KORBÁN

A Márk 7:11 szerint a „korbán” „Istennek odaszentelt ajándék”. A ’korbánnak’ fordított görög kor·banʹ szó héber megfelelője a qor·bánʹ, melynek jelentése: ’felajánlás’. A qor·bánʹ szó fordul elő a Mózes harmadik és negyedik könyvében is, és egyaránt használatos a vérontással járó felajánlásokra, és azokra, melyekhez nincs szükség vérontásra (3Mó 1:2, 3; 2:1; 4Mó 5:15; 6:14, 21). Ez a héber szó található az Ezékiel 20:28-ban és a 40:43-ban is. A görög kor·banʹ szóval rokon a kor·ba·naszʹ szó, mely a Máté 27:6-ban szerepel. Itt az áll, hogy a papi elöljárók azt mondták, hogy nem szabad „a szent kincstárba [a kor·ba·naszʹ egyik formája]” dobni azokat az ezüstöket, melyeket az áruló Júdás a templomba hajított, mert ’vérnek ára az’.

Abban az időben, amikor Jézus Krisztus a földön szolgált, elterjedtté vált egy Isten szemében elítélendő szokás: a zsidók visszaéltek azzal a lehetőséggel, hogy odaszentelhettek Istennek ajándékokat. Jézus elmarasztalta a farizeusokat, és képmutatónak nevezte őket, mivel a saját hagyományaikat többre tartották, mint Isten törvényét. Azt állították, hogy a „korbánt” Istennek tették félre, ám figyelmen kívül hagyták Istennek azt a parancsát, hogy tiszteljék a szüleiket (Mt 15:3–6). A tanításuk szerint ugyanis ha valaki egyszerűen kijelentette, hogy a vagyona vagy annak egy része „korbán”, vagyis Istennek odaszentelt ajándék, akkor azt nem használhatta fel a szülei javára, akármilyen szükségben voltak is. Ő maga viszont használhatta a vagyonát a haláláig, ha akarta. A farizeusok tehát azt állították, hogy tisztelik Istent, a szívükben azonban eltértek Isten igazságos követelményeitől (Mk 7:9–13).

Josephus történetíró szerint embereket is tekinthettek „korbánnak”: „azok, akik korbanoknak nevezik magukat, ami héber nyelven annyit jelent mint: »Ajándék Istennek«, – ha felmentést akarnak attól a szolgálattól, amelyre kötelezték magukat, kötelesek a papoknak pénzt adni” (A zsidók története. IV. könyv, 4. fej., 4. bek.). A „korbán” szót azonban nem annyira személyekre, mint inkább olyan dolgokra használták, melyeket Istennek szenteltek ajándékként.