Figyeljetek a próféciára!

„Sokkal biztosabb [lett] nálunk a prófétai szó, és jól teszitek, ha figyeltek rá, mint sötét helyen világító lámpásra” (2PÉTER 1:19).

 1. A Máté 16:21–28 szerint milyen megdöbbentő kijelentést tett Jézus?

JÉZUS földi küldetése a végéhez közeledett. A cezáreai Filippi közelében, Galileától északra, az „Emberfia” küszöbön álló haláláról beszélt tanítványainak, és elmondta nekik, hogy később ismét eljön Atyja dicsőségében. Majd így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, hogy az itt állók közül lesznek némelyek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az Emberfiát eljönni királyságában” (Máté 16:21–28). Vajon mit akart Jézus ezzel mondani?

 2. a) Hogyan váltak valóra Jézus szavai egy látomásban, amelyet Péter, Jakab és János látott? b) Milyen dicsőséges eseménynek volt ez a prófétai képe?

² Mintegy hat nappal később, Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és felment velük egy magas hegyre, valószínűleg az Anti-Libanon hegyláncához tartozó Hermonra. Itt igen figyelemre méltó esemény történt! Jézus a szemük láttára átváltozott; káprázatos külsőt vett fel. Látomásban Mózes és Illés jelent meg és beszélgetett vele. De miért éppen Mózes és Illés? Nos, a Szentírás Jézust világosan „ama Próféta” néven nevezi, akit Mózes előárnyékolt. És Illés munkája szorosan kapcsolódik az Isten Királyságához, amelyben Jézus uralkodik (Cselekedetek 3:22, 23; 5Mózes 18:15–19; Malakiás 4:5). Illő volt tehát, hogy Jézussal együtt jelenjen meg a két másik személy, amikor a látomás eljövendő királyi dicsőségében mutatja be Jézust (Máté 17:1–5).

 3. Jehova mely szavai adtak különös hangsúlyt az esemény fontosságának?

³ De az is ide illő volt, hogy Jehova hangját lehetett hallani a mennyből e szavakkal: „Ez az én szeretett Fiam, akit én helyeslek.” Majd Isten hozzátette: „Őt hallgassátok!”

 4. a) Miért kell, hogy ez az esemény nagy benyomással legyen ránk ma? b) Milyen „prófétai szó”-ra utalt Péter a 2Péter 1:19–ben?

⁴ Vajon milyen benyomást tett ez a megkapóan fenséges látvány az apostolokra? És milyen hatást váltson ki belőlünk ma? Mintegy 30 évvel az esemény után Péter még mindig teljes ragyogásában látta ezt a képet. Ezt mondta: „Következésképpen sokkal biztosabb (lett) nálunk a prófétai szó.” De hát melyik „prófétai szó”? Nos, az olyan próféciák, mint a Dániel 7:13, 14, amelyeket az átváltozás megerősített: az Emberfia királyi dicsőségben való eljövetelének megjövendölése! (2Péter 1:16–19; lásd még Ésaiás 9:6, 7).

 5. Milyen fontos kiegészítést kapott az a „szó”?

⁵ Addigra a „prófétai szó” Jézus Krisztus saját jövendöléseit is magában foglalta. Ezek közé a próféciák közé tartozott „a dolgok rendszerének befejezéséről” szóló Királyság-jövendölése, amely kilátásba helyezte, hogy a világra zúduló példa nélküli nyomorúság idején „az Emberfia eljön az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel” (Máté 24:3–14, 30, 31). Később ez a „prófétai szó” még kiegészült az erőteljes hangvételű Királyság-próféciákkal, amelyeket a megdicsőített Jézus Krisztus az idős János apostol előtt feltárt: ezeket a Jelenések 1:12–16; 5:5–10; 11:15–17 és 14:14, 15. verseiben találjuk feljegyezve.

Figyeljetek rá!

 6. Miért van nagyobb jelentősége számunkra ma a prófétai szónak?

⁶ Ha Pétert és társait ennyire megindította a prófétai látomás, mennyivel nagyobb hatással kell hogy legyen miránk, ma élő emberekre! Az Emberfia már eljött dicsőségében, hogy dicsőséges királyi trónjára üljön a mennyekben, ezért nagyon is itt az ideje annak, hogy „őt hallgassuk”! Bizony jól tesszük hát, ha figyelünk a prófétai szóra, „mint sötét helyen világító lámpásra”, hogy megvilágítsa szívünket (2Korinthus 4:6).

 7. a) Hogyan hangsúlyozta Pál a prófécia fontosságát? b) Különösen miért kell megszívlelnünk azt ma?

⁷ Pál is azt hangsúlyozta, mennyire fontos megszívlelni a prófétai üzenetet. Megírta a zsidó keresztényeknek, hogy „Isten régen sokszor és sokféleképpen szólt ősatyái[n]khoz a próféták útján”, de ’e napok végén (vagyis a zsidó rendszer végén)’ Fia által szólt hozzájuk. A Jézus által mondott prófétai szó óriási hatással volt az emberekre. Akik megszívlelték, azoknak megmentést hozott. Pál ezt mondta: „Ezért kell a szokásosnál jobban odafigyelnünk a hallottakra” (Zsidók 1:1–4; 2:1). Most, [az egész világra kiterjedő] „dolgok e rendszerének befejezésekor” még több okunk van arra, hogy hallgassunk Jézus szavára (Máté 24:3, 35; vö. Ésaiás 55:6–11).

 8. Mire ösztönözzön a prófétai szó, és mi lesz annak az eredménye?

⁸ Hangsúlyoznunk kell, hogy a prófétai szóra való odafigyelés célja nem pusztán az ismeretszerzés. Távol legyen! Az a szó indítson minket az ismeretnek megfelelő tettekre, hogy Isten akaratát tegyük, különösen most, „a napok befejező részén” (Ésaiás 2:2, 3). A zsoltáríró e szavakkal fordult Jehovához: „A te igéd lábam lámpása és ösvényem világossága.” Az Isten szava tesz képessé arra, hogy továbbra is az igazság világosságában és az Istenünkkel való bensőséges kapcsolatban járjunk. Ez a szó véd meg attól, hogy visszasüllyedjünk Sátán világába (Zsoltárok 119:105; Jób 29:3, 4). Csakis úgy fordíthatjuk javunkra a prófétai szót, ha mélységes szeretetet ápolunk a Biblia iránt, és ha teljes üzenetét a szívünkbe fogadjuk. Akkor minden időben az Isten akaratának cselekvésére kapunk ösztönzést és megmaradunk az ő szeretetében (Márk 12:29–31; 1János 4:16; Judás 20, 21).

Prófétai minták

 9. a) Miért mondjuk azt, hogy a bibliai feljegyzés nem halott történelem? b) Milyen bosszúnapnak az előképét látjuk itt?

⁹ A Biblia nagy részletességgel írja le az ókori Izrael tévelygéseit. Vajon miért? Nos, ’a mi figyelmeztetésünkre, akikhez a dolgok rendszerének vége elérkezett’. Indítson hát minket ez istenfélelemre, nehogy valaha is „hitetlenségre hajló gonosz szív” alakuljon ki bennünk, és ’nehogy elszakadjunk az élő Istentől’ (1Korinthus 10:11; Zsidók 3:12; Jób 28:28). A bibliai feljegyzés nem halott történelem! Prófétai mintákat és kijelentéseket tartalmaz, amelyek megmutatják, hogy Jehova Isten még egyszer végrehajtja bosszúját, de sokkal nagyobb mértékben, mint az ókori Izrael napjaiban. A visszaeső nemzeten i. e. 607-ben és i. sz. 70-ben végrehajtott büntetés azt ábrázolja, miként fogja rövidesen kiönteni izzó haragját, főleg a kereszténységre. Jól tesszük tehát, ha megszívleljük a prófétai szót! (Jeremiás 7:28, 32–34; Máté 24:3–22).

10, 11. a) Milyen összehasonlítás segít megértenünk, hogy ezek valóban „az utolsó napok”? b) Hogyan töltötték be a jövendölést sajátos módon a kereszténység szektái?

¹⁰ Vitathatatlan, hogy Sátán világuralmi rendszerének „utolsó napjai”-ba léptünk. Csak össze kell vetni a mai világhelyzetet Pál apostolnak a 2Timótheus 3:1–5, 13. verseiben mondott szavaival, és máris tényként állapíthatjuk meg, hogy valóban így van. Különösen a kereszténység zavaros szektáinak a soraiban találhatók szép számban emberek, „akiknél megvan az isteni önátadás (külső) formája, de erejére nézve hamisnak bizonyulnak”. Náluk nem található meg a megmentés igazi üzenete! (Vö. Máté 7:21–23.)

¹¹ A kereszténység sok szektájára valóban ráillik a Jehova prófétája által adott leírás: „Kettős gonoszságot követett el az én népem: elhagytak engem [Jehovát], az élő vizek kútforrását, hogy víztartókat vájjanak ki maguknak, repedezett víztartókat, amelyek nem tartják a vizet” (Jeremiás 2:13). Mennyire igaz ez a kereszténység szektái esetében! Valóban elhagyták a szuverén Urat, Jehovát, és az ő Szavában kihirdetett igazságos alapelveket! Még a nevét is gyűlölik kimondani! Ehelyett ’repedezett víztartókat’ vájtak ki maguknak, emberi filozófiák és elméletek felé fordultak, és a világgal politizálnak. Számos országban haldoklik az egyház, mivel az emberek nem támogatják, hisz nem találják ott az igazság felüdítő vizét! Ezzel szemben bőséges szellemi felüdülés található azok között, akik hűséggel szolgálják Jehovát (Ésaiás 55:1, 2; 65:13, 14).

Mit mondanak a világ vezetői?

12. Miért hiábavaló az emberi vezetőktől várni a túlélés lehetőségét?

¹² De nemcsak a Biblia figyelmeztet a világ pusztulására. Az Egyesült Nemzetek jelenlegi főtitkára kijelentette, hogy az emberi történelem során először jutottunk el „a katasztrófát és a túlélést elválasztó keskeny határvonalra”. Egy 1958-ban írt memorandumában az USA néhai elnöke, Harry Truman ezt mondta: „A teljes pusztulással nézünk szembe. . . . Ez a pusztulás a küszöbön áll, ha a világ fő vezetői nem akadályozzák meg.” De vajon a világ fő vezetői indítva érezték-e magukat, hogy elejét vegyék a katasztrófának? Inkább percenként egymillió dollárt költenek most a megsemmisítés ördögi fegyvereire. Az ilyen fő vezetők”-re vonatkozóan írta a zsoltáros: „Ne bízzatok az előkelőkben, se földi ember fiában, akinél nincs megmentés” (Zsoltárok 146:3).

13, 14. a) Milyen hamis reménységet tárnak az emberek elé a vallási vezetők? b) Ésaiás szerint melyik az igazi reménység?

¹³ A nemzetek képtelenek megoldást találni erre a tragikus helyzetre. Még az Egyesült Nemzetek is sokkal inkább egymással perlekedő ellenfelek fórumának, mintsem a békét és biztonságot megteremtő szervezetnek bizonyul. Mind VI. Pál, mind II. János Pál pápa megjelent az ENSZ előtt hatalmas pompa közepette. Kijelentették, hogy ez a testület ’az emberiség egyedüli reménysége’ az egyetértés és béke tekintetében. De vajon valóban az?

¹⁴ Prófétai szavában Jehova az igazi békéről beszél. Előre elmondatta Ésaiással egy fiú megszületését, akiből a „Békefejedelem” lesz. Ez a fiú Jézus Krisztus, akit az ókori Dávid király előárnyékolt. A prófécia a továbbiakban azt mondja Jézusról: „Fejedelmi uralma bőségének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és az ő királysága felett, hogy szilárdan megalapozza és fenntartsa azt igazsággal és igazságossággal mostantól fogva határtalan ideig. A seregek Jehovájának nagy buzgalma teszi meg ezt” (Ésaiás 9:6, 7). De hát mi módon teremti meg Jehova buzgalma a ’vég nélküli békét’?

„Közel van az Isten Királysága”

15. Hogyan hangsúlyozta Jézus a Királyság-reménységet?

¹⁵ A Dávidnál nagyobb Jézus Krisztus a mi XX. századunk totális háborúival és az abból eredő nyomorúságaival kapcsolatban prófétált. Megjövendölte a rettenetes eseményeket, a nemzetek gyötrődését, a földre bekövetkező dolgok félelmetes várását. Majd kijelentette: „Amikor pedig ezek kezdenek megtörténni, egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a szabadulásotok. . . . Amikor látjátok ezeket megtörténni, tudjátok, hogy közel van az Isten Királysága” (Lukács 21:10, 11, 25–31). Az Isten Királysága! Igen, ez a megoldás a világ problémáira! Hát nem azt imádkoztuk hosszú éveken át, hogy jöjjön el ez a Királyság? Maga Jézus tanított meg rá, amikor így szólt: „Ti így imádkozzatok tehát: ’Mennyei Atyánk, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te Királyságod, legyen meg a te akaratod, miként a mennyben, úgy a földön is”’ (Máté 6:9, 10).

16. Milyen értelemben van „közel” az Isten Királysága?

¹⁶ A prófétai szó arról tudósít, hogy „közel van az Isten Királysága”. De vajon milyen értelemben van közel? Dániel, Isten prófétája megmagyarázza. Miután leírja a „vég idején” uralmon levő királyságokat vagy kormányzatokat, ezt mondja: „Azoknak a királyoknak idejében az egek Istene egy királyságot támaszt, amely soha el nem pusztul, és ez a királyság egyetlen más népre sem száll át, hanem szétzúzza és megsemmisíti mindazokat a királyságokat, maga pedig megáll határtalan ideig” (Dániel 12:4; 2:44). A föld tehát nem fog elégni egy nukleáris háborúban, amely minden emberi életet kiolt a földön. Inkább az történik, hogy Isten Királysága eltörli a gonosz embereket és nemzeteket a földgolyónk színéről, hogy szabaddá tegye az utat egy tartós világkormányzat számára, amely a „Békefejedelem” vállain nyugszik.

Isten végrehajtja bosszúját

17. Minek lesz a „Béke és biztonság!” felkiáltás a jele?

¹⁷ A bibliai próféciák gyújtópontjában napjaink állnak. Megtudhatjuk belőlük, hogy milyen események előtt állunk. „Mert mindazt, amit régen megírtak, a mi okulásunkra írták meg, hogy kitartásunkkal és az Írásokból merített vigasztalás által reménységünk lehessen” (Róma 15:4). A prófétai szó úgy írja le az emberiség utolsó ’békereményét’, az ENSZ-t, mint egy skarlátszínű vadállatot. Ó, ez a szervezet kiagyalhat egyféle ingatag békét, és része lehet a „Béke és biztonság!” kikiáltásában, az 1Thessalonika 5:3 próféciájának beteljesedésével és a saját alapokmányával összhangban. De akkor Jehova úgy irányítja majd az eseményeket, hogy az ENSZ militarizált „szarvai” feldúlják a hamis vallás, „Nagy-Babilon” területét, amelynek legelítélendőbb részét éppen a kereszténység szektái alkotják. Azok a „szarvak” azután a Bárány Jézus Krisztus ellen fordulnak és megtámadják Jehova békeszerető tanúit. Isten kivégző kardja ekkor lesújt a nemzetekre és seregeikre, és „semmiképpen sem menekülhetnek meg” (Jelenések 17:3–6, 12–17).

18. a) A prófétai szó értelmében mi történik majd azokkal a nemzetekkel, akik Isten népére támadnak? b) Végül is hogyan fejezi be Jehova ezt az ügyet?

¹⁸ A nemzetek nukleáris fegyverei nem jelentenek védelmet „a mindenható Isten nagy napjának csatája” idején, Armageddonkor (Jelenések 16:14, 16). Ha egyáltalán felhasználják azokat a tömegpusztító fegyvereket, azok csak arra szolgálnak, hogy a nemzetek egymást pusztítsák velük. A judabeli jó Josafát király idejében ellenséges hordák indítottak támadást Isten védtelennek látszó népe ellen. De prófétája által Jehova ezt mondta nekik: „Ne féljetek és ne rettenjetek meg a nagy tömegtől; mert a csata nem a tietek, hanem Istené.” Jehova csapdát állított az ellenségnek, azok pedig „egymást sújtották”, mígnem mindannyian megsemmisültek (2Krónika 20:15–23; vö. Bírák 7:22; Ezékiel 38:21–23; Zakariás 14:13). A végkimenetelt Isten trónra emelt Fia, a királyok Királya irányítja, valamint angyalseregei, akik a legutolsó túlélő harcosig megsemmisítik az ellenséget. Még Sátán és démonai is a mélységbe kerülnek (Jelenések 19:11–16, 21; 20:1–3).

19. a) Milyen tanulságot vonhatunk le az 1Mózes 18:23–33 verseiből? b) Egyedül kik menekülnek meg a „nagy nyomorúságból”?

¹⁹ De hát nem megütközést keltő dolog, hogy Jehova a dolgok egész rendszerét elpusztítja, és annak egyetlen része sem lesz többé helyreállítva? Talán vannak, akik ugyanazt érzik, amit Ábrahám érzett Szodoma és Gomora elpusztításakor, vagyis azt, hogy ha csak 50, 45, 30, 20, vagy akár csak 10 igaz embert lehetne találni az egész világon, az „egész föld Bírája” nem törölhetné el az egészet (1Mózes 18:23–33). Ámde a prófétai szó megmagyarázza, hogy Sátán világa tetőtől talpig romlott, és teljesen el kell söpörni! (Jeremiás 25:31–33; Sofóniás 3:8). A „nagy nyomorúság”-ból egyedül megmenekülő testek — ahogy Jézus kijelentette —, választott felkentjeinek és juhszerű társaiknak önátadott „testei”. Senki más nem számít igaznak Jehova szemében (Máté 24:21, 22; 25:31–33, 46; János 10:16; Habakuk 3:1, 2, 12, 13).

20. Mint Jehova Tanúi, minek a megtevésére ügyeljünk ezekben az utolsó napokban?

²⁰ Jehova prófétai szava most a végső beteljesedése felé „siet”. ’Számítanunk’ kell rá (Habakuk 2:3). Mint Jehova Tanúi, hirdessük hát félelem nélkül „a mi Istenünk bosszúállása napját”, és a megmentés jó hírével vigasztaljuk meg a gyászolókat, miként Jézus apostolai tették (Ésaiás 61:1, 2; Cselekedetek 4:8–13, 18–20). És azon legyünk, hogy megszívleljük Jézus következő szavait: „Ügyeljetek magatokra, hogy szívetek soha ne legyen megterhelve túlzott evés és mértéktelen ivás vagy az élet aggodalmai miatt és meglepetésszerűen, hirtelen rátok ne jöjjön az a nap, mint egy tőr. Mert eljön az mindazokra, akik a föld színén laknak. Maradjatok tehát éberek, és mindenkor könyörögjetek, hogy sikerüljön elkerülnötök mindazokat a dolgokat, amelyeknek meg kell történniük és megállhassatok az Emberfia előtt!” (Lukács 21:34–36).

Hogyan válaszolnál rá?

◻ Milyen tanulságot vonhatunk le a 2Péter 1:16–19-ből és a kapcsolt szövegrészekből?

◻ Hogyan válhat javunkra, ha ’odafigyelünk a prófétai szóra’?

◻ A prófécia szerint mi az, ami közel van, és miért nem kell félnünk?

◻ Mit kell tennünk most, amikor Isten „bosszúnapja” közeledik?

[Kép a 23. oldalon]

„A csata nem a tietek, hanem Istené”