Megjövendöli-e a Biblia földünk elpusztulását?
VILÁGVÉGE! Ez a szó rettegéssel töltött el sok emberi szívet az emberiség történelme során. Ma azonban már veszített félelmetes erejéből, mivel a vallásos hiedelmek ugyancsak megfakultak. Ámde a világkatasztrófára vonatkozó jóslatok nem korlátozódnak a vallás területére. Az emberi tudás különböző ágait művelő tudósok is szörnyű természeti csapásokra figyelmeztetik az emberiséget!
AGGODALMAK A TUDOMÁNY VILÁGÁBAN
A csillagászok szerint legalább négyféle veszély fenyegeti a folyamatos földi életet. „A földet fenyegető négy kozmikus katasztrófa” címmel egy francia tudományos folyóirat, a Science et Vie [Élet és Tudomány] a következőket sorolja fel: egy szupernova robbanása, egy óriási napkitörés, egy óriás-meteor becsapódása, vagy az egész naprendszer beolvadása egy kozmikus porfelhőbe, ami oly mértékben elnyeli a napsugarakat, hogy a föld teljesen jéggé fagy.
Ugyanakkor az ökológusok is egyre kongatják a vészharangot és azt állítják, hogy a műanyagok használata, sőt túlzott használata révén keletkezett környezetszennyeződés az ember és állatvilág egészségét, sőt életét veszélyezteti. Igen, a szennyeződés megmérgezi a levegőt, amelyet beszívunk, a földet és annak élelemtermését, a tengert és a benne levő halállományt, amelyet fogyasztunk. Az ésszerűtlen és önző erdőirtás pedig egyre több katasztrófális áradást és mesterséges sivatagképződést okoz.
Ezek a környezeti ártalmak egyenként természetesen nem lennének elegendők ahhoz, hogy véget vessenek az életnek a földön. De együttesen óriási veszélyt jelentenek. A L’Express című párizsi hetilapban Maurice Strong, a Környezeti Világkonferencia előző főtitkára nemrég így nyilatkozott: „Ha az ember továbbra is ilyen arrogáns magatartást tanúsít a természet iránt, sajnos azt kell mondanom, hogy idővel teljesen eltűnik a földről!”
A földi életet fenyegető közvetlen és azonnali veszély azonban — amire mint „Végpusztulásra” vagy „Apokalipszisre” utalnak és amit helytelenül Armageddonnak neveznek, szerintük a totális nukleáris háború lehetősége. A világ militarizált nemzetei olyan nagy mennyiségű nukleáris robbanótöltetet halmoztak fel, hogy minden férfira, nőre és gyermekre több tonna TNT-nek [trinitrotoluol] megfelelő robbanóerő jut. Nem csoda tehát, ha a nukleáris veszélyt „világvége” értelemben emlegetik.
MIT TANÍTANAK AZ EGYHÁZAK?
Többszáz millió katolikus és sok protestáns előtt a „végítélet”, „ítéletnap” vagy „világvége” kifejezés a végső leszámolást és a föld elpusztulását idézi fel. „Világvége” címszó alatt a nagytekintélyű „Dictionnaire de Théologie Catholique” kijelenti: „A Katolikus Egyház hiszi és tanítja, hogy a jelenlegi világ, ahogyan azt Isten megteremtette és ahogyan az most van, nem fog örökké tartani. Az Isten által a korszakok alatt alkotott minden látható teremtmény megszűnik majd létezni és új teremtménnyé fog átalakulni.”
A kereszténység egyházai azt tanítják, hogy az ember rendeltetése: vagy örök üdvösség a mennyben, vagy örök büntetés a „pokol”-ban. Szerintük a földnek nincs maradandóbb szerepe Isten szándékában. Pedig a katolikus és protestáns teológusok jól tudják, hogy a Biblia beszél Isten eljövendő Királyságáról, amelynek az a célja, hogy Isten akarata ’legyen meg a földön, miként a mennyben’ (Máté 6:10). Tudják, hogy ez az egyik nélkülözhetetlen dolog, amiért a keresztényeknek imádkozni kell. Nagyon jól ismerik továbbá az „új föld”-re vonatkozó bibliai ígéretet is, amely földön igazságosság lakozik majd (2Pét 3:13; Jel 21:1–4). A katolikus és protestáns teológia mégis kitérő, homályos, sőt semmitmondó kifejezésekkel szól ezekről az írásszövegekről, valamint sok más, az Isten földdel való szándékára vonatkozó tanításról.
Másfelől azzal, hogy a jókat mind a mennybe küldik, a gonoszokat pedig „pokolba”. A kereszténység teológusai közül sokan hamar készek idézni olyan írásszövegeket mint például az „Ég és föld elmúlnak” (Máté 24:35) annak ’bizonyítására’, hogy a föld el fog pusztulni. Nagyon is örülnek, hogy megszabadulhatnak a földtől, amelynek nem tudtak helyet találni teológiájukban. Nagyon is megfelel nekik az a magyarázat, amit egyes bibliafordítások a „világ vége” szónak tulajdonítanak, s ami szerintük a „föld végét” jelenti (Máté 24:3).
A BIBLIAI NÉZET
Mit jelent tehát bibliai értelemben a „világvége” kifejezés? Először is meg kell jegyezni, hogy a fordítások különbözőképpen adják vissza a „világvége” kifejezést. Például: „a korszak vége” (Revised Standard Version mind protestáns, mind katolikus kiadásában), a „korszak befejezése” (Marshall: The Interlinear Greek–English New Testament), vagy a „dolgok rendszerének befejezése” (Új Világ Fordítás). A „végződése”, „befejezése”, „lezárulása” szavak pontosabb fordításai a görög synte’leia szónak, amely különbözik a telos szótól (amely vég vagy teljes vég; vö. Máté 24:6, 14). Hasonlóképpen a „kor” [korszak] és a „dolgok rendszere” pontosabb fordításai a görög ai.on’ szónak, amely különbözik a ko’smos szótól. Ez utóbbi általában az emberiség világát jelenti.
Érdekes, hogy a ko’smos szó nem fordul elő egyetlen olyan szövegrészben sem, ahol a néha tévesen „világvége”-ként fordított szavak szerepelnek. Ez a kifejezés tehát nem jelenti az emberiség végét. A dolgok gonosz rendszerének végére, egy éra [ai.on’] bevégződésére utal, melyet az „istentelen emberek” gonosz cselekedetei jellemeznek. (Hasonlítsd össze a 2Péter 3:7-tel!)
A Biblia nem a föld végét jövendöli, hanem csodálatos jövő ígéretét tárja elénk gyönyörű bolygónkra vonatkozóan. Előbb azonban teljesen le kell törölni a földről a jelenlegi gonosz rendszert. Ennek a rendszernek a vége tehát olyasmi, amiben reménykednünk kell, és egy másik, későbbi kiadásban fog megjelenni.