A jel — nem csupán múltbeli történelem
JERUZSÁLEMBEN a Közel-Keleten, van egy elragadó történelmi nevezetességű hely, amely felkeltette a mai gondolkodó emberek figyelmét. Egy kimagasló területről van szó, ahol „egy felbecsülhetetlen értékű templom” állt, ahogyan ezt Tacitus, az első századi római történész megnevezte. A templomépületből szinte semmi sem maradt meg, de a helye tanúskodik egykori létéről. De ez tanúsítja azt is, mennyire megbízható az a prófétai jel, amely téged is érint.
Régészek a templomtértől délre számos feltárást végeztek. „Az egyik legérdekesebb lelet — mondja J. A. Thompson The Bible and Archeology (A Biblia és a régészet) c. könyvében — a heródesi épületból származó óriási kőtömbök, amelyek nyilvánvalóan a templomfal tetejéről estek le Jeruzsálem i. sz. 70-ben bekövetekezett pusztulása idején.”
Jézus Jeruzsálem és a jeruzsálemi templom pusztulását 37 évvel annak megtörténte előtt megjövendölte. Jézus Krisztusnak ezeket a szavait, hogy „kő kövön nem marad, amit le ne rombolnának”, legalább három történész feljegyezte (Lukács 21:6; Máté 24:1, 2; Márk 13:1, 2). Az a beszélgetés, amely ezután következett, mindenkit, többek között téged is érint.
„Tanító — kérdezték Jézustól a tanítványai — mi lesz a jel, amikor mindezeknek meg kell történniük?” Jézus szerint a templom pusztulásához vezető időszakot háborúk, földrengések, élelmiszerhiányok és járványos betegségek fogják jelezni. „Ez a nemzedék — tette hozzá Jézus — semmiképpen el nem múlik, amíg mindezek be nem következnek” (Lukács 21:7, 10, 11, 32).
Tapasztalta-e az a nemzedék a „jel” beteljesedését? Igen. A Biblia hivatkozik „egy nagy éhínségre”, valamint három földrengésre (Cselekedetek 11:28; 16:26; Máté 27:51; 28:1, 2). A világi történetírás följegyzi, hogy voltak egyéb földrengések és élelmiszerhiányok is abban az időszakban. De voltak háborúk is, amelyek közül kettő éppen Jeruzsálem lakói ellen irányult a római hadsereg részéről. Jeruzsálem második ostroma szörnyű éhínséghez és járványos betegséghez vezetett, és végül elpusztult a város és a templom is i. sz. 70-ben. Jeruzsálemben az a hely, ahol egykor a tepmlom állt, még ma is néma tanúbizonysága annak, hogy megtörténtek ezek az első századi rettenetes események.
’Érdekes — mondhatná valaki —, de mi közöm van nekem mindehhez?’ Nos, a jel nem csupán múltbeli történelem. Csak részben teljesedett be az első században. Például Jézus beszélt egy olyan időről is, amikor az emberek félelemben fognak élni, mert ’a napban, a holdban és a csillagokban jelek’ lesznek, valamint a „tenger zúgása” miatt. A jelnek ez a jellegzetes vonása „Isten királysága” közelségét fogja jelezni — vagyis annak a kormányzatnak a közelségét, amely tartós szabadulást hoz a világ gyötrődésétől (Lukács 21:25–31).
Az első században ilyen események nem történtek. De ma 1900 évvel később az emberiség még mindig arra vár, miként szabadulhatna meg a háborúktól, a földrengésektől, az élelmiszerhiányoktól és a járványos betegségektől. Ezért a jelnek minden bizonnyal kell egy második teljes beteljesülésének is lennie. A Jelenések könyve ennek alátámasztására olyan prófétai képeket közöl, amelyek megegyeznek a jellel, jóllehet ezek Jeruzsálem pusztulása után írattak le (Jelenések 6:1–8). Így felvetődik egy nagyon fontos kérdés: Látható-e a jel napjainkban?