Jézus élete és szolgálata

Krisztus diadalmasan bevonul Jeruzsálembe

MÁSNAP reggel, Nizán hó kilencedikén vasárnap, Jézus elindul tanítványaival Betániából és Jeruzsálem felé megy az Olajfák-hegyén át. Hamarosan az Olajfák-hegyén lévő Betfagé közelébe érkeznek. Jézus utasítja két tanítványát:

„Menjetek az előttetek lévő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt: oldjátok el és vezessétek hozzám. És ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg: ’Az Úrnak van szüksége rájukʼ, és azonnal elengedi őket.”

Bár kezdetben a tanítványok nem értik, hogy ezeknek az utasításoknak majd közük lesz egy bibliai jövendölés beteljesedésében, később azonban felismerik. Ugyanis Zakariás próféta jövendölt arról, hogy Isten megígért Királya egy szamár hátán fog Jeruzsálembe bevonulni, igen, „egy nőstényszamár megnőtt csikóján”. Salamon király hasonló módon vonult be egy szamár csikóján a felkenetésekor.

Amikor a tanítványok megérkeznek Betfagéba, és elvezetik a nőstényszamarat csikójával együtt, az ott állók ezt mondják: „Mit csináltok?” De amikor megmondják, hogy az állatokra az Úrnak van szüksége, engedik, hogy a tanítványok elvezessék az állatokat Jézushoz. A tanítványok felső ruhájukat a nőstényszamárra és csikójára terítik, és Jézus felül a csikóra.

Amint Jézus továbbhalad Jeruzsálem felé, a tömeg egyre nő. A legtöbb ember felső ruháját az útra teríti, mások viszont ágakat vágnak le a fákról és azokat szórják az utakra és ezt kiáltják: „Áldott a király, aki jön Jehova nevében. Békesség az égben és dicsőség fenn a magasságban!”

A tömegben egyes farizeusok fel vannak háborodva, amikor e kiáltásokat hallják, és ezt követelik Jézustól: „Mester, utasítsd rendre tanítványaidat.” De Jézus így válaszol: „Bizony mondom nektek, ha ők elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”

Amikor Jézus közelebb ér Jeruzsálemhez, meglátja a várost és sírni kezd. Ezt mondja: „Bárcsak felismerted volna e mai napon is a dolgokat, amik békességedre szolgáltak volna, – de most már el van rejtve szemeid elől.” A szándékos engedetlenség miatt Jeruzsálemnek nagy árat kell fizetnie. Erről Jézus ezt jövendölte:

„Ellenségeid [a rómaiak Titus tábornok vezetése alatt] hegyes karókból sáncot emelnek körülötted és bekerítenek és minden oldalról megszorongatnak és földre tipornak titeket, és a benned lévő gyermekeket, és nem hagynak benned követ kövön.” Jézus e jövendölésének megfelelően Jeruzsálem pusztulása 37 évvel később, i. sz. 70-ben bekövetkezett.

Néhány héttel korábban a sokaságból sokan szemtanúi voltak Lázár feltámasztásának. Most ők hatásos beszámolót tartanak a csodáról mindenfelé. Így, amikor Jézus bevonul Jeruzsálembe, az egész város felbolydul. „Ki ez?” – szeretnék tudni az emberek. És a sokaság folyton ezt mondja: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.” A farizeusok látván a történteket, keseregnek, mivel semmit sem tudnak tenni ellene, és ezt mondják: „A világ őt követi.”

Jézus Jeruzsálembe érkezése alkalmával, szokása szerint a templomba megy tanítani. A vakok és sánták odajönnek hozzá és ő meggyógyítja őket! Amikor a főpapok és írástudók meglátják Jézus csodatetteit, és amikor meghallják a templomban a fiúk kiáltozását: „Ments meg, kérünk, Dávid Fia!”, haragra gerjednek. „Hallod, mit kiáltanak ezek” – tiltakoznak ők.

„Igen” – válaszolja Jézus. „Sohasem olvastátok: ʼGyermekek és csecsemők szájából szereztél magadnak dicséretet?ʼ”

Jézus tovább tanít, és mindent tüzetesen megnéz a templomban. Hamarosan besötétedik. Így ott hagyván őket a tizenkettővel, visszatér a három kilométerre lévő Betániába. Ott tölti barátja, Lázár otthonában a vasárnap éjszakát. Máté 21:1–11, 14–17; Márk 11:1–11; Lukács 19:29–44; János 12:12–19; Zakariás 9:9.

◆ Mikor és hogyan vonult be Jézus királyként Jeruzsálembe?

◆ Milyen jelentősége volt annak, hogy a tömeg dicsérte őt?

◆ Milyen érzés lett úrrá Jézuson, amikor meglátta Jeruzsálemet, és milyen jövendölést mond?

◆ Mi történt, amikor Jézus a templomba érkezik?