek gondot okozott Babilonban? Nem feltétlenül, különösen azért nem, mert a tilalomnak csak egy hónapig kellett érvényben lennie. Továbbá a nem zsidók közül kevesen tartották megalkuvásnak azt, hogy időlegesen embernek mutassák be imádatukat. Egy bibliatudós megjegyzi: „Ennek a legbálványimádóbb népnek nem volt szokatlan követelmény a király imádata; ezért amikor a babiloniakat felszólították arra, hogy a hódító — a méd Dárius — előtt istennek járó tiszteletadást mutassanak be, készségesen teljesítették a követelményt. Csak a zsidók vettek zokon egy ilyen követelményt.”

10. Hogyan tekintették a médek és a perzsák azokat a törvényeket, amelyeket a királyuk hozott?

¹⁰ Dárius látogatói mindenesetre így sürgették őt: „erősítsd meg e tilalmat és add ki írásban, hogy meg ne változtassék a médek és persák vissza nem vonható törvénye szerint” (Dániel 6:8). Az ókori keleten gyakran örök érvényűnek tartották a király akaratát. Ez mélyen rögzítette azt a felfogást, hogy a király tévedhetetlen. Még az olyan törvénynek is érvényben kellett maradnia, amely ártatlan emberek halálát okozhatta!

11. Hogyan érintette Dánielt Dárius rendelete?

¹¹ Dárius nem gondolt Dánielre, és aláírta a rendeletet (Dániel 6:9). Ezzel a tettével tudta nélkül aláírta legbecsesebb tisztviselőjének halálos ítéletét. Igen, ez a rendelet feltétlenül érinti Dánielt.

DÁRIUS KÉNYTELEN KEDVEZŐTLEN ÍTÉLETET HOZNI

12. a) Mit tett Dániel azon nyomban, ahogy tudomást szerzett az új törvényről? b) Kik lesték meg Dánielt, és miért?

¹² Dániel hamarosan tudomást szerzett az imát korlátozó törvényről. Rögtön bement házába, és felment felső termébeb, ahol a Jeruzsálem felé néző ablakok nyitva voltak. Dániel ott imádkozni kezdett Istenhez, „ahogyan azelőtt is szokta” (Úf). Talán azt gondolta, hogy egyedül van, de az összeesküvők meglesték őt. Váratlanul „berohantak”, kétségtelenül éppoly izgatott módon, mint ahogyan Dáriust felkeresték. Most a saját szemükkel látták: Dániel „könyörge és esedezék az ő Istene előtt” (Dániel 6:10, 11). A magas rangú tisztviselőknek és satrapáknak kezükben volt minden bizonyíték, amelyre szükségük volt, hogy bevádolják Dánielt a királynál.

13. Miről számoltak be Dániel ellenségei a királynak?

¹³ Dániel ellenségei ravaszul megkérdezték Dáriust: „Nem megírtad-é a tilalmat, hogy ha valaki kér valamit valamely istentől vagy embertől harmincz napig, tekívüled oh király, vettessék az oroszlánok vermébe?” Dárius válaszolt: „Áll a szó! a médek és persák vissza nem vonható törvénye szerint.” Az összeesküvők ekkor gyorsan a tárgyra tértek. „Dániel, a ki a júdabeli foglyok fiai közül való, nem becsül téged, oh király, sem a tilalmat, a mit megírtál; hanem háromszor napjában elkönyörgi könyörgését” (Dániel 6:12, 13).

14. Nyilvánvalóan miért utaltak a magas rangú tisztviselők és a satrapák Dánielre úgy, mint aki a „júdabeli foglyok” közül való?

¹⁴ Figyelemre méltó, hogy a magas rangú tisztviselők és a satrapák úgy utaltak Dánielre, mint aki a „júdabeli foglyok” közül való. Nyilvánvalóan ki akarták hangsúlyozni, hogy ez a Dániel, akit Dárius ilyen kiemelkedő tisztségre emelt, valójában nem több zsidó rabszolgánál. Úgy vélték, hogy rabszolga lévén semmiképpen sem áll a törvény felett — függetlenül attól, hogyan vélekedik róla a király!

15. a) Hogyan reagált Dárius arra a hírre, amelyet a magas rangú tisztviselők és a satrapák hoztak neki? b) Hogyan mutatták még ki a magas rangú tisztviselők és a satrapák a Dániellel szembeni megvetésüket?

¹⁵ A magas rangú tisztviselők és a satrapák talán arra számítottak, hogy a király megjutalmazza őket ügyes nyomozómunkájukért. Ha erre számítottak, hamar meglepődtek. Dáriust ugyanis nagyon felkavarta a hír, melyet hoztak. Dárius nem gyúlt haragra Dániel ellen, s nem is vettette őt azonnal az oroszlánok vermébe, inkább egész nap arra törekedett, hogy megmentse. Erőfeszítései azonban hiábavalónak bizonyultak. Az összeesküvők rövidesen visszatértek, és gyalázatos szellemben Dániel vérét követelték (Dániel 6:14, 15).

16. a) Miért tisztelte Dárius Dániel Istenét? b) Miben reménykedett Dárius Dániellel kapcsolatban?

¹⁶ Dárius úgy látta, nincs más lehetőség ez ügyben. A törvényt nem lehetett semmissé tenni, és Dániel „vétkét” sem lehetett megbocsátani. Dárius mindössze annyit tudott mondani Dánielnek, hogy „a te Istened, a kinek te szüntelen szolgálsz, ő szabadítson meg téged”. Úgy tűnik, Dárius tisztelte Dániel Istenét. Jehova volt az, aki Dánielt képessé tette arra, hogy megjövendölje Babilon bukását. Isten „kiváló szellemet” (IMIT) is adott Dánielnek, amely megkülönböztette őt a többi magas rangú tisztviselőtől. Dárius talán tudott arról, hogy ugyanez az Isten évtizedekkel korábban kiszabadított három fiatal hébert egy tüzes kemencéből. A király valószínűleg azt remélte, hogy Jehova most megszabadítja Dánielt, hiszen Dárius nem volt képes visszavonni a törvényt, amelyet aláírt. Így hát Dánielt az oroszlánok vermébec dobták. Ezután „hozának egy követ, és oda tevék a verem szájára, és megpecsétlé a király az ő gyűrűjével és az ő főembereinek gyűrűivel, hogy semmi meg ne változtassék Dánielre nézve” (Dániel 6:16, 17).

DRÁMAI FORDULAT KÖVETKEZIK BE

17., 18. a) Mi mutatja, hogy Dárius bánkódott Dániel helyzete miatt? b) Mi történt, amikor a király másnap reggel visszatért az oroszlánok verméhez?

¹⁷ Dárius bánkódva tért vissza a palotába. Nem vittek be elé zenészeket, mert nem volt kedve szórakozni. Dárius ehelyett egész éjjel virrasztva feküdt és böjtölt. „Kerülte őt az álom.” Hajnalban Dárius az oroszlánok verméhez sietett. Szomorú hangon így kiáltott: „Dániel! az élő Istennek szolgája, a te Istened, a kinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-é szabadítani téged az oroszlánoktól?” (Dániel 6:18–20). Meglepetésére — és nagy megkönnyebbülésére — választ kapott!

¹⁸ „Király, örökké élj!” Ezzel a tiszteletteljes köszöntéssel Dániel kimutatta, hogy nem táplál neheztelést a királlyal szemben. Felismerte, hogy üldöztetésének valódi forrása nem Dárius volt, hanem az irigy magas rangú tisztviselők és satrapák. (Vesd össze: Máté 5:44; Cselekedetek 7:60.) Dániel így folytatta: „Az én Istenem elbocsátá az ő angyalát, és bezárá az oroszlánok száját és nem árthattak nékem; mert ártatlannak találtattam ő előtte és te előtted sem követtem el, oh király, semmi vétket” (Dániel 6:21, 22).

19. Hogyan csapták be és használták fel Dáriust a magas rangú tisztviselők és a satrapák?

¹⁹ Ó, mennyire mardosták e szavak Dárius lelkiismeretét! Mindvégig tudta, hogy Dániel semmit sem tett, amivel kiérdemelte volna, hogy az oroszlánok vermébe vessék. Dárius nagyon jól tudta, hogy a magas rangú tisztviselők és a satrapák összeesküvést szőttek, hogy megölessék Dánielt, és hogy felhasználták a királyt önző céljuk elérésére. Azzal, hogy azt erősítgették, hogy „az ország összes igazgatói” ajánlották a rendelet elfogadását, azt sugallták, hogy Dániellel is megbeszélték a kérdést. (Kiemelés tőlünk.) Dárius később bánt el ezekkel a csalárd férfiakkal. Először azonban parancsot adott, hogy emeljék ki Dánielt az oroszlánok verméből. Dánielnek csodálatos módon még a haja szála sem görbült! (Dániel 6:23).

20. Mi történt Dániel rosszindulatú ellenségeivel?

²⁰ Most, hogy Dániel biztonságban volt, Dáriusnak más tennivalója volt. „Parancsola a király, és előhozák azokat a férfiakat, a kik Dánielt vádolákd, és az oroszlánok vermébe vettetének mind ők, mind fiaik és feleségeik; és még a verem fenekére sem jutának, a mikor rájok rontának az oroszlánok és minden csontjokat összezúzták” (Dániel 6:24).

21. Milyen különbség volt a Mózesi Törvény és néhány ókori kultúra törvényei között a vétkesek családtagjaival való bánásmód kérdésében?

²¹ Talán ésszerűtlenül kegyetlennek tűnik, hogy nemcsak az összeesküvőket végezték ki, hanem feleségeiket és gyermekeiket is. Ezzel ellentétben az a Törvény, amelyet Isten adott Mózes prófétán keresztül, így szólt: „Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért, se a fiak meg ne ölettessenek az atyákért; kiki az ő bűnéért haljon meg” (5Mózes 24:16). Egyes ókori kultúrákban viszont nem volt szokatlan, hogy súlyos bűncselekmény esetén a vétkessel együtt a családtagjait is kivégezték. Talán azért tették ezt, hogy a családtagok később ne tudjanak bosszút állni. Dánielnek azonban bizonyosan nem volt semmi köze ahhoz, hogy ez történt a magas rangú tisztviselők és a satrapák családjával. Ő valószínűleg sajnálta, hogy milyen szerencsétlenséget hoztak a családjukra ezek a gonosz férfiak.

22. Mit mondott az új nyilatkozat, amelyet Dárius kiadott?

²² Az áskálódó magas rangú tisztviselőknek és satrapáknak végük volt. Dárius nyilatkozatot tett közzé, amely megállapította: „Én tőlem adatott ez a végzés, hogy az én birodalmamnak minden országában féljék és rettegjék a Dániel Istenét; mert ő az élő Isten, és örökké megmarad, és az ő országa meg nem romol, és uralkodása mind végig megtart [örökké tart, K. f.]; a ki megment és megszabadít, jeleket és csodákat cselekszik mennyen és földön; a ki megszabadította Dánielt az oroszlánok hatalmából” (Dániel 6:25–27).

SZÜNTELEN SZOLGÁLTA ISTENT

23. Milyen példát mutatott Dániel a világi munkájában, és hogyan lehetünk olyanok, mint ő?

²³ Dániel nagyszerű példát mutatott Isten minden modern kori szolgájának. Viselkedése mindig kifogástalan volt. Világi munkájában Dániel „hűséges volt, és semmi fogyatkozás, sem vétek nem találtaték benne” (Dániel 6:4). Ehhez hasonlóan a keresztényeknek is szorgalmasnak kell lenniük munkahelyükön. Ez nem jelenti azt, hogy kíméletlen üzletembereknek kell lenniük, akik szenvedélyesen hajszolják az anyagi gazdagságot, vagy másokat letaposnak, hogy felemelkedjenek a ranglétrán (1Timótheus 6:10). A Szentírás megköveteli, hogy a keresztények becsületesen és egész lélekkel teljesítsék világi kötelezettségeiket, „mint az Úrnak” (Kolossé 3:22, 23; Titus 2:7, 8; Zsidók 13:18).

24. Hogyan bizonyult Dániel megalkuvást nem ismerőnek az imádat kérdésében?

²⁴ Dániel nem alkudott meg az imádatban. Köztudott volt róla, hogy imádkozni szokott. Ezenkívül a magas rangú tisztviselők és a satrapák jól tudták, hogy Dániel komolyan veszi az imádatot. Valóban meg voltak győződve róla, hogy ragaszkodik ehhez a szokásához, még akkor is, ha a törvény megtiltja. Milyen nagyszerű példa ő a mai keresztényeknek! Nekik is olyan hírnevük van, hogy az első helyre helyezik Isten imádatát (Máté 6:33). Ennek nyilvánvalóan ki kell derülnie a szemlélők előtt, ugyanis Jézus ezt parancsolta követőinek: „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5:16).

25., 26. a) Mire következtethetnek némelyek Dániel cselekvésmódjából? b) Miért tekintette Dániel a szokásos napirendjének megváltoztatását úgy, mint ami felér a megalkuvással?

²⁵ Némelyek talán azt mondják, hogy Dániel elkerülhette volna az üldöztetést, ha 30 napon át titokban imádkozik Jehovához. Végül is nincs szükség különleges pózra, illetve környezetre ahhoz, hogy Isten meghallgasson valakit. Ő még a szív gondolatait is képes megérteni (Zsoltárok 19:15). Dániel mégis úgy tekintett minden változtatást a szokásos napirendjében, mint ami felér a megalkuvással. Miért?

²⁶ Mivel Dánielről köztudott volt, hogy imádkozni szokott, vajon milyen üzenetet közvetített volna az, ha egyszerre csak felhagy vele? A szemlélők arra következtethettek volna, hogy Dániel fél az emberektől, és hogy a király rendelete Jehova törvénye fölött áll (Zsoltárok 118:6). Dániel azonban tetteivel megmutatta, hogy Jehovának jár kizárólagos odaadása (5Mózes 6:14, 15; Ésaiás 42:8). Mindeközben Dániel természetesen nem gúnyolódott tiszteletlenül a király törvényén. De nem is hunyászkodott meg azáltal, hogy megalkudott volna. Dániel egyszerűen továbbra is imádkozott a felső termében, „ahogyan azelőtt is szokta”, mielőtt a király kiadta volna rendeletét.

27. Hogyan lehetnek Isten mai szolgái Dánielhez hasonlók abban, hogy a) alárendelik magukat a felsőbb hatalmaknak? b) inkább Istennek engedelmeskednek, nem pedig az embereknek? c) törekszenek békében élni minden emberrel?

²⁷ Isten mai szolgái tanulhatnak Dániel példájából. Továbbra is ’alárendelik magukat a felsőbb hatalmaknak’, betartva a törvényeket abban az országban, amelyben élnek (Róma 13:1, NW). Ha viszont az emberi törvények ellentmondanak Isten törvényeinek, akkor Jehova népe Jézus apostolaihoz hasonlóan viselkedik, akik bátran kijelentették: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek” (Cselekedetek 5:29). Mindeközben a keresztények nem szítanak felkelést vagy lázadást. Céljuk inkább egyszerűen az, hogy békében éljenek minden emberrel, hogy így ’csendes és nyugodalmas életet éljenek, teljes istenfélelemmel’ (1Timótheus 2:1, 2; Róma 12:18).

28. Milyen értelemben szolgálta Dániel „szüntelen” Jehovát?

²⁸ Dárius két esetben is megjegyezte, hogy Dániel „szüntelen” szolgálta Istent (Dániel 6:16, 20). A „szüntelen” szóval fordított arám szó gyöke azt jelenti, hogy ’körben mozogni’. A szó folyamatos körforgásra vagy valami megszakítás nélkülire utal. Dániel feddhetetlensége ilyen volt. Előre látható mintát követett. Amikor próbákkal került szembe, akár kicsikkel, akár nagyokkal, nem volt kérdéses, hogyan cselekszik Dániel. Tovább folytatta azt az életmódot, amelyet évtizedekkel korábban kezdett meg — a Jehova iránti lojalitás és hűség útját.

29. Hogyan meríthetnek hasznot Jehova mai szolgái Dániel hűséges életútjából?

²⁹ Isten mai szolgái szeretnék követni Dániel életútját. Valóban, Pál apostol minden keresztényt arra figyelmeztetett, hogy gondolkodjon el a régen élt, istenfélő emberek példáján. Ők hit által „igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték” és — nyilvánvalóan Dánielre utalva — „az oroszlánok száját betömték”. Jehova mai szolgáiként mutassuk ki Dániel hitét és állhatatosságát, és „kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért” (Zsidók 11:32, 33; 12:1).

[Lábjegyzetek]

MIT ÉRTETTÉL MEG?

• Miért döntött úgy a méd Dárius, hogy magas tisztségre emeli Dánielt?

• Milyen csalárd tervet szőttek a magas rangú tisztviselők és a satrapák? Hogyan mentette meg Jehova Dánielt?

• Mit tanultál abból, hogy odafigyeltél Dánielnek a hűségben mutatott példájára?

[Egész oldalas kép a 114. oldalon]

[Egész oldalas kép a 121. oldalon]

[Kép a 127. oldalon]

Dániel „szüntelen” szolgálta Jehovát. És te?