Ezékiel
22 És Jehova újból szólt hozzám: 2 „Te pedig, embernek fia, készen állsz-e arra, hogy ítéletet hirdess* a vérontó város+ felett, és tudasd vele minden utálatosságát+? 3 Így beszélj: »Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: ’Ó, a város, amelyben vért ontanak,+ melynek közeleg az ideje,+ és amely undorító bálványokat* készített, hogy beszennyezze magát!+ 4 A vértől, amelyet kiontottál, vétkes lettél,+ és az undorító bálványoktól, amelyeket készítettél, tisztátalanná váltál.+ Emiatt hamarabb eljön napjaid vége, és éveid vége elérkezett. Ezért a nemzetek gyalázni fognak téged, és minden ország gúnyolni fog.+ 5 A hozzád közel eső és a tőled távol levő országok is gúnyolni fognak téged,+ te tisztátalan nevű, te zűrzavarban bővelkedő! 6 Izrael minden fejedelme arra használja a hatalmát benned, hogy vért ontson.+ 7 Megvetik benned apjukat és anyjukat.+ A bevándorlót becsapják, és az apátlan gyermekkel* meg az özveggyel rosszul bánnak.+’«”
8 „»Szent helyeimet megveted, sabbatjaimat megszentségteleníted.+ 9 Rágalmazók vannak benned, akik azon vannak, hogy vért ontsanak.+ A hegyeken esznek áldozatokat, és szemérmetlenül viselkednek benned.+ 10 Apjuk ágyát nem tisztelik* benned,+ és nemi kapcsolatot létesítenek olyan nővel, aki a havivérzése miatt tisztátalan.+ 11 Az egyik ember utálatosságot művel benned az embertársa feleségével,+ a másik beszennyezi a saját menyét szemérmetlen viselkedésével,+ míg a harmadik lefekszik a lánytestvérével, apjának lányával.+ 12 Ajándékot fogadnak el benned megvesztegetésül, hogy vért ontsanak.+ Kamatra adsz kölcsön,+ nyerészkedsz*, és pénzt csikarsz ki másoktól.+ Igen, teljesen elfelejtettél engem« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.
13 »Undoromban összecsapom kezemet nyerészkedésed miatt, és a vérontások miatt, amelyek benned történtek. 14 Vajon bátor maradsz-e,* és a kezed erős marad-e azokban a napokban, amikor tettre kelek ellened?+ Én, Jehova szóltam, és tettre is kelek. 15 Szétszórlak a nemzetek közé, szétszélesztelek az országokba,+ és véget vetek tisztátalanságodnak+. 16 Megszégyenülsz a nemzetek előtt, és megtudod, hogy én vagyok Jehova.+«”
17 És Jehova ismét szólt hozzám: 18 „Embernek fia! Számomra értéktelen salakká lett Izrael népe. Mindegyikük réz, ón, vas és ólom a kemencében. Ezüstnek salakja lett belőlük.+
19 Azért így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Mivel mindnyájan olyanok lettetek, mint az értéktelen salak,+ ezért egybegyűjtelek benneteket Jeruzsálembe. 20 Ahogy össze szokták gyűjteni az ezüstöt, rezet, vasat, ólmot és ónt a kemencébe, hogy tüzet fújtassanak rájuk, és megolvasszák azokat, úgy gyűjtelek össze titeket haragomban és dühömben, rátok fújok, és megolvasztalak benneteket.+ 21 Egybegyűjtelek titeket, rátok fújok haragom tüzével,+ és megolvadtok a városban.+ 22 Ahogy az ezüst megolvad a kemencében, úgy fogtok ti is megolvadni a városban, és megtudjátok, hogy én, Jehova ontottam ki rátok dühömet.«”
23 És Jehova újra szólt hozzám: 24 „Embernek fia! Mondd meg neki: »Olyan ország vagy, amely nem lesz megtisztítva, és amelyre nem hull eső a harag napján. 25 Prófétái összeesküvést szőnek benne;+ olyanok, mint a zsákmányát széttépő, ordító oroszlán.+ Embereket* falnak fel, kincset és értékeket ragadnak el. Sokakat tesznek özveggyé benne. 26 Papjai megszegik törvényemet,+ és megszentségtelenítik szent helyeimet.+ Nem tesznek különbséget a szent és a közönséges között,+ nem teszik ismertté, hogy mi tisztátalan, és mi tiszta,+ nem tartják meg sabbatjaimat, és meg vagyok szentségtelenítve közöttük. 27 Fejedelmei olyanok benne, mint a zsákmányukat széttépő farkasok: vért ontanak, és embereket* ölnek, hogy nyerészkedjenek.+ 28 Ám prófétái elrejtették azok tetteit, mint ahogy a falat bevakolják mésszel. Hamis látomásokat látnak, és hazugságot jósolnak,+ ezt mondva: ’Így szól a legfőbb Úr, Jehova’, holott nem is beszélt Jehova. 29 Az ország népe csal és rabol;+ a szűkölködővel és a szegénnyel rosszul bánnak, a bevándorlót becsapják, és nem szolgáltatnak neki igazságot.«
30 »Kerestem közöttük valakit, aki kijavítaná a kőfalat, vagy előttem állna a résben az országért, hogy el ne pusztítsam azt,+ de egyet sem találtam. 31 Így hát rájuk zúdítom dühömet, és haragom tüzével irtom ki őket. Megfizetek nekik tetteik szerint« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”