Fejlessz ki valódi alázatosságot!
„Az alázatos népet megmented” (2SÁMUEL 22:28)
1—2. Mi volt a közös sok világuralkodóban?
AZ EGYIPTOMI piramisok az ország egykori uralkodóinak állítanak emléket. Mások is beírták a nevüket a történelembe, például az asszír Szanhérib, a görög Nagy Sándor és a római Julius Caesar. Ezen uralkodók mindegyikében volt valami közös. Nem arról nevezetesek, hogy igazán alázatosak lettek volna (Máté 20:25, 26).
2 El tudod képzelni, hogy az előbb említett uralkodók bármelyike is a birodalmában olyan egyszerű alattvalókat keresne, akiknek vigasztalásra van szükségük? Persze, hogy nem! Azt is nehéz elképzelni róluk, hogy elmennének a megtört lakosok szerény házaiba, hogy erőt öntsenek beléjük. Mennyire különbözik az egyszerű emberekhez fűződő viszonyuk attól, ahogy a világegyetem legfőbb Uralkodója, Jehova Isten bánik az emberekkel!
Az alázat legnagyobb példája
3. Hogyan bánik a legfőbb Uralkodó az emberi alattvalóival?
3 Noha Jehova kikutathatatlanul nagy és magasztos, „szemei bejárják az egész földet, hogy megmutassa erejét azokért, akiknek teljes a szívük iránta” (2Krónikák 16:9). Mit tesz Jehova, amikor olyan egyszerű imádókat talál, akik lesújtottak a különböző próbáik miatt? Bizonyos értelemben az ilyenekkel együtt ’lakozik’ a szent szelleme által, ’hogy újjáélessze az alázatosak szellemét, és újjáélessze a megtörtek szívét’ (Ézsaiás 57:15). Ezáltal újjáélesztett imádói könnyebben tudják folytatni neki végzett örömteli szolgálatukat. Micsoda alázatosság ez Isten részéről!
4—5. a) Mi volt a zsoltáríró véleménye Isten uralkodási módszeréről? b) Mit jelent az, hogy Isten „leereszkedik”, hogy segítse „az alacsony sorút”?
4 A világegyetemben senki nem alázta meg magát annyira, mint a Szuverén Úr, hogy segítsen a bűnös embereknek. A zsoltáríró ezt mondta róla: „Jehova felmagasztaltatott minden nemzet fölé, az egeket is túlszárnyalja dicsősége. Kicsoda olyan, mint Jehova Istenünk, aki a magasságban lakozik? Leereszkedik, hogy széttekintsen égen és földön, fölemeli az alacsony sorút a porból, fölmagasztalja a szegényt a hamugödörből” (Zsoltárok 113:4–7).
5 Figyeld meg a „leereszkedik” szót. Amikor ez a szó emberekre utal, lehet negatív értelme is: ’megjátszani a felsőbbrendűt valakivel szemben, aki alsóbbrendű, vagy nincs olyan kedvező helyzetben’. Az ilyen gőgös magatartás egyáltalán nem illik Jehova Istenre, aki tiszta és szent, tehát nincs benne „gőg” (Márk 7:22, 23). De a „leereszkedik” szó azt az értelmet is közvetítheti, hogy valaki figyelembe veszi egy alacsonyabb társadalmi helyzetű személy szintjét, valamint figyelmen kívül hagyja saját rangját vagy magasztos helyzetét, amikor magánál alsóbbrendűekkel bánik. Ezért néhány Biblia úgy fordítja a Zsoltárok 113:6-ot, hogy Isten megalázza magát. Milyen szépen mutatja be ez a mi alázatos Istenünket, aki szeretettel törődik tökéletlen emberi imádóinak szükségleteivel! (2Sámuel 22:36).
Miért volt alázatos Jézus?
6. Mi volt Isten alázatosságának legnagyobb megnyilvánulása?
6 Isten alázatosságának és szeretetének legnagyobb megnyilvánulása az volt, hogy az emberiség megmentése érdekében elküldte szeretett elsőszülött fiát, hogy megszülessen a földön, és emberként nevelkedjen fel (János 3:16). Jézus megtanította nekünk az igazságot égi Atyjáról, majd odaadta tökéletes emberi életét, hogy elvegye „a világ bűnét” (János 1:29; 18:37). Jézus kész volt megtenni, amit Isten kért tőle, ezáltal tökéletesen visszatükrözte Atyja tulajdonságait, köztük az alázatosságát. Ez volt az alázatosság és szeretet legnagyobb példája, amelyet Isten teremtményei közül valaki is elénk állított. Nem mindenki értékelte Jézus alázatosságát, sőt az ellenségei ’az emberek közül a legalacsonyabb rangúnak’ tekintették (Dániel 4:17). Mindazonáltal Pál apostol felismerte, hogy hívőtársainak utánozniuk kell Jézust, és ezért alázatosan kell bánniuk egymással (1Korintusz 11:1; Filippi 2:3, 4).
7—8. a) Hogyan tanulta meg Jézus az alázatosságot? b) Milyen kérést intézett Jézus a leendő tanítványaihoz?
7 Pál felhívta a figyelmet Jézus kiemelkedő példájára, amikor ezt írta: „Őrizzétek meg magatokban ezt a gondolkodásmódot, amely már Krisztus Jézusban is megvolt, aki, noha Isten formájában létezett, nem foglalkozott az elbitorlás gondolatával, tudniillik azzal, hogy Istennel egyenlő legyen. Nem, hanem megüresítette magát, rabszolgai formát öltött, és emberekhez lett hasonlóvá. Mi több, amikor emberi formában találtatott, megalázta magát, és engedelmes lett egészen a halálig, igen, a kínoszlopon való halálig” (Filippi 2:5–8).
8 Néhányan talán elgondolkodnak: „Hogyan tanulta meg Jézus az alázatosságot?” Ez annak a csodálatos áldása volt, hogy hosszú korszakokon át szoros kapcsolatban volt égi Atyjával, amely idő alatt Isten ’mestermunkásaként’ szolgált minden más megteremtésekor (Példabeszédek 8:30). Az Édenben történt lázadás után Isten Elsőszülöttje megfigyelhette, hogyan bánt Atyja alázatosan a bűnös emberekkel. Ennek következtében, amikor itt járt a földön, Jézus visszatükrözte Atyja alázatosságát, és ezt kérte: „Vegyétek magatokra az igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd és alázatos szívű vagyok, és felüdülést találtok lelketeknek” (Máté 11:29; János 14:9).
9. a) Mit talált Jézus megnyerőnek a gyermekekben? b) A tanítványai elé állítva egy kisgyermeket, milyen leckét tanított meg Jézus?
9 Mivel Jézus valóban alázatos volt, a kisgyermekek nem féltek tőle. Ehelyett inkább vonzódtak hozzá. Ő is szerette a gyermekeket, és figyelt rájuk (Márk 10:13–16). Mit talált Jézus olyan megnyerőnek a gyermekekben? Minden bizonnyal voltak olyan kívánatos tulajdonságaik, amelyeket néhány felnőtt tanítványának nem mindig sikerült kimutatnia. Köztudott dolog, hogy a kisgyermekek felsőbbrendűnek tartják a felnőtteket. Ez abból is látható, hogy rengeteget kérdeznek. Igen, összehasonlítva sok felnőttel, a gyermekek taníthatóbbak és nem annyira hajlamosak a büszkeségre. Egyszer Jézus kiválasztott egy kisgyermeket, és ezt mondta a követőinek: „ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be az egek királyságába.” Majd így folytatta: „Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a legnagyobb az egek királyságában” (Máté 18:3, 4). Jézus megfogalmazta a szabályt: „mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik” (Lukács 14:11; 18:14; Máté 23:12).
10. Milyen kérdéseket fogunk megvizsgálni?
10 Ez az igazság fontos kérdéseket vet fel. Az a reménységünk, hogy örök életet nyerjünk, részben attól függ, hogy kifejlesztünk-e valódi alázatosságot, de miért érzik úgy néha a keresztények, hogy nehéz alázatosnak lenni? Miért nem könnyű, úgymond lenyelni a büszkeségünket, és alázatosan reagálni a próbákra? Mi segít, hogy valóban alázatosak tudjunk lenni? (Jakab 4:6, 10).
Miért nehéz alázatosnak lenni?
11. Miért nem meglepő, hogy nehezünkre esik alázatosnak lenni?
11 Ha küzdesz azért, hogy alázatos tudj lenni, nem vagy egyedül. Még 1920-ban ez a folyóirat a Bibliának azt a tanácsát elemezte, hogy mennyire szükség van az alázatosságra. Ezt írta: „Amint látjuk, hogy az Úr milyen nagy jelentőséget tulajdonít az alázatosságnak, ennek arra kell buzdítania minden igaz tanítványt, hogy naponta gyakorolja ezt a tulajdonságot.” Azután következett ez az őszinte beismerés: „Az Írások mindezen intése ellenére, az emberi természet konoksága olybá tűnik, hogy azok, akik az Úr népének tagjai lesznek, és ezt az utat kívánják követni, talán többet bajlódnak, többet hadakoznak ebben a dologban, mint bármi másban.” Ez rámutat az egyik okra, amiért az igaz keresztényeknek küzdeniük kell, hogy alázatosak tudjanak lenni: bűnös emberi természetünk vágyakozik a helytelen dicsőségre. Ez azért van, mert egy bűnös házaspár, Ádám és Éva leszármazottai vagyunk, akik engedtek az önző vágyaknak (Róma 5:12).
12—13. a) Hogyan akadályozza a világ a keresztényeket abban, hogy alázatosak legyenek? b) Ki teszi még nehezebbé azt a küzdelmünket, hogy alázatosak tudjunk lenni?
12 Egy másik ok, amiért nehéznek találhatjuk, hogy alázatosak legyünk az, hogy a körülöttünk levő világ arra készteti az embereket, hogy igyekezzenek mások fölé kerekedni. A világban ma olyan célok elterjedtek, amelyekre „a [bűnös] test kívánsága, a szem kívánsága és az életben birtokolt javak látványos fitogtatása” jellemző (1János 2:16). Ahelyett, hogy hagynák magukon eluralkodni az ilyen világi vágyakat, Jézus tanítványainak meg kell őrizniük a szemüket egyszerűnek, és Isten akaratának cselekvésére kell összpontosítaniuk (Máté 6:22–24, 31–33; 1János 2:17).
13 A harmadik ok, amiért nehéz alázatot kifejleszteni és gyakorolni az, hogy ezt a világot Sátán, az Ördög uralja, akitől a gőg származik (2Korintusz 4:4; 1Timóteusz 3:6). Sátán azt akarja, hogy másokat is az ő gonosz jellemvonásai jellemezzenek. Például azt akarta, hogy Jézus imádja őt, és ezért cserébe odaadta volna neki „a világ összes királyságát és azok dicsőségét”. Megmaradva alázatosnak, Jézus határozottan visszautasította az Ördög ajánlatát (Máté 4:8, 10). Ugyanígy próbálja rávenni Sátán a keresztényeket is, hogy a maguk dicsőségét keressék. Ehelyett persze az alázatos keresztények igyekeznek Jézus példáját követni azáltal, hogy a dicséretet és tiszteletet Istennek adják (Márk 10:17, 18).
A valódi alázat kifejlesztése és gyakorlása
14. Mi az ’alázatoskodás’?
14 A Kolosszéiaknak írt levelében Pál apostol óva intett attól, hogy csak külsőleg színleljük az alázatosságot, azért, hogy jó benyomást keltsünk az emberekben. Pál ezt ’alázatoskodásnak’ nevezte. Akik csak megjátsszák, hogy alázatosak, nem szellemi emberek. Sőt, inkább arról árulkodnak, hogy valójában a büszkeségtől ’fel vannak fuvalkodva’ (Kolosszé 2:18, 23). Jézus rámutatott a hamis alázatosság ilyen példáira. Elítélte a farizeusokat a látványos imáikért, és azért, ahogy szomorú és eltorzult arccal böjtöltek, hogy az emberek észrevegyék őket. Ezzel ellentétben a személyes imáinkat szerényen kell elmondanunk ahhoz, hogy értékesek legyenek Isten előtt (Máté 6:5, 6, 16).
15. a) Mit tehetünk, hogy alázatosságot tudjunk ápolni? b) Sorolj fel néhány személyt, aki jó példa az alázatosságra!
15 A keresztények azáltal kapnak segítséget, hogy valódi alázatosságot tudjanak ápolni, ha az alázat legjobb példáira összpontosítanak: Jehova Istenre és Jézus Krisztusra. Ezt úgy teszik, hogy tanulmányozzák a Bibliát és a bibliatanulmányozási segédeszközöket, amelyekről „a hű és értelmes rabszolga” gondoskodik (Máté 24:45). Az ilyen tanulmányozás elengedhetetlen a keresztény felvigyázóknak, ’nehogy felfuvalkodjon a szívük testvéreikkel szemben’ (5Mózes 17:19, 20; 1Péter 5:1–3). Gondolkodj el az olyanok példáján, akik az alázatosságuk miatt áldásokban részesültek: Ruth, Anna, Erzsébet és még sokan mások (Ruth 1:16, 17; 1Sámuel 1:11, 20; Lukács 1:41–43). Vagy gondolj azoknak a kiemelkedő férfiaknak a jó példájára, akik alázatosak maradtak Jehova szolgálatában, mint például Dávid, Jósiás, Keresztelő János és Pál apostol (2Krónikák 34:1, 2, 19, 26–28; Zsoltárok 131:1; János 1:26, 27; 3:26–30; Cselekedetek 21:20–26; 1Korintusz 15:9). És mi a helyzet az alázatosság modern kori példáival, akik velünk vannak a keresztény gyülekezetben? Ha az igaz keresztények elmélkednek az ilyen példákon, segítséget kapnak ahhoz, hogy „alázatossággal [legyenek] egymás iránt” (1Péter 5:5).
16. Hogyan segít a keresztény szolgálat, hogy alázatosak legyünk?
16 Az is segíthet alázatosnak lennünk, ha rendszeresen részt veszünk a keresztény szolgálatban. Az alázatosság hatékonnyá tud tenni minket, amikor megszólítjuk azokat az idegeneket, akikkel a házról házra végzett munka közben, vagy egyéb más helyeken találkozunk. Ez különösen akkor igaz, amikor a házigazdák kezdetben közönyösen vagy durván reagálnak a Királyság-üzenetre. Gyakran kétségbe vonják a hitnézeteink valódiságát, de az alázat segíteni tud a keresztényeknek, hogy a kérdésekre „szelíden és mélységes megbecsülést tanúsítva” válaszoljanak (1Péter 3:15). Isten alázatos szolgái új területekre költöznek, és segítenek eltérő kultúrájú vagy más körülmények között élő embereknek. Isten ezen szolgáinak talán alázatosan szembe kell nézniük olyan nehéz feladatokkal, mint például egy új nyelv megtanulása, amit azért vállalnak, hogy jobban ki tudják szolgálni azokat, akikkel megosztják a jó hírt. Mennyire dicséretesek az ilyen erőfeszítések! (Máté 28:19, 20).
17. Milyen keresztényi felelősségek követelnek tőlünk alázatosságot?
17 Az alázat segítségével sokan tudtak eleget tenni keresztény kötelezettségeiknek, mások érdekeit a maguk elé téve. Például alázatosságot követel, hogy egy keresztény apa elvegye az időt a saját elfoglaltságaitól, és felkészüljön egy hatékony bibliatanulmányozás levezetésére a gyermekeivel. Az alázat a gyermekeknek is segít, hogy tiszteljék tökéletlen szüleiket, és engedelmesek legyenek nekik (Efézus 6:1–4). Azok a feleségek, akiknek nem hívő a házastársuk, gyakran kerülnek szembe olyan helyzetekkel, amikor alázatra van szükség, miközben próbálják megnyerni a párjukat a ’mélységes megbecsüléssel párosult tiszta viselkedésükkel’ (1Péter 3:1, 2). Az alázat és az önfeláldozó szeretet akkor is hasznos, amikor szeretetteljesen törődünk idős és beteg szüleink szükségleteivel (1Timóteusz 5:4).
Az alázat megoldja a nehézségeket
18. Hogyan tud segíteni az alázat a nehézségek megoldásában?
18 Isten összes emberi szolgája tökéletlen (Jakab 3:2). Időnként nézetkülönbségek vagy félreértések alakulhatnak ki két keresztény között. Az egyik talán okkal panaszkodik a másikra. Általában az ilyen helyzetek megoldhatók a következő tanács alkalmazásával: „Továbbra is viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak készséggel, ha valakinek panaszra van oka a másik ellen. Mint ahogy Jehova is készséggel megbocsátott nektek, úgy ti is” (Kolosszé 3:13). Kétségtelen, hogy ezt a tanácsot nem könnyű követni, de az alázat segíteni fog átültetni a gyakorlatba.
19. Mire kell emlékeznünk, amikor beszélünk valakivel, aki megsértett minket?
19 Időnként egy keresztény talán azt érzi, hogy olyan valós oka van a panaszra, amely túl komoly ahhoz, hogy figyelmen kívül lehessen hagyni. Ilyenkor az alázat fog segíteni neki, hogy odamenjen az állítólagos vétkeshez, és megpróbálja helyreállítani a békét (Máté 18:15). Az egyik ok, amiért a nehézségek néha hosszabb ideig fennmaradnak a keresztények között az, hogy az egyik, vagy esetleg mindkét fél túl büszke ahhoz, hogy beismerje a hibáját. De az is lehet, hogy aki először megy oda a másikhoz, ezt öntelten, bírálgató módon teszi. Az őszinte alázatot tükröző viselkedés azonban nagyon hatásos tud lenni a nézetkülönbségek rendezésekor.
20—21. Mi az egyik legnagyobb segítség ahhoz, hogy alázatosak tudjunk lenni?
20 Ha szeretnénk alázatot kifejleszteni, akkor nagyon fontos imádkoznunk Isten segítségéért és szelleméért. De ne felejtsük el, hogy ’Isten csak az alázatosaknak ad ki nem érdemelt kedvességet’, beleértve ebbe a szent szellemét is (Jakab 4:6). Ha tehát valamilyen nézetkülönbséged van valamelyik hívőtársaddal, imádkozz Jehovához, hogy segítsen alázatosan elismerned a hibádat, akár kicsi legyen az, akár nagy. Ha megbántottak, de a vétkes fél őszintén elnézést kér, alázatosan bocsáss meg neki. Ha mindezt nehéznek találod, kérd Jehova segítségét imában, hogy meg tudd tisztítani a szívedet a gőg utolsó foszlányaitól is.
21 Ha megértjük, hogy milyen sok előnye van az alázatosságnak, arra fogunk késztetést érezni, hogy kifejlesszük és ápoljuk ezt az értékes tulajdonságot. Ehhez csodálatos példáink vannak: Jehova Isten és Jézus Krisztus. Soha ne felejtsük el, amit Isten ígér: „Az alázatnak és Jehova félelmének jutalma gazdagság, dicsőség és élet” (Példabeszédek 22:4).
Kérdések az elmélkedéshez
• Kik az alázatosság legjobb példái?
• Miért nehéz alázatosnak lenni?
• Mi segíthet nekünk alázatosnak lenni?
• Miért olyan fontos mindig alázatosnak lenni?
[Kép a 26. oldalon]
Jézus valóban alázatos volt
[Kép a 28. oldalon]
A világ arra készteti az embereket, hogy igyekezzenek mások fölé kerekedni
[Forrásjelzés]
WHO photo by L. Almasi/K. Hemzǒ
[Kép a 29. oldalon]
Az alázat segít, hogy meg tudjuk szólítani az idegeneket a szolgálatunk során
[Képek a 30. oldalon]
A nézetkülönbségek gyakran megoldhatók, ha alázatosan elfedezzük a dolgot a szeretet szellemében
[Képek a 31. oldalon]
A keresztények sokféleképpen mutatják ki alázatosságukat