Óvjuk a gyülekezet békéjét és tisztaságát!

A BIBLIAI prófécia beteljesedéseként minden évben emberek ezrei özönlenek Jehova házához, a tiszta imádathoz (Mik 4:1, 2). Boldogok vagyunk, hogy ők is csatlakoznak Isten gyülekezetéhez (Csel 20:28). Nagyra értékelik, hogy velünk együtt szolgálhatják Jehovát, és élvezhetik jelképes paradicsomunk tiszta és békés légkörét. Isten szent szelleme és a Szavában található bölcs tanácsok hozzájárulnak ahhoz, hogy meg tudjuk őrizni a gyülekezet békéjét és tisztaságát (Zsolt 119:105; Zak 4:6).

² Ha alkalmazzuk a bibliai alapelveket, felvesszük „az új egyéniséget” (Kol 3:10). Félretesszük a kicsinyes vitákat és a nézetkülönbségeket. Ha megtanuljuk úgy látni a dolgokat, ahogy Jehova, akkor legyőzzük a megosztó világi hatásokat, és egy nemzetközi testvériséget alkotva egységesen szolgálunk (Csel 10:34, 35).

³ Időnként azonban adódnak nehézségek, amelyek kihatnak a gyülekezet békéjére és egységére. Mi ennek az oka? Legtöbbször az, hogy nem alkalmazzuk a Biblia tanácsait. Még mindig küzdenünk kell a tökéletlen emberi hajlamaink ellen. Egyikünk sem bűntelen (1Ján 1:10). Előfordulhat, hogy valaki egy hibás lépést tesz, és ezzel beszennyezi a gyülekezetet erkölcsileg vagy Isten szemében. A meggondolatlan szavainkkal vagy tetteinkkel megsérthetünk valakit, de az is lehet, hogy mi botránkozunk meg mások szavain vagy tettein (Róma 3:23). Hogyan orvosolhatjuk a helyzetet, ha ilyen nehézségek merülnek fel?

⁴ Jehova mindezt szeretetteljesen figyelembe veszi. Szavában tanácsokat találunk arra, hogy mit tegyünk, ha gondok adódnak. A szerető pásztoroktól, a vénektől személyes segítséget kaphatunk. A szentírási tanácsaikat alkalmazva újra jó kapcsolatban lehetünk másokkal, és Jehova továbbra is elfogadja a szolgálatunkat. Ha fegyelmezésre vagy feddésre van szükségünk valamilyen helytelen tettünk miatt, biztosra vehetjük, hogy ez égi Atyánk irántunk érzett szeretetét bizonyítja (Péld 3:11, 12; Héb 12:6).

⁵ Olykor kialakulhatnak kisebb személyes viták vagy nehézségek a gyülekezeten belül. Ezeket gyorsan rendezni kell a testvéri szeretet szellemében (Ef 4:26; Flp 2:2–4; Kol 3:12–14). Valószínűleg tapasztalod majd, hogy ha személyes jellegű nehézséged adódik egy hittársaddal, az könnyen elsimítható, ha alkalmazzátok Péter apostol tanácsát: „mélységesen szeressétek egymást, mert a szeretet bűnök tömegét fedezi el” (1Pét 4:8). A Biblia szerint „mindannyian sokszor megbotlunk” (Jak 3:2). Ha alkalmazzuk az aranyszabályt – vagyis azt tesszük másokkal, amit szeretnénk, hogy velünk tegyenek –, akkor többnyire meg tudjuk bocsátani és el tudjuk felejteni a kisebb vétkeket (Máté 6:14, 15; 7:12).

⁶ Ha észreveszed, hogy megsértettél valakit azzal, amit mondtál vagy tettél, minél hamarabb próbálj meg kibékülni vele. Ne feledd, hogy a Jehovával ápolt kapcsolatod is érintve van. Jézus ezt tanácsolta a tanítványainak: „Ha tehát ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott eszedbe jut, hogy a testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott az ajándékodat az oltár előtt, és menj el. Előbb békülj ki a testvéreddel, és csak azután menj vissza felajánlani az ajándékodat” (Máté 5:23, 24). Lehet, hogy félreértésről van szó. Ha igen, akkor beszéljétek meg. A gyülekezetben a jó kommunikáció nagyban elősegíti, hogy elkerüljük a félreértéseket, és megoldódjanak az emberi tökéletlenség miatt felmerülő gondok.

⁷ A felvigyázók időnként szükségesnek tarthatják, hogy tanácsot adjanak valakinek, hogy változtatni tudjon a gondolkodásán. Ez nem mindig könnyű. Pál apostol ezt írta a galáciai keresztényeknek: „Testvérek, még ha valaki a tudtán kívül hibás lépést tesz is, ti, akik érett keresztények vagytok, próbáljátok meg szelíden inteni őt” (Gal 6:1).

⁸ A felvigyázók a nyáj pásztoraiként megóvják a gyülekezetet azoktól a veszélyektől, melyek a testvérek hitét fenyegetik, és elejét veszik a komoly bajoknak. A vének igyekeznek úgy szolgálni a gyülekezetet, hogy megfeleljenek annak, amit Ézsaiás által ígért Jehova: „Olyan lesz mindegyik, mint rejtek szél ellen, és menedék zivatar ellen, mint patakok a víztelen vidéken, mint nagy kőszirt árnyéka a kiszáradt földön” (Ézs 32:2).

⁹ Pál apostol felhívta a figyelmet olyanokra, akik káros hatással lehettek volna a gyülekezetre. Ezt mondta: „arra utasítunk titeket. . . hogy kerüljétek az olyan testvérek társaságát, akik rendetlenek, és nem követik azt az útmutatást, amelyet tőlünk kaptatok.” Később még világosabbá tette ezt a kijelentést, amikor ezt írta: „Ha viszont valaki nem engedelmeskedik annak, ami ebben a levélben áll, akkor jegyezzétek meg, és szakítsátok meg vele a társas érintkezést, hogy szégyellje magát. De azért ne tekintsétek ellenségnek, hanem továbbra is intsétek mint testvért” (2Tessz 3:6, 14, 15).

¹⁰ Olykor előfordul, hogy bár valaki nem követ el súlyos bűnt, amiért kiközösíthetnék, de felháborító módon semmibe veszi a keresztényekre vonatkozó alapelveket. Ilyen lehet például az, ha valaki rettenetesen lusta, bírálgató vagy piszkos, esetleg állandóan olyasmibe ártja magát, ami nem tartozik rá (2Tessz 3:11). Olyanokról is szó lehet, akik másokat kihasználva akarnak anyagi nyereségre szert tenni, vagy olyan szórakozási formát választanak, amely egyértelműen helytelen. A rendetlen viselkedés elég súlyos ahhoz, hogy rossz fényt vessen a gyülekezetre, és esetleg a többi keresztényt is megfertőzze.

¹¹ A vének először is megpróbálnak Biblián alapuló tanácsot adni a rendetlenül viselkedő személynek. Ám ha az többszöri intés után is semmibe veszi a bibliai alapelveket, a vének úgy dönthetnek, hogy egy előadásban figyelmeztetik a gyülekezetet. A vének átgondolják, hogy az eset van-e olyan súlyos és zavaró, hogy szükség legyen erre az előadásra. Az előadó megfelelő tanácsot ad a rendetlen viselkedéssel kapcsolatban, de nem említi meg a rendetlenül viselkedő nevét. Így azok, akik ismerik a helyzetet, nem fognak közös programot szervezni az érintett személlyel, de az imádathoz kapcsolódó tevékenységekben továbbra is részt vesznek vele, „[intve őt] mint testvért”.

¹² A hűséges keresztények szilárd állásfoglalásának köszönhetően remélhetőleg elszégyelli magát a rendetlen személy, és változtatni fog a viselkedésén. Ha egyértelművé válik, hogy már nem viselkedik rendetlenül, akkor már nem kell megjegyzett személynek tekinteni.

¹³ Az, hogy készek vagyunk megbocsátani a vétkeket, nem jelenti azt, hogy félvállról vesszük vagy helyeseljük azokat. Nem minden helytelenség írható az öröklött tökéletlenség számlájára, és nem szabad szemet hunyni az olyan helytelenségek fölött, amelyek már nem nevezhetők kisebb vétkeknek (3Móz 19:17; Zsolt 141:5). A törvényszövetség elismerte, hogy a bűnök különböző súlyosságúak lehetnek. Ez a keresztény gyülekezeten belül is igaz (1Ján 5:16, 17).

¹⁴ Jézus vázolta, hogyan lehet megoldani a keresztények között felmerülő súlyos nehézségeket. Figyeld meg, milyen lépéseket határozott meg: „ha a testvéred bűnt követ el, [1.] menj, és tárd fel a hibáját négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet. De ha nem hallgat rád, [2.] vegyél magad mellé még egy vagy két embert, hogy minden dolgot két vagy három tanú vallomása erősíthessen meg. Ha nem hallgat rájuk, [3.] szólj a gyülekezetnek. Ha még a gyülekezetre sem hallgat, éppen olyan legyen előtted, mint egy nemzetekből való, vagy mint egy adószedő” (Máté 18:15–17).

¹⁵ Az a szemléltetés, amelyet Jézus a Máté 18:23–35 szerint ezután mondott, arra enged következtetni, hogy a Máté 18:15–17 anyagi vagy tulajdonjoggal kapcsolatos bűnökre is utal, például valaki nem fizeti vissza a tartozását, vagy csalást követ el. De rágalmazásról is lehet szó, amely súlyos kárt tesz valakinek a hírnevében.

¹⁶ Ha bizonyítékod van arra, hogy valaki a gyülekezetből ilyen bűnt követett el ellened, akkor ne szólj mindjárt a véneknek, hogy lépjenek közbe az érdekedben. Jézus tanácsának megfelelően először azzal beszélj, akire panaszod van. Próbáld meg négyszemközt rendezni vele a dolgot, anélkül hogy mást is bevonnál. Ne feledd, Jézus nem azt mondta, hogy csak egyszer menj, és tárd fel a hibáját. Ha tehát az érintett személy az első alkalommal nem ismeri el helytelen tettét, és nem kér bocsánatot, jó lenne fontolóra venned, hogy később újra beszélj vele. Ha az ügy ily módon elsimítható, a vétkes biztosan nagyra fogja értékelni, hogy nem beszéltél másoknak a bűnéről, és nem esett folt a jó hírnevén a gyülekezetben. Elmondhatod majd, hogy „megnyerted a testvéredet”.

¹⁷ Ha a vétkes elismeri a felelősségét, bocsánatot kér, és igyekszik jóvátenni a hibáját, akkor nincs szükség további lépésekre. Bár a vétke súlyos volt, az érintettek maguk között is el tudják rendezni a dolgot.

¹⁸ Ha nem tudod megnyerni a testvéredet úgy, hogy négyszemközt tárod fel a hibáját, akkor tedd azt, amit Jézus tanácsolt: „vegyél magad mellé még egy vagy két embert”, és újra beszélj a testvéreddel. Nekik szintén arra kell törekedniük, hogy megnyerjék a testvéredet. Jó lenne olyanokat választani, akik tanúi voltak a szóban forgó helytelen tettnek. Ha azonban nincsenek szemtanúk, akkor azért vehetnél magad mellé egy-két személyt, hogy fültanúi legyenek a beszélgetésnek. Talán már van tapasztalatuk a megoldandó kérdés terén, és meg tudják állapítani, hogy valóban helytelenség történt-e. Ha véneket választasz tanúknak, ők nem a gyülekezetet képviselik, mert a vének testülete nem kérte fel őket erre.

¹⁹ Ha ismételt erőfeszítések után sem sikerül tisztázni az ügyet – már beszéltél négyszemközt a testvéreddel, és egy vagy két tanúval is odamentél hozzá –, és úgy érzed, nem tudod elnézni a történteket, akkor szólj a gyülekezet felvigyázóinak. Ne feledd, hogy az a céljuk, hogy megóvják a gyülekezet békéjét és tisztaságát. Miután szóltál a véneknek, bízd rájuk a dolgot, és bízzál Jehovában. Soha ne engedd, hogy valakinek a viselkedése a botlásodat okozza, és megfosszon attól az örömtől, amelyet Jehova szolgálata ad! (Zsolt 119:165).

²⁰ A nyáj pásztorai kivizsgálják az ügyet. Ha egyértelművé válik, hogy a testvér csakugyan súlyos bűnt követett el veled szemben, és nem akarja megbánni a bűnét, sem pedig észszerű és helyénvaló lépéseket tenni, hogy jóvátegye azt, akkor szükségessé válhat, hogy egy felvigyázókból álló bizottság kiközösítse. Ily módon megvédik a nyájat, és megóvják a gyülekezet tisztaságát (Máté 18:17).

²¹ Néhány súlyos helytelenség, például a szexuális erkölcstelenség, házasságtörés, homoszexualitás, istenkáromlás, hitehagyás, bálványimádás és hasonló bűnök esetében nem elég, ha a sértett fél megbocsát (1Kor 6:9, 10; Gal 5:19–21). Mivel fennáll a veszélye, hogy beszennyeződik a gyülekezet Isten szemében és erkölcsileg, az ilyen súlyos bűnöket jelenteni kell a véneknek, mert nekik kell az üggyel foglalkozniuk (1Kor 5:6; Jak 5:14, 15). Valaki talán azért keresi fel a véneket, hogy bevallja a bűnét, míg más azért, hogy elmondja, amit egy keresztény társa helytelen tettéről tud (3Móz 5:1; Jak 5:16). Függetlenül attól, hogy a vének milyen módon hallanak először a súlyos helytelenségről, amelyet egy megkeresztelt Tanú követett el, két vén előzetes vizsgálatot fog végezni. Ha kiderül, hogy megalapozott az információ, és bizonyíték van rá, hogy valóban súlyos bűn történt, akkor a vének testülete kijelöl egy legalább három vénből álló bírói bizottságot, hogy foglalkozzon az üggyel.

²² A vének éberen figyelnek a nyájra, és igyekeznek megóvni azt mindentől, ami kárt tehet a hitében. Arra is törekednek, hogy ügyesen használva Isten Szavát megfeddjék a vétkest, és segítsenek neki helyreállítani a kapcsolatát Jehovával (Júd 21–23). Ez összhangban van azzal az utasítással, amelyet Pál apostol Timóteusznak adott, amikor ezt írta: „Ünnepélyesen meghagyom neked Isten és Krisztus Jézus előtt, aki meg fogja ítélni az élőket és a halottakat. . . Feddj, ints, buzdíts, nagy türelemmel és a tanítás művészetével” (2Tim 4:1, 2). Mindez sok időt vehet igénybe, de része a vének kemény munkájának. „Kétszeres megbecsülést érdemelnek”, és a gyülekezet nagyra értékeli az erőfeszítéseiket (1Tim 5:17).

²³ Ha bebizonyosodott a vétkesség, a felvigyázóknak mindenekelőtt arra kell törekedniük, hogy segítsenek a helytelenül cselekvőnek megerősítenie a hitét. Ha őszintén megbánta a tettét, és így segíteni tudnak neki, akkor a feddés, amelyet személyesen vagy a bírói tárgyaláson tanúskodók előtt kap, neki fegyelmezésül szolgál, a tanúknak pedig intő példává lesz (2Sám 12:13; 1Tim 5:20). Amikor bírói feddésre kerül sor, minden esetben korlátozásokat kell kiszabni. Ez segíthet a helytelenül cselekvőnek abban, hogy el tudja egyengetni az ösvényeket a lába előtt (Héb 12:13). A korlátozások a kellő időben fel lesznek oldva, amint nyilvánvalóvá válik, hogy újra megerősödött a hite.

²⁴ Ha a bírói bizottság azt állapítja meg, hogy az érintett személy megbánta a tettét, de az ügy valószínűleg ismertté válik a gyülekezetben vagy a környéken, illetve ha a gyülekezetnek óvatosnak kell lennie a vétkessel, akkor az életünk és szolgálatunk összejövetelen elhangzik egy egyszerű bejelentés: „[Név] feddésben részesült.”

²⁵ Olykor előfordulhat, hogy egy helytelenül cselekvő konokul kitart a bűnös viselkedése mellett, és nem fogadja jól a segítő szándékú erőfeszítéseket. Lehet, hogy a bírói tárgyaláskor nincs elég bizonyíték arra, hogy a vétkes megbánta volna, amit tett (Csel 26:20). Mi a teendő ilyenkor? Ki kell közösíteni a megbánást nem tanúsító személyt a gyülekezetből; nem tartozhat többé Jehova tiszta népéhez. Így a gyülekezet nincs kitéve a vétkes romboló befolyásának, tiszta maradhat erkölcsileg és Isten szemében, valamint megőrizheti a jó hírnevét (5Móz 21:20, 21; 22:23, 24). Amikor Pál apostol tudomást szerzett arról, hogy a korintuszi gyülekezetben valaki szégyentelenül viselkedett, arra intette a véneket, hogy adják át az ilyet Sátánnak, hogy a gyülekezet szelleme megmenekülhessen (1Kor 5:5, 11–13). Pál mások kiközösítéséről is írt, akik lázongtak az igazság ellen az első században (1Tim 1:20).

²⁶ Ha a bírói bizottság úgy határoz, hogy ki kell közösíteni a helytelenül cselekvőt, mert nem tanúsít megbánást, akkor tudatnia kell vele a döntést, és világosan rá kell mutatnia, hogy a Szentírás alapján mi indokolja a kiközösítését. A döntés közlésekor a bírói bizottság elmondja a helytelenül cselekvőnek, hogy ha fellebbezni kíván a döntés ellen, mert szerinte komoly hiba történt az ítéletben, akkor írjon egy levelet, és világosan fejtse ki, milyen okokból fellebbez. Erre hét napja van attól számítva, hogy megtudta a bizottság döntését. Ha a vének testülete kap egy ilyen fellebbezést, vegye fel a kapcsolatot a körzetfelvigyázóval. Ő kijelöl néhány vént, akiket alkalmasnak tart arra, hogy fellebbviteli bizottságként újra megtárgyalják az ügyet. Mindent megtesznek, hogy a fellebbezés beérkezésétől számítva egy héten belül megtartsák a fellebbviteli tárgyalást. Fellebbezés esetén a kiközösítésről szóló bejelentéssel várni kell. Amíg le nem zárul az ügy, korlátozások lesznek kiszabva a vádlottra: nem szólhat hozzá és nem imádkozhat az összejöveteleken, és különleges szolgálati kiváltságai sem lehetnek.

²⁷ A fellebbezés lehetősége kedvesség a vádlott iránt, hogy egy újabb tárgyaláson kifejthesse, mi nyugtalanítja. Ha szándékosan nem jelenik meg a fellebbviteli tárgyaláson, és észszerű erőfeszítések után sem sikerül kapcsolatot teremteni vele, akkor be kell jelenteni a kiközösítést.

²⁸ Ha a helytelenül cselekvő nem kíván fellebbezni, a bírói bizottság tudassa vele, hogy megbánásra van szükség, és magyarázza el neki, hogy milyen lépéseket tehet, hogy idővel visszafogadják. Mindezt segítőkészen és kedvesen teszik, mégpedig annak reményében, hogy változtatni fog az életmódján, és később visszatérhet Jehova szervezetéhez (2Kor 2:6, 7).

²⁹ Ha egy helytelenül cselekvőt ki kell közösíteni, mert nem bánja meg a bűnét, egy rövid bejelentés hangzik el: „[Név] már nem Jehova Tanúja.” A bejelentés jelezni fogja a gyülekezetben levő hűséges testvéreknek, hogy meg kell szakítaniuk az említett személlyel a kapcsolatot (1Kor 5:11).

³⁰ Az „elkülönülés” kifejezés arra utal, hogy egy megkeresztelt Tanú szándékosan lemond arról, hogy keresztény legyen, kijelentve, hogy többé nem kívánja, hogy Jehova Tanújának tekintsék, vagy így ismerjék. Ám az is lehet, hogy a tettei mutatják, hogy már nem akar a keresztény gyülekezethez tartozni, mert például olyan világi szervezethez csatlakozik, amelynek céljai ellentétben állnak a Biblia tanításaival, és amelyet Jehova Isten ezért elítél (Ézs 2:4; Jel 19:17–21).

³¹ János apostol a következőket írta azokról, akik akkoriban megtagadták keresztényi hitüket: „Közülünk mentek ki, de nem olyanok voltak, mint mi. Mert ha olyanok lettek volna, mint mi, velünk maradnak” (1Ján 2:19).

³² Ha valaki elkülönül, Jehova egészen másképp tekint rá, mint egy tétlen keresztényre, aki nem vesz részt a szántóföldi szolgálatban. Ő talán azért vált tétlenné, mert nem tanulmányozta rendszeresen Isten Szavát. Vagy az is lehet, hogy személyes gondok vagy üldözés miatt elveszítette a Jehova szolgálata iránti buzgalmát. A vének és mások a gyülekezetben továbbra is igyekeznek segíteni a tétlenné vált személynek (Róma 15:1; 1Tessz 5:14; Héb 12:12).

³³ Ha viszont egy keresztény úgy dönt, hogy elkülönül, a gyülekezetben el fog hangzani egy rövid bejelentés: „[Név] már nem Jehova Tanúja.” Egy ilyen személlyel ugyanúgy kell bánni, mint egy kiközösítettel.

³⁴ A kiközösített vagy elkülönült személy visszafogadható, ha egyértelmű jelét adja a megbánásnak, és már észszerűen hosszú ideje bizonyítja, hogy felhagyott a bűnével, és szeretne jó kapcsolatot ápolni Jehovával. A vének ügyelnek rá, hogy a körülményektől függően elegendő időt – talán sok hónapot, egy évet vagy még hosszabb időt – hagyjanak a személynek arra, hogy bizonyítsa a megbánása őszinteségét. Ha a vének testülete visszafogadási kérelmet kap, akkor egy visszafogadási bizottság beszéljen a kérelmezővel. A bizottság megvizsgálja, hogy a vétkes „megbánáshoz illő tetteket” visz-e véghez, és eldöntik, hogy visszafogadják-e, vagy még nem (Csel 26:20).

³⁵ Ha a visszafogadását kérő személy egy másik gyülekezetben lett kiközösítve, egy helyi visszafogadási bizottság találkozzon vele, és foglalkozzon a kérelmével. Ha a helyi visszafogadási bizottság úgy látja, hogy vissza lehet fogadni a személyt, akkor a javaslatukat elküldik az abban a gyülekezetben szolgáló vének testületének, amelyikben a kiközösítés történt. Az érintett bizottságok azon lesznek, hogy minden tényt összegyűjtsenek, és igazságos döntés szülessen. Ám a visszafogadásról szóló döntést annak a gyülekezetnek a visszafogadási bizottsága mondja ki, ahol eredetileg a kiközösítés történt.

³⁶ Ha a visszafogadási bizottság meg van győződve róla, hogy a kiközösített vagy elkülönült személy őszintén megbánta a tettét, és vissza kell fogadni, akkor bejelentés hangzik el a visszafogadásáról abban a gyülekezetben, amely eredetileg foglalkozott az ügyével. Ha már másik gyülekezetbe jár, akkor ott is el fog hangzani ez az egyszerű bejelentés: „[Név] vissza lett fogadva, és ismét Jehova Tanúja.”

³⁷ A megkeresztelt kiskorúak által elkövetett súlyos helytelenségeket jelenteni kell a véneknek. Amikor a vének kiskorúak súlyos bűneivel foglalkoznak, jó lenne, ha a fiatal személy megkeresztelt szülei is jelen lennének. A szülők működjenek együtt a bírói bizottsággal, és ne próbálják megóvni a gyermeküket a szükséges fegyelmezéstől. A bírói bizottság – csakúgy, mint egy felnőtt esetében – igyekszik megfeddni a helytelenül cselekvőt, és megpróbál segíteni neki, hogy felépüljön. Ha azonban a fiatal nem tanúsít megbánást, kiközösítik.

³⁸ Mi a teendő, ha egy kereszteletlen hírnök követ el súlyos bűnt? Mivel ő nem megkeresztelt Tanú, nem lehet kiközösíteni. Talán nem érti teljesen a bibliai alapelveket, és egy kedves tanács segíthet neki, hogy elegyengesse az ösvényeket a lába előtt (Héb 12:13).

³⁹ Ha egy kereszteletlen hírnök azután sem bánja meg a bűnét, hogy két vén elbeszélgetett vele, és megpróbált segíteni neki, akkor tájékoztatni kell a gyülekezetet. A következő rövid bejelentés hangzik el: „[Név] már nem kereszteletlen hírnök.” A gyülekezet ezután világi személynek tekinti a helytelenül cselekvőt. Bár a vétkes nincs kiközösítve, a keresztények óvatosak azt illetően, hogy kapcsolatot tartsanak-e vele (1Kor 15:33). Szántóföldi jelentés sem fogadható el tőle.

⁴⁰ Idővel a kereszteletlen személy, aki törölve lett mint hírnök, talán újra hírnök szeretne lenni. Ez esetben két vén találkozik vele, és megvizsgálják, mi mindent tesz azért, hogy újra jó kapcsolatban legyen Jehovával. Ha megfelel a feltételeknek, elhangozhat egy rövid bejelentés: „[Név] ismét kereszteletlen hírnök.”

⁴¹ Azok, akik ma kapcsolatban vannak Isten gyülekezetével, örülnek mindannak, amiről Jehova gondoskodik a népe számára. Jelképes legelőinken bőven van táplálék, és az igazság felüdítő vizében sem szűkölködünk. Jehova védelmez minket és törődik velünk a teokratikus rend által, melynek a feje Krisztus (Zsolt 23; Ézs 32:1, 2). Biztonságérzettel tölt el bennünket az, hogy a jelképes paradicsomban élhetünk ezekben a válságos utolsó napokban.

⁴² Ha megőrizzük a gyülekezet békéjét és tisztaságát, továbbra is engedjük fényleni a királyságról szóló igazság világosságát (Máté 5:16; Jak 3:18). Jehova áldásának köszönhetően abban az örömben lehet részünk, hogy láthatjuk, amint sokan megismerik őt, és velünk együtt szolgálva cselekszik az akaratát.