’Imádság háza minden nép között’
„Nincsen-é megírva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között?” (MÁRK 11:17).
1. Milyen kapcsolatnak örvendett eredetileg Ádám és Éva Istennel?
ÁDÁM és Éva a teremtésükkor szoros kapcsolatnak örvendtek égi Atyjukkal. Jehova Isten kommunikált velük, és vázolta az emberi fajra vonatkozó csodálatos szándékát. Minden bizonnyal gyakran éreztek indíttatást arra, hogy Jehova dicséretében törjenek ki a nagyszerű teremtésművének láttán. Ha Ádámnak és Évának útmutatásra volt szükségük, amint elgondolkoztak az emberi család jövőbeni apjaként és anyjaként betöltött szerepükön, bárhonnan közeledhettek Istenhez paradicsomi otthonukban. Nem volt szükségük egy pap szolgálatára egy templomban (1Mózes 1:28).
2. Milyen változás történt, amikor Ádám és Éva vétkezett?
2 A helyzet megváltozott, amikor egy lázadó angyal rávette Évát, gondolja úgy, hogy sorsa jobbra fordulna az életben, ha elutasítaná Jehova szuverenitását, és azt állította, hogy Éva ’olyan lesz, mint az Isten’. Így hát Éva evett annak a fának a gyümölcséből, amelyről Isten megtiltotta, hogy egyenek. Ezután Sátán felhasználta Évát, hogy megkísértse férjét. Tragikus, hogy Ádám hallgatott bűnös feleségére, és azt mutatta ki, hogy többre értékeli a vele való kapcsolatát, mint az Istennel való kapcsolatát (1Mózes 3:4–7). Ádám és Éva gyakorlatilag Sátánt választotta istenévé. (Vö. 2Korinthus 4:4.)
3. Mik voltak Ádám és Éva lázadásának káros következményei?
3 Ezáltal az első emberpár elvesztette értékes kapcsolatát Istennel, de a földi paradicsomban levő örökké tartó élet kilátását is (1Mózes 2:16, 17). Bűnös testük végül annyira leromlott, hogy meghaltak. Utódaik örökölték ezt a bűnös állapotot. „Akképen — magyarázza a Biblia — a halál minden emberre elhatott” (Róma 5:12).
4. Milyen reményt adott Isten a bűnös emberiségnek?
4 Szükség volt valamire, ami megbékíti a bűnös emberiséget szent Teremtőjével. Amikor Isten elítélte Ádámot és Évát, reményt adott jövőbeni leszármazottaiknak azáltal, hogy ígéretet tett egy „magra”, amely megmenti majd az emberiséget Sátán lázadásának következményeitől (1Mózes 3:15). Később Isten feltárta, hogy az áldásos Mag majd Ábrahámon keresztül jön el (1Mózes 22:18). Isten ezzel a szeretetteljes szándékkal elméjében Ábrahám leszármazottait, az izraelitákat szemelte ki, hogy választott nemzetévé váljanak.
5. Miért érdekeljen bennünket részletekbe menően Istennek az Izráellel kötött Törvényszövetsége?
5 Az izraeliták i. e. 1513-ban szövetségi kapcsolatba léptek Istennel, és beleegyeztek, hogy engedelmeskednek törvényeinek. Ennek a Törvényszövetségnek nagy jelentőséggel kell bírnia mindazok számára, akik napjainkban imádni szeretnék Istent, mivel az a megígért Magra mutatott előre. Pál azt mondta, hogy „a jövendő jóknak árnyékát” tartalmazta (Zsidók 10:1). Amikor Pál ezt a kijelentést tette, akkor Izráel papjainak a hordozható hajléknál, azaz imádati sátornál való szolgálatáról beszélt. Ezt „az Úr templomának” vagy „az Úr házának” hívták (1Sámuel 1:9, 24). Ha nagyító alá vesszük a Jehova földi házában végzett szent szolgálatot, akkor jobban megértjük majd azt az irgalmas elrendezést, amely lehetővé teszi a napjainkban élő bűnös emberiség megbékélését Istennel.
A szentek szentje
6. Mi volt a szentek szentjében, és hogyan mutatkozott ott meg jelképesen Isten jelenléte?
6 „Ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik” — jelenti ki a Biblia (Cselekedetek 7:48). Jóllehet Isten földi házában a szentek szentjének nevezett legbelső részben egy felhő fejezte ki jelenlétét (3Mózes 16:2). Nyilvánvalóan ez a felhő fényesen ragyogott, bevilágítva a szentek szentjét. Ez „a bizonyság ládájának” hívott szent láda felett helyezkedett el, amely Isten Izráelnek adott parancsolatai közül tartalmazott néhányat, kőtáblákra vésve. A láda fedelén két aranykérub volt, kitárt szárnnyal, amelyek Isten égi szervezetében levő, magas rangú szellemi teremtményeket jelképeztek. A fény csoda folytán megnyilvánuló felhője a fedél felett és a kérubok között helyezkedett el (2Mózes 25:22). Ez jelképezte a Mindenható Istent, aki élő kérubok által tartott égi szekéren trónol (1Krónika 28:18). Mindez magyarázatot ad arra, miért imádkozott így Ezékiás király: „Seregeknek Ura, Izráel Istene, ki a Kerubokon ülsz” (Ésaiás 37:16).
A szenthely
7. Miből állt a szenthely berendezése?
7 A hajlék második részét szenthelynek hívták. Ebben a részben a bejárattól balra állt egy gyönyörű hétágú gyertyatartó, jobbra pedig a szent kenyerek asztala volt. Éppen szemben állt egy oltár, amelyről az égő füstölőszer illata szállt fel. Ez a kárpit előtt helyezkedett el, amely elválasztotta a szenthelyet a szentek szentjétől.
8. Milyen kötelességeik voltak a papoknak, amelyeket rendszeresen végezniük kellett a szenthelyen?
8 Minden reggel és minden este egy papnak be kellett mennie a hajlékba, és füstölőszert kellett égetnie a füstölőoltáron (2Mózes 30:7, 8). Reggel, míg égett a füstölőszer, újra fel kellett tölteni olajjal a hét mécset, amely az arany gyertyatartón nyugodott. Este meggyújtották a mécseket, hogy bevilágítsák a szenthelyet. Minden sabbath-on egy papnak 12 frissen sült kenyeret kellett tennie a szent kenyerek asztalára (3Mózes 24:4–8).
A pitvar
9. Mire szolgált a vízmedence, és milyen tanulságot vonhatunk le ebből?
9 A hajléknak volt egy pitvara is, amelyet sátorlapokból álló kerítés vett körbe. Ebben a pitvarban volt egy hatalmas medence, ahol a papok megmosták kezüket és lábukat, mielőtt bementek a szenthelyre. Azelőtt is meg kellett mosakodniuk, mielőtt áldozatokat ajánlottak volna fel a pitvarban levő oltáron (2Mózes 30:18–21). E tisztasági követelmény erőteljesen emlékezteti Isten szolgáit ma arra, hogy fizikai, erkölcsi, elmebeli és szellemi tisztaságra kell törekedniük, ha Isten előtt elfogadható imádatot szeretnének gyakorolni (2Korinthus 7:1). Idővel az oltár tüzének táplálására való fáról és a medencébe való vízről nem izraelita templomi szolgák gondoskodtak (Józsué 9:27).
10. Egyebek között milyen felajánlásokat mutattak be az áldozati oltáron?
10 Minden reggel és minden este egy hím áldozati bárányt égettek el az oltáron gabona- és italáldozattal együtt (2Mózes 29:38–41). Különleges napokon más áldozatokat ajánlottak fel. Időnként egy konkrét egyéni bűn miatt áldozatot kellett bemutatni (3Mózes 5:5, 6). Más alkalmakkor egy izraelita önkéntesen közösségi áldozatot mutathatott be, amelyből a pap és az áldozatot felajánló személy elfogyasztott részeket. Ez azt jelezte, hogy a bűnös emberek békének örvendhetnek Istennel azáltal, hogy jelképesen szólva együtt ehetnek vele. Még egy idegen lakos is Jehova imádójává válhatott, és megkaphatta azt a kiváltságot, hogy önkéntes áldozatokat mutasson be az Ő házában. Azért viszont, hogy kellő tiszteletet mutassanak Jehova iránt, a papok csak a legjobb minőségű áldozatokat fogadhatták el. A gabonaáldozatot finomra kellett őrölni, az áldozatra szánt állatnak pedig hibátlannak kellett lennie (3Mózes 2:1; 22:18–20; Malakiás 1:6–8).
11. a) Mit tettek az áldozatra szánt állatok vérével, és mire mutatott ez? b) Hogyan tekinti Isten az emberi és az állati vért egyaránt?
11 Ezeknek az áldozatoknak a vérét az oltárra vitték. Ez azt a célt szolgálta, hogy naponként emlékeztesse a nemzetet arra, hogy bűnös, és olyan megváltóra van szüksége, akinek kiontott vére maradandóan engesztelést szerez bűneikért, valamint megmenti őket a haláltól (Róma 7:24, 25; Galátzia 3:24; vö. Zsidók 10:3). A vér ilyen szent felhasználása arra is emlékeztette az izraelitákat, hogy a vér az életet jelképezi, és hogy az élet Isten tulajdona. A vér bármilyen más felhasználását mindig is tiltotta Isten az embereknek (1Mózes 9:4; 3Mózes 17:10–12; Cselekedetek 15:28, 29).
Az engesztelés napja
12., 13. a) Mi volt az engesztelés napja? b) Mielőtt a főpap bevihette volna a vért a szentek szentjébe, mit kellett tennie?
12 Egy évben egyszer azon a napon, amit az engesztelés napjának hívtak, Izráel egész nemzetének — az idegen lakosokat is beleértve, akik Jehovát imádták — semmilyen munkát sem volt szabad végeznie, és böjtölnie kellett (3Mózes 16:29, 30). Ezen a fontos napon a nemzet jelképes módon megtisztult a bűntől, hogy békés kapcsolatnak örvendjen Istennel egy újabb éven át. Képzeljük magunk elé a jelenetet, és vizsgáljuk meg néhány kiemelkedő pontját.
13 A főpap a hajlék pitvarában van. Mivel már megmosakodott a vízzel teli medencénél, leöl egy tulkot áldozatnak. A tulok vérét egy edénybe önti; ezt különleges módon használja majd fel, hogy engesztelést szerezzen Lévi papi törzsének bűneiért (3Mózes 16:4, 6, 11). De mielőtt bármit is tovább csinálna az áldozattal, van valami, amit meg kell tennie. Illatosított füstölőszert (valószínűleg egy merőkanálba téve) és az oltárról egy tűztartóban izzó szenet vesz magához. Most belép a szenthelyre, és a szentek szentje előtti kárpit felé sétál. Lassan megkerüli a kárpitot, és megáll a szövetségláda előtt. Utána, rejtve minden más emberi szem elől, füstölőszert önt az izzó szénre, és a szentek szentje megtelik jó illatú felhővel (3Mózes 16:12, 13).
14. Miért kellett a főpapnak két különböző állat vérével bemennie a szentek szentjébe?
14 Isten most már kész irgalmat mutatni, és jelképes módon kiengesztelhető. Emiatt hívták a láda fedelét „engesztelő fedélnek” vagy „kegyelemtrónnak” (Zsidók 9:5, Vida fordítás, Káldi fordítás, lábjegyzet). A főpap kijön a szentek szentjéből, fogja a tulok vérét, és újból bemegy a szentek szentjébe. Ahogy a Törvény megparancsolja, belemártja az ujját a vérbe, és a láda fedele elé hétszer hint a vérből (3Mózes 16:14). Utána visszamegy a pitvarba, és leöl egy bakot, amely „a nép” bűnéért való áldozat. Bevisz a bak véréből valamennyit a szentek szentjébe, és ugyanazt teszi, amit előbb a tulok vérével (3Mózes 16:15). Más fontos szolgálatot is végeztek az engesztelés napján. A főpapnak például rá kellett tennie a kezét egy másik bak fejére, és meg kellett vallania felette ’Izráel fiainak hamisságát’. Ezt az élő bakot utána elvezették a pusztába, hogy eltávolítsa jelképesen a nemzet bűneit. Ily módon végeztek engesztelést minden évben „a papokért és az egész összegyülekezett népért” (3Mózes 16:16, 21, 22, 33).
15. a) Milyen értelemben volt Salamon temploma hasonló a hajlékhoz? b) Mit mond a Zsidókhoz írt levél a hajléknál és a templomnál egyaránt végzett szent szolgálatról?
15 Isten szövetséges népeként, Izráel történelmének első 486 évében a hordozható hajlék szolgált számukra olyan helyként, ahol Istenüket, Jehovát imádták. Utána az izraelita Salamonnak jutott az a kiváltság, hogy állandó létesítményt építsen. Bár ez a templom nagyobb és fenségesebben kidolgozott volt, az Isten által adott terv ugyanazt a mintát követte, mint a hajlék esetében. A hajlékhoz hasonlóan, nagyobb és hatásosabb imádati elrendezést jelképezett, amelyet Jehova, „és nem ember épített” (Zsidók 8:2, 5; 9:9, 11).
Az első templom és a második
16. a) Milyen szeretetteljes kérést mondott el Salamon a templom átadásakor? b) Hogyan juttatta kifejezésre Jehova, hogy elfogadja Salamon imáját?
16 Ennek a dicsőséges templomnak az átadásakor Salamon ezt az ihletett kérést is elmondta: „az idegent is, a ki nem a te néped, az Izráel közül való, ha eljövend messze földről a te nagy nevedért . . ., mikor ide jutván, könyörögnek e házban: Te hallgasd meg a mennyből, a te lakóhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, a miért könyörög hozzád, hogy megismerjék a földnek minden népei a te nevedet, és tiszteljenek téged úgy, mint a te néped, az Izráel, és ismerjék meg, hogy a te nevedről neveztetik e ház, a melyet én építettem” (2Krónika 6:32, 33). Isten félreérthetetlen módon juttatta kifejezésre, hogy elfogadja Salamon átadási imáját. Tűzcsóva szállt le az égből, és megemésztette az oltáron levő állatáldozatokat, Jehova dicsősége pedig betöltötte a templomot (2Krónika 7:1–3).
17. Mi történt végül a Salamon által épített templommal, és miért?
17 Sajnos az izraeliták elvesztették Jehova iránt érzett egészséges félelmüket. Idővel gyalázatot hoztak nagy nevére azáltal, hogy vérontást, bálványimádást, házasságtörést, vérfertőzést követtek el, valamint durván bántak az árvákkal, az özvegyekkel és a más nemzetbeli emberekkel (Ezékiel 22:2, 3, 7, 11, 12, 26, 29). Ezért i. e. 607-ben Isten végrehajtotta ítéletét, mivel felhozta a babiloni seregeket, hogy elpusztítsák a templomot. A túlélő izraelitákat fogságba vitték Babilonba.
18. A második templomnál milyen kiváltságok nyíltak meg egyes nem izraelita férfiak előtt, akik teljes szívvel támogatták Jehova imádatát?
18 Hetven évi fogság után a bűnbánó zsidók maradéka visszatért Jeruzsálembe, és azt a kiváltságot kapta, hogy építse újra Jehova templomát. Érdekes módon nem volt elég pap és lévita, hogy ennél a második templomnál szolgáljon. Ennek eredményeképpen nétineusok — nem izraelita templomi szolgák leszármazottai — nagyobb kiváltságokban részesültek Isten házának szolgáiként. Ők azonban sosem lettek egyenrangúak a papokkal és a lévitákkal (Ezsdrás 7:24; 8:17, 20).
19. Milyen ígéretet tett Isten a második templomra vonatkozóan, és hogyan váltak valóra ezek a szavak?
19 Először úgy tűnt, hogy a második templom semmiben sem lesz összehasonlítható a korábbival (Aggeus 2:3). De Jehova ezt ígérte: „megindítok minden népet, és eljön, a kit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsőséggel . . . Nagyobb lészen e második háznak dicsősége az elsőnél” (Aggeus 2:7, 9). Ezekhez a szavakhoz hűen a második templom valóban nagyobb dicsőséget nyert. 164 évvel tovább állt fenn, és sokkal több imádó gyűlt udvaraiba, sokkal több országból. (Vö. Cselekedetek 2:5–11.) Heródes király napjaiban kezdték meg a második templom felújítását, és kibővítették udvarait. Mivel súlyos kőtalapzatra emelték, és gyönyörű oszlopcsarnokkal vették körül, ez a templom vetekedett dicsőségben a Salamon által épített eredeti templommal. Hatalmas külső udvart is magában foglalt a nemzetekből jött emberek számára, akik Jehovát kívánták imádni. Kőből emelt korlát választotta el ezt — a pogányok udvarát — a belső udvaroktól, amelyeket csak az izraelitáknak tartottak fenn.
20. a) Milyen rendkívüli megtiszteltetésben részesült az újjáépített templom? b) Mi mutatta, hogy a zsidók helytelenül tekintették a templomot, és mit tett Jézus válaszul erre?
20 Ez a második templom annak a hatalmas megtiszteltetésnek is örvendett, hogy Isten Fia, Jézus Krisztus az udvaraiban tanított. De ahogy az első templom esetében történt, a zsidók általánosságban nem tekintették megfelelően azt a kiváltságukat, hogy gondot viselhetnek Isten házára. Nos, még kereskedőket is beengedtek, hogy üzleti tevékenységet folytassanak a pogányok udvarában. Továbbá megengedték az embereknek, hogy átjáróháznak használják a templomot, amikor bizonyos dolgokat szállítottak egyik helyről a másikra Jeruzsálemben. Jézus négy nappal a halála előtt megtisztította a templomot az ilyen világi tevékenységektől, miközben ezt mondta: „Nincsen-é megírva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt” (Márk 11:15–17).
Isten örökre elhagyja földi házát
21. Mit jelzett Jézus a jeruzsálemi templomra vonatkozóan?
21 Mivel Jézus bátran cselekedett Isten tiszta imádatának megőrzése érdekében, a zsidó vallásvezetők elhatározták, hogy megölik (Márk 11:18). Jézus annak tudatában, hogy hamarosan meg fogják ölni, ezt mondta a zsidó vallásvezetőknek: „pusztán hagyatik néktek a ti házatok” (Máté 23:37, 38). Így jelezte, hogy Isten hamarosan nem fogadja el többé azt az imádati formát, amelyet a mintaképül szolgáló templomban gyakoroltak Jeruzsálemben. Nem lesz többé ’imádság háza minden nép között’. Jézus ezt mondta, amikor tanítványai a templom nagyszerű épületeire hívták fel a figyelmet: „Nem látjátok-é mind ezeket? . . . Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik” (Máté 24:1, 2).
22. a) Hogyan teljesedtek be Jézusnak a templomról mondott szavai? b) Mit kerestek inkább a korai keresztények, semhogy egy földi városra összpontosították volna reménységüket?
22 Jézus próféciája 37 évvel később, i. sz. 70-ben beteljesedett, amikor a római seregek lerombolták Jeruzsálemet és templomát. Ez döntő bizonyítékul szolgált arra, hogy Isten valóban elhagyta mintaképül szolgáló házát. Jézus sosem jövendölt egy másik templom újjáépítéséről Jeruzsálemben. Erre a földi városra vonatkozóan Pál apostol ezt írta a héber származású keresztényeknek: „nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük” (Zsidók 13:14). A korai keresztények örömmel várták, hogy az „égi Jeruzsálem” — Isten városszerű Királysága — részévé legyenek (Zsidók 12:22, Vi). Így Jehova igaz imádata soha többé nem összpontosul egy fizikai templomra a földön. A következő cikkünkben megvizsgáljuk majd azt a kiválóbb elrendezést, amelyet Isten hozott létre mindenki számára, aki „szellemmel és igazsággal” szeretné imádni őt (János 4:21, 24, NW).
Ismétlő kérdések
◻ Milyen kapcsolatot vesztett el Istennel Ádám és Éva?
◻ Miért érdekeljenek bennünket a hajlék jellegzetességei?
◻ Mit tanulunk a hajlék pitvarában végzett tevékenységekből?
◻ Miért engedte Isten, hogy lerombolják a templomát?
[Képek a 10–11. oldalon]
A Heródes által újjáépített templom
1. szentek szentje
2. szenthely
3. égőáldozati oltár
4. öntött tenger
5. papok pitvara
6. izraeliták udvara
7. nők udvara