Jézus élete és szolgálata

Jézus és a gazdag ifjú elöljáró

AMINT Jézus tovább halad Pereán át Jeruzsálembe, egy ifjú fut hozzá, és térdre borul előtte. Az ifjút elöljárónak nevezik, valószínűleg azért, mert előkelő állása lehetett a helyi zsinagógában, de az is lehet, hogy azért, mert a Szanhedrin tagja. Ráadásul nagyon gazdag is. „Jó Tanító – kérdezi –, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?”

„Miért mondasz engem jónak?” – feleli Jézus. „Senki sem jó az egy Istenen kívül.” Feltehetőleg ez az ifjú a „jó” szót címként használja. Ezért közli vele Jézus, hogy ez a megszólítás csak Istent illeti meg.

„Ha tehát – folytatja Jézus – be akarsz menni az életre, szüntelenül tartsd meg a parancsolatokat.”

„Melyeket?” – kérdezi az ifjú.

Jézus megnevez ötöt a Tízparancsolatból, és ezt mondja: „Nos, ne gyilkolj, ne törj házasságot, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld atyádat és anyádat.” És még egy nagyon fontos paranccsal megtoldva, Jézus ezt mondja: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.”

„Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva” – válaszolja a fiatalember teljes őszinteséggel. „Mi a hiányosság még bennem?”

Jézus, figyelve a fiatalember őszinte, nyílt kérdését, megszereti őt. De azt is észreveszi Jézus, hogy a fiatalember ragaszkodik az anyagi javakhoz, és így rámutat, mit kellene tennie: „Egy valami még hiányzik belőled: Menj el, add el, amid van, és oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz az égben, utána jöjj és kövess engem!”

Nem kétséges, Jézus nagy szánalommal figyeli, miként áll fel a fiatalember, és milyen nagy szomorúsággal távozik onnan. Vagyona megvakítja az igazi kincs értékével szemben. „Milyen nehéz – mondja keseregve Jézus – a gazdagoknak bemenni Isten királyságába.”

Jézus szavai meglepik a tanítványokat. De még jobban meglepődnek Jézus további szavain, amikor egy általános szabályt mond ki: „Bizony könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak bejutni az Isten királyságába.”

„Akkor ki nyerhet megmentést?” – kérdezik a tanítványok.

Jézus közvetlenül rájuk néz, és ezt válaszolja: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél nem, mert Istennél minden lehetséges.”

Péter, aki megjegyzi, hogy ők másként döntöttek, mint a gazdag ifjú elöljáró, ezt mondja: „Íme, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.” Majd ezt kérdezi: „Mi lesz hát a jutalmunk?”

„Az újrateremtéskor – ígéri Jézus –, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, ti is tizenkét trónra ültök, és ítélni fogjátok Izrael tizenkét törzsét.” Igen Jézus arra utal, hogy a földön az állapotoknak lesz egy újrateremtése, vagyis minden olyan lesz, mint Éden kertjében. Péter és a többi tanítvány természetesen a Krisztussal való uralkodás jutalmában fog részesülni, és együtt uralkodnak az egész földre kiterjedő Paradicsom felett. Ez a jutalom kétségtelenül megér minden érte hozott áldozatot!

De már most is kapnak jutalmat, amit Jézus határozottan megmond: „Senki sem hagyta el házát, fitestvéreit vagy nőtestvéreit, vagy anyját, vagy apját, vagy gyermekeit, vagy földjeit énérettem és a jó hírért, hogy ne kapna százannyit már most: házakat, fitestvéreket és nőtestvéreket, és anyákat, és gyermekeket, és szántóföldeket, üldöztetésekkel együtt, a dolgok eljövendő rendszerében pedig örök életet.”

Ahogy Jézus ígéri, bárhová menjenek is a világban a tanítványai, keresztény hittestvéreikkel szorosabb és értékesebb lesz a kapcsolatuk, mint természet szerinti családtagjaikkal. A gazdag ifjú elöljárónak szemmel láthatóan nemcsak ezt a jutalmat, hanem az Isten égi Királyságában való örök élet jutalmát sem sikerül megszereznie.

Ezután Jézus hozzáfűzi: „De sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első.” Mit akart ezzel mondani?

Azt akarta mondani, hogy sokan, akik „elsők” abban, hogy vallásos kiváltságokat élveznek, mint pl. a gazdag ifjú elöljáró is, nem lépnek be a Királyságba. Ők „utolsók” lesznek. De sokan, ideértve Jézus alázatos tanítványait is, akiket az önigaz farizeusok lenézve „utolsóknak” – vagy saját népük közül ‛am ha·’aʹrets [ejtsd: amharecek]-nek – tartanak, „elsők” lesznek. Ez az „elsőség” annyit jelent esetükben, hogy elnyerik a Krisztussal való társuralkodás kiváltságát a Királyságában. Márk 10:17–31; Máté 19:16–30; Lukács 18:18–30.

◆ Milyen elöljáró ez a gazdag ifjú?

◆ Miért tiltakozik Jézus a jó megszólítás ellen?

◆ Hogyan szemlélteti az ifjú elöljáró esete, hogy az is veszéllyel jár, ha valaki gazdag?

◆ Milyen jutalmat ígér Jézus a követőinek?

◆ Hogyan lesznek az elsők utolsók és az utolsók elsők?