A hegyi beszéd — „Állandóan kérjetek”

MIUTÁN Jézus azt tanácsolta hallgatóinak, hogy kerüljék embertársaik elítélését, ezt mondta: „Állandóan kérjetek és megkapjátok; folyton keressetek és találtok; mindig zörgessetek és megnyitják nektek” (Máté 7:7).a

Ezekkel a szavakkal Isten Fia az imában való kitartásra buzdította tanítványait. Égető szükség volt erre. A Hegyi Beszéd világosan megmutatta, hogy az Isten előtti igazságosság nem egyszerűen vallási és jótékonysági cselekedetek teljesítéséből áll. (Máté 5:20; 6:1.) Ahhoz, hogy értelmük legyen, az imádati aktusoknak helyes szívbeli indítékból kell fakadniuk, magukban kell foglalniuk a megbocsátó készséget, az erkölcsi tisztaságot, az igazmondást és a szeretetet. (Máté 5:22, 27, 28, 33–37, 43–48.) Mivel ezek a tulajdonságok ellenkeznek a bűnös emberi természettel, a tanítványoknak rendszeresen kellett kérniük Isten segítségét, hogy megfelelhessenek az igaz imádat ezen követelményeinek.

Ezért kellett ’állandóan kérniük’ a szükséges erőt és bölcsességet, hogy istenfélő életet élhessenek. (2Kor 4:7; 2Pét 1:3.) ’Folyton keresniük’ kellett azt, mint rejtett kincset. (Hasonlítsd össze a Máté 13:44-gyel!) ’Mindig zörgetniük’ kellett, hogy teljes bemenetelt nyerjenek az áldásokba, melyeket Isten tartogat azok számára, akik az ő helyeslésével találkoznak. (Figyeld meg a Lukács 13:24, 25-öt!)

Azok, akik buzgón imádkoznak ezekért az áldásokért és imáikkal összhangban cselekszenek, buzdítást nyerhetnek Jézus további szavaiból: „Mindaz, aki kap, és mindaz, aki keres, talál, és mindazoknak, akik zörgetnek, megnyitják” (Máté 7:8). Ez nem azt jelenti, hogy az emberek bármiért imádkozhatnak, amit akarnak és választ kapnak rá. A helyes imának mindig összhangban kell lennie Isten akaratával (1Ján 5:14). Jézus tanítványai azonban bízhattak abban, hogy Isten meghallgatja imáikat, melyekben segítséget kértek az igaz imádat végzéséhez.

Ebben a tekintetben az Isten Fia szemléltetést is adott: „Valóban, ki az az ember köztetek, aki, mikor a fia kenyeret kér, követ ad neki. Vagy ha talán halat kér, kígyót ad-e neki?” (Máté 7:9, 10.)

Palesztinában, i. sz. első századában, a kenyeret lapos lepénynek alakjában sütötték, amelyek hasonlítottak bizonyos kövekhez. Egyes kisebb kígyók pedig azokhoz hasonlítottak, amelyeket gyakran kenyérrel ettek meg. (Lásd Ján 6:9.) Ha egy fiú kenyeret kért az apjától, a szülő nem csapta be őt és nem bosszantotta azzal, hogy követ adott neki. És ha a fiú halat kért enni kenyérrel, az apa nem adott neki kígyót. A természetes szeretet apa és fiú között kizárta az apának ilyen cselekedetét.

Jézus így folytatta: „Ha tehát ti, gonosz létetekre, tudjátok, miként adjatok jó dolgokat a gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jó dolgokat azoknak, akik kérik tőle?” (Máté 7:11.)

A földi atyák, noha „gonoszok” az eredeti bűn következtében, nem adnak a gyermekeiknek káros dolgokat, amelyek csupán annak látszanak, amit kértek. Az emberi szülők inkább igyekszenek „jó ajándékokat” adni leszármazottaiknak. „Mennyivel inkább” teszi ezt Isten, kinek szeretete tökéletes, és meghallgatja hűséges imádóinak könyörgéseit. (1Ján 4:8.) Megadja szolgáinak a „jó dolgokat”, különösen szent szellemét, amely megerősítheti őket, hogy tovább végezzék a szent szolgálatot, mely megfelel Isten követelményeinek. (Hasonlítsd össze a Lukács 11:13-mal!) A Legfelségesebb azonban csak azoknak adja meg ezt, akik „kitartóan kérik tőle”.

Ezután Jézus egy viselkedési szabályt adott, amely azóta híressé vált: „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek nektek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg nekik; valójában ez az, amit a Törvény és a Próféták jelentenek” (Máté 7:12.).

Isten atyai érzelmekkel viseltetik szolgái iránt, amikor meghallgatja az imáikat. „Ezért” ők viszonzásként helyes módon kell hogy kezeljék embertársaikat. Csakis így bizonyulhatnak az Isten fiainak, vagyis olyanoknak, akik utánozzák jóindulatát és akiknek imáira a mennyei Atya készségesen válaszol. (Hasonlítsd össze a Máté 5:44–48 és az 1Péter 3:7-tel!)

Ezzel az „aranyszabállyal” kapcsolatban az A Pattern for Life (Egy életminta) című könyv megállapítja:

„A szabály párhuzamát megtalálhatjuk mind zsidó, mind pogány forrásokban, ami azt bizonyítja, hogy Isten nem hagyta tudatlanságban az embereket a legmagasabb rendű erkölcsöket illetően a Krisztus eljövetele előtt. Tóbiásnál (az apokrif könyvek egyike) a 5:15-ben olvassuk: ’Amit gyűlölsz, azt másnak se tedd.’ Hillel (aki Jézus ideje körül élt rabbi volt) ezt mondta: ’Ami gyűlöletes a számodra, azt senki másnak se tedd.’ A sztoikusoknak is volt egy mondásuk: ’Ne tedd másnak, amit nem szeretnél, ha veled történne.’ Konfuciusznál olvassuk: ’Ne tedd másnak azt, amit magadnak nem kívánsz.’”

Ezek a mondások azonban mind negatív vonatkozásúak, arra buzdítják az embereket, hogy ne bánjanak úgy az emberekkel, ahogyan nem szeretnék, ha velük bánnának azok.

Azok, akik megszívlelik Isten Fiának parancsát, többet tesznek annál, hogy csupán kerülik a másokkal szembeni rossz bánásmódot. Maguk kezdeményezik, hogy jót tegyenek az embertársaikkal, igen, mindazt megteszik, ’amit szeretnének, ha azok velük megtennék’. Összehasonlítva ezt a hasonló, negatív típusú nem bibliai írásokkal, A.B. Bruce The Expositors Greek Testament (A Görög Iratok Magyarázatai) c. művében megjegyzi:

„A negatív az igazság területére korlátoz bennünket; a pozitív a nagylelkűség és az irgalom területére visz, így magában foglalja mind a törvényt, mind a prófétákat. Mi többet szeretnénk, mint amire igényt tarthatunk — hogy a szükségben segítsenek, a küzdelemben buzdítsanak, a rágalmazás ellen megvédjenek és barátságosan bánjanak velünk, ha háttal a falnak állunk. Krisztus mindezt nagylelkűen, jóindulatúan megtenné velünk; nemcsak igazságos, hanem jó is lenne hozzánk.” (Lásd Róma 5:7)

„A Törvény és a Próféták” lényeges ihletett írásokra utalnak. Amikor az emberek úgy bánnak másokkal, amint szeretnék, ha velük bánnának, akkor az Isten törvénye mögött rejlő valódi szellemmel összhangban cselekszenek. „Senkinek semmivel ne tartozzatok”, írja Pál apostol, „kivéve, hogy egymást szeressétek; mert aki embertársát szereti, a törvényt betöltötte. Mert a törvénygyűjtemény: ’Ne kövess el házasságtörést, ne gyilkolj, ne lopj, ne irigykedj’ és bármilyen más parancsolat ebben a mondásban foglalható össze, éspedig így: ’Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.’ A szeretet nem cselekszik rosszat a felebarátnak; a szeretet tehát a törvény betöltése.” (Róma 13:8–10; hasonlítsd össze a Máté 22:37–40-nel!)

[Lábjegyzet]