7., 8. Mit mondott Jézus a juhokról, s így mire következtethetünk velük kapcsolatban?

⁷ A juhok feletti ítélkezést illetően ezt olvassuk: „[Jézus] akkor ezt mondja . . . a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel ez én legkisebb atyámfiai [testvéreim, K. f.] közül, én velem cselekedtétek meg” (Máté 25:34–40).

10., 11. a) Miért ésszerűtlen azt gondolni, hogy minden olyan ember a juhokhoz tartozik, aki tesz valami szívességet Jézus testvéreinek? b) Kiket jelképeznek találóan a juhok?

¹⁰ Vajon arról beszél Jézus, hogy minden olyan ember e juhok egyikének minősül, aki tesz egy kis szívességet egyik testvérének — például megkínálja egy szelet kenyérrel vagy egy pohár vízzel? Igaz, az effajta szívességek emberi kedvességet tükrözhetnek, de valójában a jelek szerint sokkal többről van szó e példázatbeli juhokat illetően. Jézus aligha utalt például ateistákra vagy papokra, akik, ha úgy adódik, szívességet tesznek egyik testvérének. Ellenkezőleg, Jézus két ízben is „igazaknak” hívta a juhokat (Máté 25:37, 46). A juhoknak tehát olyan embereknek kell lenniük, akik egy bizonyos időszakon át segítségére voltak — tevékeny támogatás formájában — Krisztus testvéreinek, és hitet gyakoroltak oly mértékben, hogy igazságos állapotot kapjanak Isten előtt.

¹¹ A századok során sokan örvendtek igazságos állapotnak — Ábrahám is ilyen volt (Jakab 2:21–23). Noé, Ábrahám és más hűségesek a „más juhokhoz” tartoznak, akik életet örökölnek majd a Paradicsomban Isten Királysága alatt. Az utóbbi időkben milliók fogadták el még az igaz imádatot mint más juhok, és lettek „egy nyájjá” a felkentekkel (János 10:16, Újfordítású revideált Biblia; Jelenések 7:9). E földi reménységet ápoló személyek a Királyság nagyköveteinek ismerik el Jézus testvéreit, ezért segítenek nekik — szó szerint és szellemileg. Amit a más juhok Jézus földön lévő testvéreiért tesznek, azt ő úgy veszi, mintha vele tennék. Az ilyenek, ha életben lesznek, mikor eljön a nemzetek feletti ítélkezés végett, juhoknak ítéltetnek majd.

12. Mi lehet az oka annak, hogy a juhok megkérdezik, hogyan bántak kedvesen Jézussal?

¹² Ha a más juhok prédikálják most a jó hírt a felkentekkel, és segítenek nekik, akkor miért kérdezik: „Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?” (Máté 25:37). Ennek különféle okai lehetnek. Példázatról van szó. Felhasználásával Jézus kimutatja, hogy mélységesen törődik szellemi testvéreivel; együtt érez, együtt szenved velük. Jézus korábban kijelentette: „A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött” (Máté 10:40). Ebben a szemléltetésben Jézus kiterjeszti az alapelvet, rámutatva, hogy amit testvéreivel tesznek mások (legyen az jó vagy rossz), az még az égre is kihat; olyan, mintha ővele tennék az égben. Jézus itt Jehova ítélkezéssel kapcsolatos irányadó mértékeit is kihangsúlyozza, világossá téve, hogy Isten ítélete — akár kedvező, akár elmarasztaló — érvényes és igazságos. A kecskék nem mentegethetik magukat így: „Ej, ha szemtől szembe láttunk volna téged!”