Jézus élete és szolgálata
Egy előkelő farizeusnál vendégeskedik
JÉZUS egy előkelő farizeus vendége, ahol az imént meggyógyított egy vízkóros férfit. Most, amikor Jézus körbenéz és észreveszi, hogy vendégtársai hogyan válogatják a főhelyeket az étkezésnél, az alázatról kezd el tanítani.
„Ha valaki meghív lakodalomba – tanácsolja Jézus –, ne heveredj a főhelyre. Lehet, hogy nálad előkelőbb embert is meghívott erre az alkalomra, és ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is, meg őt is, és így szól: ’Engedd át ennek a helyet!’, akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni.”
Aztán ezt tanácsolja Jézus: „Hanem ha meghívnak, menj el és heveredj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott téged, így szóljon hozzád: ’Barátom, menj feljebb!’ Akkor becsületed lesz vendégtársaid előtt.” A tanulságot kiemelve, Jézus így fejezi be szavait: „Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”
Ezután Jézus megszólítja azt a farizeust, aki őt meghívta, és leírja, hogyan vendégeljen meg valakit, hogy Istennél is igazi érdemet szerezzen. „Ha ebédet vagy vacsorát adsz, akkor ne a barátaidat, ne is a testvéreidet vagy rokonaidat, vagy gazdag szomszédaidat hívd meg. Egyszer talán azok is viszont meghívnak téged, és visszafizetik neked. Hanem ha vendégfogadást rendezel, hívd meg a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat, a vakokat; és boldog leszel, mert nincs nekik semmijük, amivel azt viszonozhatnák.”
Ha szerencsétlenek számára rendez valaki vendégséget, boldog lesz, mert ahogyan Jézus magyarázza vendéglátójának: „Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazságosak feltámadásakor.” Jézus, amikor leírja az ilyen érdemhozó megvendégelést, egy másfajta étkezésre is felhívja a figyelmet: „Boldog az, aki Isten királyságában eszik kenyeret” – mondja ez a vendég. De nem mindenki értékeli megfelelőképpen ezt a boldog kilátást, amint ezt Jézus a továbbiakban egy példázatban emeli ki:
„Egy bizonyos ember nagy vacsorát készített és sok vendéget hívott meg. És kiküldte rabszolgáját. . ., hogy mondja meg a meghívottaknak: ’Jöjjetek, mert már minden készen van!’ De azok elkezdték magukat kimenteni. Az első ezt mondta neki: ’Mezőt vásároltam, és ki kell mennem megnézni; kérlek, ments ki engem!’ A másik ezt mondta: ’Öt iga ökröt vettem, és megyek és kipróbálom őket; kérlek, ments ki engem!’ Megint egy másik ezt mondta: ’Éppen most nősültem, ezért nem mehetek!’”
Micsoda üres kifogások! A mezőt vagy a lábasjószágot rendszerint még a megvásárlás előtt meg szokták nézni, így hát igazában nem indokolt a sürgős megnézésük. Hasonlóképpen, a házasságkötés miatt sem volna szabad elutasítani egy ilyen fontos meghívást. A gazda, hallván mindezeket a kifogásokat, haragra gerjedt, és megparancsolja rabszolgájának:
„’Menj ki gyorsan a város széles útjaira és sikátoraiba, és hozd be ide a szegényeket és a nyomorékokat és a vakokat és a sántákat.’ Egy idő múlva ezt mondta a rabszolga: ’Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely!’ Akkor az úr ezt mondta a rabszolgának: ’Menj ki az utakra és a sövénnyel körülkerített helyekre, és kényszerítsd őket, hogy bejöjjenek házamba, hogy megteljék a házam. . . . Azok közül pedig, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat.’”
Milyen helyzetet ecsetel ez a példázat? Nos, „a gazda”, aki a lakomát rendezi, maga Jehova Isten; „a rabszolga”, aki a meghívást végzi, Jézus Krisztus; és a „nagy vacsora” az a lehetőség, hogy valaki az egek Királyságába bejuthasson.
Azok, akik elsőkként kaptak meghívást a Királyságban való részvételre mindenki más előtt, a Jézus korabeli zsidó vallásvezetők. De ők elutasították ezt a meghívást. Így, különösen i. sz. 33 pünkösdjével kezdődően, a második meghívás a zsidó nemzet megvetettjeihez és szegényeihez ment ki. De ők sem reagáltak kellő számban kedvezően a meghívásra, és így nem telt be Isten égi királyságában a 144 000 férőhely. Ezért i. sz. 36-ban, három és fél évvel később, elhangzott a harmadik és végső meghívás a körülmetéletlen nem zsidók számára, és ezeknek a begyűjtése belenyúlt a mi XX. századunkba. Lukács 14:1–24.
♦ Milyen leckét adott Jézus az alázatosság tárgyában?
♦ Hogyan lehet érdeme Istennél annak, aki vendégségbe hív meg valakit, és miért ez hoz boldogságot számára?
♦ Miért voltak a meghívott vendégek kifogásai elfogadhatatlanok?
♦ Mit szemléltet Jézusnak a „nagy vacsoráról” szóló példázata?