Kinek az imái nyernek meghallgatást?
„TÖBBET tett az ima, mint amiről a világ álmodik” — mondta a XIX. századi költő, Alfred Tennyson. Pedig sokan hiába imádkoznak egészségért, boldogságért, békéért és gazdagságért. Tény az, hogy egyesek úgy vélik, Isten valójában nem hallgatja meg az imákat. A Biblia mégis úgy hívja őt: „Az ima Meghallgatója” (Zsoltárok 65:2 [65:3, Károli]).
Lehet, hogy mindez ilyen kérdés feltevésére késztet téged: ’Kicsoda hát ez „az ima Meghallgatója”? Szükséges-e eleget tennünk valamilyen követelményeknek ahhoz, hogy az imáink meghallgatásra találjanak? Hogyan imádkozzunk? És kinek az imái nyernek meghallgatást?’
Imáik meghallgatásra találtak
Az ima egyidős az emberiséggel. Vegyük például Ábelt, első szüleink, Ádám és Éva fiát. Amikor bemutatta Istennek az elfogadható áldozatot, kétségkívül könyörgő és dicsérő szavakat is mondott hozzá (1Mózes 4:1–5).
Időszámításunk előtt a kilencedik században Isten prófétája, Jónás „Jehovához az ő Istenéhez imádkozott a hal belsejéből”, amelyet Isten kirendelt, hogy őt elnyelje. Volt-e hatása annak az imának? Igen, mert „végül Jehova parancsolt a halnak, és az kivetette Jónást a szárazföldre”. Jónás ekkor elkezdte teljesíteni Istentől kapott megbízását, hogy elmenjen Ninivébe (Jónás 1:17; 2:1, 10; 3:1–5).
Amikor az ókori Izraelben Dávidot az ellenségei szorongatták, így kiáltott fel: „Ó Jehova, hallgasd meg imámat, hajtsd füledet könyörgésemre. Hűségedben válaszolj nekem igazságosságodban!” (Zsoltárok 143:1). Dávid szabadulásért mondott imái meghallgatásra találtak, mivel ellenségeinek sohasem sikerült eltenni őt láb alól. Ezért elmondhatta: „Jehova közel van mindazokhoz, akik segítségül hívják őt, mindazokhoz, akik őszintén segítségül hívják őt” (Zsoltárok 145:18).
Tegyünk eleget a fő követelményeknek!
Világos tehát, hogy Isten meghallgatta ókori szolgáinak imáit. Természetesen, ők nem pusztán formális imákat mondtak egy név nélküli Istenhez. Hittel imádkoztak Jehovához „a Legfelségesebbhez az egész föld felett” (Zsoltárok 83:18 [83:19, Károli]). Ahhoz tehát, hogy az imáink eredményesek legyenek, milyen követelményeknek kell eleget tennünk?
Csak Jehovához imádkozzunk. Felesleges — valójában Írás-ellenes — hamis istenekhez imádkozni, akiknek bálványképei ott állnak néma szájjal, süket fülekkel, érzéketlen kezekkel, mozdulatlan lábakkal és hangtalan torokkal (Zsoltárok 115:5–7; 1János 5:21). Ezektől az érzéketlen istenektől eltérően Jehova cselekvésbe kezd mindazok érdekében, akik szeretik és szolgálják őt. Például évszázadokkal ezelőtt, a hamis Baál isten prófétái azért könyörögtek istenükhöz, hogy bocsásson le tüzet az égből. Bár reggeltől estig imádkoztak, Baál képtelen volt válaszolni. Ekkor Illés könyörgött Jehovához, aki azzal válaszolt, hogy tüzet bocsátott le, amely teljesen megemésztette az oltáron levő áldozatot (1Királyok 18. fejezet).
Egyedül Jézus Krisztus által közeledjünk Istenhez. Jehova Isten azért küldte el egyetlen nemzett Fiát, Jézus Krisztust a földre, hogy váltságdíjul szolgáljon az emberiség megváltására a bűntől és a haláltól (János 3:16, 36; Róma 5:12; 6:23). Ezért Isten új megközelítést tett lehetővé önmagához ima által mindazok számára, akik igénybe veszik ezt a gondoskodást. Isten olyan ókori szolgái, mint a zsoltáros Dávid közvetlenül Jehovához imádkoztak (Zsoltárok 4:1 [4:2, Károli]; 17:1; 55:1 [55:2, Károli]; 102:1 [102:2, Károli]). Az új megközelítés azonban Jézus által történt, aki ezt mondta: „Senki sem jön az Atyához, csak énáltalam. Ha valamit kértek az én nevemben, én megteszem nektek” (János 14:6, 14). Az Írásokban sehol sem találunk javaslatot arra, hogy bárki más által kellene Istenhez intézni az imákat.
Tehát, ha egyszer megtanultuk, hogy Jézus nevében kell Istenhez imádkozni, imáink nem nyerhetnek meghallgatást, ha nem Jehovához intézzük azokat az ő Fia által. De egyéb okai is vannak, amiért Jehova nem hallgatja meg a legtöbb imát.
Miért nem válaszol Isten
Isten nem válaszol az imáinkra pusztán azért, mert valamilyen különleges testhelyzetet veszünk fel, amikor imádkozunk. Az Írások nem követelik meg, hogy valamilyen sajátságos testhelyzetben imádkozzunk. Természetesen, ha letérdelünk, az alázatosságot fejezhet ki Isten előtt. De elfogadható az ima akkor is, ha állunk, asztalnál ülünk, ágyban pihenünk vagy mindennapi tevékenységünket végezzük (Dániel 6:10, 11; Márk 11:25). Nos, Jehova még a néma imákat is meghallgatja! Mielőtt Nehémiás elmondta Perzsia királyának, hogy szeretné újra felépíteni Jeruzsálem elpusztított falait, „csendben az egek Istenéhez imádkozott”, és Jehova meghallgatta ezt az imát (Nehémiás 2:1–6). Ha tehát nem fontos a testhelyzet, vajon miért marad oly sok ima mégis válasz nélkül Isten részéről?
Jehova nem gyönyörködik a gonoszok imáiban. Igen, „aki elfordítja fülét a törvény meghallgatásától, annak még az imája is utálatos” (Példabeszédek 28:9). Isten így szólt Ésaiás által az ő tévelygő népéhez: „Amikor kiterjesztitek tenyereiteket, elrejtem szemeimet előletek. Mégha sokat imádkoztok is, én nem hallgatom meg; kezeitek tele vannak vérontással” (Ésaiás 1:15). Természetesen, a gonoszok imái akkor sem találnak meghallgatásra, ha Krisztus által intézik azokat Istenhez.
Isten nem hallgatja meg a képmutató imákat. „Amikor imádkoztok — mondta Jézus Krisztus — ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, mert ők szeretnek állva imádkozni a zsinagógákban és az utcasarkokon, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek, máris megkapták teljes jutalmukat.” Jézus hozzátette: „Te azonban, amikor imádkozol, menj be belső szobádba, s miután becsuktad az ajtót, imádkozz Atyádhoz, aki rejtve van; akkor Atyád, aki titkon néz téged, megfizet neked” (Máté 6:5, 6). Jézus, amikor ezeket mondta, nem vetett el minden nyilvánosan mondott imát, mert ő maga is imádkozott hallható módon mások jelenlétében (Máté 14:19). De Krisztus megmutatta, hogy helytelen nyilvánosan imádkozni csupán azért, hogy mások lássanak és halljanak minket és elnyerjük azok dícséretét.
Jehova nem hallgatja meg a nem őszinte, folyton ugyanazt ismétlő imákat. Jézus ezt mondta: „Amikor imádkoztok, ne mondjátok újra meg újra ugyanazt, mint a nemzetekből valók teszik, akik azt képzelik, hogy sok szavukért nyernek meghallgatást. Ne tegyétek tehát magatokat hozzájuk hasonlókká, mert Isten, a ti Atyátok, tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle” (Máté 6:7, 8). A keleti országokban sokan azt gondolják, hogy ahányszor megforgatnak egy imamalmot (egy kis dobot, amelyben írott imaszöveget helyeztek el), annyiszor ismétlődik meg a kérésük. További milliók használnak rózsafüzért, vagy imakönyvből mondanak imát. Akik azonban szeretnék, ha Isten meghallgatná imájukat, kerülni fogják a folyton megismételt imákat és figyelmet fordítanak Jézus további utasításaira.
„Így imádkozzatok”
Jézus ezután elmondta azt, amit sokan mintaimának neveznek (Máté 6:9–13). Ezt mondta: „Ti így imádkozzatok tehát: ’Égi Atyánk, szenteltessék meg a te neved!’ ” Amikor „Atyánk”-nak szólítjuk Istent, az arra utal, hogy mások is szoros kapcsolatban vannak ővele mint imádói családjának a tagjai. Isten nevének, a Jehova névnek a megszentelése a legnagyobb fontossággal bír, de vajon hogyan lesz megszentelve? Azáltal, hogy eltünteti a gonoszt, megtisztítja ezt a nevet minden gyalázattól, amellyel illették (Ezékiel 38:23).
„Jöjjön el a te királyságod. Legyen meg a te akaratod, miként az égben, úgy a földön is” — tette hozzá Jézus. Isten uralma, amely Fiának égi, messiási Királyságában jut kifejezésre, nemsokára fellép az isteni szuverenitás minden ellensége ellen és eltávolítja azokat a földről (Dániel 2:44). De mit jelent az, amikor azt kérjük, hogy Isten akarata legyen meg a földön úgy, ahogy az égben megvan? Ez a kérés azt jelenti, hogy Jehova hajtsa végre a földre vonatkozó minden szándékát ellenségeinek az eltávolítását is beleértve (Jelenések 16:14–16; 19:11–21).
Miután Jézus az első helyre tette a mintaimában Istent, az ő megszentelését és szándékait, így folytatta: „Add meg nekünk ma, az erre a napra való kenyerünket!” Amikor „erre a napra való” szükségleteink kielégítését kérjük Jehovától, kidomborítjuk azon képességébe vetett hitünket, hogy gondoskodni tud imádói napi szükségleteinek a kielégítéséről. Ez nem túlzott ellátásra vonatkozó önző kérés.
Jézus hozzátette: „És bocsásd meg adósságainkat, miképpen mi is megbocsátottunk a mi adósainknak” (Lukács 11:4 rámutat arra, hogy ezek az „adósságok” a „bűnök”.) Csakis akkor nyerhetünk Istentől bűnbocsánatot, ha megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek (Máté 6:14, 15). Joggal mondta tehát Pál apostol: „Miként Jehova is készségesen megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek” (Kolossé 3:13).
A mintaima befejezéseként Jézus ezt mondta: „És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.” Jehova sohase kísérti „gonosszal” az embereket (Jakab 1:13). A kísértés a gonosztól jön, Sátántól, az Ördögtől, de a Biblia néha azt mondja, hogy Isten megenged bizonyos dolgokat neki, egy adott határig (Ruth 1:20, 21; Prédikátor 7:13). Azon könyörgésre adott válaszként, hogy „Ne vígy minket kísértésbe” Jehova nem hagyja magukra az ő hű szolgáit, jóllehet megengedi, hogy megkísértsék őket. Természetesen: „Hű az Isten és nem engedi, hogy azon felül legyetek megpróbálva, amit elviselhettek, hanem a próbával együtt kivezető utat is készít, hogy képesek legyetek elviselni azt” (1Korinthus 10:13).
Amikor a gonosztól való megszabadítást kérjük, azt kérjük, hogy az Ördögnek ne engedtessék meg, hogy legyőzzön minket, Jehova hű imádóit. Ha Isten lojális szolgái vagyunk, bízhatunk abban, hogy meghallgatja az ilyen kérést, hiszen Péter apostol ezt írta: „Jehova tudja, hogyan szabadítsa ki az isteni önátadásban élő embereket a próbából” (2Péter 2:9). És mennyire fontos része ez a mintaimának, hiszen Sátán, az Ördög „mint ordító oroszlán jár körül, keresve, hogy elnyeljen valakit” (1Péter 5:8).
Imáik miért találnak meghallgatásra?
Isten meghallgatja hű imádóinak imáit. Vajon miért? Részben azért, mert csakis őhozzá imádkoznak és Jézus Krisztus által közelednek őhozzá. Gyűlölik a gonoszságot és kerülik a képmutató, folytonosan ismétlődő imákat. Ahelyett, hogy gépiesen ismételgetnék a mintaimát, Jehova Tanúi az ő ragyogó irányelveit használják fel, amikor szívbeli érzelmeiket fejezik ki Isten felé. De egyéb okai is vannak, amiért imáik meghallgatásra találnak.
Azok, akik választ kapnak az imáikra eleget tettek az alapvető követelményeknek. Ezeket megemlítve, Pál ezt írta: „Aki Istenhez közeledik, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazója lesz azoknak, akik őt komolyan keresik” (Zsidók 11:6). Figyeld meg ezt a két alapvető pontot: Jehova azok imáit hallgatja meg, akik: 1) hiszik, hogy ő van vagy létezik, és 2) „akik őt komolyan keresik”.
Egy ilyen első századi egyén volt az odaadó pogány Kornélius. Ő hitte, hogy Isten létezik és őszintén kereste őt. Mit tett Kornélius, amikor pontos ismeretet szerzett? Nos, egész szívvel átadta magát Jehova Istennek, és önátadásának szemléltetése végett alámerítkezett. Kornélius azután nyilvánvalóan szoros kapcsolatban maradt Istennel és ez kedvező kihatással volt az imáira (Cselekedetek 10:1–44).
Mielőtt Kornélius alámerítkezett, imái csak ’megemlékezésül mentek fel Istenhez’ (Cselekedetek 10:4). Amikor azonban a Jézus váltságáldozatába vetett hite alapján átadta magát Istennek és alámerítkezett, Kornélius fenntartás nélkül Jehovának szentelte magát. Ez csodálatos közelséget teremtett Isten és ezen önátadott férfi között, olyan viszonyt, amely az ima korlátlan kiváltságát biztosította Kornélius számára (Jakab 4:8). A meghallgatás kilátásával közeledhetett égi Atyjához Krisztus Jézus által. Ez történik mindazokkal, akik Krisztus által átadják magukat Istennek és alámerítkeznek. Nekik is korlátlan kiváltságuk, hogy imádkozhatnak.
Biztosan azt szeretnéd, ha imáid meghallgatásra találnának. Ezért, ha még nem tartozol azok közé, akik Jehovát szolgálják mint az ő önátadott imádói, milyen bölcs dolog lenne komolyan keresni őt! Kövesd Kornélius eljárását és Isten a te imáidat is meghallgatja!
[Kép a 6. oldalon]
Milyen hatással volt Kornélius imáira az Istennek való önátadás és alámerítkezés?