’Tanúság minden nemzetnek’
„Tanúim lesztek . . . a föld legtávolabbi részéig” (CSELEKEDETEK 1:8)
1. Mikor és hol hallották először a tanítványok a Máté 24:14-ben feljegyzett próféciát?
JÉZUSNAK a Máté 24:14-ben feljegyzett szavai annyira ismertek, hogy sokan kívülről tudjuk őket. És csakugyan fontos prófécia ez. Képzeljük el, mit gondolhattak a tanítványok, amikor először hallották. I. sz. 33 volt akkor. A tanítványok úgy három éve voltak Jézussal, és most Jeruzsálemben tartózkodtak. Látták a csodáit, hallották a tanításait. Gyönyörködtek az értékes igazságokban, melyeket Jézus tanított nekik, de jól tudták, hogy nem mindenki örül velük. Jézusnak hatalmas és befolyásos ellenségei voltak.
2. Milyen veszélyek és nehézségek vártak a tanítványokra?
2 Négy tanítvány az Olajfák hegyén ült Jézussal, és feszülten figyelt, amint Jézus a rájuk váró veszélyekről és nehézségekről beszélt. Már említette nekik, hogy meg fogják ölni (Máté 16:21). Most tudtukra adta, hogy őket is kegyetlenül fogják üldözni. „Nyomorúságra adnak titeket, és megölnek benneteket — mondta —, és gyűlölet célpontjai lesztek minden nemzet előtt az én nevem miatt.” És ez még nem volt minden. Azt is elmondta, hogy hamis próféták sokakat félrevezetnek majd, némelyek elbotlanak, elárulják és gyűlölni fogják egymást. Azonkívül „a legtöbb emberből” kihűl majd az Isten és a Szava iránti szeretet (Máté 24:9–12).
3. Miért megdöbbentőek Jézusnak a Máté 24:14-ben olvasható szavai?
3 Ezek után a lesújtó hírek után Jézus egy olyan kijelentést tett, amelyen biztosan elcsodálkoztak a tanítványok. Ezt mondta: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég” (Máté 24:14). Igen, a munkának, melyet Jézus Izraelben kezdett el — ’az igazság melletti tanúskodásnak’ —, folytatódnia kellett, és ki kellett terjednie az egész világra (János 18:37). Ez bizony megdöbbentő prófécia! Már az is embert próbáló feladat, hogy ’minden nemzetre’ kiterjesszék ezt a munkát; az pedig egyenesen csoda lenne, hogy ’minden nemzet gyűlölete’ ellenére valósítsák meg ezt. Ennek a roppant feladatnak az elvégzése nemcsak Jehova felsőbbségét és hatalmát magasztalja, hanem a szeretetét, irgalmát és türelmét is. Ezenkívül lehetőséget ad a szolgáinak arra, hogy kimutassák hitüket és odaadásukat.
4. Kik kaptak felszólítást a tanúskodásra, és hogyan vigasztalta őket Jézus?
4 Jézus egyértelművé tette a tanítványoknak, hogy nagyszabású munkát bíz rájuk. A mennybemenetele előtt megjelent nekik, és így szólt: „erőt kaptok majd, amikor a szent szellem eljön rátok, és tanúim lesztek mind Jeruzsálemben, mind egész Júdeában, és Szamáriában, és a föld legtávolabbi részéig” (Cselekedetek 1:8). Természetesen kis időn belül mások is csatlakoztak hozzájuk, de akkor még kevesen voltak. Milyen vigasztalónak érezhették, hogy Isten hatalmas szent szelleme képessé teszi majd őket ennek az Istentől kapott feladatnak az ellátására!
5. Mit nem tudtak a tanítványok a tanúskodómunkáról?
5 A tanítványok tudták, hogy prédikálniuk kell a jó hírt, és ’tanítvánnyá kell tenniük minden nemzetből való embereket’ (Máté 28:19, 20). Azt azonban nem tudták, hogy mennyire lesz alapos a tanúskodás, és hogy mikor jön el a vég. Ezt mi sem tudjuk. Ennek eldöntése Jehova hatáskörébe tartozik (Máté 24:36). Amikor Jehova szerint már eleget tanúskodtunk, akkor ő véget vet ennek a gonosz világrendszernek. A keresztények csak akkor fogják felismerni, hogy a prédikálómunka Jehova szándékának megfelelő mértékben lett elvégezve. Az első tanítványok aligha tudták elképzelni, hogy ebben a végidőben milyen mértékben folyik majd a tanúskodás.
Tanúskodás az első században
6. Mi történt i. sz. 33 pünkösdjén és röviddel utána?
6 Az első században meglepő eredményeket szült a Királyság-prédikáló és tanítványképző munka. I. sz. 33 pünkösdjén mintegy 120 tanítvány gyűlt egybe egy jeruzsálemi felső helyiségben. Kitöltetett rájuk Isten szent szelleme, Péter apostol egy lelkesítő beszédben magyarázatot adott a csodára, és körülbelül 3000-en hívőkké lettek és megkeresztelkedtek. És ez még csak a kezdet volt. Hiába próbálták a vallási vezetők elszántan leállítani a jó hír prédikálását, „Jehova továbbra is naponta gyarapította [a tanítványokat] megmentésben részesülőkkel”. Rövidesen „a férfiak száma mintegy ötezerre emelkedett”. Utána „továbbra is csatlakoztak hozzájuk az Úrban hívők, férfiaknak és asszonyoknak tömege egyaránt” (Cselekedetek 2:1–4, 8, 14, 41, 47; 4:4; 5:14).
7. Miért volt fontos esemény Kornéliusz megtérése?
7 I. sz. 36-ban újabb jelentős esemény történt: megtért és megkeresztelkedett a nem zsidó Kornéliusz. Amikor Jehova ehhez az istenfélő férfihoz irányította Péter apostolt, jelezte, hogy Jézusnak az a parancsa, hogy ’tanítvánnyá kell tenni minden nemzetből való embereket’, nem korlátozódik a különböző országokban élő zsidókra (Cselekedetek 10:44, 45). Mit szóltak ehhez a vezetők? Amikor az apostolok és az idősebb férfiak Júdeában megértették, hogy a jó hírt a nemzetekből valók, a nem zsidók is hallhatják, dicsőítették Istent (Cselekedetek 11:1, 18). Közben a prédikálómunka továbbra is gyümölcsöző volt a zsidók körében. Néhány évvel később, valószínűleg i. sz. 58 táján a nem zsidó hívőkön kívül sok ’ezer zsidó hívő volt’ (Cselekedetek 21:20).
8. Milyen hatással van a jó hír az egyes emberekre?
8 Bár az első századi keresztények számbeli gyarapodása is lenyűgöző, ne feledkezzünk meg arról, hogy a számok mögött emberek voltak. A bibliai üzenetnek, melyet hallottak, ereje volt (Héberek 4:12). Gyökeresen megváltoztatta azoknak az életét, akik elfogadták. Megtisztították útjaikat, felöltötték az új egyéniséget, és megbékéltek Istennel (Efézus 4:22, 23). Ma is ugyanilyen folyamat játszódik le. És mindazok, akik elfogadják a jó hírt, az örök élet csodálatos reménységét táplálhatják (János 3:16).
Isten munkatársai
9. Mit ismertek fel a korai keresztények, hogy milyen kiváltságuk és felelősségük van?
9 A korai keresztények nem maguknak tulajdonították az érdemet az elért eredményekért. Felismerték, hogy prédikálómunkájukat ’a szent szellem ereje’ támogatja (Róma 15:13, 19). Jehovának köszönhették a szellemi növekedést. Ugyanakkor tisztában voltak azzal is, hogy ’Isten munkatársának’ lenni kiváltság és felelősség is (1Korintusz 3:6–9). Ennélfogva Jézus felszólításával összhangban megfeszített erővel küzdöttek a rájuk bízott munkát végezve (Lukács 13:24).
10. Milyen erőfeszítéseket tett némelyik korai keresztény, hogy minden nemzetnek tanúskodjon?
10 Pál mint a „nemzetek apostola” több ezer kilométert tett meg szárazföldön és vízen, és közben számos gyülekezetet alapított Ázsiában, a római tartományban és Görögországban (Róma 11:13). Eljutott Rómába, és valószínűleg még Hispániába is. Eközben Péter apostol, akire rá volt bízva „a jó hír a körülmetéletlenek számára”, a másik irányba utazott, hogy Babilonban, a judaizmus egyik fontos központjában szolgáljon (Galácia 2:7–9; 1Péter 5:13). Sokan mások is szorgoskodtak az Úr munkájában, köztük olyan asszonyok is, mint Triféna és Trifósza. Egy másik nőről, Persziszről azt olvassuk, hogy „sokat fáradozott az Úrban” (Róma 16:12).
11. Hogyan áldotta meg Jehova a tanítványok igyekezetét?
11 Jehova gazdagon megáldotta ezeknek és más buzgó munkásoknak az igyekezetét. Még 30 év sem telt el azután, hogy Jézus megmondta, hogy minden nemzetnek tanúskodni fognak, és Pál már azt írhatta, hogy a ’jó hírt az ég alatt levő egész teremtésben prédikálták’ (Kolosszé 1:23). Vajon akkor el is jött a vég? Bizonyos értelemben el. A zsidó rendszernek i. sz. 70-ben vége lett, amikor a római seregek lerombolták Jeruzsálemet a templommal együtt. Jehova azonban úgy határozott, hogy sokkal nagyobb tanúskodásnak kell végbemennie, mielőtt Sátán világrendszerének egészét megsemmisíti.
Tanúskodás ma
12. Hogyan értették a korai Bibliakutatók a prédikálásra vonatkozó parancsot?
12 A XIX. század második felében, a vallásos hitehagyás hosszú időszaka után helyreállt a tiszta imádat. A Bibliakutatók, ahogyan abban az időben Jehova Tanúit ismerték, megértették a parancsot, hogy az egész földön tanítvánnyá kell tenniük embereket (Máté 28:19, 20). 1914-ben körülbelül 5100-an vettek részt a prédikálótevékenységben, és a jó hír már 68 országba eljutott. Ám ezek a korai Bibliakutatók nem fogták fel a Máté 24:14 teljes jelentőségét. A XIX. század végére a bibliatársulatok számos nyelvre lefordították, és világszerte terjesztették a Bibliát, melyben benne van a jó hír, vagyis az evangélium. Így a Bibliakutatók egy ideig úgy érveltek, hogy már megtörtént a nemzeteknek való tanúskodás.
13—14. Isten akaratának és szándékának milyen világosabb megértését közölte Az Őrtorony egyik 1928-as száma?
13 Jehova megadta a népének, hogy az egyre világosabban értse az akaratát és a szándékát (Példabeszédek 4:18). Az Őrtorony 1928. december 1-jei angol száma ezt írta: „Mondhatjuk-e, hogy a Biblia terjesztésével meg is valósult a királyság evangéliumának megjövendölt prédikálása? Semmiképpen sem! A bibliaterjesztés ellenére még mindig szükség van arra, hogy Isten tanúinak kicsiny csoportja olyan irodalmat nyomtasson, mely kifejti Isten [szándékát], és hogy felkeresse azokat, akik kaptak Bibliát. Máskülönben az emberek nem tudnák meg, hogy napjainkban létrejött a messiási kormányzat.”
14 Ugyanez a szám még ezt is kijelentette: „1920-ban . . . a Bibliakutatók rájöttek, hogyan kell helyesen érteni Urunk próféciáját, mely a Máté 24:14-ben található. Majd felismerték, hogy ’ez az evangélium’, melyet az egész világon prédikálni kell bizonyságul a nem zsidóknak, azaz minden nemzetnek, nem egy eljövendő királyságról szól, hanem arról, hogy a Messiás-Király elkezdett uralkodni a föld felett.”
15. Hogyan terjedt ki a tanúskodómunka az 1920-as évek óta?
15 A tanúknak ez a kicsiny csoportja, mely az 1920-as években tevékenykedett, nem maradt kis létszámú. A következő évtizedekben azonosították a ’más juhok nagy sokaságát’, és elkezdték begyűjteni őket (János 10:16; Jelenések 7:9). Ma már 6 613 829-en hirdetik a jó hírt a föld 235 országában. Milyen bámulatba ejtően teljesedik a prófécia! Még soha ezelőtt nem prédikálták „a királyságnak ezt a jó hírét” ilyen széles körben. És még soha nem volt ennyire sok hűséges szolgája Jehovának a földön.
16. Mit valósítottunk meg az elmúlt szolgálati évben? (Lásd a 27—30. oldalon lévő táblázatot.)
16 A Tanúknak ez a nagy tömege a 2005-ös szolgálati év folyamán is szorgalmasan végezte munkáját. Több mint egymilliárd órát töltöttek azzal, hogy 235 országban hirdették a jó hírt. Milliós nagyságrendben végeztek újralátogatásokat, és több millió bibliatanulmányozást folytattak. Mindezt Jehova Tanúi valósították meg, akik önként szánnak időt és pénzt arra, hogy beszéljenek másoknak Isten Szaváról (Máté 10:8). Jehova az ő hatalmas szent szelleme által folyton ad erőt szolgáinak ahhoz, hogy végrehajtsák az akaratát (Zakariás 4:6).
Szorgalmasan tanúskodunk
17. Mire indítják Jehova népét Jézusnak a jó hír prédikálásáról mondott szavai?
17 Noha közel 2000 év telt el azóta, hogy Jézus a jó hír prédikálásáról beszélt, Isten népének buzgalma nem csökkent ebben a munkában. Tudjuk, hogy ha kitartóan tesszük a jót, azzal Jehova szeretetét, irgalmát és türelmét tükrözzük vissza. Mi sem kívánjuk, hogy bárki elpusztuljon, hanem azt kívánjuk, hogy az emberek tanúsítsanak megbánást, és béküljenek meg Jehovával (2Korintusz 5:18–20; 2Péter 3:9). Jehova Tanúi Isten szellemétől izzóan buzgón folytatják a jó hír hirdetését a föld legvégső határáig (Róma 12:11). Ennek eredményeként mindenütt vannak olyanok, akik elfogadják az igazságot, és követik Jehova szeretetteljes vezetését. Nézzünk meg erre egy-két példát!
18—19. Mondj el tapasztalatokat olyanokról, akik szívesen fogadták a jó hírt!
18 Charles gazdálkodó volt Kenya nyugati részén. 1998-ban több mint 8 tonna dohányt adott el, és elnyerte a legjobb dohánytermesztőnek járó elismerést. Akkortájt kezdte tanulmányozni a Bibliát. Hamar rájött, hogy aki dohánytermesztéssel foglalkozik, az megszegi Jézus parancsát, hogy szeretnie kell a felebarátját (Máté 22:39). Amikor arra jutott, hogy a legjobb dohánytermesztő egyben a leghatékonyabb gyilkos is, egy mérgező anyaggal tönkretette a dohányültetvényét. Előrehaladt, átadta magát Jehovának és megkeresztelkedett. Most általános úttörő és kisegítőszolga.
19 Semmi kétség afelől, hogy Jehova megrendíti a nemzeteket az egész világon folyó tanúskodás által, és a kívánatos kincsek, vagyis az emberek az igaz imádathoz jönnek (Aggeus 2:7). Pedro, aki Portugáliában él, 13 évesen beiratkozott egy papneveldébe. Misszionárius akart lenni, és a Bibliát akarta tanítani másoknak. Ám rövid időn belül otthagyta az intézetet, mert az órákon alig foglalkoztak a Bibliával. Hat évvel később pszichológiát hallgatott egy lisszaboni egyetemen. Nagynénjénél lakott, aki Jehova Tanúja, és az a Biblia tanulmányozására buzdította őt. Pedro akkor már nem volt biztos Isten létezésében, és nem tudta eldönteni, hogy akarja-e ezt a tanulmányozást. Beszélt a pszichológiaprofesszorával arról, hogy képtelen dönteni. A professzor azt mondta, hogy a pszichológia egyik alapelve szerint azok, akik nem tudnak döntéseket hozni, hajlanak az önpusztításra. Pedro ekkor elhatározta, hogy elfogadja a bibliatanulmányozást. Nemrég megkeresztelkedett, és most ő is vezet bibliatanulmányozásokat.
20. Miért örüljünk annak, hogy ilyen sokfelé tanúskodunk a nemzeteknek?
20 Még most sem tudjuk, mennyire fog kiterjedni a tanúskodás a nemzetek között, és nem ismerjük a napot és az órát sem, amikor eljön a vég. Csak azt tudjuk, hogy már nincs sok idő hátra addig. Örülünk, hogy az, hogy ilyen sokfelé prédikáljuk a jó hírt, csak egy jel a sok közül, melyek arra mutatnak, hogy Isten Királysága hamarosan felváltja az emberi kormányzatokat (Dániel 2:44). Minden évben milliók kapnak lehetőséget arra, hogy elfogadják a jó hírt, és ez dicsőséget szerez Istenünknek, Jehovának. Határozzuk el, hogy hűségesek maradunk, és testvéreinkkel együtt az egész világon buzgón tanúskodunk minden nemzetnek! Ezáltal magunkat is megmentjük, és azokat is, akik figyelnek ránk (1Timóteusz 4:16).
Emlékszel rá?
• Miért olyan fontos a Máté 24:14-ben található prófécia?
• Hogyan fáradoztak a korai keresztények a prédikálásban, és milyen eredménnyel?
• Hogyan értették meg a Bibliakutatók, hogy tanúskodniuk kell minden nemzetnek?
• Mi érint meg téged Jehova népének az elmúlt szolgálati évben végzett tevékenységéből?
[Táblázat a 27—30. oldalon]
JEHOVA TANÚINAK A 2005-ÖS SZOLGÁLATI ÉVRŐL SZÓLÓ JELENTÉSE AZ EGÉSZ VILÁGON
(Lásd a kiadványban)
[Térkép/képek a 25. oldalon]
Pál több ezer kilométert tett meg szárazföldön és vízen, hogy prédikálja a jó hírt
[Kép a 24. oldalon]
Jehova Kornéliuszhoz és a családjához irányította Pétert